Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-25 / 246. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2017. október 25. I www.ujszo.com Vendégként a Nemzeti Színházban Komáromban töltött sikeres évei után Tóth Károly Budapesten folytatja színészi pályáját SZABÓ G. LÁSZLÓ Csaknem húsz óv Kassán, öt Pozsonyban, a színművészein, három Komáromban, a Jókai Színházban. 2017 a bátor lápás áve Tóth Károly áletáben. A nyáron ugyanis Budapestre költözött. Változásra, friss impulzusokra, szabadabb szakmai létre vágyott. Nem Komárommal akart szakítani. Új formát keresett színészi létezésének. „Soha nem szeretném elfelejteni, honnan indultam - hallgatom őt már Budapesten. - Elsősorban Kassáról, a KGSzT-ből és a Thália Színházból. Földrajzilag ugyan most távolabb kerültem, de szeretnék majd ott játszani. Komárom is közel áll a szívemhez, hiszen ott bontogattam a szárnyaimat. Most, az új évadban két új darabban kaptam szerepet, a régiek közül pedig négyben játszom. Különös házasság, Függöny, fel!, Rómeó és Júlia, Naftalín. Ennyi éppen elég.” Az újak közül az első a most bemutatott Zsugori című zenés komédia, amelyben Moliére darabja, A fösvény kel új életre a kolozsvári Béres László rendezésében. Ami pedig ez után következik, az Dosztojevszkij drámája, A félkegyelmű, Martin Huba irányításával. Komáromban már szépen épült a „vára”, amelyet félig-meddig most mégis otthagyott Budapest kedvéért, ahol egészen más helyzetben kell új alapokat leraknia. Olyan érzésem van, mint annak idején, amikor a pozsonyi színművészetire adtam be a jelentkezésemet. Valaki valahonnan megsúgta, hogy ezt kell tennem. A Budapestre költözésemet is egy belső hang tanácsolta. Lépnem kellett, és ebbe az irányba. Nagyon furcsa látni, hogy az itteni színész barátaim mennyi embert ismernek szakmai berkekben. Nekem nincs itt senkim. Érezteti velem az élet, hogy a nullával jelölt startkövön állok. Nem csak kapcsolatokat, az életemet kell felépítenem. Rengeteg tehetséges fiatal került pályára az elmúlt pár évben Magyarországon; elözönlötték a színházakat. Nem lesz könnyű komoly lehetőséghez jutnia. Nyilván ezzel is meg kell küzdenem. De ha túljutok az első körökön, az majd stabil alapokat ad a továbbiakhoz. Van már egy ígéretem, egy színdarab, amelyben március 9-ei bemutatóval jelenek meg a Nemzeti Színházban. Gárdonyi Géza, Egri csillagok. Még nem tudom, miben leszek, díszmagyarban vagy „dísztörökben”, egyelőre csak a darabbeli partnereimről számolhatok be. Bodrogi Gyula, Horváth Lajos Ottó, Söp- tei Andrea, Rubold Ödön, Schnell Adám, a Berettyón fivérek, és velünk lesz a Magyar Nemzeti Táncegyüttes is. Nagy volumenű előadás részese lehetek. Hogyan jutott el eddig? Volt valaki, aki... ...nem, én köveztem ki az utat magam előtt. Méghozzá elég spontán módon. Komáromban vendégszerepeit a Nemzeti Színház, előadás után én is ott forgolódtam a társalgóban. Akkoriban már tervezgettem a szabadúszást. Magától adódott az alkalom, hogy megkérdezzem Vidnyánszky Attilától, a társulat igazgatójától, látja-e értelmét annak, hogy elküldjem neki az önéletrajzomat és egy videót, amelyben különböző szerepeimben láthat. Azt mondta, természetesen, érdeklik az új arcok. Hosszú csend után, amikor épp Budapesten voltam, és a Deák téri óriáskerékben ültem, megcsörrent a telefonom, és megjelent Vidnyánszky neve a kijelzőn. Rögtön a lényegre tért. Egri csillagok, januári próbakezdéssel. Majd hozzátette: kezeskedik, hogy olyan szerepet kapok, amelyben megmutathatom, ki vagyok és mit tudok. Nem mondtam nemet. Új közegben várnak rám egészen új impulzusok. Komáromi igazgatója, akihez családi szálak is kötik, hiszen a nagybátyja, hogyan reagált a lépésére? Mindkettőnk számára érzékeny téma a családi vonal. Pozsonyban, amikor felvételiztem, el sem árulta, hogy közünk van egymáshoz. Nem vallottam be én sem. Később, amikor már bejutottam, megkérdezték tőle, nincs-e köztünk rokoni kötelék, mert hasonlók a gesztusaink, a mozdulataink, a rezdüléseink. Akkor aztán elmondta, mi az igazság. De ezt is csak jóval később mesélte el nekem. S ez így volt jó. Rendkívül rossz szájízzel kezdtem volna el az egyetemet, ha nem lehettem volna biztos abban, hogy magam miatt vettek fel, a tehetségem révén. Másodévesen Komáromba került gyakorlatra, s aztán oda is szerződött. És most onnan lépett szabad pályára. Tudtam, mit fogok mondani apám fivérének. Ütőkártya volt a kezemben. Hogy az én koromban ő is több helyen kipróbálta magát, s csak utána horgonyzott le Komáromban. Erre azt felelte: „Parancsolj, szabad az utad!” De abban is megegyeztünk, hogy nem égetem fel a hidat magam mögött. Hogy továbbra is játszani fogok Komáromban, előzetes megegyezés alapján. Egyelőre 6:1 Komárom javára. Megnyugtattak aNemzetiben. Azt mondták, van egy ember, akinek az a feladata, hogy egyeztesse az előadásaimat. Simái Kristóf, a Zsugori szerzője a saját korába és szülővárosába, Komáromba helyezte az eredeti, moliére-i történetet, méghozzá a Rákóczi szabadságharcot követő időkbe, különleges feltételeket szabva a zsugoriságnak, a kincsek rejtegetésének. Számomra egészen különleges színpadi nyelvezetet kínál az előadás. A commedia dell'arte stílusát. Olyanfajta színjátszást, amelyhez eddig nem volt közöm. Köpönyegforgató szerelmes vagyok a történetben. Nagy élvezettel játszom a szerepet. Az előadás mechanizmusát, formai tűzijátékát kimondottan élvezi a néző. Nagy iskola volt számomra a próba- folyamat, hiszen nem álmodtam Sztanyiszlavszkijjal. Rengeteg munkával, iszonyatos energiával hoztuk létre az előadást, a végén már dől rólunk a víz. Pár hét múlva, A félkegyelmű próbáin majd visszatérhet Szta- nyiszlavszkijhoz. Martin Hubával, az előadás rendezőjével már az egyetemen is dolgoztam, Komáromban pedig a III. Ri- chárdban, az Alszentek összeesküvésében, valamint a Rómeó és Júliában. Nekem mesterre van szükségem. Régi komplexus ez bennem. Annak idején ugyanis tragikus hirtelenséggel veszítettük el osztályvezető tanárunkat, Peter Mankoveckýt. Ez az érzés végig fog kísérni a pályámon. Sóvárgok egy mester után. Martin Hubával mindig szívesen dolgozom. Benne is a mesteremet keresem. Komáromi hangstúdióját is hozta magával Budapestre? Hoztam. Ez a része sem szakad meg a munkámnak. Hangot gyártunk megrendelésre. Hárman alkotjuk a céget, én a gyártási teendőket látom el. Képzelem, milyen megpakolt kocsival közlekedett Kassa és Budapest között a költözködés heteiben. Minden egyes alkalommal a plafonig meg volt pakolva a kocsi. De még mindig áradnak a dolgok otthonról. Édesanyámék hozzák utánam. Imádom a kihívásokat. A pesti életemet is ezzel az érzéssel kezdtem el. Huszonhét éves vagyok. Mikor lépjek, ha nem most? Pozsonyban mutatják be A pozsonyi metrót Pozsony. Ma 20 órától vetítéssel egybekötött zenés könyvbemutatóra invitálja az érdeklődőket Czin- ki Ferenc író és a József Attila Kör a Szépírók Társasága támogatásával. Az esemény helyszíne a Zöld kocsma (a Zöld utcában). Czinki Ferenc (Képarchívum) A székesfehérvári Czinki Ferenc a Visegrádi Alap irodalmi ösztöndíjasaként töltött hosszabb időt Pozsonyban, ekkor született A pozsonyi metró című kisregény ötlete. Két idősíkon - a hetvenesnyolcvanas évek fordulóján, valamint 2014-ben - követhetjük nyomon a rejtélyes történetet, amelyben két fiatal eltervezi, hogy megöli a jóságot. Közben a cél előtt köddé válik egy teljes lóverseny- futam, kajakosok eveznek fejjel lefelé a Dunán, és a görög mitológia is testet ölt Kelet-Európábán. A zenét a Blahalousiana együttes tagjai, Schoblocher Barbara, Jancsó Gábor és Hekele Dániel szolgáltatja. A beszélgetést a kötet szerkesztője, Babiczky Tibor vezeti, a vizuálfelelős Varga Gábor Farkas. Quk) Menő reformáció címmel, egy átalakított autóbuszon indul Magyarországot járó útra a Reformáció Emlékbizottság vándorkiállítása. A szervezők a reformáció elindulásának 500. évfordulóján újszerű megközelítéssel szerették volna közelebb hozni a reformáció értékeit, emlékeit a ma emberéhez. A busz felső részén idézetek olvashatók a magyarországi és a nemzetközi protestantizmus legnagyobb alakjaitól, lejjebb pedig a reformáció negyven „útitársa" tűnik fel Luther Mártontól Lorántffy Zsuzsannán és Kossuth Lajoson át Bartók Béláig. A negyven történelmi alakkal a buszban mélyebben is megismerkedhetnek a látogatók, mellettük pedig hét kortárs - többek között Polgár Judit, Gryllus Dániel és Gundel Takács Gábor - beszél olyan fontos témákról, minta lelkiség, az anyanyelv, a család. (MTi-feivétei) Tóth Károly: „Huszonhét éves vagyok. Mikor lépjek, ha nem most?" (Milan Drozd felvétele)
