Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-05 / 229. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA Selyés élmények és sikerek A Selye János Gimnázium 2. helyezést elért csapata: Finta Viktória, Gažík Viktória és Menyhárt Sára (Fotók: sjg) Tiszapüspökin nyolc napon át tartott a kaland: tele vetélkedőkkel, sporttal, fürdéssel és szórakozással BESZÁMOLÓ Felejthetetlen élményekkel gazdagodtak és szép sikert értek el az elmúlt hetekben a komáromi Selye János Gimnázium tehetséges diákjai. Tiszapiispöki tábor A komáromi Selye János Gimnázium kilenc szerencsés tanulója ebben az évben is útnak indulhatott Habán tanár úr vezetésével a tisza- püspöki sátortáborba. Mindenki izgatottan várta, hogy megérkezzünk, és kezdetét vegye a nyolc napon át tartó kaland, tele vetélkedőkkel, sporttal, fürdéssel és szórakozással: A budapesti Szent István Gimnázium tanulói mellett idén az erdélyi testvériskolánk, a Tamási Áron Gimnázium pár diákja is csatlakozott a táborhoz. Sátraink felállítása után csapatbeosztás következett. Mi, komáromiak a Csipkerózsika nevet kaptuk, hiszen a tábor témája a „Disney-hercegnők” volt. Ezután kezdetét vette az ismerkedési est; először is elkészítettük saját zászlónkat, megkomponáltuk indulónkat. Az este kellemesen telt, szervezőink kitettek magukért, kvízjátékokban mérhettük össze tudásunkat. Zárásként pedig jöhetett a várva várt tábortűz és a közös éneklés. A takarodó után az ügyeletes csapat tagjai vigyázták az alvók álmát. Á reggelek sem teltek unalmasan. Az ébresztő után reggeli tornára invitáltak minket a szervezők, mélyen kötelező volt a részvétel. A kiadós testedzés után a Tisza hűs vizében frissülhettünk fel. A tábor legemlékezetesebb estéje volt, amikor éjnek évadján szirénázásra, zajongásra és zseblámpák fényére riadtunk fel. Kezdetét vette az éjjeli portya, amely rengeteg izgalmat tartogatott a meglepődött, ugyanakkor izgatott tábo- rozóknak. Azt hiszem, nem fogunk megfeledkezni a sportmérkőzésekről, a vicces, egyúttal zseniális színdarabokról, a hihetetlenül finom hagymás rostélyosról és a tábortáncról sem. Az igazán sportos egyéniségeknek lehetőségük nyílt arra, hogy kenuban is összemérjék erejüket. A komáromi csapatot négyen képviseltük, ahol a legjobb időt fútva sikerült elhoznunk az első helyezést. A tanárok, vezetők, valamint a diákok is hozzájárultak ahhoz, hogy a tábor felejthetetlen legyen. Az utolsó napon szomorúan vettük tudomásul, hogy a mókának, a táborozásnak vége. Nehéz csomagjainkkal az állomás felé vettük az irányt, előtte azonban könnyes búcsút vettünk újonnan szerzett barátainktól. Ezen napok emlékeit soha nem feledjük, és minden kalandvágyó diáktársunknak csak ajánlani tudjuk ezt a fantasztikus tábort. Uzsák Dóra VII.N Lánytrió Farkaslakán Az idei tanév nekem és két osztálytársnőm - Menyhárt Sára és Gažík Viktória - számára, hogy úgy mondjam, in médiás rés kezdődött, ugyanis rögtön szeptember második hétvégéjén Erdélybe utaztunk egy irodalmi versenyre, melynek témája a 120 éve született Tamási Áron élete és munkássága volt. Még június végén magyartanárnőnk, Spátay Adriana javasolta, hogy már a nyári szünetben kezdjük meg a felkészülést, olvassuk el a versenyhez kapcsolódó temérdek kötelező és ajánlott irodalmat. A tavalyi, Shakespeare nyomában című vetélkedő sikerén felbuzdulva természetesen jelentkeztünk a versenybe. Szeptember 14-én indultunk Budapestre, ahol csatlakoztunk testvériskolánk, a Szent István Gimnázium versenyzőihez, együtt bu- szoztunk Székelyudvarhelyre. A majd 12 órás út hosszú és fárasztó volt. Reggel 7-re értünk a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium (szintén a testvériskolánk) kollégiumához, ahol megszálltunk erre a három napra. A délelőttöt a szentistvánosokkal Szejkefürdőn töltöttük. Ez a hely főleg Orbán Balázsról (ugyancsak székely író, illetve néprajzi gyűjtő is), valamint az egymás után hosszú sorban elhelyezkedő, jellegzetes székely kapukról híres. Este feltérképeztük Székelyudvarhelyt, ke- resztül-kasul jártuk a várost. Megállapítottuk, hogy valóban csodálatos helyre jöttünk. Habár nagyobbacska városról van szó, nem volt autódudáktól hangos, sokkal többeket láttunk gyalog, biciklivel (sőt gördeszkával és görkorival is) közlekedni, mint kocsival. Mindig kellemes nyüzsi uralkodott, de sosem volt túlzsúfolt vagy fojtogató a légkör. Kedvenc helyünk a város közepén elhelyezkedő hatalmas, kitűnően kiépített park lett. Szombat reggel izgatottan ébredtünk, hisz aznap került sor jövetelünk eredeti céljára. Délelőtt minket és versenytársainkat kisbuszokkal fuvaroztak el Farkaslakára, Tamási szülőhelyére. A helyi művelődési központban összesen 8 csapat mérte össze tudását a magyar nyelvterület különféle helyeiről: két budapesti, két fertőendrédi, egy lengyeltóti, egy borsi, egy székelyudvarhelyi, valamint a mi, komáromi csapatunk. Összesen hatféle feladatot kaptunk, amelyek mindenféle szempontból érintették Tamási életét és műveit. Az egyik legviccesebb és legérdekesebb talán az volt, amikor írnunk kellett egy ún. „feleselő párbeszédet”, majd elő is kellett adnunk. A verseny készítők a Tamás i-művek2017. október 5. | www.ujszo.com bői, valamint a székely mentalitásból vették az ötletet, a székely emberek ugyanis köztudottan keveset beszélnek, de ha mondanak valamit, akkor az nagyon ütős. Tamási Áron alkotásaiban, különösen az Ábelben, ez gyakran fel is lelhető. Olvasmányélményeink alapján nem is volt nehéz hasonlót kreálnunk. Minden csapat nagyon ügyes volt, sok helyes, humoros kis jelenetnek lehettünk tanúi. A feladatok között volt olyan is, amely nem nyerte el a tetszésünket: különböző fényképeket mutattak nekünk az író életéből, és meg kellett állapítanunk, kik vannak rajta. Sokszor fogalmunk sem volt a válaszról, hisz a fotókat akkor láttuk először. Ettől függetlenül, elég sok dolgot tudtunk, és megtettünk mindent, amit lehetett a jó eredmény érdekében. A pontok összegzése után beigazolódott a megérzésünk: 2. helyezést értünk el, mindössze 4 ponttal lemaradva a hazai Tamási Áron Gimnázium csapatától. Tekintve, hogy ők hazai pályán mozogtak, határozottan büszkék voltunk az eredményünkre. A kiértékelésen rendkívül értékes jutalmakat kapott minden csapat és a felkészítő tanárok. Egy kiadós ebéd után boldogan távoztunk a verseny helyszínéről. Még másfél napig élvezhettük erdélyi ott- tartózkodásunkat. Szombaton megnéztük Tamási szülőházát, ahol maga az író unokaöccse, a most 87 éves Sipos Mátyás mesélt nekünk nagybátyjáról. Páratlan élmény volt olyan embertől hallani a nagy székely íróról, aki a való életben is ismerte őt, s mindezt hamisítatlan székely táj- szólásban. Sipos Mátyást látni és hallani olyan volt, mint találkozni egy darabkával a múltból. Vasárnap folytatódott az élmények sorozata: hatalmas túrát tettünk a híres Hargitára. A hegy tetejéről gyönyörködtünk az előttünk elterülő mesebeli tájban, majd az innen jóval messzebb elterülő Szökő-vízesést csodáltuk meg, amely mélyen a fák közt van elrejtve, és meglehetősen kacskaringós út vezetett hozzá. De megérte, a látvány kárpótolt minket a sok gyaloglásért. Szerintem mind a hárman kijelenthetjük, megérte erre a versenyre jelentkezni, nemcsak az elért siker miatt, hanem mert olyan helyeken járhattunk, melyekről azt mondják (s most már mi is megerősíthetjük), hogy minden magyarnak látnia kell legalább egyszer. Biztos vagyok benne, hogy életem során még visszatérek oda. Finta Viktória, 111. A Melléklet az Új Szóban! Keresse kedvenc napilapjával eg: szombatonként a stag e héten 50 eurót NYERHET! , 1* =■ rŕ I 4 I *** 0 JEMENY Ea »» SZINTÉN Ä ‘része LATINUL j OLASZ FŐVÁROS ANNO GYÖKE ŕrr.L* Ľ-,., | ROYAL SO. * t ___
