Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-08 / 282. szám, péntek
121 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2017. december 8. lwww.ujszo.com Marco Polo mégiscsak járhatott Kínában Régészeti szemszögből kevés vita folyt eddig Marco Polo kínai utazásáról, mivel az utazásaihoz esetlegesen kapcsolható tárgyi leletek ritkák (Fotó: fotoiia.com) Évszázadok óta vitatkoznak rajta történészek és átlagemberek egyaránt, hogy vajon fedi-e a valóságot Mareo Polo állítása, miszerint járt Kínában. Egy idei kutatás eredménye azt jelzi, a középkori utazó tényleg eljuthatott a Távol-Keletre. A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai című írásában (különféle nyelveken nagyjából 150 példánya máig megőrződött, de az eredeti kézirat nem maradt fenn, vagy legalábbis helye ma ismeretlen) a velencei kereskedő és kalandor kétely ébresztő részleteket is felsorakoztat - legalábbis számos történész vélekedése szerint. A benne foglaltak egy részének hitelessége más történeti források alapján megdőlni látszik, ezért tartja sok történész úgy, Marco Polo sosem járt a Távol- Keleten. Mások ellenben azt mondják, egyebek között az ottani papírpénzről szóló leírása igazolja, hogy igenis járt Kínában. Tény, hogy régészeti szemszögből kevés vita folyt eddig Marco Polo kínai utazásáról, mivel az utazásaihoz esetlegesen kapcsolható tárgyi leletek ritkák. A velencei porcelánkorsó Tulajdonképpen egyetlen ilyen tárgyról tudni. A velencei Szent Márk-székesegyházhoz tartozó kincstárban őrzött porcelánkorsó kapcsán a múlt század harmincas éveiben merült fel a Marco Polo személyével való összefüggés. Egy angol keramikus vetette fel - miután saját szemével látta -, hogy Marco Polo hozhatta magával Kínából. Mit tudni róla ma? A Kína keleti partvidéke mentén fekvő Fucsien tartomány déli szegletében, Dehuanban vagy környékén készült. Úgy 12 cm magas, rövid nyakán négy picike hurok alakú füllel. Úgynevezett qingbai (szó szerinti jelentése: kékesfehér) porcelánmázas korsóról van szó, amelyet készítője alul és felül egy-egy soron szalagszerű mintával, közöttük két sor növénymintával díszített. Itt kell megemlíteni két kiegészítő részletet: 1. Marco Polo arról is szólt írásában, hogy volt lehetősége személyesen megnézni a dehuani égetőkemencéket. 2. A qingbai porcelánt a Csianghszi tartománybeli Csingdezsen és a Fucsien tartománybeli Dehuan kemencéiben fejlesztették ki (forrás: az Ázsia-Európa Múzeumi Hálózat innovatív projektjeként az Ázsiai Mesterművek Virtuális Gyűjteménye). Marco Polo kerámiái Egy, a Durhami Egyetem és a Pekingi Egyetem kutatóinak régészeti nézőpontból elvégzett vizsgálódásai nyomán született tanulmányban olvashatunk a dél-kínai kerámiaiparról, ezen belül a qingbai kerámiakialakulásáról, amely a 10. századtól a következő három évszázadban egyre népszerűbbé vált, így nem csoda, hogy mind több helyszínen gyártottak ilyen stílusú és égetési módszerrel készült termékeket. A tanulmány szerzői újraértékelték a velencei utazó kínai utazását, és megvizsgálták a „Marco Polo típusúnak” tartott termékek elterjedését. A bizonyítékok nyomában Azt találták, a „Marco Polo típusúként” ismert, Dehuan településen készült qingbai termékek legfőbb előfordulási helyei közé tartozik a malajziai Melaka környéke, a Perzsa-öböl és India déli, valamint Afrika keleti partvidékének egyes települései, ami annak bizonyítéka, hogy a kínai porcelánnal ezen az útvonalon rendszeresen kereskedtek. Átnézték az e térségekből ismert „Marco Polo típusú” kerámiákat (például az iráni Minab környékén lelt porcelántöredékeket, az ománi Qalhab kikötőjében, az indiai Pe- riyapattinam, a Srí-Lanka-i Polon- naruwa és a tanzániai Kilwa településen vagy éppen egy 13. századi já- vai hajóroncsról származó darabokat — mindezek Fucsien tartományban vagy konkrétan Dehuan kemencéiben készültek). Mint írják, „a régészeti bizonyítékok azt mutatják, nagyobb mennyiségben a kínai kerámiakereskedelem először Dél- Indiába irányult”, ráadásul az is tudható, néhány Indiából származó ékszer és drágakő Kínába került, a Ming királyi család birtokába. A kutatók szerint az általuk bemutatott régészeti bizonyítékok „arra utalnak, hogy Marco Polo azon az úton utazott vissza Velencébe, amelyen keresztül a »Marco Polo- árucikkeket« forgalmazták. így aztán szerezhetett kínai qingbai porcelánedényt a dél-kínai Dehuan városban, vagy a hazafelé tartó útja során”. A végkövetkeztetések között említik, hogy ugyan akár mások is járhattak akkoriban Kínában és kereskedhettek ottani termékekkel, de Marco Polo beszámolója az egyedüli arra utaló szöveg, hogy európai kereskedők Kínába utazhattak szárazföldön vagy vízi útvonalon. Most úgy tűnik tehát, a velencei Szent Márk-székesegyház kincstárának fentnevezett kínai porcelánkorsóját valóban Marco Polo hozhatta Európába. Megkaphatják arcunkat más cégek is az Apple-től INDEX-HÍR Azután, hogy többféle módszerrel is feltörhetőnek bizonyult az iPhone okostelefonok X Face ID nevű arcfelismerő képernyőzára, újabb biztonsági aggály merült fel az Apple csúcskészülékével kapcsolatban. A Washington Post cikke azt sugallja, hogy meglehetősen gyorsan kialakulhat a következő nagy privátszféra-pánik abból, hogy az Apple bizonyos körülmények közt kiadhatja a felhasználók Face ID- adatait harmadik félnek. Az Apple által kifejlesztett Face ID elviekben tökéletesen biztonságos alkalmazás, a felhasználó arcának adatit titkosított formában tárolja a Az Apple a jelek szerint megosztotta és megosztja a Face ID-ban rögzített adatok egy részét más cégekkel is, hogy ezzel segítse azok applikációinak programozását (Képarchívum) telefonon, alapesetben senki nem férhet hozzá a felhasználó tudta és engedélye nélkül. Az arcfelismerést azonban nem kizárólag a telefon zárolására lehet használni, ezen a technológián alapulnak az iPhone X-ben föltűnt animojik (a felhasználó mimikájára épülő animált emojik) is, és a szoftverfejlesztés nyilván nem áll meg ezen a szinten. Az Apple a jelek szerint megosztotta és megosztja a Face ID-ban rögzített adatok egy részét más cégekkel is, hogy ezzel segítse azok applikációinak programozását. A Washington Post szerint ezek a cégek megkaphatják a felhasználók arcáról készült vonalas 3D-rajzot (wireframe avagy drótváz), az arc mimikái mozgásainak adatait és így tovább. Bár az arc képét nem használhatják, az előbbiek így is bőven elegendőek az egyes arckifejezések leolvasására, a nem, a kor, a származás és más statisztikailag fontos jellemzők egész pontos megtippelé- sére. Az adatvédelmi szakértők fő aggálya mindezzel kapcsolatban, hogy az Apple látszólag nem nagyon korlátozza, hogy mihez kezdhetnek a rendelkezésre bocsájtott adatokkal az együttműködő fejlesztőcégek, kezdve attól, hogy saját szervereiken is tárolhatják ezeket az elviekben szenzi- tív adatokat. Az Apple azzal reagált a fentiekre, hogy a harmadik fél által fejlesztett appok csak a felhasználó kifejezett hozzájárulása után használhatják a telefonok arcszkennelő rendszerét és a felhasználó értésére kell adniuk, hogy hogyan és mire szándékoznak a kapott adatokat használni. A fejlesztőcégeknek pedig tilos az adatokkal kereskedni, azok alapján egyéneket azonosítani vagy reklámcélokra használni. (Index)
