Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-27 / 272. szám, hétfő
www.ujszo.com I 2017. november 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Biztos pontok nélkül A béke és kiszámíthatóság előfeltétele egy jól bejáratott diktátor VERES ISTVÁN N agy a bizonytalanság a világban, koppantottá a söröket az asztallapra Bandika. Ervin kifiíjta a füstöt, de nem helyeselt. Mondom nagy a bizonytalanság a világban - ismételte meg Bandika. Arra gondolok, nyúlt a söralátétekért-, hogy lemondatták a Mugabét. Holott mindenki tudja, hogy a fejlődő országokban a béke és a kiszámíthatóság előfeltétele egy jól bejáratott diktátor. Erre a hadsereg lemondatja, és még azt is leszögezik közben, hogy ez nem puccs. Ez pont olyan, mint amikor hatvannyolcban bejöttek a szovjetek, és cédulákat szórtak szét a tankokról, hogy segíteni jöttünk. Vagy amikor egy elnök be- börtönzi az ellenzéket, arra hivatkozva, hogy veszélyeztetik a demokráciát. Ez semmi, szólalt meg Ervin, de tényleg itt a bizonytalanság korszaka, hiszen a következő foci-vébére nem jutottak ki az olaszok. Hát igen. Nincs ott a Pirlo, erre ki sem jutnak. Baj van a világgal. Az semmi, de azt hallotta, hogy a Richter is le fog mondani, a szociális miniszter? Komolyan? Hát minek? Nem mindegy ki van ott? - kérdezte Bandika. Nekem mindegy. Nekem is, mondta Ervin. És azt hallotta, hogy meghalt a Stadler? A mindenit, mikor? Kedden! Kutyafáját, pedig jó ember volt. Igaz, hogy birkapásztorként kezdte, meg adót csalt, de focicsapatot is alapított, és az nem kis dolog. És azt hallotta, hogy a Maďarič sem lesz már alelnök a Smerben? Múltkor hallottam a Jednotába a Julis nénitől is Ja. És miért mond le, büdös neki a munka? Tudja a franc, talán emigrálni akar. Vagy deriválni. Lehet. Vagy rájött, hogy rossz életpálya- modellt választott. Talán lehet még belőle sikeres sportoló. Vagy ha az nem, akkor énekes. Meglátjuk. Hanem ez mind semmi ahhoz képest, hogy állítólag a Szijjártó Péter is lemond. Hát hogyhogy? Talán úgy érzi, itt az ideje átadni a helyét a fiatalabbaknak. Hjaj. Lehetne egy kicsit több önbizalma. Még valaki lemond, komolyan mondom, rendelek még egy sört. Teljesen megértem, a maga helyében én is ezt tenném, helyeselt Ervin. Jut eszembe, maga vásárolt valamit a fekete pénteken? Már hogyne vásároltam volna. Mit? Tíz kiflit, meg egy konzervatív Pali pástétomot. Akciós volt? Nem. Krokodil Emmerson beiktatása a hararei futballstadionban. A másik lehetőség „Gucci" Grace lett volna (TASR/AP-feivétel) Fico, a szalagmunkás SZALAY ZOLTÁN K emény hétvégén van túl a kormányfő, nyolcórás éjszakai műszakot húzott le egy autóalkatrész-gyárban. A szolidaritás persze fontos dolog, főként akkor, ha a párt támogatottsága épp negatív rekordokat döntöget: az elmúlt öt évben közel húsz százalékponttal csökkent. Mit lehet ilyenkor tenni? Be kell verni a „nép egyszerű gyermeke vagyok” projektet. Az elmúlt napok eseményei szemléletesen ábrázolják, mennyire sarokba szorítottnak érzi magát a legnagyobb kormánypárt: Fico a populizmus legmagasabb csúcsait hódítja meg a szemünk előtt. Igaza van, amikor sokszor egymás után emlegeti, a Smer a modem Szlovákia legsikeresebb politikai projektje. Ez a sikertörténet azonban már túl van a csúcson, most már a fő kérdés, hogy hanyatlása olyan csúfos lesz-e, mint az SDKU-é volt, vagy valamivel elegánsabb. Ami viszont biztos: Fico egyelőre nem adja fel. A harmadik Fico-kormányra talán a tudathasadásos jelző lenne a legtalálóbb, nem lehet ugyanis semmiféle következetes koncepciót felismerni a munkájában. Egyszerre akar az unió magjához tartozni, és dicsőíti a pu- tyini Oroszországot, mint a világbéke zálogát. Egyszerre ígér represszív fellépést aromák ellen, és hozza létre a Kisebbségi Kulturális Alapot. Egyszerre fogad el egy ígéretes offshore-ellenes törvényt, és rombolja porig a bűnüldöző szervekkel szembeni lakossági bizalmat Robert Kaliňák ténykedésével. Egyszerre kedvezne a vállalkozóknak például a társasági nyereségadó csökkentésével, és húzza rájuk a vizes lepedőt a bérpótlékok önkényes emelésével. Ezek között a törekvések és intézkedések között ugyanúgy akadnak hasznosak és régóta vártak, mint károsak és veszélyesek, a pozitív hatásokat pedig sok esetben sikerül nagyon hatékonyan semlegesíteni. A gazdaság a harmadik Fico-kormány legnagyobb szerencséjére az elmúlt másfél évben dübörög, nemcsak nálunk, hanem az egész térségben, például a belpolitikailag stabilnak nem igazán nevezhető Csehországban is. Itt is leleplezhető az olcsó ficói mantra, miszerint a stabil kormányzás minden egyébnél fontosabb: hiába voltak nálunk stabil kormányok az elmúlt években, a csehek mégis jobb eredményeket produkálnak. A harmadik Fico-kormányt ez nem igazán foglalkoztatja. Inkább empátiának álcázott cinizmussal osztogatja nagylelkűen a vállalkozók és munkaadók pénzét, amikor bő egymilliárd eurós „szociális csomagot” ígér. Sokatmondó volt néhány nappal ezelőtt a kormány szociális politikáját lelkesen támogató Pravda nyitócikkének felütése. A cikk első bekezdése nagy sikerként könyvelte el, hogy több mint egymilliárd euró értékben támogatja a dolgozókat a kormány, azt csak jóval később és jóval kevésbé hangsúlyosan említették meg, hogy mindezt a munkaadók fogják kifizetni. Arra garanciákat ebben az esetben sem kapunk, hogy a lakosság valóban jobban járna, a modell az orbáni rezsicsökkentés elvét követi. Látványos, marketin- gelhető, a vállalkozói környezetre való hatásáról a kormány nem beszél. Ha már úgyis ilyen jól beindult a gazdaság magától, biztos ezt is magától kiheveri, gondolhatják. Ok pedig közben villoghatnak a dolgozó nép megmentéinek szerepében, mert ennél többet ez a kiégett társaság már nem tud felmutatni. Mindebből pedig egyetlen biztos következtetést vonhatunk le: ez a stabilitás csak a politikai elit stabilitása, és a következetlen, kapkodós megoldások ennek az elitnek a fenyegetettségérzetéből erednek. A párttámogatottsági adatok alakulása mindeközben egyértelműen jelzi: az emberek látják, hogy valódi reformokra lenne szükség. Ficónak a nyolcórás éjszakai műszak alatt legalább volt ideje elgondolkodni róla, merre tovább a munkaerőpiacon. Krokodil a trónon - minden hájjal megkent kegyetlen ragadozó Krokodil a gúnyneve Zimbabwe új elnökének - minden hájjal megkent, félelmet keltő kegyetlen ragadozó, dörzsölt és könyörtelen politikus. Emmerson Mnangagwa 75 éves, és csupán a második államfő Zimbabwében. Elődje, a 93 éves Robert Mugabe 37 éven át vezette az országot, a megalakulása óta. A szabadságharcosból zsarnokká csontosodó Mugabétől megcsömörlött tömegek sorakoztak fel most Mnangagwa mögé végső elkeseredésükben, ugyanakkor évtizedekig ő volt Mugabe jobbkeze. Gucci Grace; keresd a nőt A Krokodil hűsége azonban addig tartott, amíg Mugabe politikai babérokra törő felesége, Grace biztatására november elején nem menesztette őt alelnöki tisztségéből. Ezután az események felgyorsultak, és katonai puccsban csúcsosodtak ki. A Mnan- gagwát támogató tábornokok egyáltalán nem kívánták az ország élén látni az elnök feleségét, akit a fényűző külföldi bevásárló útjai miatt csak Gucci Grace-nek neveznek a nyomorgó országban. A hadsereg házi őrizetbe vette az agg vezetőt arra hivatkozva, hogy megtisztítja környezetét a bűnözőktől. Mugabe végül maga és családja minden felelősség alóli mentességéért cserébe mondott le. Mugabe egykor Afrika egyik reménysége volt, de 37 év alatt gyakorlatilag romba döntötte országát. Neve ma már egyet jelent a választási csalásokkal, az erőszakkal és a hiperinflációval. Egykori szabadságharcosból veszélyes despotává vált, eközben fényévekre került a valóságtól és népe mindennapi problémáitól. Emiatt Dél-Afrika egykori éléskamrájából szegény, éhező ország lett. A zimbabwei dollár teljesen elértéktelenedett és százezrek kényszerültek elmenekülni az élhetetlenné vált országból. Mugabénak csak egyre könyörtelenebb eszközökkel sikerült megtartania a hatalmat: a sajtó szájkosarat kapott, az ellenzéket elnyomták. Dörzsölt taktikusként Mugabe elérte, hogy a lakosság a fehér külföldet lássa vétkesnek kormánya gyatra teljesítményéért. Korábbi csodálói idővel elfordultak tőle, Des- mond Tutu Nobel-békedíjas délafrikai egyházi vezető egy afrikai despota karikatúrájának nevezte. Lacoste Team Minden adott volt hát, hogy Krokodil elnök úr és a divatmárka után humorosan csak Lacoste Teamnek nevezett klikkje átvegye a kormány- rudat. A zimbabweiek jól ismerik Mnangagwa kezdeményezőkészségét, Mugabe oldalán harcolt lan Smith telepes kormánya ellen a hetvenes években. Neve felmerült a lázongó ndebele népcsoport elleni brutális mészárlások során, bár ő váltig tagadta, hogy köze lett volna a Mugabe hatalmának megszilárdítását szolgáló politikai leszámolásokhoz. Fél füléra süket gerilla Mnangagwa fiatalon Kínában és Egyiptomban részesült katonai kiképzésben. A fehér kisebbségi kormány elleni gerillaharc során egyszer kegyetlenül megkínozták, egyik fülére elveszítette hallását. Hajszálon múlt, hogy felkelőként nem akasztották fel. Mivel még nem volt 21 éves, a halálbüntetést tíz év börtönre változtatták. A börtönben kommunikációs tanulmányokat folytatott, majd 1975-ös szabadulása után Zambiába ment, ahol jogi végzettséget szerzett. Ezután került az akkor függetlenné váló marxista Mozam- bikba, ahonnan Mugabe gerillavezérként harcolt a roüéziai kormány ellen, a Krokodil a testőre lett. 1979- ben elkísérte a londoni tárgyalásokra is, amelyek eredményeként Rodézi- ából 1980-ban megszületett a független Zimbabwe. Az új ország kormányában Mnangagwa biztonsági miniszter lett, ő vezényelte le a rodéziai hadsereg és a gerillacsapatok nemzeti haderővé egyesítését. Időközben persze mesés vagyonra tett szert, gyémántokkal, ásványkincsekkel kereskedett, nagy szerepe volt abban, hogy a főváros, Harare a gyémántkereskedelem egyik központjává vált. Kereskedői vénáját és gazdasági kapcsolatait emlegetik azok, akik az ország jövőjének zálogát látják benne. Beiktatását követően Mnangagwa azt ígérte, kormánya igyekszik támogatni az exportot, az országba vonzani a külföldi tőkét, és csökkenteni a hatalmas munkanélküliséget. „Újra talpra állítjuk a gazdaságot” - fogadkozott. Rágógumi a cipőtalpon Az elemzők attól tartanak, hogy az elmúlt hetek történései nem hoznak valódi változást, és a zimbabwei eseménysorozat mindössze a „meghalt a király, éljen a király” ősi körforgásának egyik példája. „Le tudja vedleni pikkelyeit egy krokodil?” - kérdezte Piers Pigou, az International Crisis Group kutatóintézet Dél- Afrikával foglalkozó szakértője. Mnangagwát a „múltja a kormánypárthoz és a hadsereghez köti, és ez a múlt úgy ragad hozzá, mint rágógumi a cipő talpához”. Alexander Rusero hararei politikai elemző szerint azonban már önmagában jó, hogy sikerült megszabadulni Mugabétől. „Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy a rossz változás is jobb, mint a változatlanság. Mnangagwa a szükséges rossz”-vélekedett. (MTI)
