Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-26 / 247. szám, csütörtök

4 RÉGIÓ 2017. október 26. | www.ujszo.com Pusztul a felsőelefánti kastély A nyitrai tudőkórház nem adhatja el az épületet, de arra sincs elég pénze, hogy karbantartsa A műemlékvédők két-három évente megnézik a lepusztult épületet, de min­dig arra jutnak, hogy ki kellene húzni a műemlékek listájáról (Képarchívum) Lesz talán, aki meglátja benne például egy luxushotel lehetőségét VRABEC MÁRIA Szlovákia egyik legimpo­zánsabb történelmi épülete a felsőelefánti Edelsheim- Gyulai-kastély, amelyben hatvan évig működött tüdő- szanatórium. Az épület hét éve üresen áll és egyhamar nem is lesz benne semmi. Tulajdono­sa, a nyitra-zobori légúti- és tüdőbetegségeket gyógyító Szent Szóród Kórház nem használja, de el sem adhatja. Csak a fenntartásra évente több tízezer eurót költ. A Felsőelefánthoz tartozó Szentjános-birtokon álló kastély története 1369-ben kezdődött, ami­kor Elefánty Mihály helyi földbir­tokos megalapította a helyi pálos rendházat. A monostor 1774-ig a pálosok egyik legfontosabb köz­pontja volt, ekkor II. József meg­szüntette a rendet. Az épületben egy ideig szeszfőzde működött, majd 1836-ban megvásárolta Gyulai Fe­renc tábornok. Halála után fogadott fiára, Edelsheim-Gyulai Lipótra hagyta a kastélyt, aki barokk stílus­ban építtette át. Lipót báró volt Ma­gyarország főhadparancsnoka, szolgálati kötelezettségei miatt soha nem élt az elefánti kastélyban, de fia, Lipót már itt telepedett le. A Ma­gyar Gyermekvédő Liga elnökeként ő alakíttatta át árvaházzá a család vadászkastélyát. Fia, a sorrendben harmadik Edelsheim-Gyulai Lipót volt a kastély utolsó ura. Három lá­nya közül a legfiatalabb, Ilona, 1940-ben Horthy Miklós fiához, Istvánhoz ment feleségül. Tüdőbajosok gyógyultak itt Az Edelsheim-Gyulai család 1948- ig tudhatta sajátjának a hatalmas kastélyt, utána államosították, és Ivan Stodola orvos, A Tuberkulózis Elleni Liga képviselője százhúsz ágyas tüdőszanatóriumot hozott létre az épületben. Kezdetben csak nőket gyógyítottak az elefánti in­tézetben, elsősorban a háború utáni népbetegségből, a tbc-ből, vagy ahogy akkor nevezték, szárazbe­tegségből. „Éven-te százezer la­kosra háromszáz új megbetegedés jutott, ma 360 új eset jut az ország ötmilliós lakosságára. Akkoriban főleg a tiszta levegő, a napfény és a vitaminokban, kalciumban gazdag étrend gyógyító erejében bíztak, mert az 1942-ben az USA-ban fel­talált tbc elleni gyógyszerekhez ne­héz volt hozzájutni. Beteg viszont annyi volt, hogy 1960-ban új pavi­lont építettek a kastély mellé. Még a hetvenes években is több mint 200 férőhellyel működött a tüdőszana­tórium, amelyet 2004-ben csatoltak hozzánk” — mondta Daniel Magula, a nyitrai Szent Szórád Kórház igaz­gatóhelyettese. Nem gazdaságos Mivel a tüdőbetegek száma a vé­dőoltásoknak és a kötelező rönt­genvizsgálatoknak köszönhetően a nyolcvanas évekre minimálisra csökkent, az elefánti kastélyban a Szent Szórád Kórház geriátriai és utógondozói intézetet rendezett be. Ez tíz évig működött, de 2009-ben a kórház vezetése úgy döntött, in­kább a nyitrai intézetet bővítik új épületszámnyal, és az elefánti kas­télyt bezárják. Az indok az volt, hogy a hatalmas épület fenntartása nem gazdaságos, de most sem ússzák meg kiadás nélkül, mert évente mintegy 40 ezer euróba ke­rül a fenntartása. Mivel az épület műemlék, nem hagyhatják teljesen a sorsára, a tüdőkórház 2009 óta több mint félmillió eurót költött rá. Felesleges terhet jelent számára, de 2024-ig nem adhatja el, sőt, bérbe sem adhatja. Az állam eredeti szán­déka ezzel a megkötéssel nyilván az volt, hogy ne kerülhessen végre­hajtók vagy spekulánsok kezébe a műemlék épület, de most úgy lát­szik, csak a kastély pusztulását éri elvele. A freskóknak fűtőnek Hogy az épület fenntartási költ­sége ne növekedjen, évek óta nem fűtik, a falakról itt-ott pereg a va­kolat, megjelentek a penészfoltok, néhol a tető is beázott. Egyedül az egykori ebédlőtermet temperálják, ahol a mennyezeten Johann Bergl Szent János életének jeleneteit áb­rázoló öt freskója látható. Az oszt­rák mestert 1774-ben a pálosok bíz­ták meg a templom díszítésével, de a kastély átépítésekor Edelsheim- Gyulai báró vízszintesen kettévá­lasztatta a templomot és két hatal­mas ebédlőt nyert. A freskók a felső reprezentációs termet díszítik, eb­ben elektromos fűtőtesttel szabá­lyozzák a hőmérsékletet. Látogató­kat azonban nem engednek be a kas­télyba, így már nyolcadik éve senki nem csodálhatja meg a páratlan szépségű alkotásokat, és további hét évig nem is fogja. Akkor lesz elad­ható, vagy bérbe adható az épület, ha egyáltalán akad érdeklődő. Az egyetlen esélye, hogy addigra úgy lepusztul, hogy olcsón fogják kínál­ni, és lesz, aki meglátja benne pél­dául egy luxushotel lehetőségét. Mindent szétvertek Még a kastélynál is szomorúbb sorsa jutott az Edelsheim-Gyulai család kriptája, amelyet a sorrend­ben második Lipót építtetett tábor­nok édesapja 1893-ban bekövetke­zett halálakor a kastélyparkban. Az ország legnagyobb, kilenckamrás, klasszicista stílusú sírboltjában a család hét tagját helyezték örök nyugalomra, de épp az örök nyu­galom nem adatott meg az elhuny­taknak. Az ötvenes években az er­dőben mulatozó részeg társaság betört a kriptába: lefeszegettek és elvittek néhány márványtáblát és rézfogantyút, amit tudtak, szétver­tek, a koporsókból kiráncigált holttestekből pedig máglyát raktak és meggyújtották. Nemesemberek földi maradványainak meggyalá- zásáról lévén szó, ezt a vétséget ak­koriban nem büntették szigorúan, mindössze annyi történt, hogy a helyi nemzeti bizottság befalaztat- ta a kilenc sirkamra ajtaját. Az élel­mes látogatók számára azonban ez sem jelentett akadályt, egyszerűen kibontották a téglafalat, és elvitték a mozdítható márványlapokat. A tégla is jó árucikk volt, mert min­den darabba elefántmintát égettek. Valakik a hatalmas szarkofágok fedőlapjait is megpróbálták elgör­getni vasrudak segítségével, de nem sikerült nekik. 1996-ban műem­lékké nyilvánították a mauzóleu­mot, de a ranghoz pénzt nem adott az állam, ezért már ez sem segített rajta. A nyolcvanas években be­szakadt a teteje, azóta beázik, és még 1996-ban is betörtek a sírkam­rákba. Móg műemlék, de minek? A nyitrai pedagógiai főiskola egyik, történelem iránt érdeklődő diákjának kellett 1990-ben meglát­nia a szörnyű pusztítást ahhoz, hogy legalább az emberi maradványok méltó helyre kerüljenek. A somor- jai Mészáros Péter mindent lefény­képezett, pontos leltárt készített a kriptában fellelhető tárgyakról, és felkutatta a még élő leszármazot­takat. Igyekezetének köszönhetően a helyi önkormányzat beleegyezett, hogy a kriptában fellelhető emberi maradványokat méltó módon a Csarada család a helyi templom melletti kriptájában helyezi el, egy közös koporsóban. A költségeket a külföldön élő Edelsheim-Gyulai lányok állták, a mintegy háromszáz emberi csontot Mészáros Péter gyűjtötte össze - az állam nem tett és azóta sem tesz semmit az Edelsheim-Gyulai örökség meg­óvásáért. A mauzóleum ugyan a község tulajdona, de annak még ar­ra sincs pénze, hogy őriztesse. A műemlékvédők két-három évente megnézik a lepusztult épületet, de mindig csak arra jutnak, hogy ki kellene húzni a műemlékek listájá­ról. Egyelőre nem tették meg, de ez már képletesen szólva is csak annyit ér, mint halottnak a csók, hiszen már a vandálok sem látogatják. AJÁNLÓ Október 26. (csütörtök) Komárom -17.30: InfoPlusz est a Zichy-pontban (Megye utca, a Zichy-palota földszint­jén); Barta Erik és Farkas Attila a számítógépes vírusokkal szembeni védekezés lehetősé­geiről beszél - közérthetően; az előadás után beszélgetés az előadókkal, tanácsadás. Komárom -18.00: Az ügyfél (Forushande) - iráni-francia filmdráma a Jókai Színház V asmacska F ilmklubj ában. Rendező: Asghar Faradi. A film 2017-ben megkapta a leg­jobb idegen nyelvű alkotásnak járóOscar-díjat. Komárom - 20.00: táncház az Európa udvarban lévő Borozó­ban, zenél a Hungarian Folk- Embassy. A látványtervek elkészültek, a meg­valósítás kb. 1000 euróba kerülne (Képarchívum) Egyelőre nem készül az LECZO ZOLTÁN Méltó emléket szeretnének állítani a II. világháború során elesetteknek, ám a helyi kato­nasírok rendbetételét - enge­délyek hiányában - egyelőre nem tudják elkezdeni. 1939 és 1945 között nagyobb harcok nem foly­tak, a 4. Ukrán Front egységei 1944. november 26-án lényegében harc nélkül foglalták el a kisvárost. Csu­pán néhány magyar csendőr kísé­relt meg fegyveres ellenállást, de ezt hamar leverték. Mivel ebben az időben, a Rákóczi utcában lévő egykori Gerenyi-iskola épületében tábori kórház működött, valószí­nűleg jó néhány katonát temethet­taiaiviiiiiaia Királyhelmecen tek el az épület környékén. Tömeg­sír a régi köztemetőben van, amely a belügyminisztérium nyilvántar­tásában is szerepel. Azt azonban a hivatalos szervek sem tudták meg­mondani, hány katona nyugszik itt, az elhunytak neve sem ismert. A kortársak beszámolóiból tudható, hogy az elesett magyar katonák sír­ját a háború után exhumálták, és a testeket elszállították innen. A régi köztemetőben jelenleg csupán öt fejfa jelzi a német, orosz vagy más nemzetiségű katonák végső nyug­helyét. Molnár Ildikó, a Királyhelmeci Városi Hivatal közigazgatási és szervezési osztályának vezetője la­punknak elmondta, ezekre a sírokra az elmúlt években rendszeresen vi­rágokat ültettek, ehhez szimbolikus összegű állami hozzájárulást is kaptak. Mivel az elhunytakról sze­emlékhely retnének méltóbb módon megem­lékezni, elhatározták, hogy a terü­letet füvesítik és kővel szórják kör­be, és új emléktáblák és emlékosz­lop kerül ide. A tervek szerint a munkálatokat még idén, a halottak napja előtt sze­rették volna végezni, de az osztály- vezető úgy tájékoztatott, a törvényi előírások szerint minden olyan je­lentősebb átalakítás, mely emlék­táblákat, katonasírokat vagy szob­rokat érint, engedélyköteles, ehhez pedig több idő kell. Molnár Ildikó hozzátette, a jogszabályok szerint arra is van lehetőség, hogy az ilyen emlékhely kialakításához a bel­ügyminisztérium alapjából pályá­zat útján igényeljenek hozzájáru­lást, de egy ilyen projekt megvaló­sítása nemcsak jóval költségesebb, mint az eredeti tervek, de időigé­nyes is.

Next

/
Thumbnails
Contents