Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-25 / 271. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2017. NOVEMBER 25. Ül Háy János Az utolsó hívás A kkor lépett be a repülőtérre, amikor bemondták, hogy várják a négyes kapunál. Rohant a csekinhez, de már késő. Azt mondták, nem tudják kiadni a jegyét, mén már nem éri el. De nekem holnap egy fontos tárgyalásom lesz, mondta, és az nem lehet, hogy ne érje el a gépet. Erre készült, ezért is jött későn, meg persze a gyorsforgalmi út, hát az is olyan, ha valakinek lerobban a kocsija, egy órát kell várni, mire helyreáll a rend, és mondhatni, ő épp ebbe a helyzetbe került, igaz, a lerobbant kocsit már nem látta, vagy hogy esedeg karambol volt, mert mire a sor odaért, addigra mindent eltüntettek. Az ember úgy akad el, hogy végül csak sejteni véli az okát. Ne haragudjon, asszonyom. Mi az, hogy ne haragudjak, ez nem haragvás vagy nem haragvás, állítsák meg a gépet, és beszaladok, csomagom is csak annyi, hogy a gépre fel tudom vinni, nem érti, ez nem olyan, ami megismételhető. Keleten a divatszakmából ez még senkinek sem sikerült, mondta, mert a divatszakmában dolgozott, s épp egy kollekció eladása volt soron. Üvöltözött, végül a biztonságisokat hívták. Bevitték egy irodába. Asszonyom, értse meg... Nem értem, mondta a nő, nem értem, nem értem. Asz- szonyom, a gép a kifutópályán, ezt senki nem tudja befolyásolni, épp ez a biztonságos repülés lényege, Salvatore Alessi: Az üres szoba (2012) nyugodtam meg, ez volt életem legnagyobb lehetősége. Ötvenéves vagyok, mikor rúgok legközelebb labdába. Nem tudom, asszonyom, A nőn valami iszonyatos izgalom futott végig úristen, ez az én gépem, ez az én gépem, talán még kiabált is a kocsiban. hogy mindennek pontosan kell mennie, senki nem nyúlhat bele a rendszerbe. Megnyugodott, kérdezte a biz- tonságis. Nem, mondta a nő, nem mi csak a repülőtér biztonságát szolgáljuk, az a feladatunk. A nő ült kicsit hangtalanul, valóságos romoknak látta az életét. Drezda a bombázások után. Elmehetek? El, mondta a biztonságis. Kikísérte a nőt az ajtón. Nem lesz gond, kérdezte. Nem, mondta a nő. Hirtelen rázuhant a fáradtság, hogy erre készül már hónapok óta, és éjszaka nem aludt, s hogy annyit vacakolt reggel, hogy rendben legyen, bele se gondolt, hogy az, ami most rendben van, az tíz óra múlva New Yorkban egyáltalán nem lesz rendben, sőt, minden olyan kívülről az arcára helyezett vonás elcsúszik majd, s inkább hasonlít egy lázadó indián törzsfőnökre, mint egy divattervezőre, aki új színekkel tudná felélénkíteni az unalmas kereteibe belecsontosodott New York-i divatvilágot. (Képarchívum) Ment ki a reptérről, le a lépcsőn a parkoló felé. Arra gondolt, hogy talán tényleg annyira érdekes, hogy újra megkeresik, s hogy nem tartják emiatt a késés miatt meg- bízhatadannak. Egy keleti soha nem teheti meg, hogy késik. Neki tilos az, ami minden nyugati tervezőnek meg van engedve, hogy soha nem tartja be az időpontot, meg részegen beszívva megy egy megbeszélésre, sőt, ettől még inkább látszik, hogy mekkora művész. Nem, neki ez nincs megengedve. Beszállt a kocsiba, fizetett a kapunál, és elindult. Benyomta a rádiót, kereskedelmi csatorna, ócska zenék és reklámok, aztán hirtelen megszakították az adást. Nem értette, miért. Bemondták valamit, de fel sem fogta, már a gyorsforgalmin volt, befelé a városba, tömve volt, mert persze mások is használják, nem csak azok, akik a reptérről jönnek, az agglomeráció. Csak akkor figyelt föl, amikor azt mondták, hogy minden utas és a személyzet. Mi van, kérdezte magába, milyen utasok. A LÖT . 007-es New York-i járata, mondta a bemondó, nem sokkal a felszállást követően, és hogy mindenki, most legalábbis úgy tűnik, nincs túlélő. A nőn valami iszonyatos izgalom futott végig, úristen, ez az én gépem, ez az én gépem, talán még kiabált is a kocsiban. Az én gépem, úristen, ezért nem fértem fel, ezért, mert valaki megakadályozta, valaki nem engedte. Már valakinek nevezte a fürdőszobában való szarakodást, ami végül is megnövelte a kiérésre szánt időt. Nem akarta. Valaki nem akarta! Hirtelen könny szökött a szemébe, el is felejtette, hogy a gyorsforgalmin van. Nem is értette, mi történik, mikor a kocsi keresztbe fordult az úton, aztán már nem emlékezett, csak hogy nagyon gyorsan történt valami, és hangok voltak, csattanások, mintha nem is lenne részese az eseménynek. Egy halott, jelentette a tűzoltó, aki kiemelte a tetemet az egyik autóból. Nem, a többi kocsiban csak sebesült. Ötvenes nő, nem tudom pontosan, szétment az arca. Nem látszott rajta semmi, az se, hogy kicsoda, sem az utolsó gondolata, hogy nem akarta, valaki nem akarta. Itt akadt el az agy. Nem jutott tovább, hogy talán mégis. Hogy volt a kezében egy papír, olvasgatta a neveket és zavarta, hogy nem teljes az utaslista. Mit olvas? Badin Ádám bábművész Mivel most készítjük új előadásunkat Cseh Tamás Csillagokkal táncoló Kojot című észak-amerikai indián mesekönyvéből, a lehető legtöbb, indián meséket, mítoszokat, szokásokat tartalmazó könyvet próbálok elolvasni, miközben nagyon jó indián zenéket hallgatok. Itt van például Jame de Angulo Indián mesék című, magyarul is megjelent könyve, de csehül, németül, angolul is olvasok hozzá, amit lehet. Eredeti mesegyűjtésekből nálam sosincs hiány, mert sok mesét kell ahhoz elolvasni, hogy az ember ki tudjon választani egyet, amiből jó előadás születhet. Közben pedig igyekszem más téren is ihletet meríteni. Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója vagy Grendel Lajos Bukott angyalokja üyen élmény. Márai mindig van a kezem ügyében. Most A szigetet böngészem. Márait bárhonnan lehet olvasni, mindig élmény, akár hátulról vagy a közepéről kezdem el. S már ott várakozik rám az Aurora Borealis - Északi Fény. Pataki Éva, Mészáros Márta és Törőcsik Mari beszélgetésére nagyon készülök. A filmet is csak utána szeretném megnézni, így ötvözöm magamban azt a kevés időt, amit olvasással tölt- hetek. Sokszor csak belelapozni van időm egy könyvbe, vagy este fáradtan belealszok, aztán mégis továbbálmodom, és alig várom, hogy újabb inspirációkat kapjak a . következő oldalaktól. Persze, olyan is akad, amikor „együltömben” elolvasom. Legnagyobb gondom most mégis az, hogy a kisfiámat hogyan vegyem rá az olvasásra. Egy dolgot biztosan tudok: át kellene értékelni a kötelező olvasmányokat, mert a gyerekeinknek a mi olvasási alapélményünkből, az Egri csillagokból már Vicuska is lassú. Érdekes módon azonban a mesék náluk is működnek. Ezzel lehetne valamit kezdeni, és főleg sokat beszélgetni mindenről, például az olvasás gyönyörű pillanatairól. És mesélni nekik olvasásról, a betűk birodalmáról és titokzatos varázsukról. Az érzéki vagy játékos fordulatokról. Talán akkor megtörik a kiskamaszokban az olvasási dac. És Vicuska is fölgyorsul észrevéden. FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN Libeňi időparadoxonok ^ tmegyünk a Libemký A ostroma vezető hídon / % A-\al, és nem hiszünk a szemünknek. JL. JL. Jobbra frissen épült hatalmas lakópark, balra a zseb- kendőnyi kertek gyufás skatulya házikóikkal mintha a Vltavába érnének a távolban. Lassan megtaláljuk a titkos ösvényt a titkos kocsmához. U Budyho. A kis teremben két asztal mellett négyen ülnek, duruzsol a láng a kályhában. Tisztes úr, egy idősebb, fekete hajú hölgy, a másik asztalnál koboldszerű fazon, szakálla vörös, arca piros, és egy kockaszemüveges fiatal férfi. Ő egyáltalán nem szól majd egy szót sem, hangját majd csak a fizetésnél és elköszönésnél hallani. Barátságosan szóba elegyedünk, kedélyes kocsmai diskurálás kerekedik. A hely szelleme lassan nyílik meg. A tisztes úr elmondja, hogy Rudo Zrzavý (aki sörünk kihozta, s aki nyüván rőt szakál- lának és szederjes orrának köszönheti a nevét) a Fülöp-szige- tekre akar költözni. A mindanaói zavargásokról beszélünk. Rudo beteszi a Mercuryt, a fekete hajú nő egy helyben vonaglani kezd az A Kind of Magicre, énekel. A tisztes úr csitítja. Szó szót követ, fordítom A-nak közben. Aztán a tisztes úr angolra vált. Kiderül, 68-as emigráns, az NSZK-ból indult, Amerikán át végigjárta a csendes-óceáni szigeteket, Hawaii, Tonga, Fidzsi, végül a Fü- löp-szigeteken kötött ki, étterme és kocsmája volt, a telgut is megtanulta. Rudo ennek nehézségétől tart leginkább. No a tedjsem doma, a jsem úplné moc štastnej, mám tady ted ženu, vopravdu mi chybela Praha, tenhle pajzl taký, vobčas tady chodíme, žejo. Aztán Rudót faggatom, a hely szelleme szégyenlősen tárul fel. Nem túl beszédes figura. A normalizáció idején a kertkolónia - když si nemoh, nebo se to (A szerző felvétele) nepovedlo - tökéletes hely volt a belső emigrációra (vnitrní emig- racé). Művészek és bohémok titkos találkozóhelye volt, titkos koncertek, titkos felolvasások, szóval egy ős-squat. A helyet Petr Placák üzemelteti, a 80-as évek undergroundjának egyik fő alakja, elszánt ellenforradalmár, firkász, maradi monarchista, velejéig romlott figura, rendszerváltó anarchista, aki még a The Plastic People of the Universe-szA is egy klarinétot fújt egy időben. Rudótól megkapom a Babylon friss számát - Placák lapja, ez itt a szerkesztőség. Ki kell mennem. A vécén, avagy Budyii felirat: LIDOVÁ ŠKOLA UMÉNÍ. A redvás piszoárok felett tatínek Klement nézi a Literárni noviny halála után kiadott számának címlapjáról, ahogy a dolgom végzem. Végül látom csak, halántékán felirat: Ježíš. Kérdezgetem őket, mit gondolnak az Épülő Jövő lakóparkról szemben. Közönyösen megvonják vállukat. Mit érdekeljen, annyi pénzem úgysem lesz soha, hogy lakást vegyek ott - feleli a tisztes úr. Aztán Rudo dörmög valamit. A developer lassan kivásárolja a zsebkendőnyi telkeket, lassan rábeszéli a tulajdonosokat, itt egy X, aztán amott az ízekké szedett földnyelven. A hosszú nyelv zónái ízlelőbimbókként lassan összeállnak, kifakul a kertmozaik, mint az ízek. Az ügynökök, akár az átkosban, most is szépen kertelnek, de a kényszer helyett a pénz beszél, mégpedig a jó ár nyelvét. Baal úr, a befektető birodalma napról napra növekszik, minden remekül developál. Ennek a bódénak is megvannak számlálva a napjai, pedig maholnap nyolcvanéves, így megy ez mindenhol. Jegyzi meg tolmácsolásomra A, aki városkutató, s Budapesten is egy hasonló, elszegényedés miatt kiköltöző városlakók kertkolóniáit vizsgálja. Szó szót követ, diskurálunk. Aztán a sörhabba való hosszú összpontosítás után megszólal A. Ki tudja... talán van olyan ereje a térnek, amely újra és újra ugyanazokat a jelenségeket hívja elő. Ja, ezek a libeňi időparadoxonok. Száz Pál A mellékletet szerkeszti: Czajlik Katalin. Telefon: 02/59233449. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
