Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-14 / 237. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2017. OKTOBER 14. RIPORT íl Az észak-olaszországi Padova büszkélked­hetne akár ezzel a kitüntető címmel, legalábbis erre a megállapításra jutot­tam az öt ott töltött nap után. Ez a kedves virág virít az utcai lámpaoszlopokra erősített kosarakban, az ablakpárkányokon, szinte mindenütt. Még a Páduai Szent Antal-bazilika előtt megtelepedett árusok portékái között is bő­ven látni csillámporral alaposan meghintett, ciklámen rózsaszín­ben pompázó, a név­adó szentet mintázó szobrocskákat. P adova vagy Pádua? A régebbi magyar nyelv- használatban egyes északolasz városok neve — mivel korábban Auszt­riához tartoztak — németes alakban honosodott meg, vagyis a Pádua elnevezés volt használatos. Páduai Szent Antal a katolikus egy­ház egyik legnépszerűbb szentje, szobrai számos hazai templomban is megtalálhatóak. A kitűnő szónok hírében álló, portugál származású ferences szerzetes és teológus rövid élete (1195-1231) során többször tartózkodott Padovában, itt is halt meg. Hatalmas tömegeket térített meg prédikációival, ezért utóbb kiérdemelte „az eretnekek pörö­lye” nevet. Különösen nagy hatás­sal voltak Padovára és környékére az 1231-ben itt elhangzott böjti beszédei, amelyek után a legenda szerint halálos ellenségek békültek ki, a tolvajok és más gonoszte­vők pedig bűnbánatot tartottak. Az alig tíz hónappal a halála után szentté avatott Antalt eredetileg Padova külvárosában temették el. A nevét viselő bazilikát (Basilica di SantoAntonio di Padova) nem sokkal ezután kezdték el építeni. A zarándokok itt kereshetik fel és érinthetik meg a szent szarkofágját, amelynek csodatevő erőt tulajdoní­tanak. A biztonsági őrök felügyele­te mellett hömpölygő zarándokok többsége megérinti, végigsimítja a márványkoporsót. Talán illeden a gondolat, ami mindezt látva felöt­lött bennem: mennyi izzadság, kosz rakódhatott az oldalára az elmúlt hétszáz évben! Hasonló vélemé­nyen lehetett az a néni is, aki nemes egyszerűséggel egy műanyag bevá­sárlószatyron keresztül érintkezett a „felülettel”. Jómagam, mivel ilyen segédeszköz nem állt rendelkezé­semre, az előttem haladók között kevésbé népszerű jobb felső sarkot érintettem meg Szent Antal segítsé­gét, egyszersmind elnézését kérve. A bazilika előtt áll a firenzei szob­rász zseni, Donatello Gattamelatát, TrtS i I i If -‘rí, r Az egyetem árkádja alatt Padova, a ciklámen városa eredeti nevén Erasmo de Narni padovai születésű zsoldosvezért ábrázoló szobra, amely 1453-ra ké­szült el. A bronzból készült becses alkotás az első monumentális lovas szobor az antikvitás óta, előképe Marcus Aurelius római császár Ca- pitoliumon álló ókori szobra volt. A zsoldosvezér lovának fából ké­szült 5,75 méter magas mását az 1219-ből származó Igazságügyi palota (Palazzo di Giustizia o del­la Ragione) rejti. A rendhagyó, nyújtott parallelogramma alaprajzú épület leghosszabb oldala 81,49 m. Legfelső emelete egyeden nagy te­remből áll. A freskókkal borított fa­lak fölött magasodó vörösfenyőből Lorenzo Quinn 1995-ben felállított szobra nem gyermekbántalma­zást ábrázol, hanem Szent Antalt, aki közvetít a Jézus-gyermek és az emberek között ácsolt boltozat leginkább egy óriási hajó belsejére hasonlít. Lélegzetelál­lító látvány. A terem nyugati végében egy talap­zaton áll a - már említett - monu­mentális, több darabból mesterien összeillesztett, sötétbarnára pácolt faló, amely egy ünnepi felvonulásra készült 1466-ban. Ez a ló egy fából faragott Kincs(em)! Ha így nézett volna ki a trójai faló, minden gon­dolkodás nélkül segítettem volna betolni a városfalak mögé. A fizika és Umberto Eco művei iránt rajongók kedvéért a terem keled végében elhelyeztek egy Fou- cault-ingát, amely francia feltalá­lójáról kapta a nevét. Segítségével kimutatható a Föld tengely körüli forgása. Padova a tudomány egyik első fellegvára volt, egyetemét 1222- ben alapították, abban az évben, amikor II. Endrénk az Aranybulla kiadásával volt elfoglalva. Az uni­verzitás a Bo-palotában (Palazzo del Bo) rendezkedett be, itt épült meg 1594-ben az a ma is láto­gatható anatómiaterem (Teatro anatomico), amelyet 1872-ig használtak. Találó az olasz „anató­miai színház” megnevezés: a hat körkörös, tölcsérszerűen szűkülő, fából ácsolt karzaton levő orvostan­hallgatók jól ráláttak az alul elhe­lyezkedő, gyertyával megvilágított, boncolandó holttestre. Az idestova 400 éve készült karzatra már nem lehet felmenni, a látogatók a hulla perspektívájából ismerkedhetnek a teremmel, a stílusosan cucinának, vagyis konyhának becézett hulla­előkészítő helyiségen keresztül. Az egyetem díszudvarában, az ár­kádok védelmében rengeteg kőből faragott, falra erősített kartus és emléktábla található az itt végzett diákok nevével. Az ún. Negyvenek termében (Sala dei Quaranta) pe­dig 40 darab, külföldi diákokat áb­rázoló, 1942-ben temperával festett képmás található. Jóleső érzés fel­fedezni köztük Janus Pannoniusét, aki kánonjogot tanult itt, vagy Jo­hannes Sambucusét, vagyis Zsám- boki Jánosét, aki 1555-ben szerzett orvosdoktori oklevelet Padovában. Itt tanult Báthory István is, de nem a lengyel király, hanem az azonos nevű unokaöccse. Szintén ebben a teremben van az az egyszerű, fából összetákolt katedra, amelyről - a hagyomány szerint - Galileo Gali­lei tartotta fizikaóráit. Nos, a feljebb említett urak még biztosan nem jártak a közelben álló Caffé Pedrocchiba, amely 1831-től várja a kávét és sütit imádó, lehe tőleg tömött pénztárcájú vendégeit. Az épületben, amelyet a külseje mi­att versenyzongorához is hasonlí­tanak, több különleges kialakítású, díszítésű - egyiptomi, etruszk, mór, reneszánsz stb. - terem is található. Az egyszerű halandók ezekbe csak nagy adag szerencsével és magabiz­tos fellépéssel juthatnak be egy röp­ke időre. Nekem sikerült. Igazán kiváltságosnak azonban ak­kor éreztem magam, amikor sike­rült jegyet szereznem és bejutnom a Scrovegni-kápolnába (Cappella degli Scrovegni), amelyet a fes­tő és építész Giotto di Bondone (1266-1337) freskói díszítenek. A ragyogó kék égboltot, amely a lápisz lazuliból/lazúrkőből készült festéknek köszönhető, csak élőben lehet élvezni igazán. A Júdás csók­ját vagy a halott Krisztus siratását ábrázoló képek szinte minden át-- fogó művészettörténeti munkában szerepelnek Kevésbé ismert, de an­nál meghökkentőbb az utolsó íté­letet ábrázoló freskórészlet, amely Hyeronimus Bosch pokoli fantaz­magóriáit előlegezi meg. Padovában a művészet az utcán „hever”. A város szíve kétségtele­nül a hatalmas főtér, a Prato della Valle, amelynek helyén az ókorban színház volt. Mai formáját a 18. században érte el. A „rét” (olaszul prato) közepén helyezkedik el az ovális alakú, csatornával övezett Isola Memmia, a sziget, amelyet a városhoz, illetve az egyetemhez kapcsolódó 78 híresség szobrának kettős sora szegélyez. A pihenő-, sportoló- és találkahelynek is ideá­lis szigetet körbeölelő csatornán túl aszfaltozott utat találunk, amelyen körbejár a vÜlamos és több helyi busz is. A forgalom ellenére a Prato többfunkciós térként működik: napközben mozgóárusok kínálják a portékáikat, egy részét pedig kör­hinták foglalják el. Pazar látványt nyújt a lenyugvó nap fényénél, a San Giustina-bazilikával és apátság­gal a háttérben. Padova még számos meglepetést tartogat: „velencei módra” vízbe érő házakat, szebbnél szebb templomo­kat, szobrokat, múzeumokat, íny­csiklandó finomságokat. Velence és az Adriai-tenger szinte karnyújtás­nyira van tőle. B. Mánya Agnes Donatello bronzszobra. A ló fából készült 5,75 méter magas mását az Igazságügyi palota rejti.

Next

/
Thumbnails
Contents