Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-03 / 253. szám, péntek

www.ujszo.com | 2017. november 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A szomszéd fűje Igen, „arra" rövidebb, de a kultúra meg „erre" van 'T' áronTullnban I "W "T jártam. Ezaz m/ osztrák városka a JL ^ y virágkiállításáról (/ ismert. Nos, a kiállítás nem sokat ért, több volt a kerti bútor meg a grillsütő, mint a vi­rág. Viszont a városka bájos. Állító­lag nagyon vigyáznak rá a lakosai. Láttuk is, ahogy a közös előkerteket istápolják. S ájuldoztunk, hogy mi­lyen rend és tisztaság van mindenhol. Hiába, ez is ä kultúra része. Pozsonynak új autóbusz-állomása van. A költöztetés ötletesen kezdő­dött, „a keresett állomás nem elérhe­tő, hívjon három év múlva” szlogen­nel, majd az egész kóceráj egy éjsza­ka alatt átköltözött a hatalmas, huza­tos hangárból egy kisebb, de sokkal barátságosabb (és melegebb) térbe. Nem kell fel-le lépcsőzni, a buszok indulását elektromos kijelzőtábla mutatja, mint a repülőtereken, így minden jól áttekinthető. Van élelmi­szerüzlet és sok minden más, ami hasznos egy utazónak. Szóval, min­den kellemes, nekem a Twin city ne­gyed is tetszik, végre nemcsak szür­ke, fekete és vas, hanem egy kis szín, egy kis meleg terrakotta (már megint a melegség, hiába, jön a hideg). A buszállomást a környező város­résszel összekötő úton egy átjáró, mellette virító zöld pázsit. Ilyenen jó legeltetni a szemünket, szokta mon­dani a keresztanyám. S mit lámák le­gelő szemeim? Ä legtöbb ember a zebrán megy át, de vannak sokan, akik a pázsiton. Egy nő még mérge­lődik is, hogy a tűsarkúja belesüp­pedt a fűbe (akkor mit mondjon a szegény megdöfködött pázsit?). Va­laki oda is szól, hogy miért gyúrják a gyepet, mire jön a válasz: erre rövi­debb. Igen, arra rövidebb, de a kul­túra meg erre van, gondolom. A házunkban lakott egy ember, aki kidobálta a csontokat az ablakon. Ha valaki rossz időben ért az emeletük alá, előfordulhatott, hogy ráesett va­lami. Bumm, bumm, repültek a csir­kecsontok, egyenesen a nyakába. Egyszer az egyik szomszédot fejbe dobta sajttal, ami viccesnek tűnhet, de állítólag kemény volt, parmezán típusú jó tömör sajt. És ez még min­dig a jobbak közé tartozott. Mert az illető felesége itt-ott az ablakon dobta ki a használt betétjeit. Kinézetre kul­turált emberek voltak. S nem romák, ha valaki esetleg erre gondolna! Vannak emberek, akik otthon milliméteres pontossággal nyílják a pázsitot, és még az ősz leheletét is letörlik az ablaküvegről. De bizony közülük is sokak rendszeretete csak a birtokuk határáig tejed. „Odakinn” nyugodtan ledobják a csikket a föld­re, vagy ha leesik a papír zsebkendő­jük, otthagyják a járdán, pedig közel a szemetes. Igen, gyakran előfordul, hogy hazajövünk külföldről (persze, nem mindegy, honnan), s ájuldo- zunk, hogy máshol milyen gyö­nyörű minden. Arról viszont mint­ha elfeledkeznénk, hogy csak úgy lehet gyönyörű, ha vigyázunk is rá. Közösen. Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Ne lábbal Milyen igaza van ennek a bloggemek! - kiáltotta felém köszönés helyett egy barátom, akivel hétvégeken jófajta bor mellett vitatjuk meg önmagunk és a világ dolgait. A Facebookon talált szöveget idézte:„A képviselők olyanok, mint a galambok. Kampány idején a tenyerünkből szemezgetnek, aztán magasról tojnak ránk. Most a megyei jelöltek nyomják a sódert, hogy mennyire szívügyük a szülőföldünk, ahol majd földi paradicsomot teremtenek. Munkájuk eredményeit meg alig látom. Igaz, bővítették a du- naszerdahelyi körforgalmat, nagy nehezen elkészült a bősi is, itt-ott felújí­tották a közutakat, néhány középületet is, de velünk, idősekkel nem sokat törődtek. A járási kórházat lepusztult állapotban adták el, de így legalább nem csődölt be. Ezek után lábbal szavazok, ki sem mozdulok hazulról!”. Sajnos, sokan gondolkodnak így. Legalább a cimborámat igyekeztem jobb belátásra bírni: „Mérnök vagy, pragmatikus ember. Nyilván neked sem mindegy például az, mire költi a megye azt a 70 millió eurót, ami adóink­ból kerül hozzá. És a pénzekből mennyi jut vissza a lakóhelyünkre. Ezért nem mindegy, kik jutnak be a megyei önkormányzatba. Nem kell egy párt jelöltjeire voksolnod. Ha átnézed a listát, biztos találsz olyan jelölteket, akik eddig is bizonyítottak, vagy akikről elhiszed, hogy jó munkát végez­hetnek. Okét hozd helyzetbe, őket karikázd be” - noszogattam. Sokáig vi­tatkoztunk. Búcsúzáskor annyit megígért, hogy szemügyre veszi a listát. Remélhetően a sok tamáskodó is, Helembától Kistárkányig. Húsz igen, hót nem Európai Ügyészség létrehozását javasolta az illetékes brüsszeli bizott­ság. Feladata az uniós országok határain átnyúló korrupciós és pénzügyi bűnügyek felgöngyölítése és büntetőeljárás indítása lesz. Régóta működik a Közép-Európában is sok törvénysértést leleplező csalás elleni uniós hi­vatal (OLAF), de vádemelésre nem jogosult. Pedig a jól szervezett bűnö­zők, szakértők szerint évente főleg áfa-trükközéssel legalább 50 milliárd eurót tüntetnek el. „Az uniós költségvetést érintő csalással szemben a zéró toleranciát követjük. A hatalmas összeget a terrorizmus elleni fellépésre vagy más hasznos célra lehetne felhasználni” - mutatott rá Günther H. Oettinger uniós biztos. A józan ész azt diktálja, hogy a javaslatot mindenki támogatja. Egyelőre húsz tagország, köztük Szlovákia és Csehország mondott igent, Hollandia és Svédország vonakodik, alighanem kimarad­nak a dánok és az írek. Magyarország, Lengyelország és Málta viszont ha­tározottan ellenzi. Pedig az OLAF jelentése rávilágított: épp e három ál- . lamban jellemzi magas szintű korrupció az uniós pénzek felhasználását. A jelenlegi gyakorlat ismeretében világos, miért makacskodik Budapest és Varsó, s ez esetben nem tartja fontosnak a visegrádi négyek egységét sem. Rossi ripacskodott Több neves külföldi szakember nemet mondott a felkérésre, hogy a ma­gyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya legyen. így aztán a belga Georges Leekens lett a befutó. Két komolytalan pályázó is akadt: a 78 éves Giovanni Trappatoni, továbbá Shane Tusup, Hosszú Katinka félje és edzője. Erőteljesen lobbizott önmagáért Marco Rossi, a Honvéd volt, a DAC jelenlegi edzője. Bedőlt a budapesti bulvárlap értesülésének, hogy ő a komoly jelölt. Ezután sorra adta az inteijúkat, amelyek refrénje az volt, hogy boldogan vállalná a megbízatást. Tudomásom szerint az olasz edző­vel senki sem tárgyált a tisztségről. Ripacskodó, már-már ízléstelen ma­gamutogatása ellenére sem. Egy hazai internetes portálunk joggal kérte számon tőle a három hónappal ezelőtti nyilatkozatait, amikor „szívemet, minden tudásomat új csapatomért” melldöngető fogadkozásokkal érkezett Dunaszerdahelyre. Mindez máris elpárolgott? Annyi bizonyos, hogy az utóbbi hetekben Rossi nem csak a vállalt munkájával törődött. Remélem, már kijózanodott, és a csapat felkészítésével a ma esti rangadón újra elhi­teti velünk: valóban szívügye a DAC felemelkedése a legjobbak közé. Antihősök tere A világhírű amerikai pszi­chológus, Philip Zim- bardo a Stanfordi Egye­temen végzett börtönkí­sérletével vált ismertté, amikor a di­ákok egy része börtönőrként, másik része rabként vett részt egy szerepjá­tékban. A börtönőr diákok olyan ag­resszívvá váltak a rabokkal szemben, hogy a kísérletet félbe kellett szakí­tani - ez lett a híressé vált „börtönkí­sérlet”. Az immár 80 éves Zimbardo új kísérletbe kezdett. Most nem a mindenkiben ott lakozó rosszat sze­remé előhozni, hanem az ellenkező­jét vizsgálja: hogyan hozható ki az emberből a benne lakó jó, a segítő­kész, „hősies” én. A programjához olyan országot keresett, ahol az em­berek zárkózottak, és ahol igen erős az „utcai közöny”: így esett a válasz­tása Magyarországra, Budapestre. A program a Hősök tere néven fut, Zimbardo rendszeresen Magyaror­szágra utazik előadást tartani, és egy kis önkéntes csapat szervezi a napi foglalkozásokat, tanároknak szóló képzéseket, workshopokat. A prog­ram szlogenje: ,Az vagy, amit te­szel”. Azaz, ha segítesz másnak, se­gítőkész leszel; tehát a cselekedetei révén formálhatja magát az ember. Azért szúrt szemet a jelmondat, mert meglepően erősen szemben áll egy másik szlogennel. Ez utóbbi egy kormányzati politológus, G. Fodor Gábor blogjának fejléce:, ,Az leszek, amivé ti tesztek”. G. Fodor nemcsak egyszerű politológus, hanem a ma­gyar kormány agytrösztjének a tagja, az ellentmondást nem tűrően kor­mánypárti 888.hu főszerkesztője. Az leszek, amivé ti tesztek - hir­deti a politizáló politológus. Az le­szek, amivé teszem magam - mondja a kísérletező kedvű amerikai pszi­chológus. Aki hisz, vagy legalábbis szeretne hinni abban, hogy a közé­letben aktív ember formálni tudja önmagát és környezetét. A politikát elemző magyar szakértő nagyjából fordítva gondolja: az emberek - vagy legalábbis a politikusok - azzá lesz­nek, amivé a többiek teszik őket. Mondhatjuk úgy, G. Fodor arra utal: a politikusok személyében „azt kap­juk, amit érdemiünk”. A politikusok nem okok, hanem okozatok; nem tár­sadalomformáló erők, hanem a tár­sadalmi erők eredményei. Nem volt ez mindig így: a közép-európai poli­tikai szcéna a rendszerváltás után valóban kicsit hősök tere volt. Az összeomló szovjet birodalommal egyetemisták, irodalmárok, hajó­gyári munkások szálltak szembe. A rendszerváltás kezdetén kormányra kerülve a nemzetgazdaságok zuha­nórepülését próbálták megállítani, és közben próbáltak meghonosítani egy addig nem létező demokratikus poli­tikai kultúrát. Sokat beszéltek a „de­mokratikus” és „európai” elvekről, és ha nem is következetesen, de tettek értük. Aztán lassan, de biztosan lát­szott, hogy a társadalomformáló hősködésnek nincs sok politikai haszna, a harsányságnak és harcias­ságnak annál több. A programot hir­dető pártok hátrányba kerültek a har­cot hirdető pártokkal szemben. Eljött az antihősök ideje, a kemény legé­nyeké, az okos körmondatok helyett a durva tőmondatok kora. Azzá lett a politika, amivé tettük. Nem biztos, hogy tragédia ez, hi­szen a politika valóban a konfliktu­sok világa, és a kurucos politikának is van hozadéka. De az látszik, hogy a Lajtán innen a politikai szféra letett a társadalom direkt szemléletformálá­sáról, miután ebbe többször beletört a bicskája. A politika, ha úgy tetszik, vereséget szenvedett a társadalom­mal szemben. A társadalmi dühöket és rosszindulatokat nem tudta elfoj­tani, kezelni, így jobb híján élére állt ezeknek a hömpölygő érzéseknek, élvezve az abból fakadó népszerű­séget. Még egyszer: nem biztos, hogy ez társadalmi tragédia; annyitjelent, hogy a politika minden csinnadratta ellenére igazából passzívan áll a tár­sadalom formálásához, és hogy a közbeszédet és közhangulatot tuda­tosan és direkt módon alakítani vá­gyó kezdeményezéseknek sokszor a politikán kívül van a helyük. LAMPL ZSUZSANNA KOLLAI ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents