Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-11 / 260. szám, szombat
16 RIPORT PRESSZÓ ■ 2017. NOVEMBER 11. www.ujszo.com össze 767 lakosa van. A kéményseprők és kandallóépítők hazája volt egykor. Innen rajzónak szét, elterjesztve Madonnájuk tiszteletét. A falu templomában Mária-kegy- képet őriznek, melynek másolata Krisztinavárosban, a budai Havas Boldogasszonyról elnevezett plébániatemplomban található meg. „Tudunk erről a kapcsolatról - mondta a rei templomigazgató. - A közép-kelet-európai területeken is elterjedt a rei Vérehulló Szűzanya tisztelete. Az olaszokon kívül nagyon sok svájci látogat ide, osztrákok és németek is szép számmal érkeznek. A Mária-kegyhelyek azért is lettek népszerűek, mert akik nem tudtak eljutni a vágyott Szentföldre, ezeket keresték fel” - teszi hozzá az atya. Mitől lett zarándokhely Re temploma? A történet 1494-re nyúlik vissza. A falucska főterén férfiak szerencsejátékot játszottak. A vesztes, akinek neve is ismert — Giovanni Zuccono - dühében kővel dobta meg a Szűzanyát gyermekével ábrázoló freskót a falu kápolnájának falán. Másnap döbbenten vették észre, hogy a Madonna homlokából vér szivárgott, ami több alkalommal ismétlődött. A kép előtt fohászkodók csodás gyógyuamelyet az uralkodónő egyik lányáról neveztek el Krisztinavárosnak. A kéményseprők szerencsét hoznak, tartja a néphagyomány. így a kéményseprő-kápolna helyett épült templomban sokan mondták ki a boldogító igent. Egyebek mellett főnemesi esküvőre is sor került. Évezredek óta szolgál a zarándoklat az emberi lélek megnyugvásául. Halottak napja körül tömegek keresik fel szeretteik sírját és a zarándokhelyeket. Némely kegyhely kedvelt a házasságkötésre is. Ilyet választott a boldogító igen kimondására gróf Széchenyi István is. M inden kor emberének, minden vallásnak megvolt a saját halotti, kegyeleti, zarándoklati szokása, jellegzetessége. A keresztény középkorban több út vezetett kiemelt hitbéli helyekre, a Santiago de Compostella- it, a Szent Jakab apostol sírjához vivő utat ma is sokan végigjárják. A gyalogosan vándorlók célja nemigen változott az idők során: lelkűk nyugalmát szeretnék megtalálni, bűnbocsánatot nyerni, fogadalmat tenni, vagy kéréseik teljesítését elérni. A kereszténység évezredeiben kialakult Szűzanya-tisztelet Európa számos pontján Mária-kegyhelyek elismeréséhez vezetett. Ilyen zarándokhely Észak-Itáliában, a mai olasz-svájci határhoz közeli, a mesés Vigazzo-völgyben fekvő Re falucska. Közel a Lago di Maggioréhoz, a tengerszint feletti 600 méteres magasságban bújik meg a magas hegyek között. MindA pesti ferences templomban látható, gyermekét szoptató Madonna. 18. századi másolat. Az itáliai freskó bizánci stílusjegyeket mutat. A gazdagon díszített kék palástban ábrázolt Szűzanyát fején glóriával, jobb kezében a hit-remény- szeretet három szál rózsájával láthatjuk. A krisztinavárosi Madonna fején koronát visel, jobb karját kék köpeny takarja. (A szerző felvételei) Zarándokok nyomában lásokról, imameghallgatásokról számoltak be. Az eseteket az egyház kivizsgálta, jegyzőkönyvbe foglalta. A vért felitató szövetdarabot a kegykép hátoldalánál kialakított ereklyetartóban őrzik. A kápolnát egyre bővítették, oly módon, hogy a freskó a főoltáron kaphasson helyet, s 1958-ra már hatalmas bazilika várta a híveket. A rei kegykép másolata a budapesti Krisztinavárosba is eljutott. A török kiűzése után az újra benépesülő budai vár lakosságát pestis tizedelte meg. Ekkor fogadta meg a Re vidékéről származó módos kéményseprő mester, Franczin Péter Pál, ha családja megmenekül a vésztől, elzarándokol ősei földjére, s a kegykép másolatát elhozza Budára. A tisztes távolságot a hagyomány szerint gyalog tette meg, vélhetően nem ott festetett képet, hanem egy rézkarcot hozott magával, amiről a másolat készült. Franczin Péter Pál a királyi kamarától 1690-ben Budán szőlőföldet kapott, s területén négy évvel később fakápolnát építtetett a kegykép számára. A fakápolna - amit kéményseprő- és vérkápolnának is neveztek - a várbéli lőportorony felrobbanása miatt 1723-ban leégett, a festmény azonban csodás módon megmenekült, és az 1724-26-ban épített új templom főoltárán helyezték el. A kegyképhez zarándoklók tömege nőttön-nőtt, az imameghallgatások, csodás gyógyulások következtében adományokkal halmozták el a szent helyet. 1751-ben maga Mária Terézia is aranyat ajándékozott, mivel szerencsésen hazaért Budáról. Érdekesen kapcsolódik össze ebben az esetben a népi hiedelem a kéményseprő szerencsét hozó voltáról - hiszen ekkor még él a kéményseprő-kápolna elnevezés - és a Szűz Mária kegyelemközvetítő erejébe vetett hit. Isten házát 1795—97-es években, majd az 1940-es évek elején bővítették, amikor technikai bravúrral két kereszthajót beékelve a szentély falait odébb tolták. A Vérehulló Madonna festmény ma is a főoltár dísze. A templom körül, - a források tanúsága szerint Mária Terézia tanácsára - új városrész alakult ki, es szabadságharcban a budai vár elfoglalása során teteje, falai megsérültek. A Tanácsköztársaság napjaiban a hívek a toronyra - bár tiltották - nemzeti színű zászlót tűztek ki, a vörös zászlót pedig a templom előtt elégették. Megtorlásként a vörös katonák úrnapján az ünneplő tömegbe lőttek, a sortűznek áldozatai is voltak. A rei kegyképről több másolat is készült. A pesti ferences templom baloldali első mellékoltárán levőt magam is megnéztem. (Magyar- országon több is található, például Budakeszin, Makkosmárián, Gör- csönyben, Szegeden.) A rei, a krisztinavárosi, a pesti képek nagyon különböznek egymástól, mivel a másolatokat a megalkotásuk korának megfelelő stílusban festették meg, módosítva az eredeti ábrázolást. Az itáliai freskó bizánci stílusjegyeket mutat. A 14. században terjedt el Itáliában az ilyen ábrázolás a sokáig dúló pestisjárványok elleni oltalomként. A gazdagon díszített kék palástban ábrázolt Szűzanyát fején glóriával, jobb kezében a hit-remény-szeretet három szál rózsájával láthatjuk. A krisztinavárosi Madonna fején koronát visel, jobb karját kék köpeny takarja. Arca to- jásdad alakú, a rei kerekdedebb formával szemben. A barokkos pesti festményen a gyermek csak szopik, míg a másik két alkotáson kezét áldásra emeli. A másolatok eredetihez való kapcsolatát azonban több dolog bizonyítja: tápláló-szoptatós Madonnát ábrázolnak, s a Kisjézus egy latin feliratú szalagot tart a kezében „Az Anya oltalmában időzik az Atya bölcsessége” felirattal. Vigassy Mihály atya, a krisztinavárosi Havas Boldogasszony tempA kápolna bejárata az olaszországi Re faluban Gróf Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” Seilern Crescenda grófnővel 1836 februárjában kötött házasságot, s ennek emlékét a templom falán elhelyezett emléktábla is őrzi. Dr. Semmelweis Ignác, az „anyák megmentője” 21 évvel később itt lépett frigyre választottjával. 1865 szeptemberében Liszt Ferenc, világhírű zeneszerzőnk is fohászkodott a Madonna-kép előtt. Ferencsik János, a világhírű magyar karmester, zenész szintén gyakran orgonáit a krisztinavárosi templomban. A magyar történelem viharai is érintették az épületet. Az 1848—49lom plébánosa gyerekkora óta a templomhoz kötődik. Az ez évi rei, októberi zarándoklat során elmondta: ,Amikor egyértelművé vált a kegyképünk eredete, bekerült a terveim közé, hogy eljövök a kegyhelyre, a gyökerekhez. Úgy tartom, hogy a fa akkor tud igazából termést hozni, ha belegyökerezik a múltjába. Hála Istennek most eljutottam ide, és nemcsak én, hanem a közösségünk képviselői is, és bízom benne, hogy a Szűzanyával való mindenkori találkozás segít bennünket, hogy a szeretetében megerősödjünk.” Csermák Judit
