Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-16 / 264. szám, csütörtök
sAllatfarm WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM A NÍLUSI LUD Az i. e. 3. évezredből származó írásos és képi bizonyítékok szerint létezett egy harmadik háziasított faj is, a nílusi lúd (Alopochen aegyptiaca). Az Egyiptomban honos nílusi lúd ma már csak vadon élő változataiban ismert. Kelet- és Dél-Afri- kában is elterjedt, és Felső- Egyiptomban is fészkel. Az esős évszakban a Nílus torkolatáig vándorol. Az ókori egyiptomiak a földisten megszemélyesítőjét látták benne. A faj háziasítása során a vallási nézet megváltozott, ekkor már fogyaszthatták, ám a tojás fogyasztását továbbra is tiltották. A nílusi lúd háziasítása végleg megszakadt, amikor a perzsák elfoglalták Egyiptomot. Napjainkban díszmadárként vált népszerűvé. Testhossza 63-73 cm, tömege 2-2,5 kg. Háta barna, hasa és mellkasa világosabb színű. Feje világos krémszínű, szeme körül és a begy közepén a szürkétől a vörösesbarnáigterjedő színű folttal. Nyakán bozontos tollak vannak. A fehér vállfoltjai feltűnőek repüléskor. Csőre és lába rózsaszín. Kedveli a vízi élőhelyeket, leginkább az állóvizeket. A mezőkön leveleket, zöld növényi részeket legel, a szántóföldön a vetőmagokat és a sarjadó vetést eszi, kárt okozva a termésben. A költési időszak alatt összeférhetetlen természetű, agresszív, territóriumot foglal, más egyedeket elűz a közeléből. Sziklákon, parti növények között, faodvakban, de az ember által készített mesterséges fészekodúkban is fészkel. A tojó a fészekbe 5-11 tojást rak, kikölti, majd a gúnárral közösen vezetgeti. A fiatal ludak 11 hetesen válnak röpképessé. A lúdcsalád rendszerint még hónapokig együtt marad. HÁZIASÍTÁSA, TARTÁSA A lúd háziasítása fogóhálóval való begyűjtésével, és nedvesített gabonával való hizlalással kezdődött. A gazdagság szimbóluma volt, már a római civilizációban is kedvelték a húsát, tojását és máját. A libazsírt orvosságként alkalmazták. A tollazatát az ágyneműk töltésére használták. A lúdtartásnak és tenyésztésnek a Duna vizenyős, nagy kiterjedésű legelői nálunk is jó feltételeket teremtettek. Kezdetben a középkori települések, később a vidéki házak és a tanyasi udvarok nélkülözhetetlen háziállata lett. A lúd a hidegtűrő képessége miatt a külterjes tartáshoz és a legeléshez jól alkalmazkodó faj. A dús, tömött tollazat jelzi az állat egészségi állapotát, a vízben védő és hőszigetelő hatású, segíti az úszást. A lúd a nap nagy részét a szárazföldön tölti, a legapróbb füvet is lelegeli. Kifejlett az ellenálló képessége a betegségekkel szemben. A nagyüzemi és az intenzív tartást is jól elviseli, a tömeges tartásban azonban stresszesen viselkedik. Befogáskor vadságot mutat, félelem és pánik esetén egymást letaposva kupacba tömörülnek, könnyen megfulladhatnak. Jellemző viselkedése a csipkedés és a rágás. Jó gyalogló, több kilométeren keresztül hajtható, ezáltal a szállítási költség is megtakarítható. Kevésbé jól úszik, a vizet csak fürdésre, tisztálkodásra és párzásra keresi fel. A gúnárok erősebb test- felépítésűek, lábaik hosz- szabbak, és testtartásuk meredekebb, mint a tojóké. A tojóknál kialakul a tojó- vagy lógó has. Gyengén szaporodó faj, viszont intenzíven kotlik. A tenyésztői munkában a kot- lás ellen védekezni kell, megjelenésekor a kotlóst el kell távolítani az állományból. Hagyományos tartáskor a ludak ivarérése 40-45 hetes korban mutatkozik. A ludak tojástermelése két-hároméves korban a legnagyobb, majd fokozatosan csökken. Az állományon belül fontos a helyes ivararány betartása. A könnyű testű fajták tartásakor 1:6-7; a középnehéz fajták esetében 1:5-6; a nagy testű fajták tartásakor 1: 34 arányban javasolt a gúnár-tojó arányt kialakítani. Lúdtartáskor a lúd hústermelő képessége fontos A LÚD HIZLALÁSA A háztájiban és a külterjesen nevelt ludakat rendszerint ősszel, a legeltetési szezon végén soroljuk be hizlalásra. A hizlalás során arra kell törekedni, hogy minél több takarmányt fogyasszanak el. Ennek érdekében az emésztőcsőt és a bélcsatornát fokozott mennyiségű takarmányfelvétellel kitágítjuk. Célszerű a harmadik vedlés (14-16 hetes kor) után két héttel besorolni őket. A javasolt hizlalási idő hossza 34 hét legyen. A hizlalásra száraz alommal ellátott nyitott fészer is alkalmas lehet, ahol fakerítéssel rekeszeket alakítunk ki; 1 m2 alapterültre 4 libával számoljunk. Az etetőket és az itatóedényeket a kerítésen kívül helyezzük el. Az állatok táplálása gabonával (búza, árpa, kukorica, zab), hüvelyesekkel és zöldtakarmánnyal történjen. A háztájiban kaphatnak burgonyát, tököt, répát és hullott gyümölcsöt is. A zsírosabb hús és a hájnyerés érdekében javasolt a vízbe áztatott szemes kukorica etetése. A nagy mennyiségű takarmányadag elfogyasztása után a feleslegben felvett takarmányenergia a liba zsírdepóiban elraktározódik, leginkább a májban és a bőr alatti kötőszövetben. A hizlalás ideje alatt mindig legyen az állatok előtt friss ivóvíz, kavics, homok, faszénpor. A hizlalás első harmadában naponta akár 4-5 alkalommal is etessünk. A második harmadban mindig jóllakásig, míg az utolsó harmadban az etetés a reggeli, a déli és az esti etetésre korlátozódjon. A hizlalás végére a lábon hizlalt libák elérik az 5-7 kg-os testtömeget, és levághatok vagy értékesíthetők. Gáspár Julianna ÁLLATTENYÉSZTŐ MÉRNÖK A lúd májtermelése kényszeretetéssel (tömés) történik, miközben az állat mája megnagyobbodik, a májsejtek elzsírosodnak. A nagy libamáj kukoricával való táplálással érhető el. A kukorica szénhidrátjaiból a máj neutrális zsírt állít elő, amely a májból a vérárammal a bőr alatti kötőszövetbe és a hashártya lemezei közé kerül. A máj el- zsírosodásának határértéke a kb. 50%-os zsírtartalom. Magasabb érték esetében a májszövetek sütéskor a zsírt nem tudják megtartani, és összezsugorodnak (zsírmáj). szempont. Befolyásolja az örökletes alap és a külső környezeti tényezők összessége. Az első két növekedési szakaszban (34 hetes és 7- 8 hetes korban) a kifejlett kori élőtömeg 70-80%-át eléri. A tojó és a gúnár között nincs nagy különbség. A pecsenye! úd vágóérettsége a 14. hétben a legjobb. Az értékes húsrészek, a combizom és a mellizom a 8- 9. héten éri el legkedvezőbb arányát. Az ivar a máj nagyságában nem játszik szerepet. A ludak 8-9 hetes kortól hizlalhatok. Fontos, hogy a fiatal és az idősebb lúd 4,5-5 kg-ot érjen el a tömésbe állításakor. A ludakat a tömésre intenzív takarmányozással kell előkészíteni. Az egyoldalú takarmányozásnak nagy szerepe van a nagy libamáj termelésében, emellett jó tartási feltételeket, megfelelő hőmérsékletet és nyugodt környezet kell számára biztosítani. 2017. November KERTesUDVAR
