Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-26 / 221. szám, kedd
www.ujszo.com I 2017. szeptember 26. KÖZÉLET 3 Hangnemet válthat a radikális AfD Frauke Petry most már inkább visszafogná az AfD-t (TASR-feivétei) FINTA MÁRK A világháborús náci rezsim árnyaival évtizedek óta küzdő Németországban 1949 óta először fordult elő, hogy egy radikális jobboldali párt került be a parlamentbe - méghozzá nem is elhanyagolható erőként. Az Alternatíva Németországnak (AfD), mely 12,6 százalékot szerzett a hétvégi német választásokon, azonban már most komoly identitásválsággal küzd. Hogy mi is a német politika legújabb mumusaként emlegetett parlamenti újonc, az arculatát a muszlim- és bevándorlásellenességre, populiz- musra építő, olykor egyenesen neonáci hangot megütő AfD politikai profilja, azt talán még maguk sem tudják pontosan, hiszen rövid, mindössze négyéves létezésük során gyakran váltogatták a politikai üzeneteiket. Euroszkeptikus pártként indultak 2013-ban (akkor az kevesebb mint 5 százalékot hozott neki, majd 2015-ben ráálltak a bevándorlásellenes vonalra, ami 2016 tavaszára 16 százalékig lőtte ki őket a felméréseken. Most pedig ismét úgy tűnik, változtatni kényszerülnek politikájukon, ha ki akarnak tömi a politikai izolációból. A párt agresszív, kétes és demagóg üzenetekkel telített utóbbi két éve azt mutatja, beleillenek azon világméretű, elitellenes, politikai trendbe, mely a brexittel kezdődött, Donald Trump megválasztásával folytatódott, majd több európai országban is teret nyert magának. A szövetségi választásokon 90 mandátumot szerző AfD több hasonló európai feltörekvő radikális párthoz hasonlóan célzottan a protestszavazókra hajtott rá, és hozni tudta, amit előzetesen vártak tőle. Hajbakapás élő adásban Arról azonban, hogy fejetlenség uralkodik a pártban, tanúskodhat, hogy immár parlamenti erőként első sajtótájékoztatójukon ünneplés helyett az AfD vezetői azonnal hajba is kaptak. Frauke Petry, a párt társelnöke és legismertebb politikusa a tájékoztatón bejelentette, nem lesz az AfD parlamenti frakciójának tagja. Tette mindezt úgy egy elvileg sikeresnek számító választási éjszaka után, hogy mellette ült Jörg Meuthen, a másik társelnök, valamint a párt két listavezetője, Alice Weidel és Alexander Gauland. Petty keményen nekiesett Alexander Gaulandnak, a párt kancelláijelöltjének, a nyilvánosság elé tárva a párt belső feszültségeinek lényegét. Petty ugyanis — nem először - nyíltan kritizálta Gauland retorikáját. Gauland, a 76 éves egykori CDU-s politikus kampányban használt hangneme ugyanis minden volt, csak nem mérsékelt: korábban például meglehetősen visszatetsző módon a német katonák második világ- háborús eredményeit méltatta. Pettynek azonban - akinek szintén nem kellett a szomszédba mennie, ha szélsőséges kijelentésekről volt szó - a tabudöntögetésen túlmutató céljai vannak az AfD-vel. A protestpártból konzervatív reálpolitikát folytató, kormányképes pártot akar faragni. A valóság visszavág A sajtótájékoztatón történt közjátékot Jörg Meuthen tetőzte be azzal, hogy azt mondta, Petty jó ideje nem működik együtt konstruktívan a pártvezetéssel, és hangsúlyozta, nincs két tábor a pártban, nincs mérsékelt és szélsőjobboldali irányzat. Pedig jelen pillanatban úgy tűnik, a párt szempontjából Pettynek áll a zászló, már csak a politikai valóság miatt is: bár az agresszív, populista hangnem vitte be a korábbi törpepártot a német parlamentbe, az már most látszik, hogy egyedül lesznek. Természetes politikai szövetségesük nincs még az ellenzéki oldalon sem, ráadásul úgy tűnik, a 12,6 százalék ezzel a retorikával, a jelenlegi elitellenes hullámot meglovagolva is a plafont jelentette nekik - érdekesség, hogy Hollandiában és Franciaországban is nagyjából ennyit szerzett a politikai szélsőjobb. A plafon azért is tűnik abszolútnak, mert az AfD úgy érte el a 12,6 százalékot, hogy az ARD csatorna elemzése szerint elhódítottak több mint egymillió szavazót a CDU/CSU-tól, félmilliót a szocialista SPD-től, 430 ezret az eleve pro- testpártnak számító, főleg Kelet- Németországban erős Die Linke kommunista utódpárttól - emellett pedig csaknem 750 ezer eddig nem szavazó állampolgárt csábítottak az urnákhoz. Am Corina Horst elemző szerint - aki az Euronewsnak nyilatkozott - ez még nem jelenti azt, hogy ezek a szavazók beálltak a párt programja mögé. Az eredményekből és elemzésekből kiderül, az AfD- szavazói bázisa területileg is jól körülhatárolható: a tipikus AfD szavazó 30-35 év közti, keletnémet, alacsony végzettségű férfi, akinek az értékrendjét nem képviselték a standard német pártok. Ebből pedig ugyan profitálhat az AfD, hiszen Németország másik feldolgozatlan traumája a nácik mellett az ország újraegyesítése: sok keletnémet még mindig másodrangú állampolgárnak érzi magát, és rengeteg a frusztráció, problémáik nem kerültek be az általános politikai diskurzusba. Azonban ezt a területet láthatóan már kiaknázta az AfD. Frauke Petty tehát a polgári jobboldal és a centrista szavazók felé fordulva képzeli el a párt bázisának növelését - ehhez azonban biztosan vissza kell fogniuk az agresszív retorikát. Forrósodó nőmet politika Az AfD dolgát még nehezebbé teszi, hogy a hagyományos pártok minden bizonnyal összezárnak, és izolálják őket. S bár a radikálisok kijelentették, fő célpontjuk az elkövetkező négy évben Angela Merkel lesz, maga Merkel is úgy nyilatkozott: célja, hogy visszaszerezze az egymillió elvesztett CDU-szavazót a szélsőségesektől. A német politikában így minden bizonnyal alaposan kiéleződnek a viták, és eddig elhanyagolt terepre is kiterjednek majd. „Túl sokáig volt teljes egyetértés, és most itt az ideje annak, hogy mindenki elmondhassa a véleményét, valódi vita folyjon és ez elvezessen a kompromisszumig” - jegyezte meg Corina Horst az Euronewsnak. (Index, FÁZ, Euronews) Techet: Angela Merkel utolsó választási ciklusa jöhet Schulzot összepakolják. Az SPD történelmi vereséget szenvedett. (TASR/AP-fotó) LAJOS P. JÁNOS Átalakulhat a német politika a következő négy évben, az sem kizárt, hogy Angela Merkel már a ciklus közepén visszavonul. Techet Péter külpolitikai elemzővel beszélgettünk. Ki győzött, ki veszített ezen a választáson? Három történelmi jelentőségű esemény történt. Az egyik az AfD bejutása, hiszen az 1950-es évek óta nem volt szélsőséges párt a német parlamentben. Ez Németországban különösen fontos esemény, hiszen ezzel majdnem 100 szélsőjobboldali képviselő lesz a parlamentben. Habár a párton belül erős megosztottság uralkodik, amit az is mutat, hogy a pártelnök, Frauke Petty nem ül be a párt frakciójába. Ez jelenthet pártszakadást is? Több ember is megy az AfD elnökével? Ezt még nem lehet tudni. Azt sem lehet tudni, hogy Petty bejelentése pontosan mit jelent, azt sem, hogy hányán tartanak vele, nem zárják-e ki a pártból. Olyan hírek is megjelentek, hogy szervez maga köré egy tucatnyi embert, hogy saját frakciót tudjon alapítani. Frauke Petty is sok kérdésben radikális, és a párton belül kemény vita folyik arról, hogy maradjanak-e meg teljesen rend- szerellenes pártnak, elutasítva a második világháború utáni teljes fejlődést, vagy próbáljanak meg konzervatív párttá válni, hosszú távon akár a CDU partnerévé. A pártelnök inkább ezt szeretné, míg a frakcióban a radikális szárny van többségben. Mit jelent az AfD bejutása a német belpolitika szempontjából? Sokan attól tartanak, hogy ezzel az egész német politika radikalizálódni fog. Németországban a politika eddig elsősorban a konszenzuskeresést jelentette, nem voltak jellemzőek az extremitások nyelvileg sem. Az AfD megjelenésével ez teljesen megváltozik. A párt listavezetője nemrég arról beszélt, hogy igenis büszkének kell lenni arra, amit a német katonák tettek a második világháborúban. Egy másik politikusuk úgy vélekedett, hogy már nem kellene egyfolytában a holokauszttól beszélni. Hogyan értékeli a szociáldemokraták, az SPD vereségét? Igen, a második történelmi esemény a szociáldemokraták bezuha- nása. Ilyen rossz eredményt még nem értek el soha. Nekik egyértelműen ellenzékbe kell vonulniuk, mert ha maradnak Merkel mellett, akkor az teljesen felőrli őket. Ezért is jelentették be azonnal, hogy ellenzékbe vonulnak, a nagykoalíció nem folytatódik. A vereség Martin Schulznak köszönhető, vagy ő csak örökölte a csökkenést, és már nem tudta megállítani? Is-is. Amikor Schulz belépett, egy kívülről jövő embernek állították be, aki nem része a koalíciónak, ezért sikeresen tudja megjeleníteni a szociáldemokratákat egy valós baloldali alternatívaként. Csak ez nem sikerült neki, mivel abban a helyzetben vergődött, hogy Merkel kihívója, másrészt viszont koalíciós partner is. Nem sikerült eldönteniük, hogy markáns baloldali politikával Merkel ellen indulnak, és a zöldekkel és a szélsőbaloldallal összefogva akarnak kormányt alakítani. Ezért azok a szavazóik, akik Merkellel értettek egyet, Merkelre szavaztak, a többiek pedig a többi ellenzéki pártra voksoltak, a szociáldemokraták pedig a két szék között a földre estek. Az AfD mellett a liberálisok és a zöldek is győztesnek nevezhetők? Igen, ez a harmadik esemény, hiszen most jelenleg egy színes, úgynevezett Jamaica-koalícióra van kilátás. Ez azonban sok bizonytalanságot jelent, mert ez nem egy természetes koalíció. A zöldek és a liberálisok nem nagyon kedvelik egymást. A liberálisok ugyanis elsősorban gazdaságilag liberálisok, neoliberális gazdaságpolitikát képzelnek el, a zöldek pedig gazdaságpolitikában inkább baloldaliak, tehát sok súrlódás várható. Az egyik északi tartományban, Schleswig-Holsteinben ugyan már létezik ilyen együttműködés, de ez nagyon újszerű. Ä német politikára eddig az volt a jellemző, hogy a CDU kormányoz a liberálisokkal, vagy a szociáldemokraták a zöldekkel. Most azonban egyik blokknak sem sikerült többséget szereznie. a pakliban az is benne van, hogy ez az együttműködés nem jön össze, és vagy kisebbségi kormány alakul, vagy előrehozott választások lesznek, habár szerintem ennél a német politika felelősségteljesebb, a zöldek és a liberálisok valahogy meg tudnak majd egyezni Merkellel. A CDU/CSU is sokat vesztett az előző választásokhoz képest, sokan ezt már úgy értékelik, hogy elkezdődött a Merkel-korszak vége. Merkel úgy értékelte az eredményeket, hogy egy nagyon nehéz cikluson vannak túl, és ilyen nehéz ciklus végén nem kell csodálkozni ezen az eredményen. Önmagában azonban az is fontos, hogy már 12 éve a CDU a legerősebb párt. Merkel már a 4. ciklusát kezdi meg, ilyet eddig csak Helmut Kohl tudott; ha befejezi, akkor ott lesz a leghosszabb ideig kormányzó német kancellárok között. Valószínűleg Merkel sem akarna még egy ciklust, 12 - 16 év után ő is belefáradt. Szerintem ez arról is fog szólni, hogy elkezdik keresni utódját, felkészítik őt. Az sem kizárt, hogy a ciklus közepén Merkel visszalép, és átadj a helyét utódj ának.
