Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-21 / 217. szám, csütörtök

www.ujszo.com I 2017. szeptember 21. ISKOLA UTCA 117 Ságraforgó - gyermekszínjátszók nemzetközi találkozója Ipolyságon BESZÁMOLÓ Immár harmadik alkalommal rendezték meg Ipolyeágon a Ságraforgó Nemzetközi Gyermekszínjátszó Fesztivált szeptember 13-án, ezúttal a Honti Kulturális Napok rendezvénysorozat keretében. A Ságraforgót az ipolysági Csillag-szóró Gyermekszínjátszó Csoport vezetője, Köteles Judit és N. Tóth Anikó indította el 2014-ben azzal a céllal, hogy a régión belüli és túli gyermekszínjátszó csopor­tok számára fellépési lehetőséget teremtsenek, elősegítsék a csoport- vezetők tapasztalatcseréjét, vala­mint a kulturális központoktól tá­vol élő ipolysági gyermek- és kö­zépiskolás közönség a saját kor­osztálya által játszott előadásokat nézve belekóstolhasson a színját­szófesztiválok különleges hangu­latába. Az idei találkozó kivételes alka­lom volt, hiszen hat olyan csoport lépett az ipolysági városháza szín­padára, amely az elmúlt iskolaév­ben nagyszerű előadásokat hívott életre, és nívós országos versenye­ken - a szlovákiai magyar bábosok és gyermekszínjátszók Duna Menti Tavasz elnevezésű seregszemléjén, valamint a magyarországi Weöres Sándor Országos Gyermekszínját­szó Találkozón - ért el kimagasló eredményeket. A kora délelőtti, kisiskolásoknak A gyémántsávos csapatok szóló műsorblokkban aranysávosok mutatkoztak be. Az érsekvadkerti Petőfi Sándor Általános Iskola CsepPet csoportjának Te, Laci! című műsora Petőfi közismert köl­teményét gondolta újra játékos for­mában, Fontányi Andrea vezetésé­vel. Az ipolysági Fegyvemeki Fe­renc Közös Igazgatású Katolikus Iskola Búzácska csoportja Jusztin Czaudt Éva rendezésében A kóró és a kismadár című láncmesét adta elő. A Bileczné Nyíregyházi Ágnes ve­zette balassagyarmati Rózsavölgyi (Štrba Péter felvétele) Márk Alapfokú Művészeti Iskola Pimasz Kamasz gyermekszínjátszó csoportja a Lúdas Matyi, avagy a li­bák gágogása című kacagtató me­sefeldolgozással szórakoztatta a közönséget. A gyémántsávos elő­adások műsorblokkját felső tagoza­tos tanulók és gimnazisták tekintet­ték meg. A Ki vagyok én? kérdésre kereste a választ az ipolysági Pong- rácz Lajos Alapiskola Csillag-szóró Gyermekszínjátszó Csoportjának előadása, melynek rendezője Köte­les Judit és N.Tóth Anikó volt. A komáromi Munka Utcai Alapiskola Pogácsakedvelők Gyermekszínját­szó Csoportja Laboda Róbert ren­dezésében a Volt egyszer egy répa- föld című darabjával az elanyagia- sodó világ elé tartott görbe tükröt. A Füleki Gimnázium Zsibongó Gyer­mekszínjátszó Csoportja és vezető­je, Szvorák Zsuzsa A bajusz című humoros előadásával tisztelgett a 200 éve született Arany János em­léke előtt. A 3. Ságraforgó kísérőrendezvé­nye egyrészt városnézés volt: Pá­linkás Tibor régész, a Honti Múze­um és Galéria igazgatója mutatta meg a csoportoknak az első írásos említésének 780. évfordulójára emlékező Ipolyság nevezetessége­it, a kisebb gyerkőcöknek pedig Jusztin Czaudt Éva tartott játszóhá­zat. A Ságraforgó Nemzetközi Gyer­mekszínjátszó Fesztivál ötlet- és házigazdái, Köteles Judit és N. Tóth Anikó vélekedése szerint érdemes volt Ipolyságra, Ságra forgatni a csoportokat: a közel száz gyermek- színjátszó ismét remekül teljesített a színpadon, miközben maradandó színházi élményt és örömet szerzett egymásnak is, a termet zsúfolásig megtöltő gyermek- és felnőtt kö­zönségnek is. (-zád) Selyések a világ körül: újabb spanyolországi kiruccanás Egy májusi budapesti koncer­ten találkozott Danczi tanárnő testvériskolánk, a budapesti Szent István Gimnázium taná­rával, Barcsa tanárnővel, aki­től megtudta, hogy augusz­tusban egy kisebb csapattal, 11 diákkal Spanyolországba készülnek a suliból. Kérdezte, nincs-e kedvünk test­vériskolaként velük tartani. Volt. És milyen jó, hogy mentünk. Az isko­láktól távol is ápolhattuk azt a kap­csolatot, amit egykor a két gimnázi­um vezetősége kiépített. Családosok, iskolások, pestiek, csepeliek, selyések és a busz klímá­jának a zúgása. Ilyen kellemes ténye­zők között indultunk el Spanyolor­szág partjai felé heten a Selye János Gimnáziumból. Nem mondhatnám, hogy az arcokon csupán izgalmakkal teli kifejezés ült, inkább izgalmakkal és fáradtsággal kevert arckifejezés tündökölt a selyés lányok arcán. Né­hányunk egészen szerencsésen meg­úszta reggel 6 órai keléssel, azonban a többség kialvatlanságtól szenve­dett, hiszen hajnali 4 órára érkezett a bagázs nagy része nehéz táskákkal megpakolva a dél-komáromi állo­másra. így még inkább vágytunk rá, hogy megérkezzünk a célhoz. 100 km Budapestre és onnan több mint 1800 tovább Costa Brava, azon belül is a Cala Llevadó-i kemping irányába, keresztül Magyarorszá­gon, Szlovénián, Olaszországon, Franciaországon és Spanyolorszá­gon is. A 26 órás utazás mindenkit próbára tett, de hősiesen bírtuk. A kempingbe érkezve egy aranyos magyar ajkú csapat fogadott minket. A vezetőnk, Szandra a további nyolc napban végigkísért minket Barcelo­nán, valamint a kempinget körülve­vő kis városkákon is. Elsőként Tossa de Marba látogat­tunk el. Maga a látvány - pozitív ér­telemben véve - beleégett a retinám­ba. Ennek oka talán az volt, hogy az ottani kis öbölben álló vár kísértetie­sen hasonlított a Trónok harca Wes- terosának kapujára. Legalábbis én ezt ismertem fel benne. Egyébként a vá­ros maga kifejezetten barátságos. Tengerparton fekszik, belvárosában dúl az élet. Kaptunk egy kis időt, hogy mi is megtapasztalhassuk ezt. Ellenben Lloret de Mar mozgal­mas, kész Miami Beach. Szállodák sora fekszik a tengerparttal párhu­zamosan, rengeteg a szórakozóhely (a szárazföld Ibizájának is szokták nevezni), s maga a homoksáv, ahol a nyaralók oly lelkesen napoznak, olyan messze elnyúlik... az ember a végét nem is látja. Gyönyörű, de va­lahogyan mégis inkább Barcelona az igazi. Danczi Annamária tanárnővel és kis csapatunkkal majdnem két napon keresztül jártuk be a várost. Sagrada Família templom, Güell park, La Ramblas, piac, gótikus ne­gyed, Gaudi házai, Nou Camp, vagyis az FC Barcelona stadionja. Erre a városra egy hét is kevés len­ne. A katalán főváros nagy, gyönyörű, mozgalmas, és a szó szo­ros értelmében él. Egy pénteki napon Marinelandba is ellátogattunk, ahol több mint tíz csúszdát lehetett kipróbálni, ráadá­sul állatbemutatókat is láthattunk. Papagájok, fókák és delfinek mutat­ták meg a közönségnek, mire is ké­pesek. Voltak, akik fotózkodtak is közülünk delfinnel. Az egyik este Lloret de Marban vettünk részt a Grand Casinóban egy flamencoesten, ahol profi táncosok­tól láthattuk, milyen szenvedélyes és dinamikus ez a tánc, hallhattunk spanyolgitárt, de finom tapasokat is kóstolhattunk, hiszen ez is része volt a programnak. Személy szerint nekem a legna­gyobb élmény a Montserrat volt, ahová egyik nap kirándultunk. A hegyvonulat csodálatos, ködfelhő borította csúcsok, s az, hogy az em­ber a sziklákba bármilyen alakzatot beleláthat. Ahogy az ember elmerül ebben a látványban, a lelke ösztö­nösen megnyugszik. Akárcsak a jó­gaórákon. A tenger zúgása a háttér­ben és a dinamikus hatha jóga kom­binációja nagyszerű kikapcsolódás volt a tábor idején. Amellett, hogy összekovácsoló- dott kis selyés csapatunk a kirándulás alatt, a testvériskolával is megálla­podtunk, hogy igyekszünk majd kö­zösen megszerkeszteni és kiadni egy- egy számot az iskolaújságainkból. Azt hiszem, sok értékes élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagab­bak, amelyekre szívesen emlékszünk majd vissza. Többet tudtunk meg nemcsak a világról, hanem önma­gunkról is, hiszen bizonyos élethely­zetek kezelése, a közös együttlét más embertársakkal, az ismerkedés ide­genekkel és idegen kultúrákkal - ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember több legyen, csiszolódjon, alakuljon. Talán mi is segítettünk az út során másoknak alakulni. Tóth Erika, III. C Barcelonában a gótikus negyedben és a Nou Camp stadionban is jártak a selyés lányok (Fotók: sjg)

Next

/
Thumbnails
Contents