Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-21 / 267. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017. november 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Segéd vagy rivális? Robotok kora: nem fáj a hátuk, viszont rengeteg túlórát vállalnak SÁNTA SZILÁRD 7 létünknek és kultúránknak E egyre fontosabb és nélkü­lözhetetlenebb része lett a technológia. Nem egyik napról a másikra történt a változás, természetesnek vettük az átmenetet. Egyre okosabb rendszerek vesznek körül, szolgálnak és irányítanak. A háztartásokat mosogatógépek és ro­botporszívók tehermentesítik, a sa­játos nevelési igényre szorulókat ok­tatórobotok segítik, a katonaságot katonai robotok szolgálják, az orvosi diagnosztizálást szintén robotok pontosítják, a gyógyításban apró na- norobotok tevékenykednek, a tőzs­dén pedig szoftverek és algoritmusok igyekeznek még több pénzt keresni. A gyártelepeken és raktárakban ro­botok ezrei serénykednek fáradha­tatlanul olyan munkahelyeken, ahol korábban emberek güriztek. Nem fáj a hátuk, nem mennek nyaralni, nem kémek cafeteriát, nem tömörülnek szakszervezetbe, viszont rengeteg túlórát vállalnak. A hatékonyság, az optimalizálás, a termelékenység, a profitmaximalizálás, úgy tűnik, minden más szempontot felülír. Ro­botok, intelligens rendszerek lettek a társaink, és nem váltunk géprombo­lókká (ludditákká), azzal együtt sem, hogy a robotoknak többnyire rossz a marketingjük a tudományos-fan­tasztikus filmekben és irodalomban. Minden bizonnyal rácsodálkozunk az automatizációra egy új területen: amikor először vettünk kávét, csokit, vonatjegyet gépből, akkor az újdon­ság erejével hatott ránk, később gyorsan alkalmazkodtunk. Ilyenek vagyunk: alkalmazkodó lények. A technológiai változás az egész hu­szadik században alakította a mun­kaerőpiacot. A felgyorsult automati­zálással, új kihívásokkal kénytelenek szembenézni a munkavállalók. A változás nemcsak a képzetlen, olcsó munkaerőre jelent veszélyt, hanem a diplomások nagy részét is érinti - véli Martin Ford jövőkutató a Robo­tok kora című könyvében. Kínában 2005 óta évente 25%-kal növekszik az üzembe állított robotok száma. Amerikában viszont az egyre ol­csóbb, elérhetőbb robotok verseny- képesek az alacsony fizetésért dol­gozó ázsiai munkaerővel, ezért az amerikai vállalatok „futószalagon visszatelepítenek”. Bár új munkahe­lyek tömegesen nem jönnek létre, lé­vén minden gépesített, még az ellen­őrzési funkció is. Senki sem lehet biztonságban. El­ső olvasásra talán fura lesz, de még az újságíró kollégák sem. A Narrative Science-nél kifejlesztett Quill nevű mesterségesintelligencia-motorttöbb nagy presztízsű lapnál használják hírgyártásra. Az elődjét sportesemé­nyek tudósításain csiszolták. A be­táplált adatokat felhasználva értel­mes beszámolókat generált. Bár­mennyire hihetetlen is, de az olvasók nem jöttek rá, hogy nem ember fejé­ben született szöveget olvasnak. A Quillt például a Forbes is használja sport-, üzleti és politikai hírek gyár­tására, valamint több tucat hírportál is. Egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy az általunk olvasott tar­talmat hús-vér újságíró pötyögte a számítógépbe. A Quill munkatársai­nak komoly ambícióik vannak: je­lentéseket és elemzéseket is „gyárta­nak”. Egyszerre adatgyűjtő és -fel­dolgozó technológia, miközben ér­telmes szöveget állít elő. Hatalmas mennyiségű adattal dolgozik, rend­szerező munkát végez, és villám­gyorsan kidob egy szöveget: egyér­telműen ő a hírverseny győztese. LEPTEN-NYOMON ELROMLIK A KORMÁNYGÉP, ÉS MÉG FIZESSEK ÉRTE? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Soros cáfol, a Fidesz szerint tagad Soros György magyar szárma­zású milliárdos a Financial Tí- mesnak adott interjúban azt mondta, a magyar kormány szándékosan félremagyarázza a nézeteit, a cél a választék figyelmének elterelése az oktatás és az egészségügy rossz állapotáról. Soros a brit lapnak adott interjú- ban kifejtette, eddig visszautasította, hogy reagáljon Orbán Viktor táma­dásaira, de most idejét érezte annak, hogy megszólaljon. Félti ugyanis azokat a civil szervezeteket, ame­lyeket az alapítványa támogat, Or­bán Viktor ugyanis bejelentette, hogy a magyar titkosszolgálatok vizsgálni fogják ezeket a szerveze­teket. Orbán tényleg mondott ilyet, ok­tóberben a Kossuth rádióban. Ez a vizsgálat végül tényleg megtörtén­hetett, a kormánypárti Magyar Idők információi szerint az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága ma hallgatja meg Pintér Sándor belügy­minisztert, hogy mire jutottak a „Soros-hálózat” működését elemző titkosszolgálati vizsgálatok. Soros a Financial Timesnak azt mondta: „Nem maradhattam többé csendben, mert attól félek, hogy a titkosszolgálati nyomozás azt jelen­ti, hogy nemcsak a szervezeteket, hanem azok vezetőit egyénileg is ül­dözni fogják.” Soros az interjúban Orbánról is el­mondta a véleményét, akit szemé­lyesen is támogatott a 80-as évek vé­gén abban, hogy Oxfordban tanul­hasson. „Abban az időben, amikor támogattam őt, egy fiatal csoportnak volt a vezetője, amely a regnáló re­zsim ellen szerveződött. Különleges dolgokat tanultak, szóval megérde­melték” - mondta. „Valójában Or­bán az, aki megváltozott, egy rend- szerellenes lázadóból egy maffiaál­lam vezetője lett” - tette hozzá Soros György, és azzal folytatta, az EU in­tézményeinek sokkal erősebben fel kellene lépnie az ellen, ahogy Orbán a civil szervezeteket kezeli, és ahogy aláássa a jogállamot. „Mindezek azt mutatják, hogy a jelenlegi magyar rezsim túl messzire ment” - mondta. Gulyás Gergely, a Fidesz frakció- vezetője erre úgy reagált, Soros György frontális támadást indított Magyarország ellen, és letagadja a Soros-tervet. (MTI, 444.hu) Miért tartunk itt 28 év után? GÁLZSOLT B ár a kommunizmus megbukott, az emberek többsége továbbra is posztkommunista politikusokra adta, adja a voksát, ezért va­gyunk képtelenek ötről hatra jutni. A szocialista rendszer terhes örökségének legfontosabb része az emberek gondolkodásmódjára, nézeteire, értékeire, elveire gyakorolt hatás. Dahrendorftól származó közhely, hogy a politikai intézményeket hetek, hónapok alatt meg lehet(ett) változtatni, a gazdasági átmenethez elég (volt) pár év, de az embereket nem lehet lecserélni, mentalitásuk, gondolkodásuk csak lassan változik, sokszor ez generációs kérdés, és per­sze semmi garancia arra, hogy a változás stabilan jó irányba történik. Már­pedig a demokráciához elsősorban demokratákra van szükség, gondolko­dó, mérlegelő, felelősségteljesen dönteni képes, a döntéseinek következ­ményeit viselő polgárokra, akik részvételükkel, a közügyek iránti érdek­lődéssel nap mint nap ápolják és védik a törékeny rendszert, és ha kell, hajlandók áldozatokat hozni érte. Nagyjából hasonló a helyzet a piacgazdasággal, de a fentiekhez jönnek még olyan dolgok, mint a kockázat vállalása, az állandó tanulás, a meg­rázkódtatások, kudarcok elviselése, az újrakezdés képessége, meg persze a becsületesség. A rendszerváltáskor a társadalom többségénél bizony hiányoztak ezek a tulajdonságok, és nagyon úgy tűnik, hogy a kritikus többségnél azóta sem alakultak ki. Sokan úgy vélik, hogy a jelenlegi gazdasági-társadalmi problémák többsége a demokrácia és a piacgazda­ság kudarca, amit bevezettünk, de lám, nem működik (jól), „megbukott”, meg az Európai Unióé, ahová beléptünk, de ezzel alig javult valami. Ezek a nézetek már a rendszerváltás kezdetén megjelentek: az akkori válságot az emberek többsége a piaci átmenetnek rótta fel, nem a 40 évig tartó kommunizmus következményének, és nagyon gyorsan újra a (poszt jkommunistákra kezdtek szavazni. Nem csoda, hogy a politikai és gazdasági elitben csak úgy hemzsegtek a volt párttagok, StB-ügynökök, a moszkvai elit diplomataképző, az MGIMO végzősei, meg a kevésbé elit szocialista pártfőiskolák volt diákjai - természetesen többnyire már nem a kommunista eszméket hirdetve, hanem nemzeti köpönyegbe bújva és szociális demagógiával halászva a szavazókra (nagy sikerrel). Azóta is ott vannak, és mintha újratermelnék önmagukat, ezért kár a generáció- váltásban reménykedni. Persze nem egyformán rossz minden területen a helyzet, a médiában például jobb, az igazságszolgáltatásban (ügyészség, bíróságok) meg a legrosszabb. Tény azonban, hogy az elmúlt 28 évből mindössze hatban volt Szlovákiának egyértelműen jobboldali reformkormánya, ez is nagy adag szerencsének köszönhető, mert ajobboldali koalíciókat alkotó pártok soha (sem 2002-ben, sem 2010-ben) nem szerezték meg a szavazatok többségét. 1989-ben tehát áttértünk a demokráciára és a vegyes (piac)gazdaságra (amit túlzás kapitalizmusnak nevezni), de ezek minőségét nagyban leron­totta, hogy a szavazók többnyibe posztkommunista elitekre szavaztak, a régi rendszerből örökölt reflexek alapján rögtön a kezdetekkor vissza­emelve ezzel a hatalomba annak képviselőit. Innen egyenes út vezetett a közvagyon szétlopásához (mečiari privatizációval meg Fico-féle közbe­szerzésekkel), a hatalmas korrupcióhoz, a maffiaállami praktikák alkal­mazásához, a közbeszéd lebutításához stb. Megtehették, mert az emberek kritikus többsége rendszeresen újraválasztotta őket. És teszi ezt máig (még mindig a volt kommunista Fico által vezetett posztkommunista Smer a legerősebb, legnépszerűbb párt). A rendszer, amely kialakult, politikai és gazdasági elitjével csak tükörképe a társadalomnak - és a tükör nem torzít. Ilyenek vagyunk, ennyire tellett, ezért tartunk ott, ahol tartunk. De jobb, mint a kommunizmusban, mert bármikor leválthatjuk őket. FIGYELŐ Sztrájk a menekültek börtönszigetén Üzletek, iskolák és hivatalok ma­radtak zárva tegnap Leszboszon, a görög szigeten levő menekülttá­borban uralkodó állapotok miatt. Az általános sztrájkot Szpírosz Galinosz polgármester hirdette meg. Több százan vonultak utcára, „Tehermentesítsétek a szigetünket, az emberek nyomorúságos körül­mények között élnek” - transzpa­rensekkel. „Leszbosz nem börtön­sziget. Leszbosz nem egy nyitott börtön. Lehetetlen, hogy a székvá­ros, Mitilíni térségében több mint 8300 migráns éljen két menekült- táborba zsúfolva, amelyek har­madennyi ember befogadására al­kalmasak. Sürgősen a szárazföldre kell őket szállítani” - mondta Ga- linosz a sajtónak. A polgármester szerint a migrán- soknak hónapokig kell várakozni­uk menedékkérelmi eljárásuk elbí­rálására, ráadásul folyamatosan jönnek újabbak. A menedékkérők­nek a szigeten kell kivárniuk a ha­tóságok döntését. Az ENSZ Me­nekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint júliusban, au­gusztusban és szeptemberben 27%-kal több migráns érkezett a török partokról Görögországba a tavalyi év azonos időszakához ké­pest. Októberben 4134 migráns jött, míg 2016 azonos hónapjában csak 2970. A 2015-ös hullámnak, amikor naponta több ezer mene­kült és migráns érkezett Európába, az uniós-török menekültügyi egyezménnyel és a balkáni útvonal lezárásával sikerült gátat szabni. A tavaly tavasszal létrejött meg­egyezés értelmében az EU minden olyan migránst visszaküldhet Tö­rökországba, aki illegális úton ér­kezett valamelyik görög szigetre, és minden visszaküldött Szíriái helyett az unió legálisan befogad egy-egy szíriai menekültet Török­országból. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents