Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-23 / 269. szám, csütörtök
Nem turista UTA2Z.UJSZO.COM ■ UJSZO<®UJSZO.COM MARSBELI TAJ, KARNEVAL, életigenlés - ez Tenerife Az erdélyi születésű Vámagyi Márta Pécsen nőtt fel, majd Budapesten volt egyetemista. 2013 óta él Tene- rifén, ahova az Európai Önkéntes Szolgálat önkéntesként érkezett, hogy egy helyi szervezetnél bevándorlókat és munkanélkülieket tanítson. Szívét nem csak a sziget szépsége és az emberek kedvessége rabolta el, ezért az önkéntes év lejárta után a maradás mellett döntött. Jelenleg egy munkaerő-közvetítő cégnél dolgozik recmiterként, szabadidejében kirándul, olvas, és ha teheti, bejárja a környező szigeteket. elyik látványosság nyűgözte le a legjobban? A napfelkelte a sziget vulkánjának és Spanyolország legmagasabb pontjának, a 3718 méter magas leidének a tetejéről. Persze az emlékhez az is hozzátartozik, hogy a tengerszinttől indulva értem fel, több mint nyolcórás hegymászás után. A szépségtől a könny is összegyűlt a szememben, ahogy a csúcson körbenéztem, és ráláttam a felhők tetejére, beláttam a vulkáni krátert és a lávavájt marsbéli tájat, a zöld erdőket és hegy árnyékát az óceán felszínén. Mi sokkolta Tenerifén leginkább? Az emberek kedvessége és tiszteletteljes viselkedése, avagy a rasszizmus, kirekesztés, intolerancia és szexizmus hiánya. Hogy lehet élni olyan közegben, ahol nem ezek a társadalmi beidegződések dominálnak. Melyik a legfurcsább helyi szokás? Amikor télen (az itteni telet 15 fok körül kell elképzelni, és bizony néha még esni is szokott pár csepp eső) az emberek kilépnek az utcára, egy sálat tartanak a szájuk és orruk elé. Számukra ez a biztosítéka annak, hogy ne betegedjenek meg a beáramló hideg levegőtől. A módszerben mindenki hisz kivétel és kétség nélkül. Persze rengeteg szokás van, ami otthoni szemmel érdekes lehet. A helyi ünnepeknek például óriási szerepük van, amiknek csúcspontja rendszerint egy kiadós tűzijáték. Aztán arra is érdemes felkészülni, hogy a helyi útmér- nökök minden közlekedési problémát körforgalommal oldottak meg. 12 EXTRA 2017. November Melyik helyi étel ízlik a legjobban? Potaje de bemos, azaz a zsázsaleves, egy nagyon sűrű zöldségleves, amit egy kanálnyi gofióval, pörkölt gabonaőrleménnyel bo- londítanak meg. A szelídgesztenyével és a bacalaó- val, azaz tőkehallal készült fogást is nagyon szeretem. És ha már a halételeknél tartunk, akkor érdemes megemlítenem az itteni tipikus köretet, a sós vízben és héjában főtt apró krumplit, amit zöld, kori- anderes fokhagymás öntettel illik nyakon önteni, amit „mojo verdesnek hívnak. Mit vezetne be itthon is? Az általános életigenlést, a lassabb és nyugodtabb életritmust és a sziesztát. Mit nem tud ott soha megszokni? Az évszakok hiányát, hogy az emberek egymás szavába vágnak és a szemetelést. Mi hiányzik a legjobban itthonról? A családom és barátaim hétköznapjainak részese lenni, a magyar szó és az otthoni kulturális élet, a zöld dombok és rétek, valamint az, hogy be tudjak látni egy területet, ami nem tenger, ameddig a szem'ellát. Milyen jó tanácsot adna egy turistának? Hogy mozduljon ki a turistaövezetből, és fedezze fel a sziget természeti kincseit, a babérerdőt, a vulkanikus tájakat és a fekete homokos strandokat, egyen kis halászfalvak éttermeiben vagy a sziget északi részén található helyi éttermek, „guachinchék" egyikében, és barátkozzon a helyiekkel a kontaktust, menjen el, ha teheti, egy helyi ünnepre. És aki februárban jár erre, feltétlenül nézze meg a karnevált, elképesztően jó szórakozás. Gyakorlatilag az egész sziget beöltözik esténként, fiatal és öreg együtt ünnepel egy egész héten keresztül. Táncokat, kórusdarabokat mutatnak be, sokszor egész éves munka van a bemutatott produkcióban, amelyektől tátva marad a szánk. Bőd Titanilla (Fotók: a szerző felvételei)
