Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-30 / 275. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. november 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mitől ébred a szociáldemokrata Az éjszakai bérpótléktól a képviselői fizetésekig CZAJLIK KATALIN A kudarcos (R. F. szerint sikeres) megyei választások után meg- kondult a Smerben a vészharang. így hát a miniszterelnök nagy csinnadratta közepette szalag mögé állt, méghozzá éjszakai műszakban, majd gyorsított eljárással befagyasztaná a parlamenti képviselők fizetését. Sőt, legújabban már a kormány bukását is meglebegtette. Még mielőtt a nyilvánosság, s főleg a piacok pánikba esnének Fi- co kijelentése miatt, szögezzük le, hogy szó sincs itt semmilyen valódi kormányválságról. Csupán arról, hogy a miniszterelnök ideges: egyrészt az egyre gyengülő preferenciák miatt, másrészt azért, mert a jelek szerint a sajátjai sem fogadnak szót neki. Márpedig Robert Fico megmakacsolta magát: vagy maradnak a fizuk, vagy bukik a kormány. Nyilvánvalóan úgy érzi, a jelen helyzetben erőt kell demonstrálnia, akár a sajátjai akarata ellenére is véghez kell vinnie „igaz” ügyét. Ügy tűnik, kellett egy vesztes választás ahhoz, hogy a kormányfőben újra felébredjen a szociáldemokrata. Azt csak méltányolni lehet, hogy befagyasztaná a képviselői béreket. A parlament értelmi szintjét nézve inkább azon kellene elgondolkodni, nem sok-e nekik a jelenlegi összeg is. A törvényhozás mára sajnos megszűnt autonóm, új megoldásokkal előálló műhelyként működni, a képviselők többsége pedig csak a pártvezetés (jobbik esetben) döntéseinek végrehajtója. Kapcsolatuk a választókkal minimális, s ennek megfelelő a parlament presztízse is a társadalomban. Ilyen körülmények között igenis indokolt a képviselői fizetések szinten tartása, legyen akármilyen jó a gazdaság helyzete. Aki sok pénzt akar keresni, az ne menjen politikusnak! Azt viszont nehezen lehet értelmezni, miért gyorsított eljárásban kell ezzel foglalkozni, hiszen a probléma régóta ismert. Adja magát a válasz, hogy ez is csak egy populista lépés, amivel a Smer a megyei választások veszteségeire reagál, s próbálja visszaédesgetni a korrupciós botrányoktól kiábrándult mezei választót! Az, hogy Robert Fico bevetette a legnagyobb kalibert (bizalmi szavazás), csak azt jelzi, ő is érzi: nagy a baj. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Nem szeretni kell, hanem csinálni FELEDY BOTOND A demokráciát tanuló országok a tananyag elsajátítása során gyakran érkeznek útelágazáshoz. Ilyen a mi régiónk is itt, Közép- Európában. Sokan bírálják a demokráciát, mint kormányzati formát, szerintem jogtalanul. A demokrácia lényege, hogy sok ezer éves autoriter kísérletek (kevesek uralma a sokaság felett) után ez volt az első sikeres megoldás arra, hogy a társadalmi csoportok közt egészségesebb egyensúly alakuljon ki, ezt hívjuk a fékek és ellensúlyok rendszerének. Ez abból a hitből táplálkozik, hogy az emberi természet nem tud megbirkózni az abszolút hatalommal. Rövid időre is ritkán, hosszabb távon pedig ez szinte kizárt. Ezért volt a római birodalom szebb napjaiban is hat hónapra korlátozva a diktátor megbízatása - egy pozíció, csak a válság idejére, és nem tovább. A demokráciában az a cél, hogy szabályozottan versenyezzenek a hatalomért a kisebb-nagyobb csoportok. Nem késekkel az utcán, lin- cseléssel, tankokkal vagy egymás teljes megsemmisítésével. A hatalom ideiglenes gyakorlásáért folytatott kulturált verseny - ez az evolúció egyik csúcsteljesítménye. A hatalomban lévőt pedig ellensúlyozza, hogy árgus szemmel figyeli a mindenkori középosztály. A közép- osztály ettől még szimpatizálhat valakivel, de a fő szerepe nem annak négyévenkénti újraválasztása. A fő szerepe a folyamatos éberség és érzékenység, amellyel a hatalommal való visszaéléstől magát és a teljes társadalmat óvja, végeredményben magát a hatalom birtokosát is védi saját maga hatalmi mámorától. Ez akkor működik, ha a középosztálynak is van komoly hatása a választók tömegére. Ha nincs, a hatalom számára csupán egy zavaró tényező a középosztály, de nem ellensúly. Ezért hihetetlenül fontos a társadalmi nyilvánosság. A demokrácia mint kormányzati forma az összes gondjával és lassúságával együtt a hosszú távú és fenntartható társadalmi békét szolgálja. Ez azért működhet, mert keretek közé szorítja a társadalmi feszültségeket. Ha ebből a működési körből kilépünk, az visszalépés a történelem korábbi, kegyetlen korszakai felé. Éppen a középosztálynak a legkedvezőbb kormányzati forma a demokrácia, mivel így képes e társadalmi csoport a mindenkori hatalommal szemben ellensúlyt alkotni, aminek a haszonélvezője a társadalom maga. Ha működik ez az egyszerű dinamika. Nem szeretni, hanem csinálni kell a demokráciát, magunknak, magunkért, mindenkiért. Va Keres zorales FINTA MÁRK A 21. században járunk, valahol Konrad Adenauer álmában, az Európai Unió szívében. Magunk mögött hagytuk az elmúlt századok viharait, nem dúl körülöttünk háború, nem gyilkol minket senki, nem tombolnak járványok, az emberek nagy része viszonylagos kényelemben és biztonságban él, és bármikor szabadon élhet a jogaival. „Na, megint egy büdös, bolhás cigány” - valakinek csak ez jár. Egy nőgyógyászati rendelőben járunk, Semmelweis Ignác álmában, ahol a modem orvostudománynak hála már azelőtt mindent tudhatunk a születendő gyermekünkről, hogy a világra jött volna. Ultrahangos vizsgálatok, az első fotó, amin még csak egy pici pötty a magzat jó tanácsok, terhesvitaminok, vigyázzon magára, kismama. „Már megint itt vagy, már megint idejöttél szétrakni a lábadat? Reggeltől estig ba..l az uraddal, te p..a!” - valakinek csak ez jár. Egy szülőszobában járunk, az anyák álmában, abban a pillanatban, mikor egy új élet születik. A természet egyik legkülönösebb csodája, amit nem tudunk gépekkel reprodukálni, amit ismerünk, vizsgálunk, megéneklünk, de sosem értettünk meg teljesen. A szemünk előtt jön létre a kapocs anya és gyermeke között, amit annyian megírtak, fotóztak, levideóztak már - hol elkapva a lényeget, hol könnyes-giccsesen, családi fotóalbumba való módon. „Fogd be a szád, ne sikongass, amikor a férjed rád mászott az ágyban, akkor bezzeg nem féltél, most meg sikítasz” - valakinek csak ez jár. Az idézetek valódiak. Egy új jelentésből valók. Vakeras zorales - hangosan ki kell mondani, hogy elég azokból, akik szerint mindez csak liberális maszlag, álságos moralizálás, és akik úgy oldanák meg a gondokat, hogy „halomra lőnék mindet”. Hangosan ki kell mondani, hogy elég azokból, akik mindezt megengedik, sőt művelik, akik megalázzák és sárba tiporják embertársaikat, akik így bánnak egy sebezhető asszonnyal csak azért, mert roma. Hangosan ki kell mondani, hogy elég azokból, akik ahelyett, hogy megoldanák a cigányság és a többségi nemzet közti problémákat, hagyják elmérgesedni a helyzetet, és nyerészkednek rajta, politikai tőkét kovácsolnak belőle. Elég azokból, akik miatt 2001 -ben és 2017-ben is az emberek 80 százaléka azt nyilatkozza egy anonim felmérésen, hogy nem akar roma család mellett élni. Elég volt azokból, akik szerint ez elfogadható. FIGYELŐ Megrendezte a saját halálát is A délszláv háborúig rendező volt, háborús bűnös lett - a tegnapi ítélethirdetésen teátrálisan felhajtott egy fiola mérget és azt kiáltotta: nem vagyok bűnös! Slobodan Praljak, a boszniai horvát védelmi tanács (HVO) egykori tábornoka a hágai ítélethirdetés alatt megmérgezte magát, miután az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló bíróság jogerősen 20 év szabadságvesztésre ítélte. Először nem hágai források, hanem az N1 horvát hírcsatorna és a Nova televízió nem hivatalos értesülésekre hivatkozva közölte tegnap, hogy Praljak valamivel 14 óra után meghalt a kórházban. Később a HINA horvát hírügynökség is megerősítette a halálhírt, Praljak hozzátartozóira hivatkozva. Kolinda Grabar-Kitarovic horvát államfő a történtek miatt megszakította hivatalos izlandi útját, és hazautazott. A horvát parlament a hír közzététele után beszüntette ülését. A képviselőket megdöbbentette Praljak esete, emellett egyöntetűen elutasították a bíróság másodfokon is megerősített jogerős ítéletét, mely szerint Horvátország agressziót követett el Boszniával szemben. Az ítélet szerint Horvátország akkori vezetői is felelősek az elkövetett bűncselekményekben. Slobodan Praljak 1945. január 2-án született a boszniai Capljinában. 1970-ben szerzett diplomát a zágrábi műszaki egyetemen, 1971-ben a zágrábi bölcsésztudományi karon, 1972-ben pedig a színház, televízió és film akadémián. A délszláv háborúig színházi rendezőként dolgozott Zágrábban, Eszéken és Mostarban, több filmet és dokumentumfilmet is rendezett. 1991 -ben önkéntesként csatlakozott a horvát fegyveres erőkhöz, és vezérőrnagyi rangot szerzett, majd 1993-ban a boszniai horvát védelmi tanács (HVO) vezérkari főnökévé választották. Egyes források szerint ő adott parancsot a híres mostari Öreg híd szétbombázására, melyet csak évekkel a délszláv háború után sikerült újjáépíteni európai uniós pénzekből. A hágai törvényszék 2006-ban kezdődő pere óta Praljak-munkatársai segítségével -18 könyvet adott ki, melyben dokumentálta és elemezte a horvát és a boszniai háborút. Andrej Plenkovic horvát kormányfő bírálta a hágai törvényszék ítéletét, amely szerinte mély morális igazságtalanságot mutat a hat volt boszniai horvát vezetővel és a horvát néppel szemben, valamint kifejezte részvétét Slobodan Praljak családjának. Plenkovic azt mondta, Horvátország segítséget nyújtott Bosznia- Hercegovinának a délszláv háborúban. A horvát hadsereg útját állta Bihac szerb megszállásának, és ezzel megakadályozott „egy újabb srebrenicai mészárlást”. Hozzátette: a horvát hadsereg a boszniai hadsereggel együtt felszabadította Bosznia nagy részét, és véget vetett a háborúnak az országban. Kiemelte, hogy Horvátország több százezer menekültet fogadott be Boszniából, függetlenül nemzeti-’ ségüktől és vallásuktól. A horvátok nélkül ma nem létezne független Bosznia-Hercegovina - húzta alá a horvát kormányfő. (MTI)
