Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-23 / 219. szám, szombat

Napokig tartó gya­loglás után végre biztonságban van­nak Bangladesben a szomszédos Mian- marból, az egykori Burmából elme­nekült muzulmán rohingják, de so­kuknak nincs fedél a fejük felett - jelenti a helyszínről a dpa tudósítója. M otoros riksa vesz­tegel egy erdőbe vezető sáros ös­vény szélén, va­lahol Banglades déli részén. Két asszony gubbaszt a háromkerekű közlekedési alkalma­tosságban, egyikük egy újszülöttet tart a karjában. A riksa vezetője se­gítőt keres. Egy helyi kórház nem akarta felvenni a fiatal nőt, aki né­hány órával korábban szülte meg gyermekét. Az ok: a nő rohingja, tagja a világ legüldözöttebb nem­zeti kisebbségének. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztos­sága szerint augusztus 25. óta 370 ezer rohingja menekült Banglades- be Arakánból, Mianmar szövetségi tagállamából, az ott megtelepedett muzulmán kisebbség tagjainak több mint egyharmada. Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) állítja, hogy a menekültek 60 százaléka gyerek. A 20 éves Rehana Begum nyolc napig volt úton terhesen Bangla- desbe. Katonák megölték a férjét, házukat felégették. Már túljutott a határon, amikor a szülési fájdalmak felerősödtek. Kísérője egy sűrű erő­be vitte, olyan helyre, ahol koráb­ban temető volt. Ott született meg Rehana fia. Rehanának szerencséje volt: a riksa vezetője végül talált egy helyi lakost, aki rokonoknál elhelyezi a nőt és gyermekét. Más menekültek ezreinek azonban nem marad más, mint meghúzni magu­kat az országút szélén. A rohingják falvait felgyújtják Sokuk ugyanazt élte át hazájában, mint Rehana. Az ENSZ Mene­kültügyi Főbiztosságának egyik vezetője azt mondja, műholdas fel­vételeken látni, amint a rohingják falvait felgyújtják, a menekülő ci­vileket pedig lelövik. A kisebbség tagjainak elüldözése „az etnikai tisztogatások mintapéldájaként” hat. A mianmari hadsereg „rend­teremtési műveletről” beszél, vá­laszként a rohingja lázadók rend­őrőrsök és katonai állások elleni támadásaira. A bangladesi Cox’s Bazar város­ának környékén, a földeken, az utak szélén, az erdőkben ideiglenes telepeket létesítenek a határon át továbbra is érkező menekültek. A Menekültügyi Főbiztosság sátrakat Jósé Feliciano Számomra a zenélés fontos 2017. szeptember 23., szombat, 11. évfolyam, 38. szám Ennek a rohingja férfinek szerencséje volt: a Balukali menekülttábornál levő klinikán orvosságot kapott beteg fia számára Sameeda Begum lányával az egyik bangladesi tábor közelében. Semmi­je Sincs. (Fotók: SITA/AP, TASR/AP) Úton az egyik menekülttáborba. A bangladesi Cox's Bazar városának környékén, a földeken, az utak szélén, az erdőkben ideiglenes telepeket létesítenek a határon át továbbra is érkező menekültek Viratu, a legismertebb mianmari gyűlöletprédikátor Menekült rohingják tízezreinek sátor sem jut szállíttat a helyszínre, de ezekből tízezreknek nem jut. Egyesek gyé­kényt készítenek vízi növényekből, fedlapokat használnak fel, hogy védjék magukat a sártól. Alvás előtt magukhoz szorítják azt a keveset, ami még cókmókjukból megma­radt. A 25 éves Szalim Ulla elemlám­pával a kezében üldögél egy hegy­oldalban. Éjjeliőr mintegy 300 ember számára, akik a szabadban telepedtek meg. Faluja Mianmar- ban időközben teljesen kiürült. „Aki odamegy, már csak hamut talál” - mondja a családjára em­lékeztető tárgyakat rejtő műanyag zacskókon ülő Szalim. Néhány, éjszaka is úton lévő mene­kült még alvóhelyet keres. Egyesek belefekszenek az iszapba. Szárit viselő asszonyok szoptatják csecse­mőjüket. Szemerkél az eső, még nincs vége a monszunnak. A rohingják hontalanok azóta, hogy Burma 1982-ben megvonta tőlük az állampolgárságot. A mos­tani menekültáradatot megelőzően már 400 ezren menekültek Bangla- desbe a zömében buddhisták lakta országból. A menekülttáborok már rég megteltek. Banglades azt akarja, hogy Mianmar, élén a miniszterel­nöki tisztséget betöltő, Nobel-bé- kedíjas Aung Szán Szú Kjivel fo­gadja vissza a menekülteket Az egyik menekült, Abdul Malek azt meséli, hogy egész éjszaka nem aludt, s azon töprengett, hogy hová vigye héttagú családját. Menekülés közben állítólag négy napig nem ettek, mígnem a határfolyón át­kelve önkéntesektől Bangladesben eledelt kaptak. Most megint nincs élelmük, se tető a fejük felett. Gyűlöletkeltés Buddha nevében Nyugaton a buddhizmus különö­sen szelíd vallásnak számít. Ám a mianmari példa azt mutatja, hogy Buddha nevében is lehet gyűlö­letkeltő szólamokat terjeszteni, különösen a muzulmánok ellen. A legismertebb mianmari gyűlö­letprédikátor egy Viratu (Wirathu) nevű szerzetes. Viratu mosolya, barátságos arca 49 éves kora ellenére is fiatalos. A látszat azonban senkit ne tévesszen meg. Viratu a buddhizmus legrosz- szabb gyűlöletprédikátorai közé tartozik. A Mandalayból, Mian­mar második legnagyobb városából származó szerzetest részben felelős­sé teszik mindazokért a szörnyűsé­gekért, amelyeket a délkelet-ázsiai országban mostanában kövérnek el muzulmánok ellen. Viratu évek óta a leggonoszabb szóháborút folytat­ja az iszlám ellen. Tanainak hirde­tésekor rendszeresen felszólít arra, hogy az összes muzulmánt űzzék el Mianmarból, az egykori Burmából. Viratu az internetet is régóta hasz­nálja propagandája terjesztésére. A Facebookon már több mint 400 ezer követője van, de a Twitteren és a YouTube-on is aktív. Mindig ugyanazt mondja: az iszlám gonosz, a muzulmánok buddhista nőket gyilkolnak és erőszakolnak meg, túl sok gyereket szülnek, iszlamizálni akarják Mianmart. „Csak a szeretteimet védem” A Time amerikai hírmagazin már 2013-ban címlapsztorit csinált Viratuból. A beszámoló címe: ,A buddhista terror arca”. Mások „Burma Oszama bin Ladenjének” (The Guardian), „Buddha Osza­ma bin Ladenjének” (Der Spiegel) nevezik. Viratut azonban nem na­gyon izgatja, hogy buddhistaként éppen egy iszlamista terrorista há­lózat alapítójával állítják egy sorba. Amikor a szerzetes Mandalayban újságírókat fogad - amit gyakran tesz meg -, lágy hangon sorolja érveit: „Csak a szeretteimet védem. Figyelmeztetem az embereket a muzulmánokra. Mint egy kutya, amely ugat, ha idegének közeled­nek a házhoz. Olyan vagyok, mint egy kutya. Ugatok.” Valójában ennél sokkal többet tesz. Jelentősen hozzájárult ah­hoz az iszlámellenes hangulathoz, amelyben a többségében buddhis­ta országból már 370 ezer rohingja muzulmánt űztek el. Szerinte „a muzulmánok olyanok, mint az afrikai pontyok. Gyorsan szapo­rodnak, nagyon erőszakosak és felfalják egymást”. Viratu már 14 évesen, rögtön az iskola után szerzetes lett. 2001-ben csatlakozott ahhoz a nacionalista mozgalomhoz, amely muzulmán üzleteket akar bojkottálni és be akarja tiltatni a vegyes házasságokat. Két évvel később, még a katonai diktatúra idején, a muzulmánok ellen irányuló erőszakos kilengések után 25 év elzárásra ítélték. 2010- ben amnesztiával szabadult. A hitszónok neve azóta ismert. A Time munkatársaival folytatott beszélgetésben azt állította, hogy a mianmari muzulmánok 90 szá­zaléka „radikális és gonosz”, „val­lásom és fajtám védelme fontosabb a demokráciánál”. Viratu „a faj és a vallás védelmére” alakult egyesü­lésen keresztül is uszít. A csoport állítólag befolyásos katonák támo­gatását élvezi. Mindennek semmi köze a nyi­tottságról és a toleranciáról szóló buddhista tanításokhoz - jegyzi meg a dpa. A buddhizmus a más világvallásokkal való összehasonlí­tásban eddig olyan vallásnak szá­mított, amely kevéssé fogékony a szélsőségekre. Mianmarban a szer­zetesek 2007-ben még részt vettek a katonaság elleni tiltakozásokban. A mostani mianmari képek miatt sok buddhista félti vallása hírnevét. A dalai láma sem rejtette véka alá, hogy mit gondol a mianmari tör­ténésekről. „Az embereknek, akik muzulmá­nokat zaklatnak, Buddhára kellene gondolniuk. Egy ilyen helyzetben Buddha biztos ezeknek a szegény muzulmánoknak segített volna” - figyelmeztetett. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents