Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-13 / 261. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. november 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Taposóaknák Bonyolulttá teheti a helyzetet a sok független megyei képviselő tényt még a valóságot nagyon szelektíven értelmező Robert Fico is elismert a megyei választások eredményeit értékelve. A független képviselők száma több mint száz százalékkal megnő a következő ciklusban az előzőhöz képest a megyei önkormányzatokban. Amikor tehát a jobboldali pártok győzelméről és a szélsőjobb, valamint a kormánykoalíció felsüléséről beszélünk, látnunk kell azt is: a hagyományos pártokkal szembeni bizalmatlanság, ugyanúgy, ahogy a tavalyi parlamenti választáskor, most is erőteljesen jelentkezett. Ez pedig ugyanúgy figyelmeztetés az ellenzéki, mint a kormánypártok számára. A függetlenekkel vannak már pozitív tapasztalataink: Andrej Kiska, az első független államfő végre képes arra, hogy ha szükséges, ellensúlya legyen a kormánynak, kritikusan szemlélje annak munkáját, és aktívan lépjen fel a kényes ügyekben is. Nem köti őt egyetlen párt felé sem a hűség kényszere, és ez a felszaba- dultsága az egész hazai nagypolitikára pozitív hatással van. Hasonló előfeltételekkel lépett a politikába a besztercebányai Ján Lunter is, akit gyakran hasonlítanak épp Kiskához: hogy ez mennyire megalapozott, hamarosan kiderül. Luntemek mindenesetre nem pártok segítettek megnyerni a választást, hanem leginkább a saját kampánya - és ezek után a Kotlebával szembeni összefogás - hozta meg neki a sikert. Nem kell tehát pártok lekötelezettjének éreznie magát. A megyei képviselők esetében már sokkal bonyolultabbá teheti a helyzetet a függetlenek magas aránya és sokfélesége. Több önkormányzatban például ők fogják képezni a többséget, márpedig több tucatnyi függetlennel megegyezni lényegesen összetettebb, mint egy-két pártfrakcióval. Ráadásul van még egy veszélye a függetlenek „inváziójának”: indulásuk sokkal kevésbé ellenőrzött, mintha pártlistáról történne, könnyen láthatatlanná válhatnak és nincs, aki megállítsa őket - ha a választók maguk nem teszik. Egy szemléletes példa: Pozsonyban a ružinovi körzetben mandátumot szerzett az a Martin Pätoprstý is, aki 2016-ban az SNS listáján parlamenti képviselőnek is indult. Mindössze néhány nappal a választások előtt a párt eltávolította őt a listájáról, miután olyan fényképek jelentek meg róla az interneten, amelyeken más férfiak társaságában náci karlendítést gyakorolva pózol egy fürdőkádban. Pätoprstý mellesleg fűtballhuligán körökben is jól ismert szélsőséges. Az az SNS állítólagos „megjavulá- sáról” árul el valamit, hogy egyáltalán indították őt, némi mediális nyomás viszont elég volt ahhoz, hogy végül töröljék a listáról. Most függetlenként indult, és 4937 szavazatot szerezve jutott be a megyei önkormányzatba. Ezúttal senki nem volt, aki visszavonhatta volna a jelölését - egy példa, miféle taposóaknák rejtezhetnek a függetlenek között. A függetlenek sikere nem választható el teljesen a - valamiért, alighanem Smer-ellenessége folytán jobboldalinak kikiáltott - OĽaNO sikerétől sem, hiszen az „egyszerű emberek és független személyiségek” pártja szintén profitál a hagyományos pártokkal szembeni ellenszenvből. Az OĽaNO politikája pedig ennek megfelelően tulajdonképpen zsákbamacska: bár a pártnak van programja (átböngészhető a honlapján, értelmes gondolatokat is tartalmaz), egész létezése arra épül, hogy a szigorú pártfegyelmen alapuló hagyományos struktúra elavult és lecserélendő, ami végső soron a teljes kiszámithatatlansághoz vezet. A 2010-2012-es tapasztalatok is azt mutatják, az OĽaNO mint kormány- tényező semmire sem biztosíték. Egy dologban tehát a megyei választások mindenképp megerősítették a 2016-os parlamenti voksolás egyik fő üzenetét: a bizonytalanság ideje vár ránk. Tojásválság (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Parkolás csak védelmi pénz fejében A dugók miatt se haladni, se leparkolni nem lehet, és az ingyenes parkolóhelyen „védelmi díjat" kell fizetni. A román főváros tele van a járdán vagy akár az út közepén parkoló autókkal. Az Európa legnagyobb közlekedési dugóiról elhíresült Bukarestben a szabálytalanságok felett a közlekedésrendészet szemet huny, mert képtelen naponta több százezer sofőrt megbírságolni. Parkolóház és elkerített fizetős parkoló a belvárosban alig van, így szabad prédának számít minden olyan aszfaltfelület, ahol elfér egy jármű. A nem létező parkolóhelyek iránti igényben fedezték fel a jelentős bevétellel kecsegtető „piaci rést” az önjelölt parkolóőrök, akik sajátjukként értékesítik az egyébként ingyenes, fel-felszabaduló parkolóhelyeket. A „parkolóőr” általában nem is kér pénzt: a vadászterületén megálló autó körül segítőkészen tüsténkedve adja a sofőr tudtára, hogy jobban teszi, ha önként meghálálja szolgálatait, ha nem akatja megkarcolva találni autóját, amikor visszatér. A legjövedelmezőbb térségek a minisztériumok és más fontos köz- intézmények környékén lévő utcák és terek, ahol rengeteg ember megfordul, de nem időzik sokáig. A „szolgáltatót” az sem szokta zavarni, hogy a kuncsaft a közlekedési szabályok szempontjából tilosban parkol, adott esetben két „megállni tilos” tábla között a járdát elfoglalva. A parkolásért követelt „védelmi pénz” gyakorlata ellen lázadt fel az ellenzék két törvényhozója, akik fél évtől hét évig terjedő időre börtönbe akarják küldeni a parkolási nyomorból hasznot húzó ügyeskedőket. Az élősködő parkolóőröket futtató maffiózókat kettőtől hét évig terjedő szabadságvesztéssel sújtaná az általuk parlament elé terjesztett tervezet, amelyet a kormánypártok támogatásával, nagy többséggel fogadott el a szenátus. A törvényhozók csak a visszaeső, többszöri „parkoltatáson” ért ügyeskedőkkel szemben ilyen szigorúak. Az első ilyen bűn- cselekménynél az önjelölt parkolóőr még kiválthatja a börtönbüntetését 50 nap közmunkával. Bár a tervezet nem tér ki rá, de ilyen esetben a közmunkát lebonyolító önkormányzat legjobban a fizetős parkolóknál hasznosíthatná a „szaktudását”. (MTI) Kína kopogtat a világ ajtaján SIDÓH. ZOLTÁN D onald Trump nagyszabású ázsiai körútja egyfajta tükröt tartott a bombasztikus jelzőket pufogtató, ám a gyakorlatban kevéssé eredményes amerikai elnök elé. Pekingben, a Tiltott Városban szinte egymásnak udvarolt a Fehér Ház első embere ésa Kínai Kommunista Párt minapi kongresszusán posztján rpeg- erősített Hszi Csin-ping pártvezér és államfő. Trump az emberi jogokról szót sem ejtett, sutba vágta korábbi kirohanásait a kínai külkereskedelmi többlet miatt, ehelyett - vérbeli üzletemberként - 250 milliárd dolláros üzleti szerződést kötött az országát vaskézzel irányító, politikai nézeteit a „nagy kormányos”, Mao szintjére emelő Hszivel. Majd Vietnamban az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozóján, ahol Kínától kezdve Indián át Oroszországig 21 ország vezetője vett részt, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel elcsevegett a szíriai konfliktusról, és megértőén bólogatott, amikor az orosz elnök közölte, nem avatkoztak be az amerikai elnökválasztási kampányba. Mindeközben Trump egyetlen vagdalkozó Twitter-bejegyzést sem tett közzé, ami nála az önuralom netovábbja. Itt azonban véget is ért a bájolgás, Trump az APEC csúcsán visszatért szokásos hangneméhez, kijelentve: többé nem tűrheti el a tartós igazságtalanságokat a kereskedelemben, és ragaszkodni fog az egyenlőség elvéhez. Dörgedelmeit ugyan meghallgatták, majd a csendes-óceáni térség országai simán megállapodtak egy szabadkereskedelmi egyezményről, amelynek megtárgyalásáról Trump korábban kivonult. Az önuralom ideje szintén véget ért, Vietnamban már nem bírta ki, hogy ne rontson neki az észak-koreai diktátornak, Kim Dzsong Unnak, akinek külügyminisztériuma az érzékeny lelkű Trumpot vénnek nevezte, miközben - ahogy Trump fogalmazott - ő soha nem nevezte Kimet se kövérnek, se alacsonynak. Mindebből az szűrhető le, hogy Trump kiszámíthatatlan külpolitikája miatt, a fellengzős szavak és a tényleges tettek közötti szakadék mélysége miatt az Egyesült Államokra mind kevésbé lehet megbízható és a vezető gazdasági, védelmi ügyek iránt megkérdőjelezhetetlenül elkötelezett szuperhatalomként tekinteni. Már ott tartunk, hogy az USA befelé fordulásával a Fehér Ház mostani lakója mintha átengedné a kezdeményezést az öntudatára ébredő Kínának, amely él is a lehetőséggel: Peking a Tajvan és Szingapúr közötti, stratégiai fontosságú hajózási útvonalak által barázdált Dél-kínai-tengert fokozatosan fennhatósága alá vonja, ezzel párhuzamosan az úgynevezett Selyemút-koncepció keretében Kína egészen Nyugat-Európáig nyújtja ki csápjait. Ha ez túlzásnak tűnne, ne feledjük, Szlovákián keresztül éppen ma megy keresztül az első, a távol-keleti országból indított, konténerekkel megrakott tehervonat, amit mi lelkes kalaplengetéssel, miniszteri szinten fogadunk. Peking ugyan nyájasan a kereskedelemről, a gazdasági kapcsolatok fontosságáról beszél, miközben ez része a kőkemény geopolitikai lökdösődésnek, olyannyira, hogy bizonyos területeken már rést is ütött az amerikai hegemónián. Nem kell okvetlenül az Egyesült Államokat kedvelni, de azért tegyük hozzá, a Kína által képviselt államközpontú, a demokráciát csak hírből ismerő irányítási elv jóval kevésbé szimpatikus. Ahogyan Robert Kagan politikai gondolkodó írta: „A történelem során minden nemzetközi rend az adott kor legerősebb országainak eszméit és érdekeit tükrözte, és akárhányszor más eszmékkel és érdekekkel rendelkező országok javára mozdultak el az erőviszonyok, a nemzetközi rend is mindig megváltozott”. Tegyük hozzá, hogy a nemzetközi rend változása esetenként zűrzavarral, háborúkkal jár, ami napjaink fegyvereit ismerve katasztrofális hatással lenne az emberiségre. Persze, a befelé forduló trumpi Amerika átmeneti állapot is lehet és a következő elnökválasztás után újra az átgondolt, a szavak és tettek közötti összhangot megtaláló Washington lép színre a twitterező, verbális össztüzet zúdító Trump helyett. A jövő kifürkészhetetlen, a NATO türelmét tesztelő Moszkva, a manőverezésének földrajzi lehetőségeit érezhetően tágító Peking és a Fehér Házon belüli zűrzavar miatt bukdácsoló Washington közötti versenyfutás kimenetele ismeretlen. De ezért némi biztatásul idézzük fel Winston Churchill brit miniszterelnök kétélű bókját: az amerikaiakra mindig lehet számítani, hogy helyesen cselekednek, de csak miután minden más lehetőséget kimerítettek. FIGYELŐ Prága nem fogad be menekülteket Csehország nem fogad be több menekültet, és nem egyezik bele abba, hogy a menedékkérőket kvóták alapján szétosszák az EU tagállamaiban. Ezt Andrej Babiš kijelölt cseh miniszterelnök, az ANO párt vezetője jelentette ki a Focus című német hírmagazinnak adott interjúban. „Ez nem megoldás. Nem akarjuk, hogy bárki is megmondja nekünk, hogy melyik menekültet kell befogadni” - felelte Babiš arra a kérdésre, hogy Csehország készen áll-e uniós kvóták alapján embereket befogadni. „Az EU nem mentheti meg az egész világot” - tette hozzá. Egyúttal leszögezte: Európa- pártinak tartja magát, Európa pedig „szupertermék”. Világossá tette azonban, hogy Európa legnagyobb problémájának az illegális migrációt tartja. A Babiš vezette ANO mozgalom a legtöbb voksot kapta a választásokon, 200-ból 78 mandátumot szerzett a törvényhozás alsóházában, azonban koalíciós partnerek híján Andrej Babiš kisebbségi kormányzásra készül. (MTI)
