Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-18 / 265. szám, szombat

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2017. november 18. 5 Követ egy fotel Hiába ordítom, hogy hagyjon békén, szeretne a nappalimba kerülni JUHÁSZ KATALIN N em tágít, nem száll le ró­lam, állandóan a nyo­momban van. Három hete tart ez a rémálom, amiben a legdurvább, hogy nem ál­momban üldöz ez a bútordarab, ha­nem a (virtuális) valóságban. Úgy kezdődött, hogy a nappaliban terpeszkedő hatalmas, alvásra is ki­válóan alkalmas fotel leselejteződött, mivel egy újabb könyvesszekrény kiszorította a helyéről. Amúgy sem­mi baj vele, csak annyi, hogy nem tarthat benne az ember 150 -200 könyvet. Gondoltam, veszek egy keskenyebb fotelt a szekrény mellé. Szétnéztem a netes bútoráruházak­ban, és az egyik ülőalkalmatosság megtetszett. Olyannyira, hogy leg­alább 5 percig nézegettem. Aztán a karácsony közeledtére való tekintet­tel meggondoltam magam, mert hát várhat ez a vásárlás, végül is kényel­mi befektetésről van szó, elvagyok nélküle még egy darabig, most in­kább másra költeném a kéthetes fi­zetésemnek megfelelő összeget. De a fotel nem így gondolja. Gör­getem a Facebookot, tízpercenként megjelenik. Olvasok egy cikket, ott virít a közepén. Tegnap már tizenöt százalékos kedvezménnyel megve­hettem volna. Világos, hogy szeretne a nappalimba kerülni, hiába ordítom, hogy hagyjon békén, hogy jelenleg nem időszerű a biznisz. Persze tu­dom, hogy ezt egy adatgyűjtésre épülő reklám- algoritmus csinálja, nem maga a fotel. Figyelik, hogy mire kattintok rá, mi érdekel, melyik oldalon mennyi időt töltök, milyen zenét, filmeket, könyveket szeretek. Jobban ismerik az ízlésemet, mint a saját anyám. Egy ideig kellemes volt, hogy csak azokra a koncertekre,elő­adásokra, rendezvényekre hívja fel a figyelmemet a Facebook, amelyek valóban érdekelnek. Nem is olyan rég még értetlenül bámultam egyik ismerősömre, hogy miért nem tud egy bizonyos könyv megjelenéséről, hiszen „tele van vele a Facebook”. Most már szégyenkezem emiatt, hi­szen azóta sok mindent olvastam ar­ról, hogyan működnek az informati­kusok által fejlesztett algoritmusok, amelyek naponta elénk rakják a „láj- kolni valót”. A program szelektálja a célközönséget. Ha valaha írtunk egy posztot a Facebookra, vagy hozzá­szóltunk egy témához, azt megjegyzi a rendszer. Tudják, mi iránt érdeklő­dünk. A nagy keresők és szociális hálók töménytelen adattal rendel­keznek rólunk. Az adatgyűjtés célja nem a megfigyelés, hanem hogy mi­nél hatékonyabb „reklám-robotokat” fejlesszenek ki. Ezek a programok automatikusan gyűjtenek, elemez­nek milliónyi személyes adatot, amelyek alapján egyre pontosabban próbálják belőni, mi az, amit ha napjában többször megmutatnak nekünk, biztosan megvásároljuk. Ez a bizonyos fotel csak a, jéghegy csúcsa”. De most már juszt sem kell. Karácsony után sem. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Közel sincs vége a vérontásnak a FELEDY tljÉf BOTOND 4 A közel-keleti káoszban újabb frontvonal rajzo­lódik ki. Nem elég, hogy Szíriában évek óta meg­állás nélkül folyik a vérontás, Iránnal szemben az új amerikai elnök egyre keményebb hangot üt meg, és akár az is elképzelhető, hogy felbontja az Obama által kötött megállapodást, végleg az oroszok karjaiba taszítva Teheránt. Ráadásul ezzel éleződik Szaúd-Arábia és Irán ellentéte a szunnita-síita vallási tengely men­tén. Emellett az Öböl menti kis mo­narchiák is megsínylik a két regioná­lis hatalom civakodását, proxy konf­liktusok törtek ki. Jemenben régóta polgárháború dúl, egyik oldalról Ri- j ád, a másikról Teherán támogatásá­val. Az sem lehet véletlen, hogy a je­meni húszi lázadók a múlt héten ki­lőttek egy rakétát a szaúdi főváros felé - igaz, ezt gond nélkül elhárította a rakétapajzs, de „erős üzenet”, mert a háttérben Irán áll. Közben Jordáni­ában több mint egymillió szír mene­kült tengődik, Egyiptomban az új katonai diktatúra egyre szilárdabb Sziszi elnök keze alatt. Törökország is gyűjti a maga kihívásait, az Erdogan-rezsim a legelnyomóbb kormányzatok közé jutott a világon, legalábbis a bebörtönzött újságírók és külföldiek számát, valamint az in­ternetes cenzúrát nézve. Az új frontvonal pedig Libanon­ban készül. Haríri miniszterelnök Rijádból jelentette be a lemondását azzal az indokkal, hogy Irán és a Hezbollah radikális síita szervezet rátette kezét az országára. Hogy ez pontosan mi mindent jelenthet, még csak találgatjuk. A szunnita Haríri a libanoni alkotmánynak megfelelően több felekezet közt elosztott kor­mányzatot vezetett, ennek most vége szakadhat. A Hezbollah Izraellel szemben is keménykedik (több há­ború után), és a szíriai csatákban is felbukkant. Izrael eddig egész jól el­kerülte a látható beavatkozást az arab tavasz során összeomlott államok életébe, és most ott tart az újrarende­ződés, hogy még a szaúdi vezetők között is van, aki felvette a zsidó ál­lammal való kapcsolatfelvételt az iráni fenyegetés visszaszorítására. Súlyosbítja a helyzetet a szaúdi belpolitikai válság: a szaúdi korona- herceg már több mint kétszáz csa­ládtagját és politikai vezetőt záratott be egy ötcsillagos rijádi szállodába, hogy hatalmát megszilárdíthassa és modernista politikai programját to­vább vigye a konzervatív vallási ve­zetőkkel szemben. Az már csak hab a tortán, hogy az első letartóztatási hullámot megelőző napokban Do­nald Trump fia éppen ott járt... Mindebből világos, hogy a közel- keleti helyzet nemhogy csendesedne, hanem újabb robbanás előtt áll. Na­gyon kétséges, hogy a szereplők ön­mérsékletre lennének képesek. Szlovák-magyar A jobboldali restart? *** MÓZES SZABOLCS ň A Fico-kormány leváltásának egyik kulcsa a politikai „magyar kérdés” megoldása, ezt ajobboldalon is egyre többen látják. Igor Matovič már konkrét ajánlatot is tett az MKP-nak, viszont a KDH elnöke továbbra is a magyarok lojalitásának kérdésén lovagol. Kezdetben minden pofonegyszerű volt. A magyar pártok a jobboldal részét képezték, az egységes MKP együtt kormányzott a szlovákokkal. A szakadás után mindkét párt a tábor része maradt, ám a Híd és az MKP konkurenciaharca miatt a viszony asszimetrikussá vált, majd a Híd parla­menti pártként lépéselőnybe került. Míg az MKP-s politikusok pedig Bu­dapesten igyekeztek keresztbe tenni Bugáréknak - erre nagy szükség nem is volt, a Fidesz alapból utasítja el a nem etnikai jellegű külhoni kezdemé­nyezéseket -, addig a Híd idehaza tett meg mindent, hogy az MKP-t a szlovák jobboldali partnerek szemében hiteltelenítse. így jutottunk el 2016-ig, a Híd .jobboldali árulásáig”, ami teljesen új helyzetet teremtett. A szlovák ellenzék számára a Híd nem tudott hiteles partner maradni, az MKP viszont még nem az. A jobboldali szereplők lecserélődtek, az újak­nak pedig nincs megélt tapasztalatuk az MKP-val, amely időközben ge­nerációváltáson ment keresztül. Pedig az utóbbi évtizedek egyik fontos tanulsága a jobboldal számára adott: a populista-baloldali blokkal szem­ben (anno HZDS, most Smer) csak akkor lehet sikeres, ha a magyar sza­vazatokat is maga mellett tudja. A magyarok a mérleg nyelvét képezik. A megyei választásokon aratott ellenzéki siker után az SaS, az OĽaNO és a KDH vezetői köreiben is előkerült a téma, és kétféle reakció érkezett. Matovič egyenesen választási koalíciót ajánlott Menyhártéknak, két és fél évvel a voksolás előtt. A KDH-elnök Alojz Hlina továbbra is az MKP és a magyarok lojalitásának kérdését feszegeti, visszakanyarodva a már meg­haladottnak hitt 90-es évekbe. Mindkét hozzáállásnak megvan a maga po­litikai racionalitása. Kezdjük az utóbbival: az SNS a magyar kártya pihen­tetésével teret ad másoknak. Hlina pedig úgy érzi, beszólogatásaival Dan- kóék táborából tud új voksokat szerezni. Ezzel a taktikával egy gond van: hosszú távon kontraproduktiv. Ha ugyanis az új KDH ajobboldalon látja saját helyét, előbb-utóbb a magyarokkal is együtt kell működnie. Matovič ajánlata izgalmasabb. Első látásra önzetlen segítségnek tűnik, ám valódi célja, hogy bebiztosítsa a magyar szavazatok Fico-ellenes tá­borban tartását. Jelen helyzetben az MKP által megszólított 100 ezer ma­gyar voks 2020-ban kétféle módon váltható mandátumra: ha Menyhárték önerőből elérik az 5%-os küszöböt, vagy ha közös magyar listát állítanak a Híddal. Egyelőre egyik sem tűnik reálisnak. Az „egyszerű ember” attól tarthat, hogy mindkét esetben megtörténhet a választások utáni smeres kollaboráció, amint azt Bugárék 2016-ban bemutatták. Ha viszont az MKP egy Matovič-féle választási koalícióban jutna vissza a parlamentbe, ennek veszélye minimalizálható. A fenti trend 2020-ig nem fog változni. Amíg a Híd a smeres koalíció része, ajobboldalon szalonképtelen - egyesek zsigerből utasítják el (Sulik, Matovič), mások taktikai okokból teszik majd ezt (a Progresszív Szlovákia Bugárék szlovák szavazóira fog utazni). Heíyét a jobboldali blokkon belül az MKP veheti át, ehhez viszont két dolog kell. Szlovák részről a magya­rokkal és az MKP-val kapcsolatos negatív sztereotípiák félretolása, ma­gyar részről pedig az aktívabb hozzáállás. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, Menyhárték maguk sem tudják, mit kezdjenek ezzel az új - igaz, még na­gyon képlékeny - helyzettel. FIGYELŐ Az élet egyre jobb, elvtórsak, vívmányok vannak, elvtársak! Kommunista-szocialista propa­gandakampányba kezdett a Kreml az orosz elnökválasztás előtt, az akcióba a nagy orosz vállalatokat is bevonta. A Reuters hírügynökség­hez is eljutott az az útmutató, ame­lyet az energetikai minisztérium küldött 45 vállalatnak, a célja „az elmúlt évek eredményeinek hang­súlyozott előtérbe állítása”. Rész­letesen rögzítik, milyen propagan­dahírekre van szükség: új munka­helyek, tudományos sikerek, inf­rastrukturális beruházások, továb­bá hogyan és mikor kell a témákat közreadni. „Az élet az emberek többsége számára oldottabbá, ké­nyelmesebbé és vonzóbbá vált” - olvasható például az útmutatóban. A cél, hogy pozitív hírek kerülje­nek be a kommunikációs térbe, az üzenetnek úgy kell szólnia: „az élet egyre jobb”, továbbá „milyen volt egykor és milyen jó ma”. Az útmutató nagyon részletes és a szocialista propagandakampá­nyokra emlékeztet. A „győzelme­ket és a vívmányokat” kell kiemel­ni, olyan üzemeket keresni, „ame­lyekről el lehet mondani, hogy az állam segített nekik kilábalni a válságból és az embereknek mun­kát adni”. Kívánatos megemlíteni a cégek által támogatott kulturális és sportrendezvényeket is. A pozitív történetek egyik példája­ként említik a szibériai Jevgenyij Kozmin bányászt, kinek csapata júliusban szénfejtési rekordot állí­tott fel. Mindez a sztahanovista propagandát idézi. Alekszaj Szta- hanov bányász 1935-ben a Do- nyec-medencében állítólag az elő­irt tervnek csaknem a tizenötszö­rösét teljesítette, s ezután évtizede­kig a szocialista munkás példaké­peként állították a dolgozók elé. A vállalatok PR-felelőseit is meg­hívták a minisztériumba, hogy megvitassák, miként támogatják a kampányt, 45 vállalatból 28 ma­gáncég. A Reuters kérdéseire az elnöki apparátus és az energetikai minisztérium sem válaszolt, hallgat a propagandára fogott cégek veze­tése is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents