Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-16 / 264. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. november 16. KULTÚRA 9 A férfiak nem sírnak lett a legjobb film Kiosztották a 19. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál díjait TALLÓSI BÉLA Pozsony. Kedd este a Lumiere moziban kiosztották a 19. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál díjait. A bosnyák Alen Drljevic délszláv drámája, A férfiak nem sírnak nyerte el a játékfilmversenyben a legjobb filmnek járó díjat. A film egy csapat férfiról, háborús veteránokról szól, akik valahol a boszniai hegyekben egy elhagyatott szállodában békéltetési kurzuson találkoznak. Lehetőséget kapnak sérelmeik kibeszélésére és a megbocsátásra. A kibeszélés drámaiságát az adja, hogy ezek a férfiak a délszláv háborúban ellentétes oldalakon harcoltak, és a sérelmekkel kapcsolatban a tényekre mindegyikük másképp emlékszik. A zsűri az erős színészi jelenlétet, az inspirativ színészi teljesítményeket, valamint azt értékelte, hogy a film a megbékélés fontosságát hangsúlyozza. A legjobb rendezés díját Soleen Yusef kapta a Ház tető nélkül című német-iraki-katari koprodukcióban készült filmért. A fiatal rendezőnő - akinek ez a vizsgafilmje - bátran nyúlt a férfiuralmú társadalom ábrázolásához. A történet Németországban indul. Három testvérről szól, akik Irakban, Kurdisztánban születtek, de Németországban nőttek fel. Édesanyjuk egy családi összejövetelen közli velük, csomagoljanak, mert hazaköltöznek, vissza a gyökerekhez. A testvérek előbb ellenállnak, de amikor édesanyjuk utolsó kérését kell teljesíteniük — hogy holttestét szülőhelyén helyezzék örök nyugalomra -, kénytelenek útra Jean-Marc Bárrá fesztiváldíjjal (Fotók: TASR) kelni. A film azt a tapasztalatot mutatja be, hogy Németországban - bármennyire alkalmazkodtak is a helyi kultúrához - mégiscsak idegenek, szülőhelyükön az európai szokások szerinti viselkedésükkel viszont nem tudnak beilleszkedni. A legjobb színésznő díját Laetitia Dosch francia színésznő nyerte Lé- onor Serraille Párizsban játszódó Jeune Femme (Fiatal nő) című filmjében nyújtott alakításáért. A legjobb színész díját Navid Mohamma- dzadeh kapta a Dátum és aláírás nélkül című iráni drámában nyújtott alakításáért. A Dátum és aláírás nélkül nyerte el a FIPRESCI-díjat, vagyis a filmkritikusok díját. A diákzsűri a Jeune Femme (Fiatal nő) című francia filmnek juttatta díját. A fesztivál fő díját idén Jean-Marc Barr francia színész vehette át a világ filmművészetéhez való rendkívüli hozzájárulásának elismeréseként. A Liliomfi Kassán Ma mutatja be a kassai Thália Színház Szigligeti Ede Liliomfiját. A háromfelvo- násos vígjáték címszereplője Madarász Máté, Szellemfit Nádasdi Pétert alakítja. A darab betekintést enged a korabeli vidéki életbe, de fontos társadalmi kérdéseket is feszeget. Szó van benne a kétszínű kisvárosi életformáÉrdekes színpadképre számíthatnak a nézők (Németi Róbert felvétele) j ról, az idősebb és a fiatalabb nemzedék közötti ellentétekről, a szabad, de bizonytalan jövő és a stabil, városi lét szembenállásáról. Telihay Péter rendező a Thália színészeire igazította az előadást. „Megpróbáltuk újraértelmezni a darabot, mind klasszikus, mind modem értelemben. A főhős egy tehetséges színész, aki saját életében is kénytelen szerepet játszani, mert olyan helyzetbe kerül, ahol az alakoskodás nélkülözhetetlen” — mondta Czajlik József, a színház igazgatója. A zenét Lakatos Róbert szerezte, további szerepekben Lax Judit, Vasvári Emese, Varga Szilvia, Rab Henrietta, Bo- csárszky Attila és Öllé Erik látható. A magyar színjátszás hőskorát idéző történetben vándorszínész-csapat érkezik Balatonfuredre, ahol Szilvay professzor gyámleánya nyaral. Mariska és Liliomfi, az ünnepelt színész, aki valójában Szilvay unokaöccse, egymásba szeretnek. Nem tudják, hogy a professzor már rég egymásnak szánta őket. A házasság feltétele, hogy Liliomfi hagyjon fel a színészettel. A szerelmesek csúffá teszik az ájtatos képmutatást, a mohóságot, a zsamokoskodást, majd együtt kelnek útra Thália szolgálóiként. Liliomfi történetét Makk Károly filmje nyomán ismerte meg a szélesebb közönség. Az 1954-es alkotásban olyan ikonikus színészek szerepeltek mint Darvas Iván, Pécsi Sándor, Dajka Margit, Ruttkai Éva, Soós Imre vagy Garas Dezső. Ez a magyar filmtörténet egyik legsikeresebb vígjátéka, 1955-benmég Arany Pálma díjra is jelöltek Cannes-ban. (juk) RÖVIDEN Batka János, a muzsika mester Pozsony. November 20-án 18.00-kor a Pozsonyi Magyar Intézetben rendezi meg Kacsi- necz Krisztián irodalmár és újságíró Batka, a pozsonyi muzsikamester című kötetének bemutatóját. Az idei sikeres kültéri „pop up” kiállítás után mesével is megemlékezik a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás a száz évvel ezelőtt elhunyt Batka Jánosról. A Bolemant Éva által szerkesztett Pozsonyi mesék sorozat legújabb kötete Batka Jánost, Pozsony kiugróan sokszínű egyéniségét rüutatjabe, aki igazi reneszánsz ember volt, zenekritikusi és kultúraszervezői tevékenységével pedig Pozsonyt a komolyzene egyik európai fellegvárává tette. A hat történetből álló, modem nyelvezetű mesekönyvben Batka életpályája mellett az olvasó megismerkedhet a régi Pozsonnyal is. A kötet illusztrátora Gyenes Gábor grafikusművész. A könyvet Macsicza Emőke mutatja be. (k) Slam Poetry-est a Tabačkában Kassa. November 18-án Kiköltő cimmel Slam Poetry-estet rendeznek a kassai Tabaéka Kulturfabrik klubban. Az esemény 17 órai kezdéssel kultúrkörasztal-beszél- getéssel indul, melynek vendége lesz Csallóköz első és egyetlen Underground rádiója, a Tollas Rádió, így a beszélgetést a Tollas oldalán bárki követheti. Majd 20 órától lépnek fel a slammerek: Dékány Nikolett, Gyenge Veroni, Laboda Róbert és Varga Bianka adja elő egy-egy művét ebben a modem költészeti stílusban. A rendezők fél 10-től afterpartyval is készülnek, amin hazai dj-ék szórakoztatják a vendégeket. A rendezvényre a belépés ingyenes. (k) PENGE A gyantába dermedt rovar Barak László új verseskötete nem nyit új utakat az életműben, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne ott csúcspontjai közt, benne a VIDA GERGELY KRITIKAI ROVATA kötetzáró én? c. nagyszabású Kormányeltörésben-átüattal és palinódiával. Ez utóbbinak (pontosan: ellenversnek) Zalán Tibor nevezi az opust a kötethez írt utószavában, amelyben a szerző egyértelmű olvasási javaslattal áll elő, amit a remek kis üás már a címével előre jelez: A közéleti líra új(abb) könyörtelen kísérlete. Magam is azt gondolom, hogy azúj könyv aktivizálja azokat a kódokat, melyek leginkább Barak költészetének első szakaszát jellemezték, de pályáján mindig visszavisszatértek. A költői-értelmiségi szereplehetőségekre való kritikus- üonikus rákérdezés (Nézz ki zsélyi gödrédből, Lajos! példáuljjelen van itt is, és egyáltalán, a versbeszéd műidig jelzi, hogy az én cselekvései, napi rutinja valamiképpen (akár konkrét) társadalmikulturális adottságok függvényében és kulisszái előtt gondolhatok el. A Reflex c. szöveg egy részlete így szól erről: „mintha valamit abban a pillanatban / bekapcsoltak volna benned / nyomába kellett szegődnöd / hogy szemügyre vehesd / a miénknél sötétebb bőrű / a horizontba semmiképp nem illő / szakállas idegent...” De éppen az idegenség személyes létállapottá sűrítése oldja el e költészetet a közélet-paradigmától - nem mintha azt (esetleg) ne tarthatnánk önmagában is gyümölcsözőnek. A kötetben mindez tematikusán az otthonosság-otthontalanság dilemmájaként ragadható meg, de végső soron ez szervezi a versek és ciklusok egymásutánját is: az Otthonaink melege és a Bárhol az ég alatt c. ciklusok jelölik ki a kérdéskör keretit. A leginkább figyelemre méltó azonban az észlelésmód, ahogy Barak meghaladja az említett kettősséget. Ugyanis a Bárhol-ciklus egy-egy nyugat-európai városhoz köthető versében a lírai alany a jelenségeknek épp azt a lepukkant- ságát veszi észre, mely életének jelenbéli tereit is uralja: az itt és az ott kategóriái nem rögzíthetők végérvényesen, akár fel is cserélhetők egymással. Nincs tehát a „máshol jobb” giccses, nosztalgikus érzése, de nincs az otthon eredendő otthontalanságába való passzív belenyugvás sem. Mindez a versnyelv két fontos rétegében is megjelenik. Az egyiket, tán alaphangnak is mondhatnánk, a prózához közelítő versbeszéd vágásokkal gyorsított és beékelésekkel késleltetett ritmusa, a másikat az ebbe a sodrásba beépülő, ill. a verszárlatokban megjelenő komplex, rendkívül pontos és eredeti képek alkotják. Egy cambridge-i elmaradt félrelépésről pl.: „különben is olyan lett volna / vele megcsalni / gyermekeid anyját / mint lavórban mosdani / kéklő tengernek partján”. Vagy: „Úgy őrizezagiccs,/ műit vakvéletlen a gyantába dermedt rovart” - így a kötetkezdő vers utolsó sorai. Barak László: Én nem menni lakni külföld. Kalligram, 2017. 75 oldal. (A könyvet volt szerencsém szerkesztőként olvasni, ezért a pontozástól ezúttal eltekintek.) Sebastian Cavazza színész vette át Aférfiak nem sírnak című filmnek ítélt díjat
