Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-22 / 218. szám, péntek
www.ujszo.com I 2017. szeptember 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Október 28. kérdése Mit kezd Szlovákia Csehszlovákia megalakulásának évfordulójával? HANGÁCSI ISTVÁN F vtizedek óta megosztó téma E az első csehszlovák állam megalapításához való viszonyulás Szlovákiában, főleg annak hivatalos ünneplése vagy nem ünneplése. Ráadásul 2018-ban komoly jubileumsorozatra is számíthatunk. Megtanuljuk-e végre helyén kezelni a történelmünket? Az ünnep- és emléknapok meghatározása nem tartozik a legfontosabb politikai és gazdasági prioritások közé. Nem növekszik tőle az átlag- kereset, a vasút- és közúthálózat sem épül gyorsabban, és sajnos a kenyér sem lesz olcsóbb. Azonban e szimbolikus alkalmak jelentős szerepet játszanak az egyedi nemzeti karaktéi] egyek kialakulásában, legyenek azok sikerek vagy kudarcok, vallással, kultúrával vagy kiemelkedő személlyel kapcsolatos történelmi momentumok, végső soron a társadalom egységességét és a közös értékeit hivatottak képviselni. Ugyanakkor e konszenzus kialakítása korántsem egyszerű és egyértelmű, s ezt leginkább október 28-a kapcsán tapasztalhatjuk. Történelmi tények, politikai ideológiák és érzelmek vegyes halmazából kellene egy végleges döntésnek születnie, amely irányt mutat mindenki számára Szlovákiában. Az első csehszlovák állam megalakulásának napja ugyanis generációk számára volt meghatározó esemény, amely az első lépcsőfokot jelentette az önálló szlovák államiság felé. Am ennek ellenére ez a nap korántsem oly közismert és jelentőséggel teli a szlovákság számára, mint az elvárható lenne. Egy 2008-as felmérés alapján a megkérdezettek alig 44 százaléka tudta megnevezni a pontos dátumot, és csak 36 százalékuk tartotta fontosnak e nap megünneplését. Ennél azonban még beszédesebb, hogy eddig egy-két politikai szereplő (legutóbb az OKS és a SaS) részéről volt próbálkozás október 28-a nemzeti ünneppé vagy emléknappá nyilvánítására, s e kezdeményezések sikertelenül zárultak. Épp ezért is lesz érdekes a cseh és a szlovák kormány hozzáállása 2018- ban az első csehszlovák állam megalakulásának centenáriumához, a prágai tavasz 50. és a szétválás 25. évfordulójához. Azt már tudni, hogy Prága és Pozsony nem aprózza el, meghívták az első világháborút lezáró békeszerződésekben szerepet játszó államok vezetőit. Ugyanakkor nagy kérdés, mennyire fogják egyes politikai szereplők mindezt öncélúan felhasználni, ráerősítve a generációs sérelmekre, ahelyett, hogy új alapokra helyeznék a társadalmi kapcsolatokat. Az egész eseménysorozat pikantériája, hogy mi, (cseh)szlová- kiai magyarok is aktív résztvevői (elszenvedői) voltunk mindhárom történelmi eseménynek. Épp ezért a 2018-as év kiváló alkalom lehet arra, hogy láttassuk magunkat, megértessük helyzetünket és elképzeléseinket a többségi társadalommal, a nagyvilággal. Mert nekünk is van mire emlékeznünk október 28-án. Főleg azokra az elődeinkre, akik a közösségünket megszervezték, egyben tartották és egy pozitívabb jövőkép kialakításáért tevékenykedtek. Nekik is köszönhető, hogy 100 évvel a fájó világháborús veszteségek, 50 évvel az elvetélt reformkísérletek és 25 évvel a fejünk felett meghozott döntések ellenére is ma Szlovákiában magyarok lehetünk és magyarként akarunk élni. S hogy mindebből ne csak a fájdalmas sebeket lássuk, hanem erőt és inspirációt merítve legyenek belső példaképeink és újabb céljaink. A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Kiska befeketítóse Elég, ha megismételjük Seneca örökérvényű kérdését - Kinek az érdeke? -, és egyértelművé válik, kik állnak Andrej Kiska adóügyének kiszi- várogtatói mögött. Az adóhatóság szabálytalanságot fedezett fel abban a cégben, amelynek társtulajdonosa az államfő, aki azonnal rendezte az adóhátralékot, kifizette a kiszabott pénzbírságot is. Jogi értelemben tehát nem adócsaló. Ezután léptek színre a kiszivárogtatok, akik arra is céloznak, hogy az államfő alighanem több pénzt költött a megválasztása előtti kampányra, mint amennyit bevallott. A parlament smeres vezetésű pénzügyi bizottsága magyarázatot követel Kiskátéi, amihez természetesen joga van. Azonban ez is annak a forgatókönyvnek a része, amelynek egyértelmű célja Kiska lejáratása. Aki többször odapörkölt a kormánykoalíciónak. Most visszavágnak neki. Azon már csak mosolyogtunk, hogy az országos rendőrfőkapitány bejelentette, nyomozni kezdenek a kiszivárogtatok után. Értsd: amíg Kaliňák a miniszter, eltussolják az egészet. Kaliűák cinikusan azzal kérkedett, hogy korábban még gyakoribbak voltak a kiszivárogtatások. A kormánypárti spin doktoroknak talán sikerül besározni az elnököt, főleg akkor, ha nem ad elfogadható magyarázatot kampányának valós költségeire. Mégis öngólt rúghat a Smer, mert a választott módszer miatt még több polgár véli úgy, hogy közéletünkben nincs tisztességes politikus. Gyerekkínzás - iskolában Gazda Albert, a Kárpátaljáról Budapestre költözött publicista a Magyar Nemzetben megjelent cikkében drámai erővel idézi fel a brezsnyevi sötét korszakot, amikor szülei orosz óvodába íratták őt. Társai és a nevelői máig felsajgó lelki kínokat okoztak neki, mert egy szavukat sem értette. Aztán a rezsim betiltotta a nemzetiségi oktatást, és az oroszul alig beszélő pedagógusok a nyelvet egyáltalán nem értő diákokba igyekeztek némi tudást sulykolni. Ilyen szellemi merényletre készülnek a kárpátaljai magyar, román és lengyel nemzetiségi oktatás ellen a kijevi urak. Alig titkolt szándékuk az orosz nyelv kiszorítása az ukrajnai iskolákból és a közéletből. Terveiknek történelmi gyökerei vannak, de a céljuk semmiképpen sem szentesítheti az eszközt. Tiltakoznak az érintettek, a budapesti és a bukaresti parlament is. A két ország külügyminiszterei több uniós kollégájukkal kérik, hogy a Velencei Bizottság vizsgálja meg az ukrán oktatási törvényt. Petro Porosenko elnök azt hajtogatja, hogy minden ukrán állampolgár szent joga és kötelessége megtanulni az államnyelvet. A gyermekeknek is. Csak a lényegről nem szólt: egyáltalán nem mindegy, hogy miként érik el ezt. Célirányos pedagógiai módszerekkel vagy gyerekkínzással. Putyin, a debreceni díszpolgár Az orosz elnök nemrég rövid időn belül másodszor látogatott Magyar- országra, s jövő tavasszal újra Budapestre készül. Feltűnést keltett a megmaradt magyar ellenzéki sajtóban, hogy Vlagyimir Putyinnak a Debreceni Egyetem díszpolgári címet adományoz. Rögvest fel is akarták tűzni a zakójára, de a Kreml urát a dzsúdó-vb érdekelte. Az egyetem szenátusa ta- vaszszal a fővárosban szeremé átadni azt a kitüntetést, amelyet idáig Habsburg Györgynek és Rudolf Schustemek adományoztak. A rektor magyarázkodása szerint Putyin jóvoltából az egyetemnek jelentős szerepe lesz a Paks II. beruházásban, a magyar szakemberképzésben, az orosz-magyar tudományos együttműködésben. Úgy véli, azok járatják le az intézményt, akik megalázó nyalizásnak nevezték a szenátus döntését. Még raportra is berendelte a határozat ellen szavazó kollégáit. A nyugati államok, elsősorban a németek, az uniós szankciók ellenére is kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn Oroszországgal, de eszükbe nem jut ezért kitüntetni az orosz elnököt. Sokunknak történelmi párhuzamok is eszünkbe jutnak, s azon meditálunk, vajon miért csaknem mindig a magyar politikusok és kiszolgálóik lihegik túl az adott helyzetet? Csak az elmúlt évszázadban hányszor vakította el őket szövetségesüknek tartott autokraták hamis csillogása. A keserű következményeket meg nemzetünk viselte. Miért most akarnak függetlenségi népszavazást a kurdok? Az észak-iraki Kurdisztán autonóm régióban szeptember 25-én akarnak népszavazást tartani a függetlenségről. Hogy miért most, annak két fő oka van. Az iraki kurdok ki akarják aknázni harcosaik, a pesmerga alakulatok Iszlám Állam terrorszervezettel szemben aratott győzelmeit, amelyek dicsfényt és nemzetközi nyilvánosságot hoztak a régiónak. A tervnek olyan olvasata is lehet, hogy kihasználják a dzsihádisták által keltett káoszt a térségben. Másodszor a 2005-ben hatalomra került Maszúd Barzani kurd elnök, akinek nyolcéves mandátuma 2013- ban lejárt, belföldi támogatást próbál szerezni magának. A kurdisztáni parlament utólagosan két évvel meghosszabbította Barzani hivatali idejét, aki arra hivatkozott, hogy a kurd fegyveres erők főparancsnokaként irányítania kell az Iszlám Állammal szembeni küzdelmet. Mindenki ellenzi A térségbeli államok területén élő kurdok már a 20. század eleje óta saját államról álmodoznak, s a legtöbb megfigyelő szerint hatalmas többséggel voksolnak a függetlenségre. Ugyanakkor a népszavazás nem eredményez automatikusan egy független Kurdisztánt, mivel egyrészt Bagdad számára a referendum nem kötelező erejű. Emellett sem az iraki szövetségi kormány, sem az ország szomszédjai,- kiemelten Törökország és Irán - nem fogja engedni, hogy a kurdisz- táni regionális kormány kikiáltsa a függetlenséget. Ugyanakkor az igen szavazatok győzelme nyomásgyakorlási eszköz lehet a kurdok kezében Bagdaddal folytatott tárgyalásaik során. Elhalaszthatják? A kurdok elutasították az iraki legfelsőbb bíróság hétfői döntését, amellyel elrendelte a referendum felfüggesztését. Aber-Razák Ali kurd politikai elemző szerint a voksolás elutasítása vagy elhalasztása már nem szerepel a lehetőségek között. „A kurdisztáni vezetésnek már nincs meg az a választása, hogy visszavonulót fújjon a népszavazás ügyében, mivel azt már a nép követeli. Az emberek elveszítenék bizalmukat, ha úgy vélnék, hogy vezetőik meghajolnak a nyomás előtt” - hangsúlyozta az elemző. Bár elemzők szerint az irakiak többségének nem volna ellenére Kurdisztán kiválása, egyetlen iraki vezető sem szeretné, ha azzal vádolnák, hogy felelős Irak megosztásáért. Ez főképpen érvényes Haider al-Abádi miniszterelnökre, aki újraválasztásában reménykedik a jövőre esedékes parlamenti választásokon. Bagdad nem szeretné magára haragítani közeli szövetségesét, a Kurdisztán függetlenségét vehemensen elutasító Teheránt sem. Az iraki vezetésnek az sincs ínyére, hogy a népszavazást a kurdisztáni régión kívül eső, vitatott térségekben is megtartanák, például az olajban gazdag Kirkuk kormányzóságban, valamint a ninivei kormányzóság északi területein, amelyeket az erbíli székhelyű kurd autonómia szintén magának igényel. Vannak ellenzők Míg a legtöbb kurd váltig állítja, hogy támogatja a függetlenséget, némely pártjuk a referendum elhalasztása mellett kardoskodik. Két csoportosulás, a Mozgalom a Változásért (Gorran), valamint a Kurdisztáni Iszlám Szövetség a voksolást a novemberben esedékes kurdisztáni parlamenti választások utánra tolná el. (MTI)
