Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-23 / 219. szám, szombat

www.ujszo.com I 2017. szeptember 23. KÖZÉLET I 3 Német választás: Merkel partnerre vár TECHETPÉTER Várhatóan újabb négy éven át Angela Markelnek hívják majd a német kancellárt. A németek vasárnap az előrejelzések szerint a stabilitásra szavaznak. Hiába ígértek a szociáldemokraták (SPD) januárban valódi alternatívát, a nyár végére már szinte csak az volt a kérdés, Merkel kivel alkothat kormányt. Angela Merkel minden évben a rövid nyári szabadságát a dél-tiroli Alpokban tölti. Évek óta jelennek meg fényképek róla, amint túrafel­szerelésben bandukol a félje mellett. Minden évben ugyanaz a nadrág van ilyenkor rajta. Jakob Augstein, a szélsőbaloldali Der Freitag berlini hetilap főszerkesztője szerint már ennek ténye megnyugtatja a néme­teket. Németországban ugyanis a stabilitás a legfontosabb érték. Az elmúlt majdnem hetven évben összesen háromszor fordult elő, hogy hatalomban lévő kancellár választást vesztett volna. A németek életérzését talán egy 1957-es kereszténydemok­rata (CDU) plakát találta el legin­kább, amin Konrad Adenauer hirdet­te: „Semmi kísérletezgetést!”. Mer­kel nem csak a nadrágjával, de egész tizenkét éve tartó nyugalmával üzeni a németeknek: a biztosat ne cseréljé­tek a bizonytalanra. Különösen olyan időkben, amikor Európa számos or­szágában erősödik az ÉU-ellenesség, Washingtonban pedig egy kiszámít­hatatlan outsider ül az elnöki szék­ben, Merkel a biztonságot jelenti so­kaknak. A liberális konzervatív Amikor 2015-ben megnyitotta a határokat a Budapesten rekedt me­nekültek előtt, és kijelentette, hogy „egy barátságtalan Németország már nem az én országom lenne” - úgy tűnhetett, Merkel kész kockáztatni is víziókért. Merkel ezen időkben lett Európa-szerte is baloldali és liberális értelmiségiek kedvenc politikusává. A kereszténydemokrata kancellár hirtelen a német baloldal értelmiségi köreiben is választható opcióvá lett. A lakosság széles köreiben azonban hamar lecsengett a lelkesedés, a me­nekültek egyre inkább pénzügyi te­herként, kulturális problémaként, in­tegrációs kihívásként jelentek meg. Merkel az egész tavalyi évet azzal Angela Merkel nagy eséllyel pályázik arra, hogy sorozatban negyedszer válasszák német kancellárrá (TASR/AP-felvétel) töltötte, hogy visszaevezzen a CDU jobboldali törzsbázisához. Merkel mára azonban ezért lehet egyszerre a nyitás és a zárás kancellárja. Merkel sikere abban rejlik, hogy mindenütt ott tud lenni. Mivel nem mond sokat, és nem áll le éles poli­tikai vitákat folytatni, minden társa­dalmi réteg beleláthatja a saját vá­gyait. Valakiknek Merkel azért szimpatikus, mert befogadta a me­nekülteket 2015 őszén. Valakiknek meg azért, mert elkezdte a kitolon­colásukat 2016-ban. Nagyon nehéz olyasvalakivel szemben alternatívát állítani, akinek folyamatosan változik a pozíciója. Merkel az ellenfeleit nem meggyőzi, hanem egyszerűen lefedi. Merkel el­altatja a politikai életet - összegezte a kancellári taktikát Peter Sloterdijk német filozófus a svájci Neue Zür­cher Zeitungnak írt esszéjében. Szep­tember 24-ére gyakorlatilag minden ellenfele már alszik. Nem bokszol Merkel győzelme nem számított azonban mindig ilyen egyértel­műnek. A 2015-ös őszi menekült­válság előhozott a keresztény unió­pártokon (CDU/CSU) és az egész német társadalmon belül éles töré­seket. Ennek egyik eredménye a bevándorlás-ellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt, amelynek jó esélye van idén har­madik vagy negyedik erőként be­vonulni a berlini parlamentbe. A tavalyi évben még arról szóltak az újságcikkek, hogy vállalja-e Mer­kel az újbóli megmérettetést. Ami­kor idén januárban a porondra lé­pett Brüsszelből Martin Schulz, akit a szocdemek száz százalékkal vá­lasztottak elnöküknek és kancellár­jelöltjüknek, a CDU/CSU-n belül attól tartottak, hogy Merkel nem lesz képes állni majd a vitát. Min­denki egy nagyon éles, kemény vá­lasztási küzdelemre számított. Merkel azonban nem mozdult, sem tavaly, amikor saját pártján belül is bírálták, sem idén, amikor Martin Schulz személyében egy elvileg komoly kihívót kapott. Merkel tak­tikája végül bevált: nem a ringben akarta legyőzni az ellenfelét, ha­nem eleve nem állt le vele bokszol­ni. A politikatudomány Merkel kapcsán „aszimetrikus demobili- zációról” beszél. Unalmas kampány Németország éppen ezért történe­tének egyik legunalmasabb válasz­tási kampányán lesz túl vasárnap. Hiába startoltak idén januárban a szociáldemokraták (SPD) azzal az ígérettel, hogy valódi alternatívát ál­lítanak, a tét a nyár végére egyre szűkebb lett: Kiveí fogja megkezde­ni negyedik ciklusát is Angela Mer­kel? O minden irányba nyitott: a nagykoalíció ugyanúgy lehetséges, mint a liberális Szabad Demokraták­kal (FDP) vagy a Zöldekkel való összefogás. A szocdemek csődje A szociáldemokraták ugyan éle­sebb kampányt akartak, amiben bal­oldalról bírálhatták volna Merkel po­litikáját - de több körülmény is elle­nük dolgozott. Először is jelenleg ők Merkel kisebbik koalíciós partnerei - azaz nehezen volt hihető, hogy hirte­len ők lennének azon kormány leg­főbb ellenzéke, amelynek maguk is tagjai. Másodszor Merkel kezdettől fog­va nem ment be Martin Schulz ut­cájába: a szocdem politikus hiába tolódott balra,'Merkel nem állt vele szemben fel kemény jobboldali je­löltként, hanem csupán unott arccal figyelte állítólagos ellenfelének mozgását. Merkel maradt a politika centrumja, Schulz keringett körü­lötte egyre idegesebben és bizony­talanabbul. Harmadsorban a szocdemek jel­szava a társadalmi igazságosságról felettébb hamisan csengett, elvégre éppen ők indították be tizenöt évvel ezelőtt kormányon a német történe­lem legkeményebb neoliberális re­formját, az Agenda 2010-et. Hogy e reformcsomag az új német gazdasági csodáért vagy inkább a szociális kü­lönbségek növekedéséért felelős-e, arról megoszlik a szakértők vélemé­nye is. A szocdemek azonban egy ilyen neoliberális múlttal a hátuk mö­gött nehezen tudták hitelesen elját­szani Merkel baloldali alternatíváját. Negyedsorban Martin Schulz nem tudott szövetségeseket gyűjteni ma­ga köré: a Zöldekkel együtt esélye se lenne a többségre, a kommunista Die Linkével való koalíciót pedig még saját pártján belül is számosán el­utasítják. És végül, ötödsorban Angela Merkel talán éppen azt az unalmas stabilitást biztosítja, amire számos német vágyik. Kohl nyomában A kancellárnak tehát minden esé­lye megvan arra, hogy a rekorder Helmut Kohl örökébe léphessen, és még négy évvel meghosszabbítsa a- már tizenkét éve tartó ciklusát. De mire ébred majd Németország négy év múlva, amikorra Merkel esetleg kiszáll a politikából? A Der Spiegel e heti nagyelemzése szerint a nyu­galom ugyanis csak látszólagos. Egyszer előjönnek azok a viták, amiket Merkel eddig sikeresen ha­tástalanított, kikerült. ANKÉT Mit vár a hétvégi németországi választásoktól? František Šebej (Híd) a parlament kül­ügyi bizottságának elnöke Minden afe­lé mutat, hogy ezt a választást Angela Merkel CDU-CSU-ja nyeri meg, méghozzá nagy előnnyel Martin Schulz szocialistái előtt. A harmadik pedig valószínűleg az AfD lesz, ami nagyon rossz hír Németország számára, hiszen egy szélsőjobboldali erő ilyen masszív formában jut be a Bundestag-ba. Meglátjuk, hogyan sikerül majd kormányt alakítani, de valószínű, hogy továbbra is Angela Merkel vezeti majd- Merkel pedig jó hír Európa számára és számunkra is, mert egy értelmes, józan politikus. Ha más állna Németország élén, az egyértelműen rosszabb lenne. Petőcz Kálmán emberjogi szakértő Már egy éve meg vagyok róla győződve, hogy Angela Merkel nyer majd. Ha valóban így lesz, az az amerikai vagy a brit választásokkal szemben folytonosságot és kiszámíthatóságot jelent Európa számára, ami nagyon fontos, mert Németország a britek kilépése óta még inkább Euró­pa központi politikai ereje. S ha folytatódik a jelenlegi irányvonal, az stabilitást hozhat az elkövetkező évekre. Az AfD 10-15 százalékot is szerezhet, de ezt nem tartom óriási katasztrófának: mindig van ennyi ember, akit meg lehet nyerni ilyen retorikával, melyet ők folytatnak. A német politikai kultúra magasabb szinten van annál, hogy ezt egy AfD szétbomlasztaná. Berényi József (MKP) volt külügyi államtitkár Angela Merkel asszony megnyeri a választásokat, a szocialistáknak nem sikerült olyan témákat találni­uk, melyek növelték volna népszerű­ségüket. Az egyedüli kérdés az, hogy vannak-e Németországban rejtőző szavazók - a radikálisok és időnként a liberálisok is rendelkeznek ilyen szavazókkal, akik különböző társa­dalmi okok miatt az utolsó pillana­tig titkolják, kire fognak szavazni. Ilyenkor pedig megtörténhet, hogy felszalad a radikális jobboldal, vagy a liberális oldal. A jövőt illetően annyi biztos, hogy az európai integ­ráció nagyobb fokozatra kapcsolása időszerű lesz Merkel asszony újabb négy éve alatt. Biztos, hogy a fran­cia elnökkel szorgalmazni fogják a szorosabb együttműködést és az újabb hatáskör-átadásokat a nemze­ti szintekről az európai szintre. Ondrejcsák Róbert a védelmi tárca államtitkára Nem jósolhatom meg és nem is kommentálhatom az eredményeket, viszont úgy gondolom, hogy ami nekünk fontos lehet, az a kontinu­itás, hogy a folytonosság megma­radjon a német külpolitikában és a biztonságpolitikában is. Ráadásul most egy új lendületet kapott az európai biztonságpolitika és ebben Németország és Franciaország közösen vezető szerepet játszott és nekünk ez jó, s szeretnénk, ha ez meg is maradna. (Összeállította: fm, dp)

Next

/
Thumbnails
Contents