Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-29 / 274. szám, szerda
KÖNYVESPOLC ■ 2017. NOVEMBER 29. www.ujszo.com EGY KÖNYV-EGY FILM Ló és szerelem A sors vagy talán maga a végzet rendezte úgy, hogy 1874 tavaszán egy tápiószentmártoni istállóban, Blaskovich Ernő- birtokán megszülethetett egy sárga csikó. Ez a csikó annyira darabos mozgásúnak tűnt, hogy amikor a következő tavaszon vevők érkeztek a birtokra, a többi egyéves lovat elvitték magukkal, ezt az egyet azonban ott hagyták. Mindeközben - ismét csak a sors különleges játékossága folytán — Blaskovich Ernő megpillantott egy kék szemű leányt a Nemzeti színpadán, és leheleden dolog történt: a nyugodt életet élő, dolgos természetű és kiszámítható férfi szerelmes lett. A több mint húsz év korkülönbség még talán legyőzhető lett volna, de a leány- Szabó Karolina - egy fejjel magasabb volt Ernőnél, ez pedig különös helyzeteket eredményezett a korabeli társasági eseményeken. Nem könnyű szeretni és nem könnyű Európában lovat futtatni sem. Blaskovich Ernőnek mindkét ok miatt lettek ellenségei. szétesi sanDott ___V Ak adtak, akik úgy gondolták, ha a boldogságot elveszik a férfitól, talán a lovát is le tudják győzni. Kincsem egy vidéki nemes úr és egy ibolyaszemű leány tényeken alapuló, igaz története olvasható e regény lapjain. Egy különleges szerelem és egy legyőzheteden ló históriája egy szebb világból. Herendi Gábor Kincsemje (Nagy Ervinnel a főszerepben) az idei év legnagyobb magyar mozisikere volt, több százezren váltottak rá jegyet - a film már DVD-n is megvásárolható. Szélesi Sándor könyve egy másik sztorit rajzol meg, Kincsem és Blaskovics Ernő „igaz történetének” nevezve magát. Igaz történet - amennyire csak egy romantikus regény az lehet. Széled Sándor: Kincsem Könyvmolyképző Kiadó, 2017 472 oldal Az egyéniség feloldódása A TITOK HAZUGSÁG. A MEGOSZTÁS TÖRŐDÉS. A FÉLREVONULÁS LOPÁS. Mae, a huszonéves lány megkapja álmai állását a Körnél, a Google-t, a Facebookot és az Apple-t is magába olvasztó tech-óriáscégnél. Nemcsak az élete változik meg, hanem lépésről lépésre a jelleme is: nyomon követhetjük a személyiségének feloldódása az egyéniséget és az egyediséget egoizmusnak kikiáltó, hiperszociális virtuális közösségben. Viselkedését, szavait, sőt gondolatait is egyre inkább az a tudat határozza meg, hogy a nap minden percében milliók követik figyelemmel az összes mozdulatát a cég egyik legújabb találmányának, az apró, drót nélküli ÖrSzem kamerának köszönhetően, amely állandó, online közvetítést nyújt az életéről. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal? Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világát. Körbevesz minket a modernizáció, de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? Vajon feláldozható-e a magánélet azért cserébe, hogy ne legyen több bűn a világban? Vajon a tökéletes ádáthatóság valóban elvezet a tökéletes demokráciához? Ha mindenki néhány másodperc alatt véleményt nyilváníthat és szavazhat bármely fontos kérdésről, megvalósítva ezáltal a lehető legközvedenebb demokráciát, mi szükség van még egyáltalán képviselőkre és a rendkívül költséges állami intézményekre? Ugyanakkor, ha minden egyes szavazat egyeden cég rendszerén fűt keresztül, és ugyanez a cég rendelkezik minden fontos adattal - beleértve az államtitkokat is mindent tud a felhasználóiról és könnyű szerrel megvalósíthatja az információáramlás totális, központi ellenőrzését, akkor nem inkább egy totalitárius társadalom van kialakulóban? Dave Eggers regényéből James Ponsoldt rendezésében készült filmadaptáció, melyet idén mutattak be Tom Hanksszel és Emma Wattsonnal a főszerepben. Dave Eggers: A Kör Európa Könyvkiadó, 2016 381 oldal így is lehet borzongatni VERES ATTILA Ď A K I N T rS Ö T É T E B B aj’ave A magyar fantasztikus irodalom szenvedéstörténete régre nyúlik vissza, de szerencsére egyre ígéretesebb próbálkozások is napvilágot látnak. A fiatal író, Veres Attila Odakint sötétebb című horror/weird fiction regényén legalábbis érezhető, hogy a lustaság és a lerágott csontok csócsálása helyett az ambíció és az irodalmi igényesség volt a mérce. A O milyen régen várunk már arra, mi, a fantasztikus iro- & dalom szerelmesei, / hogy egy új, merész és jó mesélőkével megáldott magyar tollforgató beparkoljon egy platós IFÁ-val a hátsó udvarra, sáros gumicsizmával berontson a tisztaszobába, lepakolja a polcokról az értéktelen, ödettelen, rosszul megírt, öncélú tucatszennyet, amit hazai fantasztikus irodalomnak neveznek, felhányja a teherautóra, majd kivigye a határba, beleszórja egy gödörbe, és beöntse nehézbetonnal, hogy írmagja se maradjon. Igen, e sorok írója nagyon haragszik az elmúlt 25-30 év magyar fantasztikus irodalmára, annak minden alzsánerével együtt. Elsősorban azért, mén hisz abban, hogy ezt a műfajt lehet irodalmi igényességgel, eredeti módon művelni - csak hát az elmúlt évtizedekben megjelent wannabe írók jó része nemcsak tehetségtelen volt, de grafomán is, és a belterjes közeg a kifejezetten reménykeltő tehetségeket is kikezdte. A magyar fantasztikus irodalom kevés kivétellel néhány évvel ezelőttig olyan volt, mint a hákarl, az izlandi rothasztott cápahús - egyesek ugyan ínyencfalatnak, különleges gasztroélménynek akarják eladni, és néhányan ezt el is hiszik, de valójában mégiscsak rágós, büdös, rohadt húsról van szó... Fény az éjszakában A fenti sorok természetesen erősen szubjektivek (s kinek nem inge...) - de már csak azért is kitartok mellettük, mert úgy tűnik, némi fény már látszik az alagút végén. Az olvasók is egyre magasabbra helyezik a lécet a magyar alkotókkal szemben, köszönhetően a külföldi fantasztikum egyre nagyobb hazai térhódításának. Az elmúlt évtizedben megjelent egy fiatal, reményteli írógeneráció, mely maradandót tud alkotni saját zsánerében: közülük is kiemelkedik Moskát Anita, akinek Horgonyhely című regénye fény a sötét fantasy-éjszakában, vagy épp Markovics Botond, aki néhány meg nem nevezett kollégájával szemben végre nem tudományos-fantasztikusnak szánt, ezerszer elkoptatott blődségeket vet papírra, hanem komoly, átgondolt, átrágott, koncepciók köré építi fel ambiciózus sci-fijeit. De nem ejtettünk szót a horror/weird fiction műfajról, ahol talán még látványosabb a minőség hiánya, mint a társműfájoknál. Az itt tátongó űrt pedig az elsőkönyves Veres Attila próbálja betölteni az Odakint sötétebb című regényével - felemás sikerrel, de mégis reménykeltő módon. Csáposok a magyar ugaron Veres egy nem túl eredeti toposzhoz nyűi hozzá nagyon izgalmas módon: Magyarország egyik megyéjében egyik percről a másikra egy különös, semmihez sem hasonlítható állatfaj jelenik meg valamikor a 80- as évek derekán. Az emberek szép lassan megszokják és feldolgozzák a cellofoidáknak nevezett csápos lények létét - a cellofoida-kérdés bekerül a közbeszédbe, a híradásokba és a mindennapok banális témái közé. Ám kiderül, hogy az állatok emésztőenzimeinek gyógyító tulajdonságai vannak, s ahogy ez lenni szokott, egyesek vadászni kezdik őket, mások pedig meglátják bennük a bizniszt. így a megmaradt cellofoidákat - amelyek nem mellesleg megmagyarázhatatlanul nagy hatással vannak az emberek elméjére és tudatalattijára - telepeken tartják a megyében (a megye határain érdekes módon nem lehet átvinni az állatokat, mert elpusztulnak), így válik a terület egyfajta különös Zóna-parafiázissá Andrej Tarkovszkij Sztalkeréből. Egy ilyen telepre érkezik meg Gábor, a meglehetősen unalmas, ádagos, a huszonévesek tipikus gádásaival küzdő srác, hogy cserélje a csápos szerzetek alatt a szalmát, és hogy cukorsűrítménnyel etesse őket. Érkezésével pedig egyre furcsább és nyugtalanítóbb eseménysorozat veszi kezdetét. Az elsőkönyves író rendkívül frissen, profi módon és izgalmasan építi a hangulatot. A könyv nem túl akciódús, ám nagyon olvasmányos első felének nagyon nagy erénye, hogy emberi léptékkel dolgozik, fokozatosan adagolja a feszültséget, és Veres nem próbál » Veres Attila író, forgatókönyvíró. 1985-ben született Nyíregyházán, a Pécsi Tudományegyetemen végzett film szakon, egy félévet töltött az Oslói Egyetemen ösztöndíjasként. Magyarországon és külföldön is dolgozik filmforgatókönyveken. Kedveli a furcsa történeteket, az izgalmas, új tájakat és a bakelitlemezeket. Korábban néhány horrornovellát publikált, az Odakint sötétebb az első regénye. minden erejével valami nagyszabásút és újat mutatni. Inkább felvállalja, hogy nagy hatással van rá H. P. Lovecraft titokzatossága, a Sztrugackij testvérek Zónája, vagy a new weird műfej nagyjai, China Miéville személyes, belső hangvétele és Jeff VanderMeer szikár világteremtése. Nem esik bele abba a hibába, hogy egy az egyben koppint, inkább nagyon frappánsan szabja testre és gyúrja össze ezeket az elemeket egy koherens világképbe - megtalálja megfelelőiket a mai Magyarország mindennapjaiban. Nyomasztó szatíra egy kis belezéssel Veres tehát - a szöveg helyenkénti túlírtsága és modorossága ellenére - tehetséges mesélő, igyekszik az írásának olyan keretet és kulisszákat adni, amit ismer, amivel nem lő bakot. Átsüt az íráson az író fiatalsága; főhőse, Gábor tipikus fiatal felnőtt, aki zsigeri fiatalkori világfájdalommal tekint a dolgokra maga körül, keresi a helyét, és nem igazán tud magával mit kezdeni — ezzel a karakterrel pedig meglehetősen könnyű azonosulni. Ráadásul Veres ezt megfejeli egy sajátos, szatirikus korrajzzal is a mai Magyarországról. Az egyes fejezetek előtt frappáns (fiktív) idézetekkel játszik az olvasóval, összekacsint velük: a társadalom cellofoidákhoz való viszonyáról politikusok, tudósok, újságírók, zenészek nyilatkoznak, megszólal például Torgyán József és a Tankcsapda is. Az író saját Zónája pedig a magyar falu a maga rögvalóságában, banalitásában, büdös kiskocsmákkal, olcsó sörrel, kártyázó falusiakkal - ám mindenben van egy apró csavar, ami okosan átvezeti az olvasót Veres különös világába. Abba a világba, amely tele van belső feszültséggel, komplexusokkal, bezártságérzettel és az idegentől való félelemmel. A könyv második felén azonban már látszik, hogy elsőkönyves íróról van szó: Veres Attila nem kezeli makuládanul a saját maga által szőtt szálakat és mozaikokat. Ahogy haladunk a végkifejlet felé, úgy veszíti el sajátos, sötét báját a szöveg, a regényírói módszereket pedig felváltja egy horrorfilmes forgatókönyvírói attitűd - ami ugyan pörgősebbé, ám felszínesebbé is teszi az eseményeket. Az olvasónak olyan érzése lehet, hogy Veres hamarabb dolgozta ki a történet végkifejletét, a végső, apokaliptikus víziót, mint magát a sztorit, és mikor az írás folyamatában elért a fináléig, már nem volt mersze alaposabban belenyúlni. A regény drámai íve és tempója így megbicsaklik, a nyomasztó, az olvasót magába szippantó hangulatot pedig felszámolja a kicsit öncélúan megírt, explicit brutalitás - mikor megszólal az író gore-horrorrajongó énje, az olvasó felszabadul ugyan, ám a könyv is némiképp tét nélkülivé válik. S bár így is érdekes és friss, plusz viszonylag egyedi tud maradni, egy kis merészséggel szólhatott volna a befejezés kifejezetten nagyot is a középszerűség helyett. Mindazonáltal Veres Attilának csak hálás lehet a magyar horrorrajongók tábora. Már csak azért is, mert az Odakint sötétebb alaposan megemelte a lécet a többiek számára. S lehet, hogy a kiküszöbölhető hibákat kijavítva a fiatal író lesz olyan ambiciózus, hogy beüljön a gyenge ponyvákat elszállító IFA volánja mögé. Finta Márk Veres Attila: Odakint sötétebb Agave Könyvek, 2017 272 oldal
