Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-17 / 239. szám, kedd
www.ujszo.com I 2017. október 17. KULTÚRA 113 Etűdök Mečiarra Egy kedves vendéglátónak bizonyuló öregúr kolbászt süt a teraszon LAKATOS KRISZTINA Tereza Nvotová egyéves volt 1989-ben, a rendszerváltás idején, ás tíz, amikor a Močiar- éra véget ért. Akkoriban a csapból is a szlovák kormányfő folyt, a felnőttek beszélgetésében rendre felbukkant a neve, így nem véletlen, hogy a legjobb barátnőjével általában winnetousat, E.T.-set vagy mečiarosat játszottak - meséli dokumentumfilmjében a fiatal rendező. Nem tédít: meg is mutat egy korabeli családi videót. A Mečiar címmel néhány napja a szlovákiai mozikba került dokumentumfilm - amely az HBO Europe koprodukciójában készült, és a hétvégén már a televízióban is látható volt - alapvetően négy pilléren áll. A hangvételének, a hangulatának a Nvotová által választott nézőpont szab irányt. Az alkotó többször hangsúlyozta, hogy nem oknyomozó igénnyel nyúlt a témához, hanem egyfajta generációs vallomásnak szánta, miként is hatott a bársonyos forradalom utáni évtized szlovákiai történéseit meghatározó politikus a társadalomra - és ehhez a személyes, családi történetében találta meg a keretet. Az egyébként minimálisra fogott narrációban több alkalommal is felidéződik az ellenzéki művész szülők (Anna Šišková színésznő és Juraj Nvota rendező) attitűdje, a gyermek látószöge, mikroképek bukkannak fel a barátok életéből egy megosztott társadalomban. Ez a személyes hang bájosan, melankolikusan, néhol naivan festi alá a kirajzolódó történetet. Úgy egészében igaz Tereza Nvotová dokumentumfilmjére, hogy erősebb az érzelmi, mint a gondolati töltete. Vannak pontok, ahol a naiv megállapítások, a felületes megközelítések meglehetősen zavaróan hatnak. A 89-es eseményekről nagyjából annyit tudunk meg, hogy Szlovákiában az emberek alapvetően jól elvoltak a szocializmusban, házat építettek, így a forradalom hozzánk Prágából érkezett. Vagy egy másik példa: Csehország és Szlovákia szétválásának hátterét Petr Pithart egykori federációs kormányfő világítja meg; mint mondja, Mečiart, aki ellen korábbi VPN-es társai a hatalmi visszaélések miatt először próbáltak meg egységfrontot létrehozni, akkor már csak a sértettség és a bosszúvágy mozgatta, az pedig erős motiváció... De fogadjuk el, hogy a rendező nem okvetlenül tartotta szükségesnek, hogy történész szakkonzultánsok hadával csiszolgassa és bővítgesse a forgatókönyvet, hanem a kor hangulatát igyekezett megragadni. Ebben a tekintetben a film erős pillérét alkotják a felkutatott és bőségesen használt archív felvételek, amelyek az időszak társadalmi mozgásait és a „főhős”, azaz Vladimír Mečiar politikai pályájának meredek íveit is dokumentálják. Szépen sorjában felbukkannak az emblematikus pillanatok: a pasienkyi szeánszok a szinte vallásos áhítatban leledző rajongók tömegével, a hosszú kések éjszakája, ifjabb Michal Kováč elrablása, a Remiáš-gyilkosság, az 1998-as választási vereséget követő nótás televíziós búcsú... Riasztó, sötét képet látunk a 90-es évek szlovákiai viszo(TASR-felvétel) felemelkedésének történetét osztja meg a stábbal, és Fedor Flašík zárja, aki egyebek mellett azt kalkulálja ki, mennyibe kerül a szlovák viszonyok között egy húsz-harminc százalékos párt létrehozása. A HZDS választási kampányait vezető, majd a Smer megalapításánál bábáskodó marketingszakember azt mondja, két- három millió euróból kihozható a projekt, de ha van hozzá megfelelő arc, olcsóbban is megoldható. Az utolsó képsorokon már Robert Fico látható egy tömegrendezvényen. A vizuál kicsit modernebb, de a hangvétel nem sokat változott a 90-es évekhez képest - Tereza Nvotová szerkesztésében ez a Mečiar-éra ránk maradt öröksége. A dokumentumfilm legvitatottabb eleme az az interjú, amelyet a rendező - négy évvel ezelőtt, még főiskolásként - Vladimír Mečiarral készített, elérve, hogy beléphessen a tren- csénteplici Elektra villába. Egy kedves vendéglátónak bizonyuló öregúr megmutatja a papagáját, kolbászt süt a fedett teraszon, és elmondja, hogy az egyáltalán nem úgy volt, de hogy akkor mégis hogyan, azt még nem lehet feszegetni. Nvotová talán abban bízott, a nem éles kérdésekre kihegyezett látogatás valamiféle önreflexióra ösztönzi az interjúalanyát. Még valószínűbb, hogy egyszerűen úgy gondolta, a közel másfél órás alkotáson belül biztosít Mečiar számára egy szólamot, amely egyszerűen csak dokumentálja egy önmagát túlélő személyiség aktuális állapotát. Pusztán azért, mert fiatal demokrataként úgy gondolja, minden tény ugyanannyit ér, és önmagáért beszél. Tereza Nvotová és filmjének tárgya FILMKOCKA Mečiar ■ Szlovák-cseh dokumentumfilm, 2017.89 perc ■ Rendező: Tereza Nvotová ■ Forgatókönyv: Tereza Nvotová, Josef Krajbich ■ Operatőr: Martin Žiaran ■ Zene: Pjoni P A film előzetesét megnézhetik azujuo.com-on, nyairól, amelyet még szorongatóbbá rajzol, ahogy a válogatásnak, a vágásnak köszönhetően utólag (a nézői recepcióban) egymásra simulnak, egymást értelmezik bizonyos képsorok. 89 novembere, lelkes tömeg, a szabadság, a demokrácia éltetése a Sznf téren, Milan Kňažkóval a tribünön - aztán két-három évvel később ugyanakkora tömeg, ugyanott, csak már Jozef Markuš, a Matica slovenská elnöke kiabál a szlovákok, a legősibb európai kultúmemzet történelmi szerepéről és jogairól - majd még egy kis ugrás az időben, és már a nép egyszerű, de nagy fiát védelmező „babky demokratky” dühödt falkái tüntetnek a Nemzeti Tanács régi épülete előtt. Nvotová kísérőszövege nem elemez, nem értékel. Ahol magyarázatra van szükség, átadja a szót az egykori események részeseinek, hogy ők villantsák fel egy-egy esemény, jelenség hátterét (például: privatizációkat, az SIS praktikáit). A sort Milan Žitný oknyomozó újságíró nyitja, aki az egykori nemšovái vállalati jogász RÖVIDEN Chicagóban debütál a Budapest Noir Budapest. Ma vetítik először a Kolovratnik Krisztián és Tenki Réka főszereplésével készült Budapest Noir című magyar krimit az 53. Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon. Gárdos Éva rendező filmje Kondor Vilmos 1936- ban játszódó bűnügyi regénye alapján készült. A film operatőre Ragályi Elemér volt, látványtervezője Pater Sparrow. Az 1964- ben alapított chicagói filmfesztivál Amerika egyik legfontosabb filmes eseménye. A Budapest Noir november 2-án kerül a magyar mozikba. (MTI) Ötvenéves a Hair című musical New York. Ma 50 éve, 1967. október 17-én mutatták be a New York-i off-Broadway egyik kis színházában a Hair című musicalt, a hippikorszak kultuszművét, amelynek filmváltozatát 1979-ben Milos Forman rendezte. A Hair a vietnami háború elleni tiltakozás legismertebb alkotása, egy korszak lenyomata. A szöveget Gerome Rágni és James Rado írta, a zeneszerző Galt MacDermot klasszikus képzettségű zongorista volt. A Hair első lemezfelvétele 1967-ben készült, később Broadway-szereplők kel is felvették. (MTI) Aradszky Lászlót a bazilikában búcsúztatják Budapest. Október 28-án, szombaton tartják Aradszky László temetési szertartását, értesült az Index a családtól. Azt közölték, hogy a Szent István-bazilikában tartják a megemlékezést. A táncdalénekes özvegye, Éva korábban ezt nyilatkozta a Blikknek: „Olyan búcsút szeretnénk, ahol elfér mindenki, aki el szeretne jönni, és ahol olyan méltó körülmények vannak, amit megérdemel ez a drága ember. Még nem tudom, hogy én hogyan búcsúzom tőle. Még nem látom magam ott, ahogy fogadom az emberek részvétnyilvánítását, nem is tudom, mit mondjak nekik...” A tervek szerint aznap 12 és 15 óra között a rajongók róhatják le kegyeletüket az énekes ravatala előtt. 15 és 16 óra között lesz a nyilvános egyházi gyászszertartás, 16 és 17 óra között pedig végső nyugalomra helyezik Aradszky Lászlót a bazilika altemplomában, ami zárt körben zajlik majd. A család mindenkit arra kér, hogy ne vigyen koszorút, inkább egy szál virágot, lehetőleg sárga liliomot. Magyarország egyik legnépszerűbb táncdalénekese október 8-án hunyt el otthonában, tévézés közben. A halála előtti napokban még több helyen koncertezett, a fellépésekről fotókat is posztolt Facebook- profiljára. 83 éves korát meghazudtoló egészségnek örvendett, rengeteg terve volt, például novemberben egy nagyobb koncertre készült. Halálának oka egyelőre nem ismert. (index, blikk) Deszka-díjat kapott a Mercedes Benz Pozsony. Idén 22. alkalommal adták át a Deszka-díjakat az elmúlt évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeiért. „Az évad felfedezése” kategóriában először értékelték külön a zenés, a táncos és a prózai előadásokat, ez utóbbiak közül Esterházy Péter utolsó, kifejezetten a pozsonyi Nemzeti Színház számára írt darabja, a Mercedez Benz kapta a díjat. A legjobb rendezőnek járó elismerést David Radok vehette át Vilvaldi Arsilda című operájáért, amelyet a Nemzeti Színház operatársulata mutatott be. A legjobb férfi színész az eperjesi Tomáš Mischura lett, aki Dávid szerepét játszotta el Michaely Zakuťanská Deň, keď zomrel Gott (A nap, amikor Gott meghalt) című drámájában. A legjobb színésznő díját Lucia Korená kapta Anna szerepéért a nyitrai Nové divadlo Anna Frank című előadásában. Az év pozsonyi színháza elismerést az Astorka Korzod’90 érdemelte ki. (SITA) Vivaldi Arsilda című barokk operáját nemzetközi öszefogásban, külföldi színpadokra (is) szánva mutatta be a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata David Radok rendezésében (SiTA-feivétei)
