Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-28 / 273. szám, kedd
C/5 2017. november 28., kedd, XIII. évfolyam, 45. szám Revierderby: dráma és edzőbukás Dortmundban 10. oldal S úlyos szerencsétlenség történt 2016. november 29-én Kolumbiában: a LaMia légitársaság Bolíviából induló járata lezuhant az El Gordo-hegynél, La Unión település közelében, röviddel a medellíni nemzetközi repülőtéren tervezett leszállás előtt. A gépen tartózkodott a brazil első osztályú Chapecoense labdarúgócsapata is, a tragédiát mindössze hatan - a csapatból hárman - élték túl. A balesetet állítólag az okozta, hogy elfogyott az üzemanyag, és ezt a pilóta későn jelentette, azonban ahogy keretes írásunkban olvasható, egy év után sincsen még meg a hivatalos vizsgálat eredménye. A mentést nehezítette, hogy a sűrű köd miatt csak szárazföldön lehetett megközelíteni a helyszínt. A Chapecoense éppen története legnagyobb sikerének küszöbén állt, az 1973-ban alapított klub ugyanis először jutott nemzetközi kupa döntőjébe. A Libertadores- kupa utáni második számú sorozat, a Copa Sudamericana fináléjában az Adetico Nációnál lett volna az ellenfél, amely a szerencsédensé- get követően nemes gesztussal lemondott a trófeáról, és azt kérte a dél-amerikai szövetségtől, hogy azt mérkőzés nélkül a brazil klubnak adja. Fél év után siker az állami bajnokságban Visszatért a jókedv a Chapecoense öltözőjébe: a csapat kiharcolta a bennmaradást (Fotó: képarchívum) Csak újjászületés van, vizsgálati eredmény nincs Egy éve zuhant le a brazil Chapecoense csapatát szállító repülőgép Kolumbiában December elején az áldozatoktól a szakadó eső ellenére százezren búcsúztak el a chapecói Arena Condá stadionban rendezett gyászmisén, december 19-én pedig a klub elhunyt kapusát, Daniiét választották az év játékosának Brazíliában, a posztumusz díjat az édesanyja vehette át. Az élet nem állt meg, a klub azonnal megkezdte az újjáépítést. Kölcsön- játékosok és szabadon igazolható futballisták mellett fiatalok is felkerültek a csapathoz, amely 2017. március 8-án a venezuelai Zulia elleni 2-1-es győzelemmel bemutatkozhatott a Libertadores-kupában. A továbbjutás végül nem sikerült, az együnes csoportjában az argentin Lanús és az uruguayi Nációnál mögött a harmadik helyen végzett, és a Copa Sudamericanában folytathatta, ahol szeptemberben a brazil Flamengo búcsúztatta 4—0-s összesítéssel a nyolcaddöntőben. A balesetben elhunyt Caio Júnior után Vagner Mancini lett az edző, akivel az együttes címet is nyert fél év alatt. A dél-amerikai Szuperkupában (Recopa Sudamericana) ugyan nem sikerült a bravúr, a hazai 2-1-es győzelem után ugyanis » A túlélők A hat túlélő között volt egy újságíró, Rafael Henzel Valmorbida, és a gép személyzetének két tagja, Erwin Tumiri, valamint Ximena Suárez légiutas-kísérő. A Chapecoense 22 játékosa közül hárman menekültek meg: két hátvéd, Alán Ruschel és Helio Neto, illetve a kapus Jackson Follmann, akinek egyik lábát amputálni kellett. május 10-én 4-1-re kikapott a gárda a Libertadores-kupa-győztes Atlético Nacionaltól. A Santa Catarina állam bajnokságát azonban megnyerte a csapat, ezzel története során hatodszor lett első, és először tudta megvédeni a címét. A siker - és egy nyolcmérkőzéses győzelmi sorozat - ellenére a klub július elején menesztette Mancinit, néhány mérkőzésre Vinícius Eutrópio ült le a kispadra, szeptemberben pedig segítője, Emerson Cris lett a megbízott edző. Jelenleg Gilson Kleina irányítja a csapatot, aki október 16-a óta nyolc mérkőzést vívott meg veretlenül, a mérlege négy győzelem és négy dönteden. Ez a sorozat azt is jelentette, hogy két fordulóval a bajnokság vége előtt már biztos, hogy a Chapecoense bentmarad az élvonalban: jelenleg 48 ponttal a 12. helyen áll a 20 csapatos országos bajnokságban. A keretben még többségében kölcsönjá- tékosok szerepelnek, az öt légiós közül négy - az ecuadori Cristian Penilla, az argentin Héctor Can- teros, az uruguayi Emilio Zeballos és a venezuelai Seijas - is hasonló státuszban van. Minden okkal történik az életben November 16-án, a Vitória elleni 2-1-es győzelmet követően ismét nevetés és öröm töltötte be a Chapecoense öltözőjét. Azt a helyiséget, amelyben egy évvel korábban önfeledten ünnepelték a játékosok a Copa Sudamericana döntőjébe való bejutást. Pedig a mostani siker összehasonlíthatadan volt a 2016-ossal, csupán az élvonalban maradásnak örültek. „Úgy étzem, a kiútkeresés megoldódott. Nagyon fájdalmas időszakon és sok szenvedésen vagyunk túl, de sohasem gondoltunk arra, hogy befejezzük a futballt. Az várható volt, hogy néha feltesszük magunknak a kérdést: képesek vagyunk ezt megtenni? De igen, sikerült, megcsináltuk” - nyilatkozta Jósé Nivaldo Martins Constante, a klub menedzsere. Önmagában már az csoda, hogy Nivaldo egyáltalán nyilatkozhatott, egy éve ugyanis még játékosként számított rá a Chapecoense. A 42 éves kapus azonban az ominózus novemberi napon nem fért be az utazó keretbe, és ennek köszönhette az életét. „Minden okkal történik az életben” - mondta zokogva, miután a repülőgép-szeren»Portrék a falon A klub ebben a hónapban közölte, hogy az áldozatok családtagjaira való tekintettel nem tartanak jelentős megemlékezést a tragédia évfordulóján. Ugyanakkor egy Digo Cardoso nevű művész felkérést kapott arra, hogy az Arena Condá közelében egy falfelületre megfesse a 64 brazil áldozat portréját. „Nagyon fontos munkát kaptam, egyeztettem minden családdal, sok képet tanulmányoztam az elhunytakról. Megtiszteltetés, hogy a részese lehetek ennek a projektnek, és talán valahogy mosolyt csalhatok a családok arcára" - nyilatkozta a művész. csédenséget követően bejelentette a visszavonulását. Azzal, hogy letette a kapuskesztyűt, még nem fordított hátat szeretett klubjának, úgy döntött, az újjáépítésért fog dolgozni. „Húsz napon át reggel nyolctól este tízig ügynöw Sok szenvedésen vagyunk túl, de sohasem gondoltunk arra, hogy befejezzük a futballt. Lezáratlan vizsgálat öt gyanúsítottal Egy évvel a légi katasztrófa után a hatóságok még mindig nem zárták le a vizsgálatot, és nem állapították meg, mi okozta a végzetes balesetet A kolumbiai és a bolíviai szervek egyaránt az előzetes jelentéseknél tartanak, pedig a medellíni légi forgalmi hatóság már a tragédia napján nyolc embert küldött a helyszínre, és a csoport december 22-ére el is készítette az írásos anyagot, amelyből egy dolog vált biztossá: a gép fedélzetén nem történt robbanás. Ugyanakkor a Folha című brazil napilap beszámolója szerint az elvégzett számítások arra utalnak, hogy a repülőgép túlsúlyos volt. Bolíviai részről sem zárták még le a vizsgálatot, de az ügyészség öt ember ellen emelt vádat. Köztük van Gustavo Vargas Gamboa, a LaMia cég egyik tulajdonosa, illetve fia, Gustavo Vargas Villegas, aki a bolíviai légiközlekedési hatóság (AASANA) egyik vezetője volt. A légi közlekedési hatóság egyik tisztviselője, Celia Castedo ugyancsak a körözöttek között van, ő azt állította, hogy a tragédia nyomán a cég vezetősége megfenyegette és arra kényszerítette, hogy hamisítsa meg a gép kifogásolható állapotát bizonyító korábbi jegyzőkönyveit. Castro még decemberben Brazíliába menekült, jelenleg Corumbában él, és csak akkor térne haza, ha a bolíviai hatóságok garanciát vállalnak á biztonságáért. Időközben hat elhunyt labdarúgó - Gil, Ananias, Gimenez, Bruno Rangéi, Canela, Lucas Gomes- özvegyei a bírósághoz fordultak, azt szeretnék elérni, hogy a klub további kártérítést és kegydíjat fizessen. ,A Chapecoense egy koporsóban adta vissza a férjemet. Élve távozott otthonról és halottként tért vissza" - nyilatkozta Valdécia Borges de Morais Paiva, Gil felesége. kökkel és játékosokkal tárgyaltunk, és januárra ismét 22 játékos állt a rendelkezésünkre” - mondta a menedzser. A legmegdöbbentőbb dolog mégis augusztus 7-én Barcelonában történt, amikor a katalánok elleni mérkőzésen, 252 nappal a tragédia után pályára léphetett az egyik túlélő. „Alán Ruschel nagyon sok embernek reményt adott, és megmutatta, hogy vannak apró győzelmek is a világon” - emlékezett visz- sza egy másik túlélő, Rafael Henzel Valmorbida. Az 1973-as születésű újságíró elmondta, azóta két születésnapot ünnepel: a valódi, augusztus 25-e mellett a november 29-t is. Családi tragédiák A tragédia egyéves évfordulójára a Guardian készített egy riportot, benne három egyedi életút bemutatásával: Amanda Machadót kétéves fia mentette meg az öngyilkosságtól, Adriana Saroli két családtagját is elveszítette, míg Guilherme Biteco azóta ugyan pályára lép, de képtelen megnézni másik futballmérkőzést. A Chapecoense 25 éves balhátvédje, Dener Assuncao Braz élete legszebb időszakánál járt, nemzetközi kupadöntőre és az esküvőjére készült. Menyasszonya, Amanda Machado a tragédia napján éppen esküvői ruhát vásárolt Porto Alegrében, amikor megkapta a szörnyű hírt. „Teljesen összetörtem, az első gondolatom az volt, hogy leugrom az erkélyről. De akkor meghallottam egy hangot, a kétéves kisfiámét, Bernardóét. Megértettem, hogy nekem élnem kell, hogy segítsek a gyermekemnek” - mesélte. Bernardo immáron hároméves, és ugyan Amanda elmagyarázta neki, hogy Dener meghalt, nem akarja megérteni. „Azt mondta, ha az apukája a mennyországban él, akkor szeremé meglátogatni. Reméli, hogy az apja egy napon még visz- szatér, mert nagyon hiányzik neki. Ahogy nekem is.” Adriana Saroli két családtagját is gyászolja: az edző Caio Júnior a férje, a másodedző Eduardo de Castro az unokaöccse volt. De a tragédia még rosszabb is lehetett volna: a fia, Matheus Saroli ugyancsak ott volt a repülőtéren, azonban kiderült, nincsen nála az útlevele, így nem engedték fel a gépre. Matheus lemaradt a járatról, ezzel kapott egy új életet, idén november 11-én pedig egy kislányt. „Caio legnagyobb vágya az volt, hogy egyszer unokája legyen. Nem érhette meg. Egy évvel később, ugyancsak novemberben megérkezett Ana Clara. O a mi ajándékunk, aki újra boldogságot hoz nekünk” - nyilatkozta Adriana. Guilherme Biteco imádta a futballt, ha tehette, naponta több mérkőzést is megnézett a televízióban. A tragédia óta teljesen megváltozott, öccse, Matheus Biteco halála óta nem érdekli a labdarúgás. „Már csupán a Paranát nézem meg, mert ebben a csapatban futballozom. Van néhány felvételem Matheus legjobb mérkőzéseiről, naponta megnézem őket. Igazi harcos volt, engem ő inspirál a győzelemre. Nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint Matheus Biteco testvérére. Saját értéket szeretnék teremteni.” Pincési László
