Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-16 / 238. szám, hétfő

www.ujszo.com I 2017. október 16. KULTÚRA I 7 Akik mesékkel okítanak A Kuttyomfitty Társulat hatéves működését készül megkoronázni Budapesten JUHÁSZ KATALIN Az ekecsi Kuttyomfitty Társulat vasárnap délelőtt a budapesti Nemzeti Színház nagyszínpadán mutatja be Cirkusz folklórikusz című műsorát, október 24-25-én pedig a kassai Thália Színházban vendégeskednek az Ördöngős dudással. „A hagyomány nem beteg, hogy ápolni kelljen. A hagyományt nem akaiják ellopni, hogy őrizni kelljen. A hagyományt élni kell - mi azt tesszük!” - áll a társulat honlapján, ahol azt is láthatja ország-világ, hogy már 2018. december 31-éré is van le­kötött fellépésük. Főleg gyerekek­nek készülő műsoraikban, eddig egyedülálló módon, négy előadói eszközt használnak: néptáncot, nép­dalokat, szöveget és bábokat. A szó­rakoztatás mellett ügyesen csempé­szik bele előadásaikba a néprajzi, népzenei és irodalmi ismereteket. A hat éve alakult minitársulatot egy házaspár, Dobsa Fodor Mónika és Dobsa Tamás alkotja. Mindketten A Népművészet Ifjú Mesterei és Fülöp Ferenc-díjas táncosok. Mónika ma­gyar szakon végzett a pozsonyi Co- menius Egyetem bölcsészkarán, egyetemi évei alatt a Szőttesben tán­colt. Tamás a Kuttyomfitty előtt nép­táncpedagógusként tevékenykedett. Kérdésünkre elmondták, hogy an­nak idején egyáltalán nem tudták, lesz-e igény az általuk kitalált forma­bontó előadásokra, de mindketten fontosnak tartották, hogy a népha­gyomány hiteles formában jusson el a mai, számítógép előtt gubbasztó gyerekekhez. Az idő őket igazolta: hat év alatt tizenkét műsort állítottak össze, és a kis létszámú óvodáktól a zsúfolt iskolai tornatermeken át a kő­színházakig mindenfelé hívják őket, sőt megjárták Hollandiát, Németor­szágot és Ausztriát is. „Sok mindent a terepen kellett megtanulunk, például a rugalmassá­got. Gyakran a helyszínen derül ki, hogy a körülmények nem éppen ide­álisak. Hogy a megbeszéltnél kisebb a színpad, szerényebbek a technikai feltételek, vagy egy hatalmas teret kell úgy behangosítanunk, hogy a legtá­volabb ülők is mindent értsenek. Mi­vel saját hangositással dolgozunk, és engem egyébként is érdekel ez a tu­dományág, ma már egyedül is meg­oldom a legtöbb problémát, de gyer­mekként tudok örülni, ha egy jó hangtechnikussal hoz össze a sors a helyszínen” - mondja Tamás. Mónika szintén maximalista, azt tartja a legfontosabbnak, hogy min­denütt nívós produkciót tudjanak nyújtani a nézőknek. „Evek óta rend­szeresen, azaz lehetőség szerint he­tente járunk énekórára Korpás Évá­hoz, akitől rengeteget tanultunk, on­nantól kezdve, hogy hogyan lélegez­zünk, ha egy-egy komolyabb táncbe­tét után meg akarunk szólalni. Nem­rég a színészmesterség tökéletesíté­sére is találtunk egy jó tanárt Molnár Xénia személyében” - újságolja. Amikor meghívást kaptak a buda­pesti Nemzeti Színházba, ajánlhattak néhány előadást, amelyek közül vé­gül a színház igazgatója személyesen választotta ki a Cirkusz folklórikuszt. Ezzel a műsorral már a Művészetek Völgyében is felléptek, lelkendező dicséreteket zsebelve be szakmabe­liektől. Nem csoda, hiszen egészen egyedi módon vegyítik a népi kultú­rát a cirkuszművészet hagyományai­val, finoman parodizálva az ismert kliséket. „Különböző tájegységek táncai közül azokat válogattuk össze, ame­lyek már-már cirkuszi mutatványhoz hasonló nehézségű elemeket tartal­maznak. Vannak a zsonglőrködésre emlékeztető bonyolult botforgatá­sok, Mónika teli üvegeket egyensú­lyoz a fején, az emelések, forgások szintén elég nehezek. Talán ez a leg­interaktívabb előadásunk, többször bevonjuk a nézőket a produkcióba. És állataink is vannak, például idomított kecskék, egy táncoló medve és egy kötélből készült kígyó” - mondja Ta­más, az említett medve alakítója. A Nemzeti Színház Kölyöknap című programja régóta fut (tavaly a hetényi Csavar Színház, Kiss Szilvia és Gál Tamás minitársulata képvisel­te ott hazánkat), az egyre nagyobb ér­deklődésnek köszönhetően az elő­adások átkerültek a nagyszínpadra. Kuttyomfittyék előre örülnek az ola­jozott szakmai háttérnek és a profi színpadtechnikának, mert ilyesmiben ritkán van részük. Bár most úgy hozta a sors, hogy jóból jóba cseppennek, a Thália Színházba. A kassai teátrum egy ide­je nem erőlködik saját gyerekelő­adások létrehozásával, inkább bér­letben léptetik fel azokat a társula­tokat, akik hivatásszerűen művelik ezt a műfajt. Az Ördöngős dudás egyike a kevés háromszereplős Kuttyomfitty-előadásoknak. Kurdi Gábor, a 2014-es Felszállott a páva döntőjéig jutó népzenész csatlakozik hozzájuk, aki a főszerepet alakítja. Ez a népi hiedelmekre épülő zenés me­sejáték felnőttek számára is tartogat meglepetéseket. Én legalábbis eddig nem tudtam, miért tesznek a dudá­sok mind a mai napig tükröt a hang­szerükre... RÖVIDEN Orosz film győzött Londonban London. Andrej Zvjagincev Szeretet nélkül című alkotásá­nak ítélték a legjobb film díját a 61. Londoni Filmfesztiválon. A dermesztő dráma egy váló­félben lévő házaspárról szól, akinek eltűnik a fia. Zvjagincev másodszor nyerte el a fődíjat ezen a mustrán, 2014-ben az oroszországi korrupciót bemu­tató szatírája, a Leviatán győ­zött. Andrea Amold brit rende­ző, a zsűri elnöke hangsúlyozta, hogy az orosz filmben egy csa­ládi történet válik univerzális tragédiává. (MTI) Rekordár egy képregény-borítóért Párizs. Rekordáron, 1,4 millió euróért kelt el egy Astérix kép­regényalbum eredeti borítója a Drouot aukciósház párizsi árve­résén. A 2016-ban elhunyt Pi­erre Tchemia filmkritikus gyűjteményéből származó il­lusztráció értékét 180-200 ezer euróra becsülte az aukciósház. Az Astérix, Le Tour de Gaule című, 1964-ben megjelent al­bum tussal készült borítóját a Goscinny-Uderzo szerzőpáros dedikálta Tchemiának. A gyűjtemény egy másik darabja, az 1968-ban megjelent Le Bouclier arveme című képre­gény borítója 1,2 millió eurót ért új tulajdonosának, és szintén csupán 180-200 ezer euróra be­csülték az értékét. (MTI) Friss, kurrens zene szólt a fővárosban Pozsony. Nem sok külföldi sztárelőadő vállalja, hogy fellépés előtt ellátogat egy rövid interjúra a Rádio_FM- be. Fink ezen kevesek egyike, ráadásul kát dalt is eljátszott a stúdióban az új lemezről, amelynek turnája most zajlik. Egyenesen a budapesti Akvárium klubból érkezett szombaton négy ta­gú zenekarával Pozsonyba. Előző nap még arra is szakított időt, hogy vásá­roljon egy új gitárt. A kézi festésűnek tűnő akusztikus hangszert, amely „szerelem volt első látásra”, Po­zsonyban avatta fel. „A többiek egész nap megállás nélkül cukkoltak, hogy hogy néz már ki ez a gitár. Minden áron bele akar­tak rondítani az örömömbe. Vagy csak irigykednek?” - tette fel a kér­dést a színpadon, és végig ez a köz­vetlenség jellemezte a számok közti összekötő szövegeit. Az MMC klub zsúfolásig megtelt, ami hozzávetőleg ezer embert jelent. Fink már másod­szor lépett fel itt, az előző koncert is majdnem telt házas volt. Éz az egykori DJ és producer iz­galmas dolgokat művel, amióta sza­kított az elektronikus zenével. Bris­tolban nőtt fel, a Massive Attack, Tricky, a Portishead és Róni Size vá­rosában, így nem csoda, hogy a trip- hop fertőzte meg. Kevesen gondol­ták volna, hogy ez a Fin Greenall nevű downtempo-producer később sze­mélyes hangvételű dalokkal arat maj d elképesztő sikereket. Ő lett a Ninja Tune kiadó Jósé Gonzáleze, ám igaz­ságtalan volna a svéd kolléga kópiá­jaként beszélnünk róla. A hasonlóság persze adott, Fink zenéjének szintén a minimalista és repetitív akusztikus gitárfutamok, valamint az ezeket kí­sérő szomorkás, bársonyos férfihang a legmarkánsabb vonásai, énekstílu­sa viszont inkább kötődik a soul és az r'n'b hagyományhoz. A szólóprojekt köré mára tisztes zenekar formáló­dott, élőben kicsit másképp játsszák az ismert számokat - rockosabban, zúzósabban. Az új dalokat hallva úgy tűnik, Finknek még mindig nem si­került a 2014-es Looking Too Close- lynál nagyobb slágert írnia, Po­zsonyban legalábbis mindenki ezt várta, egyszerre lendültek magasba a mobiltelefonok az első akkordoknál. Ez a legpoposabb száma, ami nem negatívum, ilyenek is kellenek a si­kerhez. A Resurgam című új anyag viszont érezhetően szembe megy az eddigiekkel, például a ritmus ugyan­olyan fontos, mint a dallam - a szín­pad két oldalán két dobszerkón dü­börögtek a zenészek, bár egyikük né­ha gitárt ragadott. Jó volt érezni, hogy valami fontos történik Pozsonyban. Hogy végre friss, kurrens zene szól itt élőben. Quk) Fink, a DJ-böl lett dalnok Dobsa Tamás és Dobsa Fodor Mónika (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents