Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-12 / 235. szám, csütörtök

101 KULTÚRA 2017. október 12. | www.ujszo.com Fink szombaton Pozsonyban zenél Pozsony. Az MMC-ben lép fel október 14-én (szombaton) Fink, a különböző stílusokat öt­vöző brit dalszerző-előadó. Fin Greenall a 90-es évek közepén kezdett el ezen a néven elektro­nikus zenéket bütykölni és DJ- zni. A csaknem egy évtizedig tartó felvezető időszak vége felé azonban eltávolodott a táncze­nétől, gitárt ragadott, és elkez­dett lecsupaszított, túlnyomóan akusztikus, folkos, bluesos, po- pos dalokat írni, nemcsak saját magának, hanem például John Legendnek és Amy Winehouse- nak is. A váltást követő első le­mez idején még inkább szóló­projektnek számító Fink mára kompakt zenekarrá fejlődött. Megmaradt ugyan az elektroni­kus zenére nyomokban emlé­keztető minimalista hangszere­lés, a legújabb, Resurgam című hatodik albumon viszont már szaxofon is színesíti a hangzást. Az őszi lemezbemutató turné valamennyi állomásán, így Po­zsonyban is levetítenek egy 35 perces dokumentumfilmet is, amelyet maga Fink rendezett a formáció mindennapjairól, (juk) Shania Twain, a nagy túlélő Az ezredforduló globális popikonjának visszatérő lemeze főleg a bizonyítási vágyról szól JUHÁSZ KATALIN Az idei óv leginkább várt visszatérése Shania Twain új albuma. 15 év szünet után adta ki, de nem kellett attél tartania, hogy régi rajongói elfelejtették. A Now jelenleg vezeti a Billboard albumlistá­ját, egy hét alatt 138 ezer „fizikai példány" fogyott belőle. A kanadai énekesnő története egy B kategóriás hollywoodi filmbe illő. Helyi jelentőségű countrysztárocs- kából vált globális ikonná az ezred­fordulóra, főleg akkori férjének és producerének köszönhetően. Robert „Mutt” Lange ugyanis feltalált vala­mi elementárisán újat: összeboronál­ta a countryt a mainstream popzené­vel, szokatlan, ám könnyen befogad­ható stílust teremtve. Ő, illetve Sha­nia taposta ki az utat Taylor Swift, LeAnn Rimes és a Haim előtt. A da­lok hangszerelése és a keverés pedig olyan profi, friss, úttörő jellegű volt, hogy az 1997-es That Don't Impress Me Much vagy a You're Still the One húsz év után is megállná a helyét a legújabb slágerek között. Ők ketten tizennégy éven át alkot­tak nyerő párost. Aztán Mutt 2008- ban váratlanul elhagyta feleségét an­nak legjobb barátnőjéért. Shania hangszálait nem sokkal később meg­támadta egy diszfónia nevű, izom­bénulással járó gyulladásos beteg­ség, amelyet stressz is okozhat. So­káig az sem volt biztos, hogy újra meg tud majd szólalni. Szerencsére felgyógyult, két évvel később már saját tévéshow-ja volt, megírta önéletrajzát, 2011-ben csil­lagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán, közben pedig viszonyt kezdett az említett legjobb barátnő volt főijével, akivel rövidesen össze is házasodtak. Az új albumot évek óta lebegtette, a megjelenés dátumára azonban egy idő után már senki nem mert rákér­dezni. Végül szeptember végén ke­rült a boltokba, a címe egyszerűen csak Now, azaz Most. Ez nem egy „szakítás lemez”, nem a veszteségről, a lezárásról, a szerel­mi bánatról szól, mint Gwen Stefani, Rita Óra vagy Björk legutóbbi albu­ma, hiszen ami történt, régen történt. Persze ennek ellenére mindenki a dalszövegeket elemzi, utalásokat ke­resve az amerikai sajtóban bőségesen szellőztetett sztorira. És Shania érez­te is, hogy valamelyest ki kell szol­gálnia ezeket az igényeket. Szeren­csére nem vitte túlzásba az önsajná­latot, a lemezt beharangozó interjúk­ban is csak az alkotói folyamatról be­szélt. Arról, milyen nehéz volt a dal­szerzés és a stúdiózás során döntése­ket hoznia, úgy, hogy setiki sem fogta közben a kezét. Ezek a dalok ugyanis egytől egyig saját szerzeményei, sőt, az album producere is ő volt. Az ön­állósodást olyan komolyan vette, hogy senki nem szólhatott bele a munkálatokba, még a társproduce­rekkel is közölte, hogy ne nagyon le­gyenek saját ötleteik. Talán nem mondok újat azzal, hogy ötvenen túl sem könnyű saját lábra állni. A közönség nyilván a régi nagy slágerekhez hasonlókat várt, ráadá­sul Mutt Lange zsenialitása miatt az­előtt sokan el sem hitték, hogy ők ketten valóban társszerzők voltak. Ha tehát Shania Twain önmagát, azaz Eileen Regina Edwardsot akaija képviselni a továbbiakban, dalai nem emlékeztethetnek a korábbiakra. Nos, nem is emlékeztetnek, ami at­tól függetlenül pozitív dolog, hogy jók-e vagy sem. Rögtön a nyitódal hatalmas meglepetést okoz, a Swin­gin' With My Eyes Closed ugyanis a mostanában nagyon menőnek szá­mító reggeaton alapokon nyugszik, ami Shania Twaintől olyan, mintha a Red Hot Chili Peppers elektronikus zenével rukkolna elő. Nem véletlen, hogy ebből készült a második videó­klip a fő slágernek szánt, életigenlő Life's About to Get Good után. Amelyben egyébként már felhangzik a bendzsó, jelezve, hogy a countryfí- lingnek sem fordított hátat teljesen az énekesnő. Az album a továbbiakban csak nyomokban tartalmaz a count- ryra jellemző zenei megoldásokat, a lassú dalok szinte egyáltalán nem. Shania Twain igyekszik minél ha­tásosabban bemutatni, mennyire képben van a modem trendeket ille­tően. A Let’s Kiss and Make Up című dalban tropical house bukkan fel, a Poor Me-ben trip-hoppal próbálko­zik, a You Can’t Buy Love-ban pedig cukormázas doo-wop elemekkel operál. Olyan, mintha egy tehetség­kutatón lenne, és minden fordulóban más arcát igyekezne megmutatni, hogy biztosan továbbjusson. A leg­inkább „twaines” dal talán a Roll Me on the River, ebben a régebben meg­szokott módon keverednek a poprit­musok a bendzsóval és a hegedűvel. Kifejezetten jók a balladák, főleg a Because of You - nincs túlhangsze­relve, és a vokalisták szépen dúdol­nak bele, pont ott és annyit, ahol és amennyit kell. Az album attitűdje érzékelhetően derülátó, a szövegek szinte mindig az újrakezdésről szólnak, és ravaszul lettek megírva. Aki akaija, beléjük magyarázhatja a fentebb ismertetett magánéleti ügyeket, akit pedig in­kább az énekesnő jövője érdekel, az nem hall ki belőlük semmi ilyesmit. Ez az album egy pazar stílusbemu­tató, tele bizonyítási vággyal. Kor­rekt, korszerű poplemez. Csak egy valami hiányzik róla: a felszabadult- ság. Az a magabiztos, humoros, cser- fes Shania, aki Brad Pitt-tel és Robert Palmerrel is bátran csipkelődik (That Don't Impress Me Much. Man! I Feel Like A Woman), és aki tudja, hogy mindig neki van igaza. Fink őszi lemezbemutató turné­jának pozsonyi helyszíne az MMC (Képarchívum) RÖVIDEN PENGE Cs. Szabó László-díj Tóth Lászlónak Budapest. A Magyar Művészeti Akadémia keddi tisztújító közgyűlésén a Pesti Vigadóban át­adták az MMA évi tagozati díjait; a művészetelméleti tagozat Cs. Sza­bó László-díját az idén Tóth László József Attila-díjas író, irodalom- és művelődéstörténész, szerkesztő kapta. A Nyugat nagy esszéíró nemzedékének emblematikus al­kotójáról elnevezett elismerést a díjazott - Márkus Béla Széchenyi- díjas irodalomtörténész és kritikus laudációja szerint - a magyar iro­dalom és művelődés mai Szlovákia területére eső hagyományainak kutatásáért, valamint a szlovákiai magyar irodalom és szellemi élet egyes területein kifejtett több évti­zedes rendszerező és értéksegítő munkájáért érdemelte ki. Tóth Lászlónak idén két könyve jelent meg: a Simon Attilával közösen jegyzett, Szent-Ivány Józsefről szóló monográfia, valamint a .. .nagy haszna a Teátromnak - Ré­gi s új színháztörténeti dolgozatok Komárom és Pozsony múltjához című tanulmánykötet. (ú) Frankfurti jelenlót Kassák ihletósóvel Frankfurt. A korábbinál nagyobb, különleges látványelemekből épített standdal képviseli magát Magyarország a vasárnapig tartó Frankfurti Könyvvásáron. A ma­gyar stand új arculatát a kassáki modernizmus és a 21. század ta­lálkozása ihlette, Kassák Lajos születésének 130., halálának 50. évfordulójára emlékezve. A stand irodalmi programjában megis­merheti a közönség Bartis Attila, Kiss Tibor Noé és Szőcs Petra al­kotásait. Térey János Átkelés Bu­dapesten című könyvéről fordító­jával, Wilhelm Drostéval beszél­get. Temesi Ferenc idén magyarul újra kiadott Por című kötetét pedig Száraz Miklós György mutatja be. A 2016-ban elhunyt Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplóját Jörg Morgenau irodalomtörténész méltatja, majd levetítik az íróról készült emlékfilmet. Közismert tény, hogy a magyar irodalom egyik legfontosabb nemzetközi közvetítője a német könyvpiac, s a legjelentősebb szakmai esemény a Frankfurti Könyvvásár. (MTI) Nem tökkelütött mese Gáti István gyerekkönyve, a Tök Magda kalandjai banálisán egyszerű és egyszerűen banális. Komoly erény. Amit vállal, teljesíti is. Ha a hagyományok útján keresgélve in­dulnánk el, találnánk benne egy kis AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA Varró Dánielt, és a nonszensz szö­vegek mesterei is feltűnnének előbb vagy utóbb. Az eredetiség mégsem firtatható: Gáti saját hangon szól, sajátos képzeletvilág és szakmaiság eredménye a gondosan megkom­ponált szöveg és annak magával ra­gadó atmoszférája. A szerző leszámol a kortárs gyerek­irodalom rossz beidegződésű kultu­szaival és normáival, nála nem esz­tétikai érték az „aranyosság” vagy a túlcukrozott rózsaszín. Vérbeli íróval állunk szemben, aki a Gyermek­mennyországban, fikció és valóság között otthonosan, hozzáértően mo­zog. A szöveghez választott mese­hősök - amennyiben néhány tök és egyéb zöldség megfelel a mesehős kategóriájának, és hát kérdem én, miért ne felelhetne meg, a mesében minden megengedett, még a látszatra lényegtelen padlizsán is - szerethető figurák, a hús-vér embert érintő mindennapok szürkéje az’ő mesével befont zöldségtörténetükben színes és izgalmas kalanddá válik. És itt fi­gyelhető meg Gáti István arányérzé- ke, ahogy (el)bánik a valóságával a meséje kedvéért. „ Tökök közt bizton nem akad/manapság jóféle szaki. / Dinnyének való feladat! / Tudnék egy görögöt, aki /felhúzza házukat. íme/ itt van e kártyán a címe. ” A szöveg reflektál az elődökre, megidéződik például Tamkó Sirató Károly („ Ödön egy bőröndön ta­pos ”), és reflektál önmagára is, ahogy a szerző ironikusan kibeszél a szövegből: „ írtam hát egy tökmesét, /abba minden illett. /Bár nincs benne tudomány, / tűrhetők a rí­mek. ” És ha már Kodály-év, mi sem természetesebb, mint hogy a törté­net első verse a Kodály Zoltán gyűjtötte Megismerni a kanászt című népdalra utal. Gáti István sokat bíz a rímre, két­ségtelen, rímérzéke és ritmusérzéke páratlan és kifinomult. Néha ennek a szöveg látja kárát, az összbenyomás azonban még így is a pozitív irányba billen: újabb remek és vállalható kis könyvvel gazdagodott a dilettánsok által annyit ostromlott kortárs ma­gyar gyerekirodalom. Gáti István: Tök Magda kaland­jai. Móra Kiadó, 2017.72 oldal. Értékelés: 7/10

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents