Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-19 / 241. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. október 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Egy faliúj ság vége A két volt miniszter úgy is nagy fogás, ha feljebb vezetnek a szálak M arián Janušek és Igor Štefanov elítélése a hét híre. Még akkor is, ha érezzük: nem a valódi tetteseket csípték nyakon. Bevezetőként annyit, hogy a faliújságtenderként elhíresült lenyúlási manőver akkora botrány, mint Brünn városa (szemfülesek tudják, kit idézünk), s már réges-rég ülnie kellene miatta néhány embernek. Első látásra nyilvánvaló volt ugyanis, hogy mire megy ki a játék: a minisztérium folyosóján meghirdetett milliós pályázatot egy, a minisztert delegáló SNS-hez közeli cég nyerte meg. 2007-et írunk ekkor, s a miniszterelnököt - nem fogják kitalálni - Robert Ficónak hívják. Ugyanez a Robert Fico még 2009-ben is, amikor az ügyben elkezdődik a büntetőjogi eljárás, a következőképpen vélekedik: „A szlovák kormánynak meggyőződése, hogy az építésügyi és régiófejlesztési miniszter semmiféle törvénysértést nem követett el.” S persze az ellenzéket s a médiát vádolja kormány- és szlovákellenes- séggel, amiért felelősségre vonást követelnek. Igaz, azóta sok víz lefolyt a Dunán, no meg a Vágón is, s bár az SNS újra hatalmon van, Zsolna kiesett a politikai térképről. Ebből kifolyólag Slota emberei ma már nem élveznek politikai védettséget. Tehát feláldozhatok egy kirakatperben, amelyre aztán bőszen lehet majd hivatkozni, hogy lám, mi volt minisztereket is elítélünk, ha kell. Miközben sejtjük, hogy Janušek és Štefanov sem saját elgondolásból cselekedett, s valószínűleg nem ők voltak a tranzakció fő haszonélvezői sem. Ez persze nem menti fel őket a felelősség alól, csak felveti a magasabb politikai felelősséget. Igaz, ezt sokkal nehezebb lenne bizonyítani. Hacsak az elítéltek - látva, hogy most már nem babra megy a játék—el nem kezdenek vallani. Arról, hogy valójában ki is bízta meg őket a faliújságozással. A két volt miniszter - persze, ha jogerős lesz az ítélet-még így is nagy fogás. Történetük talán precedensértékű s elriasztó hatású lesz minden más, faliújságolni vágyó kormánypolitikus számára. EREDETILEG 70 MILLIÓT AKARTUNK FIZETNI AZ ÜGYVÉDNEK, DE CSAK 17-ET KAP, ÍGY 53 MILLIÓT MEGSPÓROL TUNK ÖNÖKNEK, TISZTEL T POLGÁROK (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A bizalomba vetett bizalom FELEDY BOTOND JL az új, harmincegy éves osztrák kancellár - legalábbis ha a koalíciós tárgyalások nem futnak zátonyra, hamarosan Sebastian Kurz lesz Ausztria kormányfője. Mit jelent, hogy az egyébként sok szempontból konzervatív szomszédaink egy ilyen fiatal politikust választottak meg vezetőnek? Ez a választás ugyanahhoz a széles trendhez tartozik, mint a brexit, Trump és Macron, egészen a német AfD-ig. Az Ede Imán Trustbarome- ter idei felmérése szerint a kormányzatokba vetett bizalom továbbra is másképp alakul az elit és a többség között. A globális szinten vitt közvélemény-kutatásban a válaszadókat két részre bontják: akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, aktív munkakorúak, jövedelmük elér egy bizonyos küszöböt és aktív médiafogyasztók, őket tekintik „elitnek” - ez elég tág értelmezés. A válaszadók 87 százaléka e négy kritériumnak nem felel meg, ők a „népesség”. A gond ott kezdődik, hogy a két csoport egészen máshogy viszonyul a kormányzathoz, az intézményekhez, a civilekhez. Közel 15 százalékos globális különbséget tudtak a legutóbb kimutatni. Ez azt jelenti, hogy az elit még mindig 15 százalékkal nagyobb arányban bízik a felsorolt intézményekben, miközben a népesség általában bizalmatlanabbá vált. Emellett mindkét mutató csökken, egyes területeken a népességé gyorsabban. Ez akkor csap át igazán komoly forradalmi hangulatba, amikor nem csupán azt mondják az emberek, hogy az adott intézményt rosszul vezetik, hanem amikor magát az intézményt tartják rossznak. Néhány példa: nem mindegy, hogy a demokráciát tartjuk-e rossznak, mint kormányzási formát, vagy a kormányt és a kormánypárokat. Nem mindegy, hogy a bíróságokat tartjuk- e feleslegesnek, vagy a bírókat korruptnak. Nem mindegy, hogy a törvényhozást tartjuk-e elavultnak, mint parlamenti vitaformát, vagy a képviselőket szeretnénk lecserélni. Amíg az utóbbi körökben maradhat a társadalmi vita, addig elkerülhető a nagyobb, földcsuszamlásszerű kiszámíthatatlan változás. E mérések szerint viszont növekszik az intézményes elégedetlenség, a rendszerrel való elégedetlenek tömege, és ez komoly, fenyegető jelzés a társadalmi stabilitásra nézve. Ezek a belső félelmek és a fokozódó bizalmatlanság vezet oda, hogy „szokatlan” vezetők kerülnek hatalomra: Macron, egy teljesen új francia párttal; Trump, aki lassan saját pártja ellenében kormányoz; vagy éppen Kurz kancellár, aki pár hónapos kampányolással és pártja színének megváltoztatásával máris elérte, hogy elhiggyék neki: ő új, ő más. Ez a folyamat alighanem folytatódik a következő években. Nyilván kezelni kell a helyzetet, a bizalmatlanság ellenszere a kiszámíthatóság, a biztonság és a személyes kapcsolatok a választókkal. Viszont hosszabb távra tervező, a tartós stabilitásért rövid távú érdekeket feladni képes politikust egyre kevesebbet termel ki a rendszer. Innentől lehet ez veszélyes, öngerjesztő folyamat, beláthatatlan végkifejlettel. Behúzott lábak FINTA MÁRK T ilván sokan bólogatnak, ha azt mondom, a mi kis köI 'V ~T zösségünk néha nagyon élvezi, ha a legkisebb dolgo- m/ kon is hajba kaphat (lásd turáni átok, ezeréves széthú- jL ^ y zás stb). Vannak azonban dolgok, melyekről közmeg%/ egyezésnek kellene lennie a társadalomban. Mondjuk arról, hogy a kisebbségi jogok védelme és bővítése szükséges és fontos dolog, s ezek európai szintű szabályozása pedig egyértelműen előnyös lenne a szlovákiai magyaroknak. S arról is, hogy ha valaki ezen a téren tenni akar valamit, és mi nem tudunk/akarunk neki segíteni, akkor legalább félreállunk, és behúzzuk a lábunkat is, hogy ne taknyoljon el benne. Ilyen ügy a Minority Safepack ügye is. A kisebbségi jogok európai szintű szabályozásáért kardoskodó aláírásgyűjtést a román kormány immáron hagyományosan megtámadja, akár jóban van éppen az erdélyi magyarokkal, akár nem. Legutóbb Szlovákia is csatlakozott hozzá, és a hírek szerint kis híján most is ez történt - ráadásul a külügyminisztérium mellett épp a csatlakozási beadvány előkészítéséért felelős igazságügyi minisztérium révén, melyet egy hidas miniszter, Lucia Žitňanská irányít. Egy dolgot tisztázni kell: a Hidat a legelvakultabb ellenfelei sem vádolhatják kisebbségellenességgel, a párt egyebek mellett éppen a kisebbségek érdekeinek védelmét tűzte zászlajára, és sosem vonta kétségbe a kisebbségijogvédelem fontosságát. Más kérdés persze, hogy esd milyen sikerrel végzi, hiszen a részeredmények mellett rengeteg dologgal nem tudott mit kezdeni kettő plusz másfél év kormányzás alatt, pedig lehetett volna - de most nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a Híd ugyan félreállt a Minority Safepackhez aláírásokat gyűjtő MKP útjából, de a lábát csak a legutolsó pillanatban húzta vissza, s Bugár Béláék ezt is úgy állítják be, mintha ezért köszönet járna. Pedig, ha minden igaz, csak a saját ügyetlenségük miatt kerülhetett sor erre a kutyakomédiára. Le kell szögezni: Lucia Žitňanská igazságügyi miniszterként felelős mindenért, ami a minisztériumában történik. S ez így van még akkor is, ha kimondjuk, nem is tudhat mindenről, hiszen nagyon sok dolog és folyamat zajlik alacsonyabb szinteken - ráadásul a törvény szerint nem kell a kormányjóváhagyása ahhoz, hogy Szlovákia valakinek az oldalán lépjen fel az európai bíróságok előtt egy ügyben. Az azonban, hogy Szlovákia beszállna egy kisebbségvédelmi csomagot szorgalmazó aláírásgyűjtés elleni perbe, nem kis dolog, és miniszteri figyelmet érdemel - pláne, ha a miniszter pártpolitikusként a kisebbségvédelemért száll síkra. Nagyon helyes, hogy a Híd végül kijárta, hogy Szlovákia kimarad a román kezdeményezésből. De a fentiek logikája szerint ezzel csak saját hibáját hozta helyre. S bár errefelé nem szokás, hogy egy párt elismeije hibáit vagy figyelmetlenségeit, pláne, hogy bocsánatot kéijen értük, a helyes kommunikáció az lett volna, ha ezt megteszi. De ne feledkezzünk el az MKP-ról sem, mely a Minority Safepackhez aláírásokat gyűjt - mert szintén nem teljesen ártatlan a történetben. Ez az egész helyzet ugyanis valószínűleg nem áll elő, ha az aláírásgyűjtésbe és az egész projektbe az elejétől fogva bevonja a Hidat is, rendeznek hozzá egy olyan dzsemborit, mint az egy évvel ezelőtti magyar-magyar párbeszéd volt. Ehelyett teljesen kisajátította a témát, és bár most felszólítja az MKP a Hidat, hogy szintén gyűjtsön aláírásokat, a Minority Safepackre már rányomta a bélyegét, hogy a politikai képviseletünk még az ilyen szimbolikus ügyekben is képtelen kiegyezni egymással, és ne adj isten segíteni egymást. Pedig a szlovákiai magyaroknak pont erre lenne szükségük. Hogy a pártok legalább húzzák be a lábukat a másik elől, ha már nem tudnak egymás nyakába borulni. FIGYELŐ Trump pszichiátriai esett lett Pszichiáterekből álló mozgalom alakult az Egyesült Államokban, melynek célja, hogy az alkotmány 25. módosítása alapján eltávolítsa hivatalából Donald Trump elnököt - írta The New Yorker magazin. A csoport neve Duty to Warn, amit úgy lehetne magyarra fordítani, hogy Kötelességünk figyelmeztetni. Azt állítják, hogy az elnök „gyógyíthatatlan, rosszindulatú nárcizmusban szenved, emiatt képtelen ellátni az elnöki feladatokat, és veszélyt jelent a nemzetre”. Az alkotmány 25. kiegészítése arra ad lehetőséget, hogy a kormány tagjainak többsége vagy egy kongresszus által kijelölt testület az alelnök vezetésével alkalmatlannak nyilvánítsa az elnököt. Az elnök erre kinyilváníthatja, hogy nem alkalmatlan, s végül a kongresszus kétharmados többséggel dönthet. Ehhez jelenleg republikánus szavazatok is kellenek. A lap egy republikánus szenátor, Bob Corker megjegyzésére hivatkozik, aki szerint a F ehér Ház most oly an, mint egy „felnőttek napközi otthona”. A pszichiáterek mozgalma eddig 14 nagyvárosban tartott gyűlést. Elmegyógyászati szakemberek, pszichológusok és pszichiáterek tartottak előadásokat Trumpról, és több helyen temetési menetet utánzó felvonulást szerveztek, a rendezvényeknek több ezer résztvevője volt. Jamie Raskin marylandi demokrata párti képviselő szerint egy, a kongresszus által kinevezett bizottságnak kellene meghatároznia, hogy „mentális betegsége” miatt az elnök képes-e ellátni hivatali teendőit. A mozgalom résztvevői közül 27 pszichiáter nemrégiben esszégyűjteményt is megjelentetett ezzel a címmel: Donald Trump veszélyes esete: 27 pszichiáter és elmegyógyász szakember felméri az elnököt. (MTI)
