Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-24 / 270. szám, péntek

KULTÚRA www.ujszo.com | 2017. november 24 113 Átadták a Tu rezei ­és a Forbáth* díjat A tudományos munkát és a költői teljesítményt is díjazta az SZMÍT A két díjazott: Mészáros András filozófus és Németh Zoltán költő (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Két fontos elismerést adtak át azon a konferencián, amelyet a Comenius Egyetem magyar nyelv- és irodalom tanszéke szervezett tegnap és teg­napelőtt Turczel Lajos szüle­tésének 100. évfordulója alkalmából a Pozsonyi Magyar Intézetben. A Szlovákiai Magyar írók Társa­sága (SZMÍT) 2008-ban alapította a Turczel Lajos-díjat azok számára, akik nem irodalmi jellegű tudomá­nyos és ismeretterjesztő művekkel vívnak ki jelentős szakmai elisme­rést. Turczel Lajos a második világ­háború utáni időszak egyik legna­gyobb hatású hazai magyar kritikusa, irodalom- és művészettörténésze volt, aki számos eredménnyel, kor­szakmonográfiával, forrásfeltárással, dokumentumközléssel gazdagította a magyar irodalom- és művelődéstör­ténet-írást. A jubileumi konferencia méltó alkalomnak tűnt a róla elneve­zett díj átadására, amelyet eddig nyolcán kaptak meg. Ezúttal Mészá­ros András filozófusnak ítélte ezt a rangos elismerést až SZMÍT tudomá­nyos és ismeretterjesztő irodalomra specializálódó szekciója. A Comenius Egyetem magyar tan­székének professzorát Nagy Csilla magyarországi irodalomtörténész méltatta a díjátadón. „Életműve, filozófiatörténeti, tár­sadalomfilozófiai és irodalomelmé­leti teljesítménye megkerülhetetlen, hiánypótló és megkérdőjelezhetet­len. Kutatói attitűdje párhuzamba ál­lítható a névadó attitűdjével. Mészá­ros András műhelyéből nagyívű, komplex, monografikus igényű szin­tézisek kerülnek ki, amelyek létrejöt­tét azonban olyan tanulmányok kísé­rik, amelyek egy-egy bölcseleti kér­dés, irodalmi jelenség kontextusát vizsgálják, rákérdeznek a meglévő fogalmaink struktúrájára, lebontják vagy újraalkotják azokat” - hangsú­lyozta Nagy Csilla, majd Wittgen- steint idézte: „Aki ma filozófiát tanít, az enni ad valakinek, mégpedig nem azért, hogy ezt az eledelt megszeres­se, hanem, hogy megváltoztassa az ízlését”. A méltató szerint Mészáros András munkái, megnyilvánulásai hasonlóképpen hatnák az olvasóra: a rendkívüli szellemesség és ötletgaz­dagság, a módszertani változatosság, az interdiszciplináris jelleg, az élve­zetes, gördülékeny nyelvhasználat és a szemléletbeli nyitottság együttese nemcsak a filozófia és irodalom kap­csolatáról való elgondolásainkat ár­nyalja, hanem a művekhez és a vilá­gunkhoz való alapvető viszonyunkat is megváltoztatja. Az SZMÍT költészeti díját 2003- ban Forbáth Imréről, a csehszlováki­ai magyar líra egyik legegyénibb hangú képviselőjéről nevezte el. Az idei díjazott Németh Zoltán, aki már másodszor érdemelte ki ezt az elis­merést, ezúttal Állati férj című köte­téért, amelyben nőstényállatok és emberek szerelméről fantáziái. A művet, illetve szerzőjét Mizser Attila költő, az Irodalmi Szemle főszer­kesztője méltatta, aki nem mellesleg szerkesztőként találkozott először ezekkel a nem mindennapi versekkel. „A kötet értelmezhető a biopoéti­ka, az evolúciós líra és az ökokritika felől is. Egy alternatív valóságot mu­tat fel, ahoí az emberek az állatokkal élnek közösségben, szimbiózisban, párkapcsolatban. Németh Zoltán a kötetében valamiképpen az animali- tás és/vagy a humanitás kategóriái­nak oppozícióját kerüli meg úgy, hogy számos variációt kínál a foga­lomkör átiratának variánsaira. A bar­namedvénél a szépségpontok számá­ra. A mexikói kardfarkú halnál az ol­dalazó mozgás továbbfejlesztésére. A kék bálnánál a tengerre, hová csont­jait szórhatják majdan. A vakondpat­kánynál újabb üregekre a halhatat­lanságra. Ä holló kapcsán felmerülő Wittgenstein-kötetre. A bacilusnál a Varázshegy csodálatos lehetőségei­re. Az éti csigánál Gordon Ramsay találékonyságára. A fehér gólyánál arra, hogy a madarak soha ne gon­dolkodjanak el egy sérvműtét lehe­tőségén...” -jellemezte az Állati félj című kötet bizarr, meghökkentő és elgondolkodtató szerepverseit Mi­zser Attila. Az előző év legjobb prózai telje­sítményéért járó Tálamon Alfonz- díjat egy hónappal ezelőtt adták át Veres Istvánnak a Széchenyi című „pozsonyi meséért”. Tompa Mihály 200 Tompa Mihály születésének 200. évforduléja alkalmából háromnapos eseménysorozat kezdődik a költő szülővárosá­ban, valamint a közeli Hanva községben, ahol Tompa éle­tének jelentős részében lelki- pásztorként tevékenykedett. Rimaszombat. Ma 13.30-kor a hanvai református templomban is­tentisztelet lesz a Tompa Mihály Ve­gyes Kar közreműködésével, majd Nagy Ákos Róbert esperes ismerteti a költő életútját. Tompa sírjának megkoszorúzása után a résztvevők megtekinthetik a Tompa-emlék­szobát, 17 órakor pedig a költő ri­maszombati szobrát is megkoszo­rúzzák. 19.30-tól Minden kopogtatás nélkül címmel Arany János és Tom­pa Mihály levelezésébe pillanthatnak bele, valamint a két köítő megzené­sített verseit hallhatják az érdeklődők a múlt héten megnyitott rimaszom­bati Csillagház Református Konfe­renciaközpontban ( Daxner utca 36.). A zenés-verses műsor összeállítója Juhász Dósa János, közreműködik Juhász László, Döme Sándor és Csörsz Rumen István. (A két hazai szavaló és a magyarországi zene­szerző-előadóművész 11.45-től a fü- leki gimnáziumban is előadja ugyan­ezt a műsort.) Holnap egész napos konferencia kezdődik a Csillagházban. Az elő­adók között szerepel B. Kovács Ist­ván művészettörténész, „gömöroló- gus”, Szűts Novák Rita irodalomtör­ténész, a budapesti Országos Széché­nyi Könyvtár munkatársa, Pocsainé Eperjesi Eszter, a sárospataki Refor­mátus Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma igaz­gatója és Üjváry Mária, a putnoki Tompa Mihály Kulturális Egyesület elnöke. A programot a rimaszombati Tompa Mihály Gimnázium diákjai színesítik, akik iskolájuk névadójá- hozkötődő projektjeiket mutatják be. 18 órai kezdettel Tóbisz Tinelli Tamás előadóművész Tompa-estje zárja a napot a rimaszombati refor­mátus templomban,'közreműködik a Blaha Lujza Vegyes Kar, a Páko Mária vezette Gitárossokk, a Csil­lagvirág, Gál Laura és Góbis Réka. Vasárnap tanulmányútra indulnak a résztvevők Gömörszőlősre, Kele- mérre és Sárospatakra, ahol a Refor­mátus Kollégiumot és a Rákóczi- várat tekintik meg. (juk) RÖVIDEN A „független Oscar" jelöltjei Los Angeles. Luca Guadagnino szicíliai rendező Szólíts a neve­den című filmje kapta a legtöbb, hat jelölést a független filmeket jutalmazó Spirit Awards díjaira kedden Los Angelesben. A film a nyolcvanas években játszódik és egy 17 éves olasz kamasz ébredő vonzalmát ábrázolja apja fiatal, magabiztos amerikai asszisztense iránt. Öt-öt jelöléssel esélyes a díjra Jordan Peele Tűnj el! című horrorja és a Jólét című bűnügyi dráma, amelyben a korábbi ti­nisztár, Robert Pattinson alakítja a főszerepet. A Spirit Awards dí­jait gyakran emlegetik „független Oscarokként”, mivel a holly­woodi nagy stúdiókon kívül, füg­getlen produkcióban született, 20 millió dollár alatti költségvetés­ből készült alkotásokat ismerik el velük. A díjazottak listáját már­cius 3-án, az Oscar-díjak átadá­sának előestéjén hozzák nyilvá­nosságra. A több jelölést elérő filmek között volt még mások mellett a Floridai álom, az Én, Tonya, a Három óriásplakát Eb­bing határában, a Rögtönzött szerelem és az Egy szent szarvas meggyilkolása is. (MTI) Az Out francia filmszemlén Cran-Gevrier. Kristóf György Out című játékfilmjével nyitják meg Cran-Gevrier francia város fesztiválját, melyen közép-európai és szlovák filmekből mutatnak be gazdag válogatást. A ma kezdődő szemlén hat szlovák, illetve szlo­vák koprodukcióban készül moz­góképet láthat a közönség, közü­lük öt a versenyben is szerepel. A fesztivál november 28-ig tart. (tb) PENGE „Talán befészkelnek a koponyájába..." Cormac McCarthyt nem kell be­mutatnunk. Az isten gyermeke című korai regénye, hála Morcsá- nyi Júlia ihletett fordításának, úgy szól magyarul, mintha a Barbáro­kat a Sátántangóba oltották volna, megspékelve némi Totth Bene­dekkel. Szól, mondom, mert fe­lejthetetlen akusztikája van a pa­tikamérlegen kimért egyszerű és összetett mondatoknak, mintha a tudat legmélyének szürkés zaját VIDA GERGEĽ) KRITIKAI ROVATA fordítanák le emberi beszédre. E mondatok jórészt mellérende­lésben állnak, ahogy az összetett mondatok tagjai is, „és” kötőszó­val, de vessző nélkül következnek egymásra. így követik nyomon a 27 éves szociopata és pszichotikus Lester Ballardot, gyűlölettől gyil­kolásig, égő viskótól jeges bar­langjáratokig, önkielégítéstől nekroszexig. Az ő világában nincs ok-okozat vagy előzmény­következmény, csak vak sodró­dás, a sérült vitalitás kétségbeesett rángásai. Még az sem egyértelmű, hogy gyilkosságsorozatát a regény első lapjain leírt események idézik elő: elárverezik a házát, földönfu­tóvá válik. Persze az olvasó nar- ratívát akar, kiegészíti az ellipszi­seket, és igaza is van, de ez a világ Ballard redukált világa. Mintha testére szerelt kamerával követ­nénk végig, csak ritkán láthatunk olyat, amit ő nem néz vagy néz­hetne. Például az arcát. Egyszer megpillantja ugyan az elfutó pa­takban, de sosem kap közelit, identitást. Ahogy a szereplőket is alig ismeijük meg, nincs itt jellem, csupán pár remek jelenet, mert csak annyiban fontosak, ameny- nyiben Ballard világába kevered­nek, de jórészt csak észlelésének perifériájáig jutnak. Kivéve vágya tárgyait, a fiatal lányok élő majd holt testét. A szövegnek azonban van egy másik irányú, centrifugális moz­gása is: amikor a bestialitástól a transzcendencia felé emelkedik a tekintet. Nemcsak a metaforikus leírásokra, látványelemekre gon­dolhatunk. A búcsúi fejezet pél­dául egy tűzijátékkal végződik, amikor Ballard megpillant egy fi­atal lányt, miközben a lövöldében korábban nyert plüssállatokat tartja a kezében: „Eszéthulló, kénköves galaxis áradatában [a lány] meglátta hogy a mackókat tartó férfifigyeli őt és ő meg köze­lebb húzódott a mellette lévő lányhoz... ” Az idézetben a transz­cendens és a patologikus találko­zásának lehetünk tanúi, ami bele­illik az egész könyvön végigvo­nulójáték - báb - halott test al­kotta motívumhálóba. A báb itt olyan lényt (is) jelent, melyet sötét erők mozgatnak láthatatlan huza­lokon. Ballard is játszik áldozata­ival, de skalpjukból parókát ké­szítve, ruháikat felöltve maga is bábbá válik. A civilizáció alatti Amerika kitaszított monstrumává. Az olvasó azonban, a jórészt ki­mért, eltávolító hang ellenére, személyes iránymutatást kap, rögtön a második oldalon. Mint­egy mellékesen jegyzi meg az el­beszélő a főszereplőről: „Isten gyermeke, talán éppúgy mint te. ” Hogy ki ez a te? Annak felemelő próbája McCarthy könyve. Cormac McCarthy: Isten gyer­meke. Magvető, 2017.208 oldal. Értékelés: 9/10

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents