Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-30 / 225. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2017. SZEPTEMBER 30. FILM ] 3 Isztambul macskái a mozivásznon Ott hunyorítanak a mecsetek kapujában, ott pihennek az autók tetején, ott miá- kolnak a halpiacon, és ott dorombolnak a szőnyegboltok kirakatában. Isztambul a macskák városa. eptember közepén végre a magyarországi mozikba is eljutott az elmúlt év egyik legkülönlegesebb dokumentumfilmje, a Kedi - Isztambul macskái. Főszereplői Sári, Bengü, Aslan Parcasi, Psikopat, Deniz, Gamsiz és Dumán, heten Isztambul több százezer kóbor macskája közül. Mindannyian más városrészben laknak, s a rendező, Ceyda Torun az ő történetükön keresztül mutatja be azt a lenyűgöző szimbiózist, amelyben ez a város él a macskákkal. Isztambulban teljesen hétköznapi jelenet, hogy a kompra váró disztingvált fejkendős hölgy ölébe felhuppan egy macska, ahogy az is, hogy rosszarcú, bőrkabátos vagányok futnak be egy boltba tíz deka szalámiért, hogy szétosszák a környék macskái között. „A macskák tisztában vannak Isten létezésével. A kutya azt hiszi, hogy az ember az isten, de a macskák tudják, hogy mi csak közvetítők vagyunk” - mondja egy isztambuli férfi a filmben. „Sokkal magányosabb lett volna a gyerekkorom, ha nincsenek a macskák” - állítja a rendező Ceyda Tónin, aki 79 perces filmjével azt az Isztambult akarta megmutatni, amelyről ugyan nem olvashatunk az útikönyvekben, de amelyet nem lehet nem észrevenni, ha a városba látogatunk. A filmben azonban egy szokadan perspektívából, a macskák látószögéből ismerjük meg a várost. A híres piros villamos a Taksimon vagy a Galata torony masszív fala most csak elmosódott kulissza lehet, a fókusz a dobozokból készült cicaházakon, a kis tégelyekbe porciózott macskaeledelen és a halászok standjai körül vergődő kis halakon van. Isztambul utcáit a legkülönfélébb fajtájú és mintájú macskák róják - ez a sokszínűség annak is köszönhető, hogy a különböző országokból érkező hajók macskái a kikötőkben elbóklásztak a szárazfoldön, és gyakran lemaradtak a továbbinduló hajóról, így újabb és újabb kolóniák jöttek létre. A Kedi gyönyörűen fényképezett film, a nézőnek már az is elég, hogy elolvadjon, hogy széles vásznon, premier plánban nézhet egy békésen szuszogó macskaorrot a hozzá tartozó rezgő bajusszal. De a Kedi több, mint szépséges macskákról készült gyönyörű filmkockák gyűjteménye. A hét főszereplőnek teljesen különböző a személyisége (macskaisága), van közöttük féltékeny „pszichopata” és fiistölthús- imádó gendeman is, ám a velük törődő emberek történetében vannak jellegzetes kapcsolódási pontok. Akár egy menő étteremben dolgoznak, akár egy rozoga hajón élik félig csavargóként az életüket, mind arról számolnak be, hogy a macskákkal való találkozás így vagy úgy megváltoztatta az életüket. Aki gondját viseli egy élőlénynek, annak már nem lehet céltalan az élete. „Olyan filmet szerettem volna készíteni - fogalmazott a film sajtóanyagában Ceyda Torun -, amely után a nézőnek olyan érzése lesz, mintha váradanul egy macska ku- corodott volna az ölébe simogatást kérve, hosszasan dorombolva.” Sikerült. A Kedi macskaimádóknak kötelező, de mindenki másnak is ajánlott, aki szeremé közelebbről megismerni a puha tappancsok nagyvárosi világát. BődTitanilla
