Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-28 / 249. szám, szombat

SZALON ■ 2017. OKTÓBER 28. www.ujszo.com mm ÍGY irtunk mi SZOMBATTÓL ELTERELIK A DUNÁT ' V\ w REPÜL A NEHÉZ KŐ... (Munkatársunktól) - Szombat, reggel kilenc óra ötvenöt perc. A Dunacsún és Oútor közt feszülő hajóhídon egymás mögött szorosan felsorakozott teherautókról ekkor zúdultak alá az első szikladara­bok a Dunába. Ezzel döntö fázisba lépett a bósi vízlépcső ún. ideiglenes megoldásának építése. vagyis kezdetét vette a folyó medrének oly sokat vitatott elzárása. így nemcsak az ember és a termé­szet feszült egymásnak, hanem megindult a végső csata az igen vagy nem mellett elkötelezett politiku­sok közt is. 1992. október 26. MSm&šä. mmmmm ................. B ÓS a negatív tizes toplistán __________ . most kell a szlovák lelet ligyetmf ^ lkor"^ľ.igmľgnkeľd6dôtt a Du­n* *Az^rTvéleményem az, hogy —én nem érkezett el a huszonne- av^iik óra körülbelül huszonhárom óraharminc percnél tarthatunk^ A legmegfelelőbb időpontban tárta az általunk felkéri !ugge«en|ogász vizsgálódásainak eredménye.! a nyilvánosság elé. Most °’Vasv®* mi történne ugyanis a Dunánké Európa és a világ is odatigye., s most kell a szlovák felet (.gyetmez­tétni arra, hogy amit a nemzetközi loginonöákat^^ s milyen környezeti ártalmakkal es egyéb negatív következményekkel iäna Pozsony önkényes tépése. Mint a sajtóértekezleten is elhang­zott az egyoldalú mederáthelyezés­re az általánosan elfogadott hét ­közi jogi normák sem adnak áldást, s Pozsony kezében gyenge érv az, Lnrt hangoztatnak, hogy a salát te- "tön azt tehetnek a Dunával, amit akarnak. 1992. október 26. fÍÉ­Minden becsületes hazafinak, min­dén igazi szocialistának el kell gon­dolkodnia a budapesti tragikus ese­mények felett. Kinek az érdekében folynak le ezek, kinek hasznúi az ellenforradalmi puccs, melyet osto­ba sovinizmussal, felszínes üres frá­zisokkal éltetnek és a szú szoros értelmében telítve van reakciós és osztálygyüliilettel a dolgozók ellen, a szocializmus ügye ellen, a mun­kásosztály forradalmi tanítása el­len? Ezt nem nevezhetjük a na­gyobb demokráciához vezető útnak, hanem ellenkezőleg, c magyar sza­badság sírja útjának, annak az út­nak, amelynek a Horthy-'féte, Szá­last-féle söpredék örülhet, amelyet 11 évvel ezelőtt a nép győzelmével a föld alá kergettek. Kinek használ ez? A magyar nép nemzeti jövőjé­nek? Ennek az ellenforradalmi for­dulat csupán fájdalmat hozhat, csu­pán azon „régi aranyidők" vissza­térését. melyekben a magyar faltfii is városi dolgozók Európa legnyo­morultabb jai közé tartoztak. JAN DRDA, államdíjas író. 1956. október 29. A HÉT SZEMÉLYISÉGE Pavol Rusko Egykor az ország egyik legbefolyásosabb embere volt, azonban fo­kozatosan elvesztette hatalmát és vagyonát, s most rács mögé ke­rült. A Markíza televízió egykori tulajdonosát a héten azzal a váddal tartóztatták le, hogy 20 évvel ezelőtt megrendelte akkori markízás üzlettársa, Sylvia Volzová meggyilkolását. Legalábbis ezt állítja az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Mikulás Cérnák, aki szerint Rusko 20 millió koronát fizetett volna a gyilkosságért. Az infor­máció forrásán kívül azonban az is gyanússá teszi az ügyet, hogy a rendőrség csak két évvel Cérnák vallomása után lépett. A volt maffiafőnök szerint több bűntényről is tájékoztatta a rendőrséget, amely viszont eddig nem lépett az ügyekben, (ú) rffiffíffff A HÉT ESEMÉNYE A héten újabb bizonyságát láttuk, hogy országunkban a törvény uralkodik, s a nagy halak is végezhetik rendőrségi cellában! Szinte kikívánkozik az emberből a lelkes felkiáltás, hogy mi minden mozdult előre a biztonsági apparátus­ban. Újra elindult például a vizsgálat a túlárazott pöstyéni CT ügyében. S mindennek tetejébe letartóztatták az egy­kori médiamágnás és politikus Pavol Ruskót, azzal a váddal, hogy megrendelte egykori üzlettársa, Sylvia Volzová meg­gyilkolását. A végrehajtáshoz az alvilág szolgálatait vette volna igénybe, konkrétan Mikuláš Cérnák környezetéből, aki az információ forrása is egyben. Cérnák, aki életfogytiglani büntetését tölti, úgy döntött, hogy elkezd „énekelni”, abban reménykedve, hogy így esetleg módja lesz még egyszer lélegze­tet venni friss levegőn. Kérdés, hogy ez megfelelő motivá­ció-e, illetve, hogy Cernák-e a legmegbízhatóbb tanú... Feltételezhető, hogy az egykori maffiafőnök vallo­mását a rendőrök konfrontál- ták más tanúkéval is, s nem azzal fogták el Ruskót, hogy „Miki árulkodott magára, velünk jön”. Mivel érvényes az ártatlanság vélelme, Ruskóra is ártatlan­ként kell tekintenünk. Húsz év után nehéz lesz megtalálni az igazságot, de a rászáradt hazugságoktól az ember talán sosem fog megszabadulni. Igaz, Rusko alvilági kapcso­latai Cérnákkal és másokkal is olyasmi, amit nehéz lesz megbocsátani egy olyan politikusnak, aki a szlovák demokrácia, s az ország euróatlanti integrációjának egyik atyjaként próbálta meg eladni magát. Hiszen egyebek mellett Rusko médiatámogatá­sa volt az, aminek segítségével a Dzurinda-féle SDK felül­kerekedett a választásokon a mečiari HZDS-en, és Schuster megnyerte az elnökválasztást. Rusko tehát marad fogságban, s ki tudja, hány embernek fő most a feje a gondolattól, hogy egyszer ő is elkezd „énekelni”. MÁRIUS KOPCSAY a SME publici A hét legfontosabb világesemé­nye nyilvánvalóan a kínai párt- kongresszus, Hszi Csin-ping főtitkár hatalomkoncentráció­ja, az erős kéz szorítása, illetve Kína külpolitikájának várható élénkülése, lépés a világpoliti­kai aktivitás felé, a nemzetközi vezető szerep igénylése - a befelé forduló, kifelé inkább csak hangos Trump kontra a kifelé is forduló ázsiai vezér. De a globális vezető hír mellett nekünk, közép-európaiaknak kiemelkedően fontos volt a cseh parlamenti választás is, amely a prágai Csányi Sándor­ba oltott szlovák Orbán Viktor, azaz Andrej Babiš elsöprő győzelmét hozta, miközben a szocdemek összeomlottak, a polgári jobboldal úgy-ahogy tartja magát, s új pártok törtek be a parlamentbe. A kontinens miniszterelnökei közül a ma­gyar ismerte fel először, hogy a migráció politikai vezértémává tehető térségünkben. Közép- Európa rendre fáziskéséssel, de átveszi a nyugati mintákat, ám ezúttal az új politikai vezetők mintha nem kívánnák lemásolni a történelmet - vagy nagyon is? * * * A héten tetőzött Magyarorszá­gon az Amerikából indult, a metoo (én is) internetes cím­kével jelölt kampány, amely a hírhedt hollywoodi producer szexuális ámokfutása, erőszakos eseteinek nyilvánosságra törése után magyar célpontot talált egy neves színházi direktor­rendező személyében, s egymás után jelentkeznek a nők, akik zaklatásos történetüket osztják meg. Az ügy robbanásveszé­lyes: nehéz meghúzni a határo­kat bűncselekmény, bunkóság és képzelt sérelmek között, mert néha elmosódnak, főleg az ezerféle esettel színezett hisztériában, ahol a virtuális lincselés könnyen elsöpri a józan ész diktálta kérdéseket, s főleg a türelmet, amire szükség lenne a különféle ügyek feltárásakor. De mint tudjuk, a kampányok elsősorban érzelmekre hatnak, a kor pedig az instant ítélethirdetéseknek kedvez. Ma a Facebook a táblabíróság.

Next

/
Thumbnails
Contents