Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-06 / 255. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. november 6. VÉLEMÉNY ÉS HÉTTÉR I 9 Végre egy jó hír Lunter a nagypolitikára nézve is felcsillantott egy kósza reménysugarat: fontos ügyekben még a józan ész is szóhoz juthat SZALAY ZOLTÁN V akmerő emberkísérletbe kezdett négy évvel ezelőtt Besztercebánya megye lakossága, amikor egy újnácit választott meg megyefőnöknek. A kísérlet teljes kudarccal végződött, és ezt most Kotleba híveinek egy része is belátta. Az antifasiszta mozgósítás nem biztos, hogy elég lett volna, ha Kotleba - ahogy ígérte - tényleg pozitív irányba mozdítja el a megyét; ez azonban nem így történt. Besztercebánya megye uniós forrásoktól esett el, a megyefőnök saját családtagjainak karrierjét pátyolgatta, a más véleményt képviselőkkel szemben pedig arrogánsán és agresszívan lépett fel. A választók látták, hogy mindez nem jó, ezért aztán Kotleba nem ismételhette meg a négy évvel ezelőtti meglepetést. Ján Lunterről túl sokat egyelőre nem tudunk, olyasmire volt viszont képes, ami ebben az országban az utóbbi húsz évben csak egyszer fordult elő, 1998-ban, amikor Vladimír Mečiar pöffeszkedése ellen Mikuláš Dzurinda egyesítette a különböző ideológiákat képviselő pártok sorát. Lunter ugyan nem országos szinten érte el ezt a sikert, de a mai közállapotokat ismerve ez semmit nem von le az érdemeiből. Talán az országos nagypolitikára nézve is felcsillanthat egy kósza reménysugarat, hogy fontos ügyekben egyszer még a józan ész is szóhoz juthat. Igazi jó hír emellett, hogy a szélsőségesek további növekedése megállt, és azok ajóslatok, amelyek Kotlebáék szavazóinak fokozott mozgósíthatóságára figyelmeztettek, nem váltak valóra. Az alternatívát kereső szavazók ezúttal inkább ajobbközép ellenzék vagy a függetlenek megoldásait választották. Még ha hátradőlni nincs is okunk, egy icipicit meg lehet könnyebbülni: a2016-os parlamenti választási katasztrófa nem biztos, hogy a vég kezdetét jelentette. Bár minden felmérés azt mutatja, a szélsőségesek az elmúlt másfél évben országos szinten erősödtek, a demokratikus pártok és jelöltek hatékony szervezőmunkája ezt az erősödést sikeresen ellensúlyozhatja. Ez az idei megyei választások pozitív tanulsága. Talán egy kicsit hálásak is lehetünk a Besztercebánya megyeieknek ezért a kísérletért. A saját bőrükön tapasztalták ki, hogy az új- nácikkal nem éri meg próbálkozni. A megyét ugyan ez a kísérlet alaposan visszavetette a fejlődésben, de most már itt van fehéren-feketén a példa, amit jobb elkerülni. Ez a négyéves Kotleba-kaland kellett ahhoz is, hogy egy kicsit többen kezdjenek érdeklődni a megye- rendszer és a megyei választások iránt. Ha nincs a 2013-as világraszóló blamázs, most nincs részvételi rekord sem. A megyék elég unalmas témát jelentenek, de tényleg sok pénzünkről és fontos intézményeinkről döntenek, és ahhoz, hogy az egész megyerendszert hatékonyabbá, érthetőbbé, áttekinthetőbbé tehessük, először tudomásul kellene venni, hogy létezik. Az idei választásokon tettünk egy kis lépést ebbe az irányba. Égett a Smer és a kormánykoalíció MÓZES SZABOLCS M agasabb részvétel, Smer-bukás, leszereplő kormánykoalíció, győztes jobboldal, sok független, pozícióit megtartó MKP, elvert Híd. A szombat a meglepetések napja volt. Győz Kotleba vagy sem? Melyik megye fog most bebar- nulni? Előzetesen ezek tűntek a megyei választások legizgalmasabb kérdéseinek, ám szerencsére a jobboldal ellopta a show-t a szélsőségesektől. Pozitív értelemben. A 2017-es megyei választások legnagyobb meglepetése a jobboldali ellenzék szereplése: a nyolc megyeelnök közül öt az ő jelöltjük, és a besztercebányai Ján Lunter is gyakorlatilag jobboldali. Inkább, mint baloldali vagy smeres. Ilyen győzelmet a jobboldal még sosem könyvelt el, még az SDKU-s aranyidőkben is legfeljebb két megyeelnöke volt egyszerre. Ami még meglepőbb, az ellenzék sikere ráadásul nem csak az megyeelnökök megválasztásánál jelentkezett: a függetlenek előretörése mellett az SaS, az OĽaNO és a KDH által alkotott koalíció (plusz Pozsonyban az MKP, itt- ott meg még pár kisebb párt) több mandátumot szerzett, mint a Smer és partnerei. A siker több okból váratlan. A jobboldalnak nem voltak igazán karakteresjói felépített jelöltjei. Velük szemben régi motorosok álltak. Ráadásul, a megyei választások hagyományosan a szerteágazó regionális struktúrákkal és elkötelezett választói bázissal rendelkező pártoknak kedveznek. Az SaS és az OĽaNO ezzel szemben helyi erők nélküli vízfejű pozsonyi „minipártnak” számít, innen nézve még meglepőbb a siker. Ficóék a konszolidációt várták a választástól: hogy elmondhassák, hiába hőbörög a parlamentben Matovič vagy szájkaratézik a Facebookon Sulik, a Smemek van valós támogatottsága. Ez most pont fordítva sült el, és az eredmény tovább dinamizálhatja és még elszántabbá teheti az ellenzéket. . Részben ebbe az országos trendbe illeszkedik az MKP és a Híd szereplése. Menyhárték nem könnyű helyzetből várták a szombatot. Egyrészt 2013-ban az MKP erőn felül teljesített, így magasan volt a léc. Másrészt a 2016-os harmadik parlamenti választási fiaskó óta - amikor sokan már temették a pártot - ez volt az első megmérettetés. A 33 képviselői hely azt mutatja, hogy a párt meg tudta tartani pozícióit, egyedül Kassa megyében szerepelt le. A Híd ezzel szemben - az egy szem Tőketerebesi járást kivéve - most sem tudta megvetni a lábát a régiókban, a kiemelten figyelt és kezelt Nagyszombat megyei csatában pedig totális vereséget szenvedett. Míg négy éve pár száz szavazat döntött Berényi József javára Nagy Józseffel szemben, most előbbi 3:1 arányban verte Rigó Konrádot, közben pedig ötezerrel több voksot gyűjtött, mint négy éve. Ismét bebizonyosodott, hogy az agresszív, támadó kampány egy valamire jó: a megszerzendő bizonytalanok távol tartására. Négy éve mondhatták Bugárék, hogy új pártként nincsenek kiépített struktúráik, nyolc évvel a pártalapítás után, a harmadik parlamenti - ebből a második kormányzati - ciklusukban ez az érv már kevés. Pláne úgy, hogy a protestformációkat azzal kritizálják, hogy csak virtuális pártok, egy-két húzónévre építenek. Viszont az MKP számára is csak relatív a siker: korábban is jobban teljesített a regionális és EP-választásokon, ám azok az eredmények akkor sem hozták magukkal automatikusan az országos támogatottság növekedését. Az 5 százalékos parlamenti küszöb megugrásához ezúttal is több kell majd, ám a mostani eredmény önbizalmat és kellő belső legitimitást adhat ehhez az új vezetésnek. Meglepő volt a sosem látott magas részvétel. Annál kellemetlenebb, hogy Dél-Szlovákiában viszont folytatódott az elmúlt tíz évben látható trend: a távolmaradás jelentősebb az országos átlagnál. A magyar jelöltek különösen a 20-35 százalékban magyarlakta járásokban szerepeltek gyengén, pedig a többségi választási szisztémának köszönhetően kellő összefogással, hiteles arcokkal, ötletes kampánnyal itt is sikereket lehetne elérni. Országos összefogás hiányában megoldást jelenthetett volna az MKP által korábban felkínált modell is: a tömbvidéken versenyezzenek- ott úgyis magyarok nyernek a peremvidékeken viszont fogjanak össze. Az eredmények ismertek, ám a folytatás is izgalmas lesz. A sok független képviselő miatt bonyolult - és félő, hogy nagyon nem transzparens - koalíciós tárgyalások elé néznek a győztesek. Kinek szól az új kétnyelvűsítö videó? LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ F les vita alakult ki az ismeE rőseim között a „De miért nem beszélünk másról?” című videóról, amely az interneten meglátható. A Sine Metu polgári társulás készítette a Gombaszögi Nyári Tábor és a Kétnyelvű Dél-Szlovákia megbízásából. Én nagyot csalódtam, amikor megnéztem, mert ez a kisfilm teljesen más, mint a társulás korábban készített videói. Hozzászoktam, hogy dinamikus, provokatív, de a közösség identitását építő kisfilme- ket készítenek, amelyekre büszkék lehetnek a szlovákiai magyarokat - az összes. Az új videó új eszközökkel készült és más képet mutat. Egy rövid etűdről van szó, állítólag az internetes vitafórumok hozzászólásai alapján íródott. Háromféle szlovákiai magyart mutat be. Egy jóképű, szexi, magas, fehér „rendesen beszélő” magyar férfit, egy kövérkés, „csúnyán beszélő” falusi magyar fiatal nőt és egy kicsit romának tűnő, provokatív magyar trolit. Az, hogy troli, a feliratokból derül ki. Lehet, hogy a szereplőket sem így kellene ábrázolni, de nem ez a legnagyobb baj, hanem hogy nem lehet tudni, mit akartak az egésszel mondani. És kit akartak megszólítani. Egy dolgot azért biztosan megmutat a film: hogy a szlovákiai magyarok különbözőek. De akkor melyik csoportot akarj a megszólítani és mit akar neki üzenni? Ha a művelt, értelmiségi (hozzá még fiatal és szép) magyaroknak szollakkor talán az az üzenete, hogy nem vagy egyedül, nyugi, itt vagyunk veled, nem baj, ha az életben körül vagy véve hülye, hangos magyarokkal? Ha igen, akkor elég jó egómasszírozás, ezt el kell ismerni. Ha kevésbé művelt, lehet, hogy nem erős magyar identitású (van, akik úgy mondanák, kicsit elszlo- vákosodott), csúnya és buta(!) magyaroknak szól, akkor vajon nem sérti őket a film? Nem tudom elképzelni, mivel tudná ez a videó motiválni őket arra, hogy erősítsék magyar identitásukat, j avítsák a magyar nyelvtudásukat vagy támogassanak a vizuális kétnyelvűség ügyét. És ha azoknak szól, akik mindig csak Trianonról beszélnek és vitatkoznak és káromkodnak, akkor, lehet, hogy ők fel se ismerik magukat. Az ismerőseim között van, aki rendkívül szexistának, rasszistának és nagyon sértőnek találja a videót. Van, aki nem látja benne ezeket a dolgokat, csak egy rosszul sikerült paródiának véli. Van, aki nem tudja, mit gondoljon róla, próbál keresni benne valamilyen üzenetet, de egyik sem tűnik egyértelműnek. És a Facebookon találkoztam sok pozitív visszajelzéssel is, melyek szerint a film nagyon is élethű. Mindenképpen jó, ha egy ilyen videó vitát indít el, ha az emberek beszélnek róla. De ennyi energiával lehetett volna olyasmit is csinálni, ami motiválná az embereket (mindenkit), elgondolkoztatná őket, hogy esetleg támogassanak a kétnyelvű dél-szlovákiai ügyét.
