Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-03 / 227. szám, kedd

www.ujszo.com I 2017. október 3. KULTÚRA 113 Nagy nevek a dzsesszünnepen Gazdag kínálattal várja a közönséget a Pozsonyi Dzsessznapok október 20-22. között Laura Perrudin a dzsesszben ritkaságnak számító hárfát szólaltatja meg egyéni stílusban (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN A 43. Pozsonyi Dzsessznapok programját böngészve megállapítható, hogy idén különösen színvonalas lesz a felhozatal október 20-22. között az Incheba nagyszín­padán, sőt az átállások alatt is bőven lesz mit hallgatni. A szervezők ráadásul egy negye­dik nappal is megtoldják a fesztivált, bár kissé rendhagyó módon: október 29-én egy másik helyszínen, a Baby­lon klubban léptetik fel Marcus Mil­lert, a világ egyik legjobb basszusgi­tárosát. A nagyközönség számára feltehetően ő a legismertebb név az idei programban, és persze a Blood Sweat and Tears, a csapat, amely el­mosta a határokat a rock és a dzsessz között. Peter Lipa fő szervező meg- hatottan mondta a beharangozó saj­tótájékoztatón, hogy fiatalon hatal­mas rajongójuk volt, komoly inspi­rációt jelentettek számára, úgyhogy ez a koncert olyan lesz neki, mintha egy éveken át vitrinben őrzött, érté­kes tárgyat végre elővenne és közel­ről is megcsodálna. Az első számú hazai jazzman gyakran hívja meg saját kedvenceit a fesztiválra, ami rendben is van, hi­szen nincs baj az ízlésével, remekül átlátja a szcénát, és számos olyan fel­törekvő előadót hozott már el Po­zsonyba, akik később nemzetközi sztárok lettek, azaz a megfizethetet­len kategóriába kerültek. Ilyen lehet pár év múlva az izraeli Amit Fried­man is. A kvartettjével érkező fiatal szaxofonos izgalmasan keveri az et- noelemeket a dzsesszel, és hazájában már elismert előadónak számít. Pavel Danék, a dzsessznapok má­sik alapító-szervezője is kiemelt egy szívének kedves előadót a kínálatból. Hárfát nem sűrűn hallani a dzsessz műfajban (hirtelen csak Andreas Vollenweider jut eszembe), olyasmi­re pedig tényleg alig akad példa, hogy valaki egyszerre énekeljen és hárfán kísérje magát. A francia Laura Per­rudin ilyen csodabogár, ráadásul egy külön neki készített, pedál nélküli hangszeren játszik saját kompozíci­ókat, amelyek egyszerre nívósak és könnyen emészthetők. O az első na­pon, október 20-án lép színpadra. „Előzenekara” a hazai Ľudové Mla­distvá, akik a tavalyi dzsessznapok közönségének köszönhetik ezt a ke­gyet. A fiatal tehetségek ugyanis pén­tektől három napon át az Incheba kis- színpadán versengnek a nézők sza­vazataiért, és aki a legtöbb voksot kapja, az nyithatja meg a fesztivált a következő évben. A tavalyi győztes csapat tagjai csibészesen eresztik össze a dzsesszt a népzenével. Azóta ők lettek az év felfedezettjei a Radio Head Awards-on, és sokak szerint akár külföldön is nagyot rob­banthatnának. Idén egyébként rekord számú, 19 jelentkező közül választották ki a szervezők a kisszínpadon bemutat­kozó ötöt, és Pavel Danék szerint töb­ben már most gond nélkül megállnák a helyüket a fő programban is. Cory Henry, a Hammondorgona egyik legtehetségesebb fiatal bűvö- lője, a Snarky Puppy alapító tagja nem először érkezik Pozsonyba. Tavaly egy dobos kíséretében lépett fel a dzsessznapok tavaszi, egyestés ren­dezvényén, amely általában a fiata­labb közönséget célozza meg. Akkor bebizonyította hogy a Hammond örök és elpusztíthatatlan, sőt, ma is tud olyan „cool” lenni, mint a Motown- érában. Corynak egyébként már öt­évesen csodájára jártak, találni az in­terneten olyan korai videókat, ame­lyeken templomokban zenél, lehen­gerlőén. Ezúttal Funk Apostles nevű formációjával érkezik, a banda neve már előrevetíti a hangulatot. A Snar­ky Puppyhoz hasonlóan náluk sin­csenek szigorúan kötött harmóniák, itt is sok az improvizáció. Két izgalmas énekesnő is fellép a dzsessznapokon, mindketten más­más irányból közelítenek a dzsessz- hez. Hailey Tuck már kinézetre is olyan, mintha a múlt század 20-30-as éveiből csöppent volna közénk. Az imidzs jól sugallja a zenei világot, amit képvisel, a hangja és dalainak melódiái is időutazásra csábítanak, a mögöfte hallható kíséret azonban ult­ramodern, kicsit olyan, mintha a ze­nészek nem is tartoznának a produk­cióhoz. Az összhatás azonban egé­szen különleges. Az október 22-én fellépő Shayna Steele pedig a soul és a blues környékén találta meg önma­gát, még mielőtt létrejött volna belő­lük a csapból is folyó rhythm & blues. Helyszűke miatt sajnos nem tu­dunk minden fellépőt megemlíteni, de Roy Hargrove neve még ide kíván­kozik. Akit csak egy kicsit is érdekel a dzsessz, annak nyilván nem kell be­mutatni a mai középgeneráció talán legnagyobb trombitását. A sok amerikai előadó mellett egy brit csapat is játszik a fesztiválon, méghozzá nem először. A Portico Quartet a teltebb hangzás érdekében nemrég újított magának egy szaxo­fonost, mindannyiunk örömére. És új az imidzsük is, majd meglátják ok­tóber 21-én vagy később a tévében. A Szlovák Televízió ugyanis - régi jó szokását megtartva - idén is rög­zít minden koncertet, hogy aztán va­lamikor jövőre leadja őket. Ezek a több kamerával készült, profi felvé­telek azoknak is örömet szereznek később, akik ott voltak a helyszínen. És persze a kevésbé szerencsések is ízelítőt kaphatnak az ország legna­gyobb dzsesszfesztiváljának han­gulatából. RÖVIDEN Magyar filmek a zürichi fesztiválon Budapest. Zürichben a magyar alkotókra fókuszál a filmvilág. A hétvégén kezdődött és október 8-ig tartó fontos fesztivál New World View Hungary címmel az elmúlt évek magyar filmtermé­séből mutat be különprogramot. A filmvilág legnagyobb sztáijait, köztük az idei életműdíjas Glenn Close-t, Alicia Vikandert, Ro­man Polanskit és Jake Gyllen- haalt felvonultató svájci fesztivál 18 magyar alkotást mutat be. A Filmalap szakmai közreműkö­désével megvalósult New World View Hungary válogatásban műsoron lesz a közelmúlt sikerei közül az 1945, Az állampolgár, az Emelláék Farkaséknál, a Fe­hér Isten, a Saul fia, a Szerdai gyerek, a Tiszta szívvel, az Utó­élet és számos díjnyertes magyar rövidfilm. (MTI) Újvidék már készül a főváros szerepére Újvidék. A vajdasági város lesz Európa egyik kulturális fővárosa 2021-ben. Újvidéken a napokban ismertették azt a PLUS Platform elnevezésű projektet, amelynek köszönhetően már jóval a fővá­rosi státusz előtt fontos interkul- turális rendezvényeknek adhat otthont a város. Tegnap kezdő­dött és péntekig tart a Synergy World Theater Festival, a ki­sebbségi nyelveken játszó szín­házak seregszemléje. Holnap nemzetközi szimpózium foglal­kozik a nyelvnek az individuális és kollektív önmeghatározás fo­lyamatában betöltött szerepével, november közepén pedig há­romnapos konferenciát szentel­nek a kisebbségi és helyi sajtó helyzetének, a kisebbségi napi­lapok szövetségének (MIDAS) társszervezésében. A PLUS Platformtól a határokon és kul­túrákon átnyúló társadalmi kap­csolatok pozitív alakulását vár­ják. Újvidék esetében először fordult elő, hogy nem uniós, ha­nem tagjelölt ország települése kapta meg az Európai Unió kez­deményezésére létrejött Európa kulturális fővárosa címet. (k) Aranykert a Kortárs Magyar Galériában Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galériában október 13-ig tekinthető meg az Aranykort - Zlatá záhrada - Golden garden és a Tavaszi Aranykert nemzetközi művésztelep alkotásaiból rendezett kiállítás. Az idei Aranykertben fellelhető művek együttese - mint általában a müvésztelepeken készült alkotásokra jellemző - sokszínű képet mutat. Együtt van szobor és kép, különböző tradíciók és kísérletek. Ézeken, illet­ve ezekben felfedeztető a figuratív, a narratív, az absztrakt kifejezés; hol tiszta, elkülönülő formában, hol ke­veredve vannak jelen. Nagy T. Katalin művészettörté­nész a kiállítás anyagával kapcsolat­ban elmondta, hogy a tavalyi Arany- kert-tárlaton több művész munkáján volt megfigyelgető a festészet nagy témája, az aktábrázolás. „A női alak vagy arc most is hangsúlyt kap. A jelszerű megformálás, a szimbólum­teremtés híveivel is találkozhatunk festményen és szoborban is. Az ide­alisztikus nőábrázolás mellett a táj inspiráló szerepe is erősen jelen van.” Nagy T. Katalin arról is szólt a tár­lat méltatásakor, hogy mostanában sok szó esik a művészet és a művészek felelősségéről. Arról, hogy a művész miként tud részt vállalni, beszélni, reflektálni a világot foglalkoztató új kérdésekre. „A Vermes-villában lát­ható mostani tárlat ezt a kettős érzést hozta ki belőlem. A művészek egy ré­sze saját világát építi, a művészet bel­ső kérdéseivel foglalkozik, egyesek képein azonban érzem azt a feszült­séget és aggódást, ami manapság ke­ríti hatalmába az embert - mondta a művészettörténész. (tb) A műveken felfedezhető a figuratív, a narratív, az absztrakt kifejezés és az aggódás a világ dolgai miatt (Fotó: Somogyi Tibor)

Next

/
Thumbnails
Contents