Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-06 / 205. szám, szerda
6 KULTÚRA 2017. szeptember 6. | www.ujszo.com Levólkoncert szemérmes szavakkal Bálint András Bartók Béla írásait szólaltatja meg Fülei Balázs zongoraművész kíséretében SZABÓ G. LÁSZLÓ Színpadra vitte Radnóti, Haltai és Márai naplóírásait, önálló esten szólaltatta meg Szép Ernőt, Babits Mihályt és Arany Jánost, játszott Mozart-operában, narrátora volt Stravinsky ós Honegger műveinek. Bálint András most Bartók Béla leveleinek tolmácsolására készül a budapesti Radnóti Színházban. Levélkoncert lesz a Viva Bartók című est. Fülei Balázs, a harmincnégy éves, Liszt-díjas zongora- művész és Bálint András közös előadása. Két Bartók-mű között a zeneszerző különböző személyekhez címzett levelei hangzanak el, a két előadó gondos válogatásában. „Balázs ötlete volt ez a különleges est - mondja Bálint András. - Ő keresett meg, hogy hozzuk létre, miután nagyon jó érzékkel válogatott a világhírű zeneszerző leveleiből. Bartók ugyanis vagy ezer levelet hagyott ránk, s ugyanolyan remekül írt, mint ahogy zongorázott vagy ahogy zenét szerzett. Precíz, pontos, szarkasztikus. Illyés Gyula meglátása szerint szikár, szigorú zenész, hű magyar. Az én javaslatomra több személyes levél is bekerült az anyagba. Ezek családi és baráti levelek Geyer Stefihez, Ziegler Mártához, Pásztory Dittához. Szeretném, ha a közönség a valós személyiségét is megismerné, és nem csak arról tudna, hogy miképpen kutatta a népzenét például a Zoboralján. De bekerült a válogatásba az a híres levele is, amelyet Mülleméhez írt, még az emigrációja előtt, vagy amit az édesanyjának küldött. Felolvasom azt az írását is, amelyben megindokolja, miért nem lép be bizonyos zenei társaságba, ahonnan a legjobb zenészek hiányoznak, vagy hogy nem hajlandó senkinek a fiát protekcióval felvenni a Zeneakadémiára. Egyértelmű a politikai kiállása is. Vállalja, hogy elmegy Amerikába, a bizonytalanba. Nagyon egyenes. Céltudatos. Kiváló megfigyelő. Isteni humorral mesél népdalgyűjtéseiről, hogy a felvidéki magyar parasztok mennyire helyesek és viccesek. Van egy levél, amelyben tudományosan, mégis nagyon érthetően leúja, hogyan tudja használni a parasztzenét a saját műveiben, Balázs pedig majd meg is mutatja ezt. Bartók nagyon jó apa, törődő szülő volt, az a két fiához írt leveleiből is kiderül. A zaj rettenetesen zavarta. Csendre vágyott. Ebben szinte hisztérikusvolt. Jogosan.” Galgóczy Judit, az előadás rendezője a pécsi Zeneművészeti Főiskolán végzett. Mozart, Beethoven, Sztravinszkij, Verdi, Puccini, Leoncavallo műveit vitte már színre. „Én nem vagyok annyira otthonos a zenében - állítja magáról Bálint András. - Tizenhét éves koromban, „Isteni humorral mesél népdalgyűjtéseiről, hogy a felvidéki magyar parasztok mennyire helyesek és viccesek." amikor a Móricz Zsigmond körtéren felavattak egy Bartók-emléktáblát, én mondtam el Illyés Gyula Bartók- versét. Az irodalom felől indultam el Bartók Béla felé. Első önálló estem, a Magyarország messzire van emigránsok írásaiból állt. Mikes Kelemennel kezdtem, és a végén felolvastam azoknak a nevét, akik 1850 óta elhagyták ezt a hazát. Jó hosszú névsor kerekedett, Kossuth Lajostól Bartókon át egészen Máraiig, köztük Bálint Györggyel, Hatvány Lajossal, Szomory Dezsővel. De még Tamás öcsém nevét is kimondtam, aki 1977- ben disszidált Németországba. Ezt a részt úgy szerkesztettem meg, hogy közben halkan megszólalt Bartók Concertója, aztán erősödni kezdett a zene, s az 5. tétel elnyomta a neveket. Nagyon erős volt a hatás.” De van még egy erős élménye Bálint Andrásnak Bartókkal kapcsolatban. Öt évvel ezelőtt elhívták Párizsba, egy ottani előadásba. „Christop von Dohnányi vezényelte az Orchés- tre de Paris-t, A kékszakállú herceg várát adták elő egy nagyon híres német baritonnal és egy orosz mezzoszopránnal. Megkerestek, hogy mondjam el magyarul a Balázs Béla által írt prológot. Nagyon megtisztelő volt a felkérés. A karmester, Dohnányi Ernő unokája egy szót sem tud magyarul. S bár az énekesek sem beszélték a nyelvünket, magyarul énekeltek. Végighallgattam a próbát, és mondtam nekik, hogy ha nem veszik zokon, adnék nekik néhány tanácsot a kiejtéssel kapcsolatban, vagyis korrepetálnám őket magyarul. Nagyon hálásak voltak, el is fogadták az észrevételeimet. Igazán szép előadás született.” Bartók szerelmes levelei inkább szemérmesek, semmint szenvedélyesek, vélekedik Bálint András. „Könyvekről, filozófiáról, az Istenről, létcélról beszél Geyer Stefinek. Üdvözli egy istentelen, aki becsületesebb, mint az istenesek nagy része - írja neki. Vagy, hogy: Ne féltse az olvasmányoktól fiatalságát! Egy idősebb férfi ír egy fiatalabb nőnek nagyon visszafogottan. Öntudatos, titokzatos, sértődékeny művész volt Bartók. Meghatóan gondoskodó apa, jó humorú történetmesélő, művészi céljaiban engesztelhetetlen, éles szemű és szarkasztikus megfigyelő, igaz hazafi. Színészpróbáló feladat az ő szövegeit elmondani. Nagy örömömre felismerem bennük a saját gondolataimat. Ezek alapján egyes szám első személyében hangzik el ez az est is. Lehet, hogy Bartók és én hasonlítunk valamiben?” Szeptember 26-án kiderül. Lehet, hogy Bartók és én hasonlítunk valamiben?” (Szkárossy Zsuzsa felvétele) A kortárs zene normális helyéről HIZSNYAN GÉZA Minden páratlan év augusztusának utolsó hetében az észak-morvaországi Ostrava Közép-Európa kortárs zenei központjává válik. Ennek a ténynek pedig fölbecsülhe- tetlen kulturális és kultúr- szociológiai jelentősége van. Kultúrszociológiai, mert az egykori ipari és bányászati központban a megszüntetett bányák és kohászati létesítmények helyén számos igen ötletesen kialakított, változatos és igényes programot kínáló kulturális intézményt hoztak létre. Azt hiszem, ez a sikeres kezdeményezés nemzetközi szinten is elemzésre és követésre érdemes. Az Ostravai Napok, vagyis az új és kísérleti zene fesztiválja 2001-től nyújt lehetőséget kortárs zeneszerzők találkozására, együttgondolkodására, műveik bemutatására, valamint fiatal zeneszerzőknek jelentős mesterek vezetésével végzett műhelymunkára. Petr Kötik, a New Yorkban és Ostra- ván élő zeneszerző - a fesztivál megálmodója, művészeti igazgatója és mindenese - az idei műsorfüzetben így fogalmazza meg a szervezők „hitvallását”: „Szerettünk volna létrehozni egy alkotó légkörű környezetet úgy a neves, már ismert, mint a fiatal, kezdő zeneszerzők és előadóművészek részére, és koncerteken bemutatni őket a nagyközönségnek. /.../ Legalább három hétre megváltoztatni a minket körülvevő „nem normális” zenei helyzetet, olyanra, amely a ma zenéjével foglalkozik. A jelen nem normális helyzet a zenei intézmények múltba fordulásának a következménye. Reggeltől estig antikvár zenét pumpálnak a közönségbe, és a jelen zenéjét valamiféle idegesítő zavarkeltésnek tartják. Pedig a normális közeg /.../ elsősorban a saját korával foglalkozik.” Éles, elgondolkodtató szavak, kár, hogy a komolyzenei élet irányítói, szervezői közül kevéshez jutnak el, még kevesebbet késztemek közülük gondolkodásra és cselekvésre. Az ostravai szervezők mindenesetre gondolkodnak és cselekednek. Ennek eredménye idén 22 koncert, számos kísérőrendezvény (kiállítás, filmvetítés stb.), valamint a fiatal zeneszerzők hagyományos, 3 hetes mesterkurzusa volt, melyen 11 ország 37 ifjú művésze vett részt olyan lektorok vezetésével, mint Phil Niblock, Roscoe Mitchell, Klaus Lang, George Lewis, az operaszerzőként világhírű Miroslav Smka. Ami a - szinte mindig telt házas - koncerteket illeti, a közönség számáMíroslav Srnka Make no Noise című operája Münchenben már nagy sikert aratott, most Ostraván is bemutatták (Képarchívum) ra különlegesen érdekes, a fiatal szerzőknek pedig tanulságos, hogy az ifjú rezidensek művei nemcsak a lektorok, de a már klasszikusnak számító 20. századi szerzők (pl. Ligeti, Sciar- rino, Varése, Stockhausen, Feldmann, Ives, Glass, Cage) müveivel együtt hangzottak el. A hihetetlenül gazdag kínálatot fölsorolni sincs hely, néhány különlegesen érdekes pillanatot azért szeretnék kiemelni. Volt egy maratoni, 5 órás koncert: hallhattunk benne szuggesztív, gondolatébresztő, minden hatásvadászattól mentes zenét rezidenstől (az amerikai-német Ben Richtertől) és lektortól (a nekünk Pannonhalmáról is ismerős Klaus Lang weisse farben című alkotását); játszott a kortárs zene egyik leghivatottabb tolmácsoló- ja, Daan Vandewalle belga zongoraművész; láthattunk-hallhattunk „nem kürtversenyt” (No.36 NONC- oncerto for Hóm - a Hollandiában élő Richard Ayres híres arról, hogy műveihez „koreográfiát” is készít a zenészeknek, itt Daniel Costello kürtművész nyújtott egyszerre kiváló zenei és sportteljesítményt); de hallhattuk a dzsesszben és komolyzenében egyaránt jól ismert Rosco Mitchell müvét is, melyben a legnagyobb élményt a szerző fantasztikus szaxofonjátéka jelentette. A koncert végére azután még egy improvizációs „betétet” is kaptunk - mindenki sajnálta, hogy az 5 óra ilyen hamar elillant. Másnap az Éjjeli szólók című koncerten élvezhettük 9 fellépő művész és az általuk előadott művek virtuozitását. Mind a művek, mind a szólistateljesítmény szempontjából kiemelkedett Kaija Saariaaho nagybőgőre írt Folia című műve a turóc- szentmártoni származású ifj. František Výrostko előadásában. A fentieken kívül hallhattuk például a Cseh Rádióban egyenes adásban közvetített, Radikális múlt című koncertet a még élő idősebb szerzők és a „nagy elődök” (íves, Feldmann, Cage) műveiből, az 1969 óta Kanadában élő és megbecsült, de Csehországban méltatlanul keveset játszott Rudolf Komorous és tanítványai zenéjéből, valamint bemutatták Miroslav Smka Münchenben már nagy sikert aratott operáját (Make no Noise) is. Sok hasonló színvonalú eseményre lenne szükség, hogy a kortárs zene „normális” helyére kerüljön a kulturális életünkben.
