Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-14 / 262. szám, kedd

o M OD 2017. november 14., kedd, 10. évfolyam, 3. szám Született mint prímás November 4-én emlékeztünk Póttá Géza abaújszinai prímásra, halálának 10. évfordulóján rímásnak született, élete végéig prímás­ként élt. Muzsikájá­val, kedvenc nótáival a népzene-, sőt a zene minden műfaját kedvelők szívébe költözött - kitörölhe- tedenül. Mesteri hegedűjátékát, énekhangját, összekacsintását zenésztársaival és a közönséggel nem felejti, nem felejtheti az sem, akinek csak egyszer volt alkalma lámi, hallani. Sok-sok örömöt szerzett mindenkinek, aki hallhat­ta, akit az a megtiszteltetés ért, hogy táncolhatott a zenéjére, vagy olyan szerencsés volt, hogy együtt zenélhetett vele. Igazán akkor érezte magát elemében Gatyó, amikor zenésztársaival, Dzsuga Géza Pimasszal, a bal kezes Badó Jánossal és Adám Béla Csingával muzsikált. Amellett, hogy jó családapa, Ahaújszina megbecsült polgára volt, valódi küldetése a muzsikálás és a muzsikája tovább­adása volt. Kisgyerek volt, amikor apja föl­fedezte a tehetségét, és Szakályba küldte hegedülni tanulni. A kisfiú eleget tett apja akaratának, és élete végéig hű maradt hangsze­réhez. Muzsikált lakodalmakban, bálokban, uraknak és urakat játszó elvtársaknak, játszott népdalokat, nótát, cigány zenét és cigányzenét - mindenkor kielégítette közönsége igényeit. A népzene ízére, és arra, hogy a néptánchoz másként kell mu­zsikálni, akkor jött rá, amikor az abaújszinai Rozmaring Néptánc­együttesnek húzta a talpalávalót. De sok gyakorlással azt is megta­nulta, mesterfokon művelte. És azon kevés prímások egyike volt, akire a szakma is felfigyelt, akihez gyűjteni jártak, akit a legjobb prímások közt tartottak számon, s aki a szlovákiai magyar prímá­sok közül elsőként kapta meg Magyarországon a Népművészet mestere címet ,Amikor 1985-ben egy fesztivál kocsmájában először megláttam Póttá Gézát, akkor háromtagú zenekar volt ott, Póttá Géza, Dzsuga Géza, Badó János. Reme­kül muzsikáltak - emlékezett az abaújszinai emlékműsoron Hégli Dusán, az Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője, koreográfusa. — Mikor jó tíz évvel később újra találkoztunk, különböző tánc- és zenegyűjtések alkalmával, akkor már Dzsuga Géza és Póttá Géza is Jani bácsit hiányolta, mert ő már nem élt, de ők ketten még mindig jól muzsikáltak. Mikor a 2000-es évek elején Pozsony­ban a Zenészek táncai műsorba elhívtam őket, Géza nem akarta elhinni, hogy csak akkor jöhet muzsikálni, ha táncolni is fog. Muszáj volt neki. így alakult ki egy olyan hosszú együttmű­ködés az Ifjú Szivek és köztük, hogy azt mondtuk, csináljunk egy lemezt, amely róluk szól. Az ő repertoárjáról szól. Sajnos, mire ezt a lemezt Komáromban a stúdióban felvettük, Dzsuga Géza Pimasz sem tudott ott lenni, egy héttel a lemez fölvétele után itt voltunk Kenyhecen a temetőben. De Póttá Géza még mindig remekül muzsikált. Ott volt mellette Csinga, néhány szepsi és környékbeli zenész. Most itt vagyunk, és innen üzen­ném Gézának, aki azt mondta nekem, hogy »mert ha én már nem leszek, úgyse fogsz te jönni Szinára«, hogy hát itt vagyunk, Géza.” Kiemelkedő muzsikus volt, talán a szinai Rozmaring Néptánc­együttessel való együttműködése tette különlegessé. És az, hogy megértette, dokumentálni kell a zenélését, mert elillan. Budapes­ten, a Fonóban 12 órányi anya­got vettek föl vele — mondta is, hogy ennyit még lakodalomban sem kellett muzsikálni, (rend) November 4-én rendezett emlékműsort Abaújszinán, Póttá Géza Gatyó halálának 10. évfordulója alkalmából az Ifjú Szívek Táncszínház, a helyi Rozmaring Néptáncegyüttes és a Csemadok helyi szervezete. A műsort Hégli Dusán, az Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője rendezte. Közremű­ködött Agócs Gergely, Bognár András, Hegedűs Máté, Kacsó Hanga Borbála, Koncz Gergely, Kuti Sándor, Lakatos Róbert, Papp Endre, Takács Ádám, az Ifjú Szivek Táncszínház táncka­ra, a Magyarbődi Hagyományőr­zők, a Rozmaring Néptáhcegyüt- tes apraja és nagyja. ► ÍHÍOVO Jolana

Next

/
Thumbnails
Contents