Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-21 / 217. szám, csütörtök
Allategészség WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO<®UJSZO.COM Európát, így Szlovákiát is veszélyezteti a sertéspestis, amelynek klasszikus és afrikai változata is ismert. JP indkét betegÍ f I ség kórjel- ; zéséhez la- . w JL boratóriumi vizsgálatot kell igénybe venni, és minden heveny lázzal és vérzéses kórral járó sertésbetegség során gondolni kell rá. A szükséges lépéseket már a betegség gyanújának a felmerülésekor meg kell tenni. A KLASSZIKUS SERTÉSPESTIS A házi és a vaddisznó lázas tünetekkel, a hátulsó testfél gyengeségével és testszerte vérzésekkel járó, heveny lefolyású ragályos betegsége. Tüneteit először 1833-ban az USA-ban írták le. Ausztrián át 1895-ben hurcolták be Magyarországra, ahol először a kőbányai hizlaldákban jelentkezett. Kórokozóját először baktériumnak tulajdonították, 1903-ban igazolták, hogy a Pestivirus genusba tartozó vírusról van, amely iránt természetes körülmények között csak a házi sertés és őse, az európai vaddisznó fogékony. Közvetlen érintkezéssel vagy váladékok útján terjed, illetve a sertések ellenőrzés nélküli szállítása során, piacokon, vásárokon való eladáskor. A betegséget terjesztheti a nyers sertéshús, sertés eredetű termékek, fagyasztott hús, sonka, kolbász, illetve ezek nyers hulladékai. Továbbá a ragályfogó tárgyak, eszközök, járművek és természetesen az ember is terjesztheti a betegséget kézen, ruházaton, lábbelin. A fertőzés terjesztésében fontos szerepet játszhatnak a vaddisznók is. Különösen veszélyesek a fagyasztott húsok, mert ezek hónapokkal egyegy góc felszámolása után is a betegség ismételt megjelenéséhez vezethetnek. Tünetek: Az állományba bejutott vírus gyorsan terjed, szóródása nem akadályozható meg. A fertőzött sertések már 24 órával a felvétele után, jóval az első tünetek megjelenése előtt üríthetik a vírust. Többnyire a szájon át veszik fel, és főként a mandulákban szaporodik el. A betegség átvészelése tartós immunitás kialakulásával jár, az állatok többsége a fertőzéstől megszabadul, egy részük azonban tartós vírushordozó marad. A lappangási idő 8-22 nap között változik. Az állatok étvágytalanok, lázasak, a bőr kipirul, a füleken, a has alján, a combok belső felületén, a gáttájékon és a nyálkahártyákon is pontszerű vérzések jelenhetnek meg. Az állatok nem szívesen mozognak. A kezdeti székrekedést hasmenés válthatja fel. A bélsárhoz, a vizelethez és az orrváladékhoz vércsíkok keveredhetnek. Az elhullás 10-30 % között változik. A vemhes kocákban vetélés, koraellés következhet be, a malacok megszületésükkor gyengék, reszketnek, lábuk szétcsúszik, jelentős részük élete első két hetében elpusztul ■ Védekezés: Azokban az országokban, amelyek a sertéspestistől mentesek, a védekezés célja a behurco- lás megakadályozása, illetve a betegség megjelenése esetén a gócok mielőbbi felszámolása és a mentesség helyreállítása. Döntően fontos az élő sertések, illetve a sertés eredetű nyers termékek behozatalának a tilalma a fertőzött területekről. A gócok felszámolására az Európai Unió országaiban csupán igazgatási intézkedéseket (helyi zárlat, községi zárlat, védőkörzet, a fertőzött állományok leölése, fertőtlenítés, a fertőzés eredetének kiderítése) veszünk igénybe. Vakcinákat nem használunk, kivéve, ha erre az illetékes állategészségügyi hatóság meghatározott területre és időtartamra engedélyt ad. A vakcinák használatát minden ország korlátozta, majd a mentesség elérését követően megtiltotta, ugyanis a vakcinázásnak számos hátrányos hatása is van. A vírus, ha behurcolják, a preventív célból vakcinázott állományokban is megeredhet. Egy- egy veszélyeztetett terület állományának a megelőző védőoltását ideiglenesen megenged hetik, i lyen kor a vakcinázott állatokat egyedileg meg kell jelölni, hat hónapig forgalmi korlátozás alatt kell tartani, húsukat csak korlátozott területeken vagy hőkezelés után szabad forgalomba hozni. AFRIKAI SERTÉSPESTIS A betegség egészen az 1950-es évek második feléig Afrikára, ott is az Egyenlítőtől délre fekvő területekre korlátozódott, ahol jelenleg is en- démiásan előfordul. Afrikán kívül először 1957-ben Portugáliába, majd 1960-ban Spanyolországba is behurcolták. Mivel a vírus mindkét országban átjutott a kullancsokba és a vaddisznókba is, a betegség ezekben az országokban egészen az 1990-es évek közepéig en- démiásan jelen maradt. Innen került Franciaországba, Olaszországba, Máltára, Belgiumba, Hollandiába. Afertőzés felszámolására tett KÜLÖN GONDOT OKOZ A VADDISZNÓK FERTŐZÖTT- SÉGE. A HÁZI ÁLLOMÁNYOKAT ÚGY KELL TARTANI, HOGY AZOK VADDISZNÓKKAL NE KERÜLHESSENEK KAPCSOLATBA. UGYANEZ ÁLL A KILŐTT VADDISZNÓKBÓL SZÁRMAZÓ NYERS TERMÉKEKRE ÉS HULLADÉKOKRA IS. 10 KERTésUDVAR 2017. Szeptember intézkedések ugyan súlyos anyagi áldozatokat követeltek, nemegyszer az érintett területek teljes sertésállományának a felszámolásával jártak, de eredményesek voltak. Európába a vírust csaknem mindig fertőzött országokból származó sertés eredetű nyers élelmiszerekkel hurcolták be, az első gócokat többnyire repülőterek és kikötők ételmaradékával etetett sertésállományokban észlelték. A frissen fertőződött állományokban heveny járványok alakulnak ki, 100%- ot megközelítő elhullással. Afertőzés rendszerint szájon át megy végbe, ritkán kullancscsípés útján. Tünetek: A lappangási idő 4-9 nap. Az állatok lázasak, étvágytalanok, a füleken, a hasaljon vörös foltok, a bőrben vérzések jelennek meg. Az állatok elfekszenek, alvadt vércsíkokat tartalmazó bélsarat ürítenek. A vemhes állatok akár 90%-a már a betegség kezdeti szakaszában elvetél. A betegség klinikai tünetei és a kórbonctani elváltozások nagyon hasonlítanak a sertéspestisre, legfeljebb az afrikai sertéspestis során súlyosabbak, és kifejezettebb a vérzéses jelleg. Mindkét betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik. ■ Védekezés: A betegség megelőzésére vagy befolyásolására semmilyen specifikus védekezési módszerünk nincs. A védekezés egyetlen lehetséges módja a betegség behurcolásának a megelőzése, illetve egy járvány kitörése esetén a betegség mielőbbi felismerése és a góc gyors felszámolása, az összes fertőzött és a fertőzésre gyanús állat leölése útján. Különösen fontos a fertőzött területekről, illetve országokból' való élő sertés, sertéshús, illetve sertés eredetű termékek behozatalának tilalma, a repülőterek, kikötők, határátlépő állomások, étkezőkocsik, kempingek hulladékának a gondos összegyűjtése és lehetőség szerint a helyszínen való likvidálása, elégetése. A sertésekkel bármilyen ételhulladékot csak főzés után szabad feletetni. (Varga J., Tuboly S., Mészáros J., - A háziállatok fertőző betegségei, Állatorvosi járványtan) Dr. Pleva László, a Gazda PT elnökségi tagja
