Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-24 / 245. szám, kedd
161 KULTÚRA 2017. október 24. | www.ujszo.com RÖVIDEN Konferencia tárgyi emlókeinkről Somorja. Holnap rendezi meg a Musaeum Hungaricum XIV. .— A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja című konferenciát a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, a Galántai Honismereti Múzeum, a Szenei Városi Múzeum és a Fórum Kisebbségkutató Intézet. A tanácskozás délelőtt 9.30-kor kezdődik a Fórum so- moijai székházában. Néhány a témák közül: II. Rákóczi Ferenc lovas szobrának nem megvalósított terve Kassán a korabeli sajtó tükrében; kétnyelvűség és háromnyelvűség a Pozsonyi Városi Múzeum műtárgyain; Komárom emlékjelei időben és térben; a Szene környékiek és az első világháború című kiállítás bemutatása. A konferencián levetítik az Ártatlan bűnösök - gö- möriek a szovjet lágerekben című dokumentumfilmet is. (ú) Népszerűsíthető az irodalom? Dunaszerdahely. A Szlovákiai Magyar írók Társasága holnap szimpóziumot szervez a Vermesvillában Az irodalomnépszerűsítés lehetőségei címmel. A nyilvánosság számára is nyitott szakmai rendezvény 10 órakor kezdődik Gombos Péter egyetemi docens, a Magyar Olvasástársaság alelnökének Digitális bennszülöttek olvasóvá és irodalomra nevelése című előadásával. A nap folyamán Lacza Tihamér művelődéstörténész, Nagy Tibor pedagógus, Reicher Erika könyvtáros és Nagy Katalin andragógus, könyvtáros tart előadást. A szimpózium társ- szervezői a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület és a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete. (juk) Három nap a dzsessz jegyében A Pozsonyi Dzsessznapok idei kínálatában három nap alatt 19 koncert szerepelt JUHÁSZ KATALIN A Pozsonyi Dzsessznapok fogalom, 43. éve ugyanazok szervezik, töretlen lelkesedéssel, és Peter Lipa, az első számú hazai jazzman mindig tanító bácsis alapossággal konferálja fel a produkciókat, generációk ízlését pallérozva. A legendás PKO-t pár éve ledóze- rolták, a fesztivál átkerült az Incheba kiállítócsamokba, ahol évről évre csodát művelnek a hangtechnikusok. Máshova jelenleg nem is lehetne elhelyezni esténként négyezer embert úgy, hogy két színpad álljon rendelkezésre - amíg az egyiken átszerelés folyik, a másikon minikoncertek zajlanak, ez a szokás hazánk legfontosabb dzsesszfesztiválján. Három nap alatt összesen 19 produkciót láthatott a közönség - az elővételben hetveneurós bérlet viccesen olcsónak számít. De még mielőtt a szervezők nagyvonalúságát dicsérnénk, jegyezzük meg, hogy a büfé árait szemérmetlenül túltolták. Talán a rendezvény ünnepélyességét szerették volna ily módon is hangsúlyozni, mindenesetre az ember csak ritka, kivételes alkalmakkor ihat három deci ásványvizet két euróért. A dzsessznapok zenei kínálata az utóbbi pár évben talán túlságosan is heterogén: a bebop alapú dzsessztől a szvingen, a dzsesszrockon és a populáris fűnkön át az ambienttel és a kortárs komolyzenével vetekedő minimalista irányzatokig teljed. Vagyis a kevésbé rugalmas bérletesek esténként csak egy-két produkciót tudnak maradéktalanul élvezni, a többire fejcsóválva hümmögnek. Ebből a hüm- mögésből persze később még bármi lehet, akár rajongás is, de a közmegelégedés szempontjából megfontolandónak tartom az egy este - egy stílus koncepciót. Kevés a hely, úgyhogy távirati stíodahaza lépett fel, a pozsonyi koncertet követően pedig egy másik franciaországi helyszínen. Régóta tudjuk, hogy a dzsessz nem csak amerikai műfaj. A fiatal izraeli szaxofonvirtuóz, Amit Friedman azt mutatta be a pozsonyi nagyérdeműnek, hogyan csempészhetők az etno stílusjegyek a John Coltraine-féle hagyományok közé. Kvintettjének perkása ráadásul olyasmit művelt a színpadon, amire nincs is zenei szakkifejezés. Egy kihangosított lavórba ön- tögetett vizet, pancsolt benne, réztálon dobolt fölötte - adjon nevet ennek, aki tud. Minden évben szükség van egy szombat esti közönségmágnesre, idén az 50. jubileumát ünneplő Blood Sweat and Tears zenekarnak szánták ezt a szerepet. A produkcióval nem is volt baj, kilenc vérprofi zenész varázsolt a színpadon, voltak trombitapárbajok, Tom Jones-i kvalitású énekes, csak hát az alapítók közül senki sincs már a csapatban, a legfiatalabb tagok nem is éltek még, amikor a zenekar fellépett Woodstockban. Olyanok ők, mint a nagyapám fejszéje: a nyelét tízszer, a fokát nyolcszor cserélték eddig. A vasárnap estét a hazai élvonalba tartozó zongorista, Eugen Vizváry projektje indította, Jaco Pastorius előtt tisztelegve. Örömmel fedeztem fel a doboknál Hodek Dávidot, az egykori csodagyereket, aki cirkuszi produkcióból érett, felnőtt művésszé fejlődött - pár napja jelent meg Tóth Viktorral és Oláh Györggyel közös albuma, amely egész más stílust képvisel. Dávid és zenésztársai az Inche- bában önfeledten buliztak Cory Henry és a Funk Apostoles fesztiválzáró szettjére. A még mindig fiatal amerikai billentyűs a Bee Gees Stayin Alive-ját is el tudta adni a közönségnek. És bár a legendás Hammond orgona tetején azért elhelyezett egy régebbi típusú Moog szintit, melyet sűrűn használt is, a forró hangulatot ez a tény egy csöppet sem befolyásolta. Amit Friedman, az etno-dzsessz izraeli lusban folytatjuk. A tavalyi Fiatal Tehetségek Színpada verseny győztese, a Ľudové Mladistvá jói átgondolt produkcióval érkezett, egy vonósnégyessel és négy énekesnővel felturbózva. Reméljük, voltak külföldi ügynökök a közönség soraiban, mert tájainkon kevesen mixelik ilyen flottul a folklórt a dzsesszel. Laura Perrudin, a francia hárfa- művész-énekesnő sokak számára a nagykövete (Fotó: SITA) fesztivál csúcspontját jelentette. Új lemezén a hangszer eddig ismeretlen lehetőségeit villantja fel, amely az okos kütyüknek köszönhetően néha gitárhangzást idéz, máskor szintetizátort, egy kis loopolással pedig nagyzenekari hangzás is kicsiholható belőle, feltéve, hogy nem felejtik otthon az ehhez szükséges kábeleket. Laura mentségére legyen mondva, egy tűmé közepén van, előző este még Szöllősi Mátyás kapta a Margó-díjat Szöllősi Mátyás a Váltóárammal (Fotó: Európa Könyvkiadó) Tovább gyűrűzik Marton László ügye Szöllősi Mátyás kapta az idei Margó-dijat: a legjobb első prózakötetért járó elismerést vasárnap, a Margó Irodalmi Fesztivál ós Könyvvásár záróestjón vehette át a szerző Váltóáram című könyvéért, amely az Európa Könyvkiadónál jelent meg 2016-ban. Budapest. Szöllősi költőként debütált (Aktív kórterem, 2010), írt drámát, volt szerkesztő és fotóriporter, és nevéhez köthető a magyar főváros jellegzetes arcait felvillantó Budapest Katalógus is. A 33 éves szerző első prózakötetében kilenc novella kapott helyet, melyek szervezőeleme az Orion felrobbant csillagának mindent beterítő fénye, ez azonban csak a háttér. A Váltóáram valójában hétköznapi történések láncolata, Szöllősi aprólékos pontossággal rögzíti a hétköznapok minden rezdülését. A Margó-díjat, amellyel félmillió forintos pénzdíj és a fesztivál partnereinek szakmai támogatása is jár, idén harmadik alkalommal adták át. Az elismerés részeként a Balassi Intézet próbafordítást készíttet a legjobb műből, és eljuttatja külföldi könyv- fesztiválokra. A 2015-ös díjat Totth Benedek nyerte el Holtverseny című regényével, amelynek angol kiadása, a szakmai támogatásnak is köszönhetően, nemrégiben jelent meg. Tavaly Milbacher Róbert kötetét, a Szűz Mária jegyesét találta a legjobbnak a zsűri. Az idei pályázatra 24 könyvet neveztek a szerzők és a kiadók, a legjobb háromba Szöllősi mellett Gyur- kovics Tamás (Mengele bőröndje — Josef M. két halála, Kalligram, 2017) és Pető Péter (Leshatár, Kalligram, 2017) jutott be. A Margó-díj mellett a Budapest a fiatal tehetségekért program külön- díját is kihirdették: Tóth Kinga kapta meg Holdvilágképűek (Magvető, 2017) című kötetéért, amelyben az immunbetegségekben szenvedőknek ad nyelvet. (könyvesblog) Budapest. Lemondott vígszínházi főrendezői állásáról Marton László, és a Színművészeti Egyetemen is felfüggesztette tanári működését, miután a hallgatók közül száznál is többen írtak alá egy levelet, amelyben a felfüggesztését kérték ügye esetleges tisztázódásáig. Marton Lászlót már hét nő vádolja szexuális zaklatással: állításuk szerint orális szexre kényszerítette, fogdosta őket, vagy a kezüket szorította a nemi szervére. Marton László ügyét Sárosdi Lilla színésznő robbantotta ki, aki a Weinstein-botrány hatására másfél hete tette közzé saját történetét. Azt írta, egy „híres rendező” az autójában vette elő péniszét, és kérte meg arra, hogy „puszilja meg”, kihasználva, hogy a nő akkor még csak álmodozott a színészetről, és felnézett a nagy színházigazgatóra. Sárosdi eleinte nem mondott nevet, de néhány nappal később elárulta: története Marton Lászlóról, a Vígszínház Kossuth- díjas korábbi igazgatójáról, főrendezőjéről szól. Marton akkor egy rövid közleményt adott ki: „Sárosdi Lilla állítása minden valóságalapot nélkülöz. Rágalom! Ezért kénytelen vagyok a megfelelő lépések megtételére.” Az elmúlt napokban nyilvánosságra hozott esetek mind hasonlók: szereplői fiatal, pályakezdő, a színházi karrierben még csak reménykedő, 18—23 éves lányok voltak, amikor az incidens megtörtént; egy neves rendező, színházigazgató alapvetően segíthette vagy elvághatta a szakmai előmenetelüket. Emellett többeket befolyásolt a tekintélyes művész és a Vígszínház mint intézmény iránt érzett tisztelet is. A legkorábbi történet a hatvanas évekig nyúlik vissza, a legfrissebb kétéves: egy fiatal lány 2015-ben az akkor 72 éves Marton osztályába felvételizett az egyetemen, de nem vették fel, viszont a rendező felajánlotta, hogy segít neki; meghívta próbákra, ahol ölelgette, később fagyizni vitte, az autójában a combját fogdosta. „Elhúztam a lábamat, de nem mondtam semmit, nem akartam megbántani egy ilyen nagy embert” - nyilatkozta az érintett. (444.hu, index)
