Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-30 / 225. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2017. SZEPTEMBER 30. RIPORT 15 ben. Feszült kíváncsisággal indultunk déli részére, hiszen számunkra ismereden települések nevét is úti célul tűztük ki. Persze csalódások is értek: vagy átalakították lakóházzá, intézetté a kolostorokat, s ezért a magyar relikviáknak nyoma veszett, vagy éppen csak a vasárnapi misére nyitották meg a templomot, s azt már nem tudtuk megvárni. Kanyargós, dimbes-dombos, hetású szerzetesrend, a pálosok tagja volt. A pálos rend szerzetesei fehér csuhában jártak, ezért nevezték Fehér Barátnak is. Jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. A könyvtár előcsarnokában látható Montepulciano Toszkána északi részén található a Monte della Verna kolostor. Igencsak magasra kanyarog fel a szerpentin a ferences kolostorig. Próbálkozásunkat, hogy a magyar boldog ferences szerzeteseket ábrázoló képeket lássuk, nem koronázta siker, mivel azok az épületek idegenektől elzárt részében találhatók. Toszkánában - mint ahogy Um- briában is - lépten-nyomon Szent Ferenc kedvelt helyeire bukkanunk. A legenda szerint ide vonult vissza böjtölni. Elmélkedése helyszínéül világtól elzárt szép helyet választott. Láttuk, szellemisége tovább él, a kolostor kertjében jóképű ferences szerzetes fiatalemberek beszélgettek. Idősebb Markó Károly lakóhelye, a Lapeggi villa Antellában festett képe tekintett le ránk, kötőjében az elmaradhatadan rózsákat tartva. A Santa Maria in Gradiban Szent Zoárd (Szórád)-András nyomait találtuk meg, a freskók alatti feliratok egyértelművé teszik a személyt. A templom egy vászonra festett olajképet is őriz róla. A legenda szerint (melyet a Kr. utáni ezredik év vége felé rögzítettek) Zobor-he- gyi remeteként élt, és Nyitra székes- egyházában temették el. Remetetársával ők az első magyar szentek. Cortona Cortonában szállodánk tetőteraszáról esténként a nap eseményeit, látnivalóit megbeszélve elmerülhettünk a látványban: távoli hegyek koszorúja előtt a Trasimeno-tó víztükre csillogott. A városban - megtekintve a szépséges, etruszk emlékekkel teli múzeumot - az egyházi gyűjtemény irányába vettük utunkat. Itt meglepetés várt bennünket. A Fra Angelico által festett Angyali üdvözlet termében bájos királylányként ábrázolva fedeztük fel Árpád-házi Boldog Mar- gitot egy nagy táblaképen. Ót nem említette könyvünk, így saját „trófeaként” könyvelhettük el megtalálását. Fra Angelico a quattrocento reneszánsz időszakának festője volt. Művei többnyire középkori vonásokat tükröznek, sok arany, kék, piros színnel dolgozott. A Margit-képet a Sassetta néven ismert Stefano di Giovanni a 15. században festette. A további magyar emlékért meg gatagban nagy sokára akadtunk rá valakire, aki útba igazított bennünket: csak felfelé a hegyre! Olajfakertek között ballagtunk sokáig, míg elértük a szent helyet. Két dolgot kerestünk: egy Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló festett faszobrot, s egy festményt ugyancsak róla. Sehol sem találtuk. Mit tegyünk? Láttunk egy templomhoz épített, kolostornak tűnő épületet, becsöngettünk zárt kapuján. A kaputelefonon bemondott angol szavakra bői bukkan elő. Könyvtárának előterét számos festmény díszíti. Ezek közül egy temperával festett nagyméretű Martinuzzi (Fráter) György váradi püspököt, a későbbi esztergomi érseket, bíborost és erdélyi vajdát ábrázolja, amint 1551-ben beveszi Lippa városát a törököktől. Egy hosszú latin nyelvű felirat is megörökíti életét, amely tévedést is tartalmaz. Montolivetói bencés szerzetesként nevesíti az egyházfit, holott ő az egyeden magyar alapíOlajfák hegye, a kolostor kerengője egy fiatal, szakállas szerzetes nyitott ajtót. Kézzel-lábbal magyaráztuk, mit szeretnénk, s mikor felfogta, hogy magyarok vagyunk, a fejére csapott, s bevezetett a templomban egy zárt kápolnácskába, ahol megtaláltuk Erzsébet szobrát. E szobor számunkra inkább érzelmi, mint művészi élményt jelentett. Mint kiderült, a festmény a klauzúrába (a kolostor zárt, nem látogatható részébe) került. A lengyel atyától elbúcsúzva azon morfondíroztunk, milyen az élet: a nyüzsgő városban nem is tudják talán, hogy felettük a hegyen szerzetesek fohászkodnak értük. E város szülötte a 19. századi zeneszerző Ciro Pinsuti, aki háromfelvonásos operát komponált Mátyás királyról. A helyi színházat - szinte minden városban van színház Olaszországban, és legtöbbször meglepődve tapasztaltuk belterük gazdag kialakítását - is róla nevezték el. Társulatot többnyire nem tartanak fenn a települések, a színházakat úgynevezett stagione rendszerben működtetik (egy-egy előadásra, szezonra szerződött színészekkel). Monte Oliveto Maggiore Monte Oliveto Maggiore (Olajfák hegye) kolostorát hegyek közötti kanyargós úton értük el. Erre a helyre, a hegyek közé, Szent Ferenc munkra azért volt érdekes, mert Árpád-házi Boldog Margitot megörökítő képet kerestünk. Margitot a középkorban avatták boldoggá, míg szentté csak 1943-ban. Egy, a Madonnát a kis Jézussal ábrázoló festmény predelláján (a fő képet keretező kis kazetták sora) meg is találtuk, a felirat egyértelmű volt: „S. MARGARITA D’UNGARIA”. Két más emlék kapcsolódott még a magyarokhoz az Useppi családon keresztül. Az egyik már majd’ 200 éve megsemmisült, mivel az azt őrző templomot régen lebontották. Az egykori emlék egyébként a Sárkányrend címerét ábrázolta, amellyel V. László tüntette ki az egyik grófot. Ezt a lovagrendet Zsigmond király alapította, s érdekessége, hogy egyik védőszentjéül Margitot választották. A másikra - ami egy Useppi családból származó alakot ábrázol, akit Zsigmond magyar király 1410-ben püspökké tett - nem bukkantunk rá. Chiusi Siena megye fontos települése, az etruszkok által alapított Chiusi városa - csodák csodája - szintén hegyre épült. Fontos vasúti csomópont voltát régen elmúlt hátizsákos turista korunkból ismertük, amikor egy éjszakát töltöttünk el az állomás padjain, állandóan felriadva a hangpsbemondó kiabálására. Most azért kerestük fel, hogy magyarjaink előtt hódoljunk a Szent Ferencnek szentelt templomban. Egy 17. századi, fáira függesztett festményen a Madonna mellett Kapisztrán Szent János, a nándorfehérvári hős csaknem életnagyságú alakja jelenik meg. A hazájában, Olaszországban, s a husziták ellen inkvizítorként tevékenykedőt a török elleni keresztes hadjárat szervezésével bízta meg a pápa. Idős kora ellenére buzdító szavával és tettével - keresztjét magasba emelve vezette embereit a török ellen - Hunyadi János segítségére sietett, s jelentős része volt a nándorfehérvári győzelemben. Árpád-házi Szent Erzsébet alakja két üvegablakról is ránk köszöntött itt. Nevét is megörökítette a mester, s az alak kezében tartja rózsáit. Tapasztaltuk már Umbriában s itt Toszkánában is, hogy milyen sok Szent Erzsébet-megjelenítés található. Ennek kettős oka lehet: egyrészt az, hogy Szent Ferenc kortársa volt, s a ferencesek - mai szóhasználattal élve - világi rendjébe tartozott; másrészt az, hogy Magyarországi Mária nápolyi királyné tudatosan terjesztette a középkorban a magyar szentek tiszteletét. Utunk során olyan városokat is felkerestünk, amelyekben nem található magyar emlék. Toszkána legdélibb részében, különleges fekvése okán látogattuk meg Pitigliano városát. A meredeken leszakadó tufacsúcsra épített város zegzugos utcácskái letűnt idők gazdagságáról árulkodnak. A Rómából elűzött zsidó kereskedők találtak itt otthonra a középkorban. Az utcákon lépten-nyomon a „vendre” (eladó) feliratot láttuk kifüggesztve a régmúlt hangulatát idéző házakon. Itt is szembesültünk azzal a ténnyel, hogy elöregszik az olasz népesség. Idős emberek bandukolnak a kővel kirakott utcákon. A szűk helyekre autó nemigen juthat be, így kis, háromkerekű teherhordó járgányokkal juttatják el a mindennapi bevásárlást az időseknek. Hazafelé tartva útba esett Rimini városa. Tempio Malatestiano nevű templomában a szívemnek kedves Piero della Francesca freskóját csodálhattuk meg, amelyen Szent Zsigmond arcképében Zsigmond királyunkat ábrázolta 1451-ben. Immár harmadszor bóklászva a toszkán vidéken azzal szembesültünk, hogy még mindig rengeteg a meglepetés. A tudat, hogy jó hírünk magyar személyek ábrázolásával, feliratokban - ha sokszor rejtve is - ott van a világban, megerősödött bennünk, s jó érzéssel tölt el. Egyben kihívás is új tájak felkeresésére. Csermák Zoltán Montepulciano hegyre épült városának arányos, szépen formált középkori főteréből nyűik a múzeumba vezető út. A képtár részben található, nagyméretű táblára festett olajképen Árpád-házi Szent Erzsébet finom rajzolatú alakja látható. A temetőtemplom is rejti szentünk ábrázolását, sajnos bejutásunk többszöri kísérletét sem koronázta siker. A néptelen sírok A montepulcianói városháza (A szerző felvételei) kellett „dolgoznunk”. Egyre emelkedő úton haladtunk a majd hegytetőn fekvő kolostor felé. Templomába lépve az egyik oszlopról köszöntött ránk Árpád-házi Szent Erzsébet fehér, jelenkori szobra, s egy mellékoltárnál Szent Margit festett arca. Érdekesség, hogy itt őrzik cortonai Szent Ágnes ereklyéjét, aki az elesettek, a hamisan vádoltak, hajléktalanok, árvák, egyedülálló anyák, megtért prostituáltak, csavargók és vezeklők védőszentje. Monte della Verna Siena megyében Számtalan kisebb város rejt magyar vonatkozású emléket Siena megyésora között, a tavaszi melegben, egy lélek sem volt, akitől segítséget kérhettünk volna. Jóllehet iránytűként használt könyvünk azt írta, a temetőőr kérésre kinyitja a templomot, ottlétünkkor az őr nem került elő. A városba felvezető út mellett érdemes meglátogatni a reneszánsz építészet tipikus jegyeit viselő, letisztult, görög kereszt alaprajzú San Biagio-templomot. Travertinből építették, s az aranysárga kő ragyogása napsütésben már messziről hívogatja a turistát. San Gimignano Valószínűleg sok olvasó előtt cseng ismerősen San Gimignano neve. Az égre meredő szögletes tornyok sziluettje már messziről látható, mesébe illő látvány. A lakótornyok városaként számon tartott település központját 1990-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára. A középkori történelem viharai elől magas, védhető építményekbe bezárkózó családok élete sötét térben zajlott, a lőrésnyi ablakok nem sok fényt engedtek be. A valaha állt 72 toronyból ma már csak 14 nyúlik az ég felé. Lakótornyok maradványaival más városokban is találkoztunk, de itt maradt meg a legtöbb viszonylagos épségben. A San Agostino-templom sötét belső terébe kevés turista jutott el. SzáInában A cortonai triptichon - jobbra Árpád-házi Boldog Margit gyes-völgyes utakon, jellegzetes növények: olajfaligetek, szőlőültetvények, megművelt szántóföldek, ciprusfasorok között vitt utunk. Sinai unga Sinalungában hiába érdeklődtünk a városka főterén a San Bernardino- templom iránt. A kavargó piaci forpéldáját követve, vagyonát hátrahagyva, barátaiban követőkre találva, 1313-ban vonult el egy gazdag úr, életét Istennek szentelve. Pápai jóváhagyással a bencés rend befogadta őket, s annak speciális ágaként olivetánusok lettek. A jelenlegi apátság méretei lenyűgözők. Téglából emelt temploma, a hatalmas rendház lombok sűrűjéBemardino Filipponi di Vercelh olivetánus apát képe is, magyar címerrel és Zsigmond királyt említő felirattal. Ő a dömösi monostor elöljárója, priorja volt. Lenyűgöző az apátság nagykeren- gője. Jó sorsom a világ sok tájára elvetett, több tucat kerengőt láthattam, de méreteiben talán ez volt a legnagyobb. S az apátságban még két, nem látogatható körfolyosó is van. A falakat végig 36 hatalmas - Signorelli és Sodorna által festett — freskó díszíti, amelyek a bencés rendalapító és a barátok életének részleteit ábrázolják. Luca Signoréik a 15-16. század fordulóján alkotott, bravúros anatómiai ábrázolású műveivel számtalan helyen találkoztunk. Sodorna a Cinquecento jelentős egyénisége. Az apátság kerengőjének freskóin finom részleteket, érzelmeket jelenített meg. Játszó gyermekek, állatok, gazdagon kimunkált ruhák, természeti hátterek egészítik ki, s teszik élvezhetővé a vallásos témájú kompozíciókat.
