Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-23 / 269. szám, csütörtök

Nem turista UTA2Z.UJSZO.COM ■ UJSZO<®UJSZO.COM MARSBELI TAJ, KARNEVAL, életigenlés - ez Tenerife Az erdélyi születésű Vámagyi Márta Pécsen nőtt fel, majd Budapesten volt egyetemista. 2013 óta él Tene- rifén, ahova az Európai Önkéntes Szolgálat önkén­tesként érkezett, hogy egy helyi szervezetnél beván­dorlókat és munkanélkülieket tanítson. Szívét nem csak a sziget szépsége és az emberek kedvessége rabolta el, ezért az önkéntes év lejárta után a mara­dás mellett döntött. Jelenleg egy munkaerő-közvetítő cégnél dolgozik recmiterként, szabadidejében kirán­dul, olvas, és ha teheti, bejárja a környező szigeteket. elyik látvá­nyosság nyű­gözte le a legjobban? A napfelkelte a sziget vul­kánjának és Spanyolország legmagasabb pontjának, a 3718 méter magas leidé­nek a tetejéről. Persze az emlékhez az is hozzátar­tozik, hogy a tengerszint­től indulva értem fel, több mint nyolcórás hegymá­szás után. A szépségtől a könny is összegyűlt a sze­memben, ahogy a csúcson körbenéztem, és ráláttam a felhők tetejére, beláttam a vulkáni krátert és a lávavájt marsbéli tájat, a zöld er­dőket és hegy árnyékát az óceán felszínén. Mi sokkolta Tenerifén leginkább? Az emberek kedvessége és tiszteletteljes viselke­dése, avagy a rasszizmus, kirekesztés, intolerancia és szexizmus hiánya. Hogy lehet élni olyan közegben, ahol nem ezek a társadal­mi beidegződések domi­nálnak. Melyik a legfurcsább he­lyi szokás? Amikor télen (az itteni telet 15 fok körül kell elképzelni, és bizony néha még esni is szokott pár csepp eső) az emberek kilépnek az utcá­ra, egy sálat tartanak a szá­juk és orruk elé. Számukra ez a biztosítéka annak, hogy ne betegedjenek meg a beáramló hideg levegőtől. A módszerben mindenki hisz kivétel és kétség nél­kül. Persze rengeteg szokás van, ami otthoni szemmel érdekes lehet. A helyi ün­nepeknek például óriási szerepük van, amiknek csúcspontja rendsze­rint egy kiadós tűzi­játék. Aztán arra is érdemes felkészülni, hogy a helyi útmér- nökök minden közleke­dési problémát körfor­galommal oldottak meg. 12 EXTRA 2017. November Melyik helyi étel ízlik a legjobban? Potaje de bemos, azaz a zsázsaleves, egy nagyon sű­rű zöldségleves, amit egy kanálnyi gofióval, pörkölt gabonaőrleménnyel bo- londítanak meg. A szelíd­gesztenyével és a bacalaó- val, azaz tőkehallal készült fogást is nagyon szeretem. És ha már a halételeknél tartunk, akkor érdemes megemlítenem az itteni tipikus köretet, a sós víz­ben és héjában főtt apró krumplit, amit zöld, kori- anderes fokhagymás öntet­tel illik nyakon önteni, amit „mojo verdesnek hívnak. Mit vezetne be itthon is? Az általános életigenlést, a lassabb és nyugodtabb életritmust és a sziesztát. Mit nem tud ott soha megszokni? Az évszakok hiányát, hogy az emberek egymás szavá­ba vágnak és a szemetelést. Mi hiányzik a legjobban itthonról? A családom és barátaim hétköznapjainak részese lenni, a magyar szó és az otthoni kulturális élet, a zöld dombok és rétek, valamint az, hogy be tudjak látni egy területet, ami nem tenger, ameddig a szem'ellát. Milyen jó tanácsot adna egy turistának? Hogy mozduljon ki a turis­taövezetből, és fedezze fel a sziget természeti kincseit, a babérerdőt, a vulkanikus tájakat és a fekete homokos strandokat, egyen kis ha­lászfalvak éttermeiben vagy a sziget északi részén található helyi éttermek, „guachinchék" egyikében, és barátkozzon a helyiekkel a kontaktust, menjen el, ha teheti, egy helyi ünnepre. És aki februárban jár erre, feltétlenül nézze meg a karnevált, elképesztően jó szórakozás. Gyakorlatilag az egész sziget beöltözik esténként, fiatal és öreg együtt ünnepel egy egész héten keresztül. Táncokat, kórusdarabokat mutatnak be, sokszor egész éves mun­ka van a bemutatott pro­dukcióban, amelyektől tátva marad a szánk. Bőd Titanilla (Fotók: a szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents