Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-30 / 275. szám, csütörtök

KULTÚRA 2017. november 30. | www.ujszo.com Lax Judit (Mariska) és Madarász Máté (Liliomfi) az előadás egyik jelenetében (Fotó: Németi Róbert) Színészek a magasban A Liliomfi a kassai Thália Színházban, Telihay Péter rendezésében 10| RÖVIDEN Nemzetközi irodalmi fesztivál Pozsonyban Pozsony. Novotvar (azaz új forma) címmel kezdődik ma nemzetközi irodalmi fesztivál Pozsonyban, amely a kortárs irodalmi törekvé­sekre összpontosít. A szervezők az esteken elsősorban fiatal, pálya­kezdő szerzőket és olyan alkotókat mutatnak be, akik a költészet vagy a próza progresszív trendjeit kép­viselik. A rendezvénysorozatnak magyar vendége is van: Orcsik Roland költő, aki ma 19 órától a Lengyel Intézetben (SNP tér 27.), december 2-án 18 órától pedig Gidrafán (Budmerice) olvas fel a müveiből. Orcsik Roland az egy­kori Jugoszláviában, Óbecsén szü­letett 1975-ben, 1992 óta Magyar- országon él. Elsősorban költemé­nyeket, esszéket, tanulmányokat, kritikákat ír és délszláv nyelvekből fordít. Verseskötettel legutóbb két éve jelentkezett, a Harmadolást a Kalligram adta ki. A Kalligram és az újvidéki Forum közös gondozá­sában jelent meg tavaly Orcsik első regénye, a Fantomkommandó. (as) Orcsik Roland (Képarchívum) Spielbergé a szezon első fontos díja New York. Steven Spielberg The Post című sajtódrámájának ítélte oda az év legjobb filmjéért járó dí­ját az egyik legrégebbi amerikai filmes testület, a National Board of Review of Motion Pictures (NBR). „A The Post nagyszerűen elkészí­tett film, amely kitűnően rezonál az aktuális világra is” - fogalma­zott Annié Schulhof, az NBR el­nöke. A legjobb film trófeáját el­nyerő The Postban, amely a The Washington Postban megjelente­tett titkos Pentagon-iratokról szól, Tom Hanks Ben Bradlee szerkesz­tőt, Meryl Streep pedig a kiadó ve­zetőjét, Katharine Grahamet játssza. Streep és Hanks a legjobb színésznő és a legjobb színész díját kapták alakításukért a testülettől. A film forgalmazása december 22-én kezdődik Észak-Amerikában. Paul Thomas Anderson Phantom Thre- ad című filmjét, amelynek fősze­repét Daniel Day-Lewis játssza, az NBR szintén az év legjobb filmjei közé sorolta, és a legjobb forgató- könyv elismerésével jutalmazta. A legjobb rendező díjával a Lady Bírd című első filmjével jelentkező Greta Gerwig munkáját ismerték el. Az 1909-ben alapított, filme­sekből, filmkedvelőkből, tanárok­ból, diákokból és történészekből álló, New Y ork-i székhelyű non- profit NBR a filmművészet elköte­lezett támogatója, díjait és a legna­gyobb sztárok részvételével ren­dezett díjátadó gálavacsoráját ki­emelt figyelem övezi. Díjazottjai­nak bejelentése az amerikai díjsze­zon bevezető, fontos eseményei közétartozik. (MTI) Újabb díjakat kapott Nvotová filmje Pozsony. Tereza Nvotová Mo­csok (Špina) című, első játékfilm­jét az elmúlt napokban külföldön és itthon is díjazták. A hét végén ezért a rendezéséért Nvotovának ítélték oda a Tatra banka művé­szeti díját az ifjú alkotó szekció­ban, az audiovizuális alkotás ka­tegóriában. A Mocsok alkotóit dí­jazták a németországi Wiesbaden - vasárnap véget ért - Exground Filmfest elnevezésű mustráján, ahonnan Tereza Nvotová a rende­zői díjjal, valamint a közönségdíj­jal térhetett haza. A Mocsok című film a nemi erőszak problémájával foglalkozik. Azzal, hogyan dol­gozza fel az eseményt az áldozat, s hogy milyen könnyedén lép rajta túl az elkövető. A filmnek az év elején a Rotterdami Nemzetközi F ilmfesztiválon tartották a világ- premieijét. Azóta több fesztivált megjárt, és továbbiakra kapott meghívást. A szlovák alkotást a napokban a Kairói Nemzetközi Filmfesztivál közönsége láthatja, decemberben pedig lengyelorszá­gi Poznan és az indiai Chennai szemléjére utazik. A filmet júniusi bemutatója óta több mint 50 ezren látták idehaza. (tb) Grammy: Jay-Z nyolc jelölést kapott New York. Jay-Z kapta a legtöbb, 8 jelölést a Grammy-díjra: 4:44 című lemezével elnyerheti az év albuma és az év raplemeze, a The Story of O. J. című számával az év felvétele és a 4:44 című számmal a legjobb dal díját is. Kendrick La­mar és Bruno Mars pedig szintén több kategóriában esélyes az Amerikai Lemezakadémia elisme­résére. Ezúttal az R&B-előadók a legesélyesebbek a győzelemre a négy csúcskategóriában - az új előadó, a legjobb felvétel, a legjobb dal és a legjobb album versenyében -, a rock és country műfajból ezekben a mezőnyökben most nincs jelölt. A 2018-as Grammy- díj átadón a nők közül SZA kap­hatja a legtöbb díjat öt jelölésével, egyebek mellett a legjobb új előadó mezőnyben is győzhet. A 60. Grammy-gálát január 28-án tartják a New Y ork-i Madison Square Gardenben. A díjakról a lemeza­kadémia 13 ezer tagja december 7. és 21. között szavaz. (MTI) Jay-Z a 4:44 turnéján (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Amikor egy színház magáról a színházcsinálásról, annak fontosságáról, társadalmi presztízsóról, örömeiről, neházségeiről akar szólni, olyan darabot választ, amelyen keresztül mindez megmutatható. Megannyi színdarab enged bepillantást ebbe az izgalmas, titokzatos világba, nekünk, magyarok­nak például itta Liliomfi. Jó érzés rádöbbenni, hogy Szigli­geti Ede darabja egy mesterien fel­épített, kortalan remekmű. A vígjá­téki fordulatok szellemes és alapos kiaknázása mellett a magyar színját­szás kezdeteiről, a vándorszínész­létről és a korabeli társadalomról is sokat elmond, csak úgy mellékesen. Ráadásul önéletrajzi ihletésű, hiszen a szerző is nemesi saij volt, akit apja kitagadott, mert tisztes hivatás he­lyett a színészi pályát választotta. Azért vette fel a Szigligeti Ede ne­vet, mert saját családnevét sem használhatta ebben a lenézett szak­mában, nehogy szégyent hozzon atyjára, Szathmáry Józsefre (akinek neve csak emiatt maradt fenn). Szig­ligeti szép karriert futott be, volt színházigazgató, száznál is több da­rabot írt, húsz drámát fordított le - köztük Shakespeare műveit. A Lili- omfit 1849 decemberében mutatták be, és máig rendszeresen szerepel a Kárpát-medence magyar színházai­nak műsorán, ami nagy szó. A kassai Thália Színházban Teli­hay Péter rendezte az Artner Szilvia által átdolgozott, nyelvileg kissé modernizált verziót, melyhez Laka­tos Róbert írt remek, változatos, egyszerre igényes és szórakoztató dalbetéteket. A többféle stílust öt­vöző „soundtrack” önmagában megérne egy alapos méltatást. Most legyen elég annyi, hogy engem szin­te mindig zavar a szereplők dalra fa- kadása egy-egy jelenet közepén, eb­be az előadásba azonban olyan fi­noman és szervesen épülnek bele a dalok, hogy öröm nézni. Van, hogy négyen is énekelve vitáznak, disku­rálnak a színpadon, tisztára mint egy operában. Az ultramodem díszletet a rende­ző tervezte, Király Adriennel közö­sen. Jól (ki)használható, többfunk­ciós panelektből áll, nekem főleg a zsinórpadlásra emlékeztető „má­szóka” tetszett, ahova a két gazfic­kó, Liliomfi és Szellemit felszalad, ha épp kámforrá kell válni, vagy hallgatózni ajánlatos. A padlóra szórt farsangi szerpentinhalmokat azonban feleslegesnek érzem, mert bár hatásosak, mint a felvonások elején a díszletre vetített tenger, ke­veset tesznek hozzá az előadáshoz. Nem tudom, akad-e, ki nem isme­ri a történetet, vagy nem látta Makk Károly 1954-es filmjét Darvas Iván­nal a címszerepben, de azért röviden felvázolom az alaphelyzetet: Maris­ka, az úrilány és Liliomfi, a vándor- színész egymásba szeret. Liliomfi valójában unokaöccse Szilvái pro­Az előadásba finoman és szervesen épülnek bele a dalok: van, hogy négyen is énekelve vitáznak, disku- rálnak a színpadon, tisztára mint egy operában. fesszomak, aki egyszersmind Ma­riska gyámatyja, de erről a fiatalok nem tudnak. Azt sem tudják, hogy a professzor egymásnak szánta őket. Szerepjátszások és félreértések tömkelegé szolgál a humor forrásá­ul, tulajdonképpen végig azon szó­rakozunk, hogy senki sem tudja a másikról, kicsoda. Madarász Máté jó választásnak bizonyult a címszerepre, csakúgy, mint Nádasdi Péter Szellemű szere­pére - a kettős remekül működik. A Mariskát alakító Lax Judit is hozza a kezdetben naiv, később öntudatra ébredő szerelmes lányt. A prímet azonban Gyuri pincér (Öllé Erik) és Erzsi (Rab Henrietta) szerelmespár­ja viszi. Többet civakodnak, mint amennyit évődnek egymással, mégis szikrázik a levegő, amikor színpa­don vannak. Van egy rendkívül me­rész húzás is az előadásban: Szilvái professzort Vasvári Emese alakítja. Ezt a „nemcserét” az itteni közönség nehezen emészti, kötve hiszem, hogy elég nekik a műsorfüzetben olvas­ható rendezői magyarázat, hogy tud­niillik „mindenképpen olyan sze­mélyt kerestem, aki a professzor ti­tokzatos alakját a saját személyisé­gének extravaganciájával hitelesíti”. Főleg azok a helyzetek furcsák, ami­kor a számító Kányái fogadóst ha­gyományos eszközökkel is remekül hozó Bocsárszky Attilával kerül össze a szürreális Szilvái professzor. Az embernek valahogy az az érzése, hogy a a tavalyi, kassai-komáromi Bányavakságban bevált kiváló ma­gyarországi színésznőt mindenképp foglalkoztatni akarták, de nem talál­tak neki szerepet ebben a darabban, ezért kénytelenek voltak megerő­szakolni a sztorit. Van még egy meg­fejtendő rejtvény: a szomszéd- asszony figurája (Varga Lívia), akit kerekesszékbe ültetett a rendező, ám ez az egyébként hálás színpadi esz­köz nincs igazán kihasználva az elő­adás során. A Liliomfiba szerelmes vénkis­asszony nevelőnő, Kamilla szerepét viszont sikerült szépen kidomborí­tania Varga Szilviának, valamennyi jelenete egyszerre humoros és szá­nalmat keltő. Illés Oszkárt is „meg­találta” az ifjú Schwartz karaktere - vagy inkább fordítva. Egyedül az zavaró, amikor a harmadik felvo­násban tíz percen át ül a színen az idősebb Schwartzot alakító Pólós Arpád mellett, és mindketten egykedvűen nézik a fergeteges tem­póban zajló lelepleződéseket. Apropó: tempó. Egy félreértése­ken és furfangos megvezetéseken alapuló komédiának ez kulcsfontos­ságú tényezője. Telihay Péter ren­dezésében minden a megfelelő idő­ben, a megfelelő kivárással, poentí- rozással zajlik. Le a kalappal a kas­sai színészek előtt (is), talán a Pá­ratlan párosban voltak kitéve utol­jára ekkora igénybevételnek preci­zitás szempontjából, de abban keve­sebben jöttek-mentek a színpadon, mint most. Összességében: a Lili­omfi többet kínál egy háromórás szórakoztatásnál. És ez jó.

Next

/
Thumbnails
Contents