Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-14 / 262. szám, kedd
16 SZINFOLK ■ 2017. NOVEMBER 14. www.ujszo.com Ipolyszalka, ahol a jóféle kemencés lángos sül A Börzsöny tövében, a Burda-hegység lábánál, ahol az Ipoly, az öreg víz már majdnem a még öregebb Dunába torkollik, a falu szívében áll egy kék színre pin- gált kedves kis ház, Ipolyszalka táj háza. I polyszalka azért különleges, mert Szlovákia magyarlakta területén szinte egyedülállóan egész évben nyitva tart, és nehezen tudnék olyan hétvégét találni, hogy a tájház dolgozói otthon pihengetnének. Vagy úton vannak, és termékeikkel az alsó Ipoly mente népi kultúráját népszerűsítik, vagy otthon, saját épületükben van rendezvényük. Igen gazdag a kínálat, sok gyerek itt tanult meg kenyeret sütni, házi savanyúságot, befőttet, igazi gyümölcsszörpöt, lekvárt készíteni, fát faragni, kosarat fonni, csuhából játékot formázni, meg még vagy ezerféle dolgot! S míg ezeket készítették, közben mesét hallgattak, népdalt tanultak, ősi mesterségek trükkjeit, fogásait lesték el mesterektől. Egy kihalófélben levő tudásba nyertek betekintést. Különleges hely a táj ház Ipolyszalka tájháza egy 120 évvel ezelőtti parasztportán áll, ezt a vályogból épített házat újította fel 2003-ban az Ipoly Menti Kulturális és Turisztikai Társaság, amelynek vezetője Dikácz Zsuzsanna. O a tájház kitalálója és a rendezvények motorja, aki ödetgazda is meg lebonyolító is, de pályázatíró és elszámoló egy személyben. Akivel együtt most további négy alkalmazott egy foglalkoztatási program támogatásával végzi a napi teendőket. Nem tudok még egy olyan tájházat, ahol ennyi ember ilyen sokféle tevékenységet végez. A tájház ötletgazdája egyébként papíripari technikumban végzett, sokáig a párkányi papírgyárban dolgozott, majd amikor hazakerült, ősei szülőfalujába, a sors úgy hozta, hogy a maga lábára kellett állnia, s mivel mindig is a szabadságot, a kreatív munkát szerette, megalapította a tájházat fenntartó és működtető Ipoly Menti Kulturális és Turisztikai Társaságot. .Amikor belefogtunk, még elég rossz állapotban volt ez a ház, a szabadkéményes konyha viszont tökéletesen konzerválta a tető- szerkezet faanyagát, talán csak egy gerendát kellett kicserélni. Ott, a tetőtérben most két helyiségben szálláshelyet tudunk adni. Nagyon sok munka volt itt, de megérte, mert sok száz gyerek, felnőtt járt már itt, nagyon sokan ízlelgették szó szerint és áttételesen is a régi világ dolgait. Nyári táborokat, iskolai foglalkozásokat tartunk, az érdeklődők sok száz kilométeres távolságból is eljönnek ide. Meg mi is megyünk, hol falunapra, hol termelői piacra, hol egyéb rendezvényre, ahol a saját termékeinket mutatjuk be. Kiemelném a Dr. Kalmár-féle őstönkölybúza-termé- keinket, a kenyeret és a cipót, ezeknek igen nagy sikere van mindenhol. Ahogy a saját kézzel készített lekvároknak, savanyúságoknak, aszalt gyümölcsöknek is, amelyeket a felnőtt- és gyerektáborok lakói maguk készítenek el a táborozás alatt. Most igen nagyszabású terven dolgozunk, kibővítenénk a tájházat egy idegenforgalmi és vendéglátói komplexummá, benne műhelyeket, közösségi tereket, szálláshelyeket alakítanánk ki. Az alapok már elkészültek, úgynevezett kenderbetonból, amely rendkívül környezetbarát technológia. A tervek készen, most az anyagiak előteremtése folyik” - mondta el Dikácz Zsuzsanna, az ipolyszalkai tájház vezetője. Milyen volt egykor az idén 120 éves a porta? A rendkívül vonzó, szépen karbantartott tájháznak az utca frontjára néző két ablakát kék és zöld színű virágornamentika díszíti, ezek a színek az Alsó-Ipoly mentén kedvelt és hagyományos színek voltak a házak díszítésénél. Az utcára néző tisztaszobának padlója döngölt, a mennyezete gerendás, mai berendezése a második világháború előtti időket idézi fel. Felvetett ágyak, a vidékre jellemző ágytakaróval, a falon szentképpel, az ágy tetején egy régi menyasszonyi ruha, a komódon szentek szobrai, imakönyvek, bibliák. Ide az úgynevezett tisztakonyha felől lehetett bejutni, a tisztakonyhában mindig a vendégeket fogadták. Az itt élő család tulajdonképpen a hátsóházban élte mindennapi életét, ott aludtak, télen ott is főztek, s az asszonyok ebben a helyiségben szőttek, fontak, amit ma is művelnek a tájházban, két régi, a múlt század első harmadában készült szövőszéken. Egykor külön bejárata volt a ház hátsó részében levő úgynevezett füstös konyhának, ez szabadkéményes volt, a benne vályogból rakott fali sparhelt füstje egyenesen a tetőtérbe gomolygott. Nyaranta ebben a fehérre meszelt, alul kék szegéllyel díszített helyiségben főztek, mögötte volt egykor az istálló, a fészer, az ólak és egyéb gazdasági épületek. Ezek helyén egy elég nagy, akár öt- ven-hatvan ember befogadására is alkalmas helyiséget alakítottak ki, itt vannak a kézművesműhelyek, a bejárattal szemben egy hatalmas búbos kemencét is raktak. Aki ide betér, biztosan talál látnivalót is, vagy ha kedve tartja, olyan kézműves-foglalkozást, amelyben kiteljesedhet alkotókedve. Éhes sem marad az ide érkező, sőt ős- tönkölybúzából kovásszal kelesz- tett kenyerét, cipóját, a hozzávaló egytálételét is maga megfőzheti, vagy megtanulhatja, hogyan kell egy jóféle lecsót, kondéros gulyást, kemencében sült lepényt, szilvalekvárt elkészíteni. Tájház mint turisztikai célpont Ipolyszalkán felismerték, hogy a vidék adottságai kiválóak a falusi turizmus, az idegenforgalom beindításához. Pozsony és Budapest sincs messze, a közeli Párkány vonattal is gyorsan elérhető, innen pedig már alig 12 kilométer a tájház, autóval vagy kerékpárral is megközelíthető. A Börzsöny, a Burda-hegység, a párkányi termálfürdő közelsége mellett az itt élők vendégszeretete talán a legnagyobb vonzerő. A tiszta, csendes falusi környezetben levő tájházban a már említett gasztronómiai turizmus lehetőségei mellett a tájház szolgáltatásait igénybe vevő felnőttek és gyerekek a fafaragással, agyagozással, bőrdíszművességgel, szövéssel, szalma- és vesszőfonással, csuhézással is megismerkedhetnek, a nyári táborokban néptánc- és énektanítás, mesélés folyik olykor akár késő éjszakáig is a tájház udvarán álló nádtetős közösségi helyen, a tábortűz mellett. „Kézművestáborunkat egész évben élő tájházban rendezzük meg. Itt folynak a foglalkozások, az étkezések és az alvás. A táborozó gyerekeket a kétéves tanfolyamunkon végigvisszük az évkör munkálatain, ezzel is önállóságra, szabadságra és biztonságra nevelve őket. Az évkör szakaszaiban - tehát tavasz, nyár, ősz, tél - mindig az adott időszak kézművességének elsajátítását végzik a gyerekek. Megtanítjuk a sütési, főzési és eltevési technikákat, megmutatjuk, hogyan tehetik el a gyümölcsöket tartósítószer nélkül, ahogy régen dédanyáink tették. Nekem külön szívügyem a gyerekekkel megismertetni az őstön- kölybúzát, együtt végezni a kenyérsütést. A kenderfeldolgozás is kiemelt foglalkozás, hiszen régen az Ipoly mentén ez volt az asszonyok téli foglalatossága” - tette hozzá Dikácz Zsuzsanna. Aki szerint az élő hagyomány iránt mindig lesz érdeklődés, és ami újra lehet létforma és mindennapos elfoglaltság is. Mint az ipolyszalkai tájház példája is mutatja. Szászi Zoltán Szerkeszti: Grendel Ágota. Levélcím: Színfolk, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/59 233 442, e-mail: agota.grendel@ujszo.com
