Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-10 / 233. szám, kedd
www.ujszo.com | 2017. október 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Az emberiségnek vége Nem számolunk azzal, hogy kreatúráink öntudatra ébredhetnek indul és a saját maga termelte szeméthullámokba fullad bele. A megmaradt lakosság nagy részét a radioaktivitás betegíti meg, vagy torzítja mutánssá. Élőhelyét, a kék bolygót a végletekig kiszipolyozta, a flóra és a fauna szinte teljesen eltűnt, a levegő mérgező gázokkal telített, éhínség réme fenyeget. Az idegen bolygók gyarmatosítása az utolsó reménysugár - de nem az ember számára. Úgy tűnik, reneszánszukat élik az efféle disztópiák, az utóbbi időben két hollywoodi szuperprodukció is ehhez hasonló sötét jövőt vázolt fel: a 2012-ben bemutatott Felhőatlasz, illetve a Szárnyas fejvadász 2049, melyet a napokban kezdtek vetíteni a mozik. Mindkettő egy-egy fontos regényen alapszik, az első David Mitchell 2004-ben megjelent, úttörőnek számító, azonos című alkotásán (mely egyébként messze lekörözi a filmadaptációt), a másik a sci-fi mágus Philip K. Dick 1968-as, Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című klasszikusán. Ezen alkotások legérdekesebb, egyben legborzongatóbb felvetése az, hogy az ember távolról sem a teremtés koronája, az evolúció pedig nem állt meg azzal, hogy lemásztunk a fáról és két lábon kezdtünk járni. Az embernél erősebb, intelligensebb, tökéletesebb lényeket - kiónokat, androidokat - paradox módon mi magunk hozzuk létre, hogy rabszolgáinkká tegyük őket. Csaídiogy elvakulva önnön gőgünktől és elbizakodottságunktól nem számolunk azzal, hogy kreatúráink előbb-utóbb öntudatra ébredhetnek, és egy - a proletariátus lázadását idéző - forradalmat követően átvehetik gazdáik szerepét. Sőt, elérkezhet az idő, amikor már önmagukat is képesek lesznek reprodukálni, ledöntve az utolsó válaszfalat is „természetes” és „mesterséges” között. Az igazán nagy kérdés, mely az említett alkotások továbbgondolására ösztönöz, hogy mi történne ezután. Vajon milyen társadalmi rendet lenne képes teremteni a mesterséges intelligencia, amely intellektuálisan és talán morálisan is lekörözné alkotóját, egyfajta felsőbbrendű Übermenschként? A Szárnyas fejvadász első részében (és Dick regényében) még az empátiamorál különbözteti meg a gépet az embertől; előbbiből hiányzik az együttérzés képessége, de éppen ez segítheti hozzá a győzelemhez egy emberiséggel vívott esetleges konfliktusban. A most bemutatott második rész víziója szerint azonban már ezt az érzelmi deficitet is sikerül felszámolni a mesterséges embereknél. Ha tehát az androidokat olyan lényeknek képzeljük el, amelyek minden helyzetben képesek racionális döntéseket hozni, mert elméjük kifinomultabb az emberénél, és nem torzítja el a kapzsiság, az önzés és a hatalomvágy, ráadásul em- patikusak is (legalábbis egymással), vajon nem éppen ők az emberiség évszázados álmának, az utópiának a letéteményesei? És ha így áll a dolog, nem kellene fejet hajtanunk az evolúció következő lépcsőfoka előtt, amely tőlünk függetlenül is képes lenne folyamatosan tökéletesíteni, fejleszteni önmagát, és ha nem is tökéletes, de egy jobban működő, zsamokoskodástól, elnyomástól, kizsákmányolástól mentes társadalmat létrehozni? A kérdés csak az, ebben a társadalomban hol lenne az „alsóbbrendű ember helye, illetve hogy lenne-e egyáltalán. Ezért sem lehetünk az EU-magban GÁLZSOLT A unió magállamaiban nem szokás, hogy a kormány rendszeresen visszaélve hatalmával és állami intéz/ % m mények titkos adataival lejárató kampányt folytasson JL jKL. politikai ellenfelei (köztársasági elnök, ellenzéki politikusok) ellen, miközben magának büntetlenséget garantál. Már korábban is foglalkoztunk azzal, hogy bár ajelenlegi szlovák kormány deklaráltan az EU magjához szeretne tartozni (takarjon az bármit is), a valóságban Szlovákia a legtöbb mutató tekintetében legfeljebb a félperifériához sorolható. A legtöbb gazdasági adatot (fejlettség, munkanélküliség stb.) nézve például Csehország jóval jobban (ha úgy tetszik, a maghoz jóval közelebb) áll. A gazdasági alapmutatókhoz hozzátehetünk még számos nemzetközi rangsort a korrupciótól a versenyképességen keresztül az oktatás színvonaláig, és megint csak ugyanoda lyukadunk ki. A Világgazdasági Fórum legutóbbi globális versenyképességi rangsora szerint Szlovákia az 59. helyezést érte el a vizsgált 137 ország közül, lemaradva az összes nyugat-európai, sőt a legtöbb dél-európai EU-tagállam, meg egy sereg fejlődő ország mögött. És az idei helyezés már j avulást mutat a 2014-es mélyponthoz (78. hely) képest. Addig - a Fico-kormányok „áldásos” tevékenységének köszönhetően - Szlovákia folyamatosan rontott helyezésein, a legjobb pozíciójához, a 2006-os 37. helyhez képest. Ez természetesen a megelőző Dzurinda-kormányok gazdasági reformjainak következménye volt. A versenyképességi rangsorban is a legnagyobb akadálynak a korrupciót tartják. A Transparency International 2016-os korrupciós világranglistáján Szlovákia a vizsgált 176 ország közül az uniós magtól jókora távolságra lévő 54. helyen végzett, a 28 uniós tagország közül mindössze 6 volt mögöttünk, az összes többiben az érzékelt korrupció mértéke alacsonyabb volt. Folytathatjuk a legátfogóbb és egyben a legnagyobb presztízsű nemzetközi oktatási vizsgálattal, az úgynevezett PIS A-tesztekkel, ahol Szlovákia minden területen bőven az OECD-országok átlaga alatt volt 2015-ben, méghozzá romló tendenciákkal az előző tesztelésekhez képest. Sőt, mindhárom állandóan mért területen (természettudományok, matematikai és a szövegértési kompetenciák) még a visegrádi országok között is az utolsó helyen állt! Szövegértés tekintetében egyébként csak Törökország és Mexikó ért el alacsonyabb pontszámot, mint Szlovákia az összes vizsgált (OECD) ország közül. Persze lehetne további felmérésekre is hivatkozni, az összkép azonban aligha módosulna jelentősen. Ehelyett inkább említsük meg a még szubjektiven is nehezen mérhető jelenségeket. Konkrétan azt, hogy mennyire tartozhat az uniós maghoz egy túszul ejtett ország, maffiálla- mi praktikákkal. Az előbbi azt jelenti, hogy a gazdasági érdekcsoportokkal összefonódott politikai elit rendszerszinten működteti a nagykorrupciót, a saját hasznára és a társadalom kárára. A maffiaállami praktikák pedig azt, hogy a jogállam leépítésével és a rendőrség meg az ügyészség politikai ellenőrzésével magának büntetlenséget garantál, miközben az igazságszolgáltatást felhasználja politikai célokra, ellenfelei lejáratására. Például úgy, hogy adótitkokat szivárogtat ki, hogy azt lejárató kampányban felhasználja az ellenzék (Matovič) vagy a köztársasági elnök ellen. Az uniós mag nemcsak a gazdasági fejlettségről, hanem a demokratikus és jogállami játékszabályok betartásáról, az elfogadott társadalmi normákról is szól. És bizony Szlovákia egyik szempontból sem tartozik a maghoz. így kizárólag intézményi szinten (eurózóna-tagság) tartozunk a maghoz, de ugye ezt elmondhatja magáról Szicília meg Görögország is... Felügyelet és iskola K edves Szülő! Szeretné- e, ha gyereke (szeme fénye) az ön távollétében is biztonságban és állandó felügyelet alatt lenne? Szeremé-e megóvni gyerekét (féltett kincsét) minden rá leselkedő veszélytől? Ezekre a kérdésekre a szülők többsége -jó eséllyel - igennel válaszolna. Vajon milyen új dilemmák jelennek meg a legfiatalabbak nevelésében az új felügyeleti módszerek alkalmazásával? A modem társadalom kialakulásának egyik alappillére lett a megfigyelés és az ellenőrzés, éppen ezért gyakran felügyeleti társdalomként is hivatkoznak rá. Az elmúlt néhány év(tized) során alaposan fölpörgött a felügyeleti technikák elteijedése, különösen szembeötlő ezen a területen a 2001. szeptember 11. utáni őrült tempó. A terrortámadást követően a biztonságpolitikai szempontok és a hálózati társadalom gyors kialakulása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a mindenütt jelenlévő és integrált megfigyelés kora köszöntsön be. Ezek a változások az egyik legszigorúbban ellenőrzött és felügyelt korcsoportot, az iskolaköteles gyerekekét sem kerülték el. Ha egy idegen városba érkezünk, valószínűleg könnyen ki tudjuk szúrni azokat az intézményeket, amelyekben az elkülönítés, az elkerítés, az ellenőrzés fontos szerepet kap: ezek közé tartoznak például a kórházak, a börtönök és az iskolák is. Az iskola régóta az ellenőrzés és felügyelet kitüntetett helye. A jelenlét és hiányzás folyamatos vezetése, a feleltetés és számonkérés, a magaviselet értékelése, a tér és idő fölparcellázása stb. mind ezt a célt szolgálják - úgy vélem, sokunknak vannak kellemetlen emlékei ezekből az évekből. Mi történik azonban a magánszférával, a privát léttel ebben az életkorban? Vajon mennyi szabadság illeti meg a diákokat? Meg kell jegyezni, hogy az ellenőrzés gyakorlata, annak engedélyezése kultúránként és társadalmanként eltérően alakult ki. Ma sem Argosz, a százszemű óriás a pedellus az iskolákban, hanem az információs társadalmak oktatási intézményeiben az egyik legelterjedtebb ellenőrzési forma a térfigyelő kamerák és rendszerek alkalmazása. Az Egyesült Királyságban a középiskolák körülbelül 85 százaléka tartja szemmel a diákjait ily módon. Arra hivatkozva, hogy meg kell védeni a diákjainkat, néhány intézményben a mosdókat és az öltözőket is bekamerázták. Másutt az osztályteremben helyeztek el web- kamerát, és be is mikrofonozták a termet, hogy a tanár teljesítményét is követni tudják. Milyen változást idéz elő ez a megfigyelői helyzet, hozzá lehet ehhez szokni? Közismert, hogy a megfigyelés alatt lévők viselkedése és reakciója megváltozik. Az Egyesült Államokban, egy minnesotai iskolában már 1999-ben bevezették az ujjlenyomat-azonosító rendszert, melyet később számos ország követett. Röviddel ezután az Egyesült Királyság tíz iskolájában kísérleti jelleggel bevezették az arcfelismerő szoftvert, állítólag a késést és az iskolakerülést próbálták ellenőrizni. Sőt, több helyen ezt megfejelték a ruhára helyezett mikrocsippel, így a szülők is nyomon követhették a gyerekük mozgását az iskola területén. A biometrikus azonosítók adatait az intézmény a szülőkkel is megosztja, például az iskolai büfében vagy étkezdében vásárolt (készpénz nélkül) kajáról a My Nutrikids rendszer heti értesítőt küld a szülőknek. Nincs többé titokban elfogyasztott csokiszelet vagy kóla! Az ellenőrzés alá vont csoportok közül a gyerekeket a legkönnyebb felügyelni, hiszen ők a legkiszolgáltatottabbak. Noha az új felügyelet legújabb technológiái rendelkezésre állnak, mégis úgy gondolom, hogy csak roppant körültekintéssel és óvatossággal kezdhetjük meg alkalmazásukat, ugyanis nem tudhatjuk, hogyan viszonyul majd a demokratikus értékekhez később egy szigorúan megfigyelt generáció.
