Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-07 / 281. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. december 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kotleba hattyúdala A szegényebb régiókba demokráciából is kevesebb jut K ínos, provinciális cirkuszi parádénak is nevezhetnénk Marian Kotleba hétfői hattyúdalát a rimaszombati megyeházán, de az epizód ennél sokkal több: azt mutatja, hogy a helyi kiskirályok még ma is azt teszik, amire kedvük szottyan, s nincs az az úristen, aki fentről megállítaná őket. A jelenet már-már westemfilmbe illő: ahogyan a besztercebányai megyei parlament alakuló ülésének megnyitása előtt két megtermett fiatalember beállt a tanácsterem ajtaja elé, és nem akarta beengedni a helyi tévé stábját. Hiába volt jelen egy tucatnyi újságíró, több kamera, hiába apellált egy parlamenti képviselő, majd maga az új ispán! Semmi eredmény. Marian Kotleba egyetlen szava kellett hozzá, hogy a fiúk szíve megenyhüljön, s végül beengedjék a tévéseket. Mindezt békésen végignézte két városi rendőr, jóllehet sor került ta- szigálásra, illetve fizikai fenyegetőzések is elhangzottak. S demokráciából nagyot alakítottak a megyei képviselők is, akik közül egy sem érezte szükségét, hogy hozzászóljon a dologhoz. Az sem derült ki, hogy az ajtónállókat hivatalosan ki bízta meg, hiszen ettől mind Kotleba, mind Rimaszombat polgármestere elhatárolódott. Csak azt tudjuk, hogy a fiúk csak a volt megyefőnökre hallgattak. Árulkodó azonban a városi rendőrparancsnok válasza arra a kérdésre, helyénvaló volt-e a jelenlévő két városi rendőr tétlensége. Berecz Péter azt mondta, a polgármester engedélye nélkül semmit sem mondhat az ügyről. S a polgármester persze a biztonság kedvéért fel sem vette a telefont. Ezzel azonban sokkal többet mondtak el, mint hinnék. Például azt, hogy a demokrácia elvei egészen máshogy érvényesülnek helyi szinten, ha a helyi hatalmasság úgy akaija. Többszörösen érvényes ez a gazdaságilag elmaradottabb, magas munkanélküliséggel küszködő régiókban, ahol az emberek rettegnek a munkahelyükért. Egy városi poszt elvesztése itt könnyen egyet jelent az ellehetetlenüléssel. Ilyen helyen a helyi politikusoknak még nagyobb a szavuk, s az ellenőrző mechanizmusok még kevésbé működnek. így a szegényebb régiókban élők halmozottan hátrányos helyzetben vannak: nemcsak gazdaságilag, a demokrácia terén is kevesebb jut nekik. Szerencsére Kotleba távozott a megyefönöki posztról, s végre az EU zászlaja is visszakerült a besztercebányai megyeházára. A jelek szerint azonban sokkal tovább tart majd, amíg az EU szellemisége is visszatér Besztercebánya megyébe, beleértve Rimaszombat városát is. Mikor lenéznek ránk FINTA MÁRK Várjuk, hogy letekintsen ránk a jóisten. Hittel, reménnyel, szeretettel a szívünkben, mert azt mondták, azt ilyenkor úgy kell. Vonat Zakatol a vonat, késként hasítja a téli estét, robog a remény és kétezer hajléktalan városából. A hótakaró alól kivillan az alvó földek barna háta, fénypászmát vet rá a fülkefény, „iramlanak örök éjben kivilágított nappalok”. A fülkékben fáradt emberek, akik nap mint nap ingáznak a fővárosba, feláldozva három órát a huszonnégyből a nagyobb fizetésért, mondván, nem látom a gyerekeket, de legalább megetetem őket. A vonat késik, mint általában, majdnem egy órát. „Már megint a vonat elé ugrott valaki” - elegyedik szóba a kalauz az ötvenes nővel az egyik fülkében. „Szinte minden hétre jut egy. Akkor jó, ha azonnal meghalnak. Ha valamelyik túléli, ott rimánkodik leszakadt karral, nyitott koponyával, hogy segítsek neki. De hogy tudnék segíteni?” „Hülyék ezek, minek ugrálnak, csak elb.sszák az ember napját. Miért nem vágják fel az ereiket inkább? így sose érek haza, pedig még főznöm is kell holnapra” - mondja az asszony. „Ne aggódjon, megvárja magát az utolsó csatlakozás” - böki oda a kalauz, próbálva menteni a menthetőt. Örül, hogy segíthet. Odakint a távolban a Duslo gyár fénylik, az éjszaka néma, füstölgő őre. Még egy óra, és hazaérünk. Fanni Meghalt egy lány. Nem minden nap kerül ilyesmi a hírekbe, kicsit szíven ütött. Nem azért, mert csinos volt, cserfes, meg celeb, W volt a vezetékneve. Inkább mert kissé emlékeztetett valakire, egy régi ismerősre, talán az arcéle, vagy a nagy, borzas barna haja. Meg azért, mert ritkán történik olyan, hogy egy valóságshow sztárjával kapcsolatban ne a gondosan megtervezett „valóság” lásson napvilágot, hanem egy húsba vágó, erőszakos történet. A bulvár percről percre közvetít, pörögnek a lapeladások, ilyenkor a fél ország falusi vénasszonnyá pletykafészekké változik. Suttognak, de az egész ország hallja. „Egy ideje a testéből élt” - jellemzik a cikkek a lányt, lenézően, sajnálkozva, és csak nagyon kevesen hívják fel a figyelmet arra, milyen társadalmi jelenségek állnak a prostitúció mögött. Ez nem érdekli a bulvárt, és a bulvár fogyasztóit sem érdekli. „K..va volt, megölték, most mit kell csodálkozni? Ennyit érdemelt” - így az egyik kommentelő, feketeöves jellembajnok, begyűjtve lájkok százát. Meghalt egy lány. Valakinek a gyönyörű kicsi lánya. Valakinek a barátja. Valakinek a szerelme. Színészek Odafent, az ország tetején van egy csúnya, kicsit szocreál épület, úgy néz ki, mint egy randácska színház. Tulajdonképpen az is. Áll benne két katona, színes díszegyenruhában, a semmit őrizve méltóságteljesen - mindig elgondolkodom, hogy bírják ilyen sokáig. Az épületben van nagyjából százötven színész, akik a minap í 3 órás előadást mutattak be. Minket játszanak, mi választottuk őket. Valamiféle furcsa, „képviseleti demokráciának” nevezett metafizikai kapcsolat van köztünk és köztük, ők mi vagyunk. Az anyádat is adócsalásra használod - mondja az egyik, a mi szánkkal. Te meg megloptad a rokonaidat - mondja egy másik, szintén a mi hangunkon szólva. Te kecske - mondja kissé oda nem illő módon a harmadik, kicsit szeleburdi figura, aki aztán szabadkozik, ő nem mondott ilyet, ő a kofa szóra gondolt, ami a szlovák nyelvben hasonlít a kecskére. De végül is mindegy, mondhat bármit. A mi hangunkon szól, őt személy szerint nem nagyon érdekli. Számára ennek nincs következménye, hiszen csak színész. A következmények minket terhelnek. Ezt látja a jóisten, mikor féírehúzza az ólomszínű felhőket, és lenéz arra a részére a világnak, melyről úgy gondolta, már úgy-ahogy rendbe tette. Két országnak is fővárosa, és egynek sem: Jeruzsálem Jeruzsálem jogállása az izraeli-palesztin konfliktus legkényesebb kérdése. 1967 óta, amikor is egész Jeruzsálem izraeli kézre került, minden izraeli kormány hangoztatja, hogy az „örök és egységes” Jeruzsálem a zsidó állam fővárosa, míg a palesztinok szerint Kelet-Jeruzsálemben kell lennie a leendő palesztin állam fővárosának. A nemzetközi közösség nem ismerte el Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, és nem ismeri el Kelet- Jeruzsálem izraeli annektálását sem. Tel-Avivot tekintik Izrael fővárosának, s a nagykövetségek is ott vannak. Jeruzsálemben a zsidó, a keresztény és az iszlám vallásnak is van szent helye: a Siratófal, a Szent Sírtemplom és a Sziklamecset. A zsidó, keresztény, örmény és muszlim negyedet közös fal veszi körül. A várost története során kétszer rombolták le, huszonháromszor állt ostrom alatt, ötvenkétszer támadták meg. Negyvennégyszer foglalták el, illetve foglalták vissza. A Biblia szerint Kánaán földjére i.e. a 13. században áramlottak be a héber törzsek, majd kialakult az egységes zsidó állam. A várost Dávid király alapította időszámításunk előtt 1000 körül, a Szentírás szerint Salamon király tette igazán naggyá. Amikor Salamon és Dávid állama két részre szakadt, Jeruzsálem Júdea királyságának székhelye lett. Jeruzsálem az évezredek során különböző fennhatóságok alá tartozott. Lakóit hol elűzték, hol fogságban, hol viszonylagos függetlenségben éltek. 636-tól különböző muszlim dinasztiák birtokolták, illetve egy részén 1099 után több mint egy évszázadig a keresztesek Jeruzsálemi királysága állt fenn. A törökök 15lóban foglalták el, és az Oszmán Birodalom része volt az I. világháborúig. Akkor a vidéki népesség túlnyomó- részt arab, Jeruzsálem lakossága viszont többségében zsidó volt. A törökök a várost átadták Nagy-Bri- tanniának, a II. világháború után Jeruzsálemet Palesztina népszövetségi mandátum székhelyének tették meg, brit felügyelet alatt. Az ENSZ 1947- ben fogadta el 181. számú határozatát, mely szerint Jeruzsálemnek nemzetközi ellenőrzés alá kell kerülnie, egyúttal Kelet-Jeruzsálemet a jövőbeli palesztin állam fővárosaként jelölte meg. (A városnak akkor 105 ezer arab és 100 ezer zsidó lakosa volt.) A város semleges, demilitarizált övezetté vált volna, amelyet külföldiekből toborzott rendőrség őriz, és ahová mindkét állam lakói betelepülhetnek. Izrael 1948. évi függetlenségi nyilatkozata nem említette Jeruzsálemet, de megígérte, hogy Izrael minden vallás szent helyét meg fogja védeni. Izrael a függetlenségi háborúban nagy területeket hódított meg, de elvesztette Jeruzsálem zsidó negyedének óvárosát és a város keleti részét. Jeruzsálem Kelet- és Nyugat-Jeruzsálemre szakadt. 1949 végén Dávid Ben Gurion miniszterelnök Jeruzsálemet Izrael elválaszthatatlan részének és fővárosának nyilvánította, de ezt csak kevés ország ismerte el. A hírre Jordánia annektáltaNyugat- Jordániát és Kelet- Jeruzsálemet. Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael megszállta Jeruzsálem óvárosát. Az ENSZ BT a háborút lezáró határozata Jeruzsálemet nem érintette. Egy 1970-es törvénnyel Izrael számos kedvezményt adott a város arab lakosságának. Izrael szerint sem Jordánia, sem más nem szerezheti meg az ellenőrzést Jeruzsálem felett. Az 1980-as, Jeruzsálemről szóló törvény a várost egységesnek tekintette, és Izrael szétválaszthatatlan fővárosának nyilvánította. Az ENSZ határozata jogellenesnek ítélte KeletJeruzsálem bekebelezését, egyben javasolta, hogy az ott működő követségeket az államok költöztessék el. Az USA törvényhozása 1995-ben arról határozott, hogy követségét Jeruzsálembe helyezi át, mert Izraelnek ugyanúgy joga van megválasztani fővárosát, mint bármely más országnak. Ezt a döntést azonban eddig nem hajtották végre. 1988-ban Jordánia lemondott az elvesztett területek iránti igényéről. Ugyanebben az évben a Palesztinái Felszabadítási Front egyoldalúan kikiáltotta a Palesztin Államot, és fővárosának Jeruzsálemet nevezte meg. Bár ezt több arab állam elismerte, valójában semmi sem teljesült ebből. A Palesztinái Felszabadítási Front és Izrael által 1993-ban aláírt oslói szerződés sem érintette Jeruzsálem kérdését. A város lakosainak száma jelenleg 883 ezer fő, 64 százaléka zsidó, 35 százaléka arab, 1 százalék egyéb. (MTI) CZAJLIK KATALIN A belügyminiszter
