Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-02 / 202. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. szeptember 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Olcsó díszlet? Ha majd Budapestet csak Budapestként lehet eladni a képernyőn... A rendszerváltás előtt az „amerikai film”, mint jelenség, megtestesítője volt számos elérhetetlen kelet-európai vágyálomnak: a nyugati életszínvonalnak, szabadosságnak, színes ruháknak, jókedvnek, tengerpartnak, gyors autóknak. A rendszerváltással minden szempontból megnyílt az út nyugat felé, de az amerikai álom és Hollywood továbbra is nagyon távolinak tűnt. Aztán az utóbbi évtizedben lassan Hollywoodjött el Közép-Európába. A térség ugyanis egy lett a kedvelt forgatási helyszínek közül. Budapesten először talán az váltott ki szenzációt, amikor itt forgatták Madonna főszereplésével az Evita című filmet; a magyar fővárosnak ekkor a századfordulós Buenos Airest kellett „eljátszania”. A Kémjátszmában, Robert Redford és Brad Pitt mögött, az ötvenes évek Berlinjét kellett Budapestnek felidéznie. A világ filmvásznain így feltűntek a pesti utcák, Robert Redford a Dohány utcai zsinagóga előtt üldögélt, Madonna a Néprajzi Múzeum lépcsőin sétált és Csepelen tüntetett. A filmes érdeklődés azóta is elég kitartó Budapest iránt: a budai Várban lévő Széchenyi Könyvtárban nemrégiben horogkeresztes zászlók lógtak, az udvaron meg „német” katonák masíroztak. A Mila Kunis- Aston Kutcher házaspár pedig hosszú hetekre Magyarországra költözött gyerekeikkel, az anyuka ugyanis egy filmben szerepelt. Szóval elég nagy hollywoodi jövés-menés alakult ki Magyarországon, de ebből nem maradt ki Pozsony, Prága vagy Horvátország sem. Viszont amilyen gyakran biztosítanak a közép-európai országok forgatási helyszínt, olyan ritka az, hogy a filmben valóban az adott ország tűnjön fel. Budapest például, miközben ténylegesen népszerű lett az amerikai filmesek körében, alapvetően csak díszletként szolgál. Ugyanez igaz Pozsonyra is, vagy az adriai tengerpartra. Friss hír, hogy Pierce Brosnan Horvátországba indul forgatni, hogy a Mamma Mia- musical jeleneteit felvegyék - azokat a jeleneteket, amelyek a forgató- könyv szerint Görögországban játszódnak... Ha már egyszer a Mamma Mia jeleneteit egy napsütéses horvát szigeten veszik fel, akkor miért nem játszódhatna a film is egy napsütéses horvát szigeten? Görögország ennyivel trendibb,,menőbb” lenne? A nézők kevésbé éreznék át a film romantikáját, ha az lenne kiírva a tájat bemutató vágóképek alá, hogy „Croatia”? Sajnos úgy tűnik igen, a rendezők és producerek ettől tartanak. Emögött nyilván az áll, hogy Hollywood és a filmes szakma az egész világ piacára termel, az egész globális konzumvilágot látja el mindenki számára tetszetős képekkel, egyenérzelmekkel és sablontörténetekkel, és olyan terméket szeretne gyártani, amit mindenki meg tud emészteni. Hasonlóan a hamburgerekhez. Ezért nem akarnak kockáztatni: inkább a világszerte ismert Görögország legyen a helyszín - erről az országról azért csak hallott mindenki -, mint Horvátország, amelyről esetleg Dél-Amerikában, Kelet-Közép-Ázsiában nem sok minden dereng a mozilátogatóknak. Úgyhogy a dél-koreai és chilei nézők kedvéért, ne bonyolítsuk a történetet, játszódjon minden Görögországban. Ez a fajta konzumizálódás („Mc- Donaldsosodás”, ahogy globalizáció-kutatók szokták mondani) komoly kihívás Közép-Európa számára. A posztkommunista régió homályosan van fent a világ átlagemberének mentális térképén. Dra- kula és a posztkommunista vadkelet világa ez annak, aki még nem látogatott ide; és nem hangzik vonzón a filmvásznon. Aztán az idelátogató turistákat általában szerencsére pozitív csalódás éri. Valószínűleg egyébként a turizmus lehet a kiút ebből a csapdából: ha Budapest sziluettje felkerül a világ ismert szimbólumai közé, akkor már nem lehet eladni másnak, csak Budapestnek. Ahogy az Eiffel-torony előtt sem lehet Star Warst forgatni. A magyar főváros most nagyjából ezen az úton jár, az ismertsége és népszerűsége egyre nő - a TripAd- visor éppen beválasztotta a 25 legnépszerűbb város közé a világon - és ez kivezetheti abból a csapdából, hogy háborús és fantasy filmek olcsó díszlete legyen. Négy fal közül választhat Trump Az amerikai kormány négy vállalatot választott ki a mexikói határfal prototípusainak elkészítésére. A döntést a belbiztonsági minisztériumhoz tartozó, határőrizeti szervekért felelős főigazgató-helyettes jelentette be. Ronald Vitiello elmondta: egy alabamai, egy arizonai, egy texasi és egy Mississippi államban lévő vállalkozás készítheti a prototípusokat, amelyeket az amerikaimexikói határ San Diego melletti szakaszán kell felépíteniük. A kormányzat ezek elkészülte után hozza meg a döntést a megbízásról. A vállalatok kiválasztását és megbízását Vitiello mérföldkőnek nevezte Donald Trump elnök ígéretének megvalósításában. Közölte azt is: a felépítendő falmintáknak alternatív anyagokból kell készülniük, ennek részleteit a jövő héten hozzák nyilvánosságra. A hatóság szerint a prototípusok kilenc méter magasak és mintegy kilenc méter szélesek lesznek. Az építkezés költségeit a 2017-es pénzügyi évben rendelkezésre álló, a kongresszus által már megszavazott keretből finanszírozzák. A mexikói határra építendő fal Donald Trump egyik fő ígérete volt, és az elnök kitart az építkezés mellett. A hét elején egyik Twitter-üzenetében megismételte, hogy a határfal költségeit Mexikónak kell majd kifizetnie, a közép-amerikai állam azonban ezt többször is visszautasította. A kongresszus egyelőre a kértnél kisebb összeget különített el erre a célra, és a jövő hétért a vakációról visszatérő törvényhozók ismét megvitatják a kérdést. Donald Trump a múlt héten egy arizonai nagygyűlésen még azt is kijelentette: ha a kormányzat működését is le kellene állítani, a falat akkor is megépítjük. (MTI) Kétséges többsebesség SIDÓH. ZOLTÁN E lég merész dolog többsebességű Európáról álmodni a helyben járó Franciaországnak. Emmanuel Macron, aNapóleon óta legfiatalabb francia államfő gyakorlatilag a tavaszi megválasztása óta bombázza az uniós tagokat a szorosabb együttműködés, a gazdasági és pénzügyi harmonizáció, az adóügyi és szociális politikák konvergenciájának koncepciójával, az eurózóna közös költségvetésével, az európai védelmi politika elmélyítésével. Az elődje, Francois Hollandé idején lomhává vált Franciaországot az ifjú Macron dinamizálni szeretné, s ahogy az már lenni szokott, Párizs az Európai Unió által, az unióban elfoglalt kiemelt helyével akar ismét meghatározó szereplővé válni. Mondhatnánk, nincs új a nap alatt, hiszen Joschka Fischer német külügyminiszter már 2000-ben mag-Európáról beszélt, vagyis arról, hogy jöjjön létre egy élcsapat az unión belül, amely gyorsabban halad előre az integrációban. Voltaképpen ez már most létezik, hiszen azok az országok, ahol euróval fizetnek, napjainkban is több területen harmonizálják lépéseiket. A schengeni övezetnek sem tagja valamennyi uniós ország. Ami mégis újdonság, hogy mintha valóban lenne akarat és elszántság a kétse- bességes Európa megvalósítására, ami egyben azt is jelentené, hogy elválna a tüdő a májtól, azaz kiderülhet, melyik tagállam akar és tud az eddiginél szorosabb együttműködésre, és melyik nem. Ez látszólag pompás, az unió porba hullott, a brit brexit által megtépázott, csillagokkal tarkított kék zászlaját újra Párizs emelheti a magasba. Ezzel csak az a bökkenő, hogy Franciaország gazdasági és költségvetési szempontból végképp nem felel meg az általa másoktól elvárt szempontoknak. A gall kakas úgymond röpképtelen lett, az elmúlt bő 10 évben az ország gazdasága legfeljebb évi 1 százalékos ütemben bővült, a munka- nélküliek aránya beragadt 10% feletti szinten, az adóterhek agyonnyomják a vállalkozói szférát, az államadósság nőttön nő, a költségvetési hiányt képtelen visszafaragni, az ottani munka törvénykönyve pedig a bürokrácia igazi torzszülöttje-rém bonyolult, 3500 oldalas iromány, amely nagyon erős védelmet nyújt a munkavállalóknak. Macron becsületére legyen mondva, hogy az elsők között ugrott neki a munkajogi reformnak, ami csütörtökön máris heves tiltakozásokat, demonstrációkat váltott ki a fővárosban. A legradikálisabb szakszervezet, a CGT nem is várta meg a gazdaságot remélhetőleg lendületbe hozó koncepció ismertetését, máris tüntetést hirdetett szeptember 12-re, a radikális baloldali Lázadó Franciaország és a Francia Kommunista Párt pedig szeptember 23-án akar tiltakozó nagygyűlést tartani. És akkor még meg sem említettük a köztisztviselők bérének befagyasztását, a hadseregen belül komoly feszültséget kiváltó kiadáslefaragást, a jövőre tervezett erőteljes megtakarításokat. Forró ősz várhat tehát az utóbbi hetekben komoly népszerűségvesztést elszenvedő Macronra és kormányára. Most fog kiderülni, hogy kibíija-e az esetenként félelmetes erejű francia tüntetések nyomását. Ha igen, akkor a szeptember végi német parlamenti választások után, minden jel szerint Angela Merkel kancellárral karöltve, fokozatosan nekiláthatnak az unió magasabb sebességi fokozatba kapcsolásának. Az előjelek szerint Madrid és Róma is az EU „magjában” szeretne lenni, csakúgy mint Robert Fico, aki mostanában a többsebességes unió egyik legnagyobb hivének szerepében tetszeleg. Azt még nem sejthetjük, hogy mi valósul meg a szorosabb együttműködésből, ami remélhetőleg nem kizárólag a dolgokat rendre túlbonyolító franciák karmesteri irányításával valósul meg. Viszont az már most világos, hogy a kevésbé fejlett tagok számára a közös adórendszer és az egységesülő szociális juttatások rendszere túl nagy tehertétel lehet. Persze, ez még odább van, lehet, hogy mire a franciák végeznek házi feladataikkal, vagyis gatyába rázzák a némettől leszakadó gazdaságukat, a mi minimálbérünk és szociális juttatásaink is beérik a fejlett országokét. FIGYELŐ Központtól (NCTC). Arra az újságírói kérdésre, hogy akkor mégis kitől, azt válaszolta: „Ön nem árulja el a forrásait, és én sem”. , Alacsony hitelességgel bíró”- így jellemezte az értesítést Joa- quim Főm. Ráadásul a spanyol kormány azt állítja, hogy a kata- lóniai merényletekről előzetesen kapott figyelmeztetések egyike sem volt kapcsolatban a végül elkövetett barcelonai és cambrilsi akciókkal. Arról, hogy miről volt információja a katalán rendőröknek és miről nem, lényegében a támadások óta, vagyis két hete tart a vita. A katalán rendőrfőnök szerint a spanyol rendőrség nem oszt meg velük minden külföldről érkező információt. Juan Ignacio Zoido, spanyol belügyminiszter erre reagálva azt mondta: ő „lojális együttműködést” tapasztalt a szervezetek között. (MTI) Fütyültek a figyelmeztetésre Nem volt hiteles az az értesítés, amely a barcelonai La Rambla sétányon tervezett terrortámadásról érkezett a merénylet előtt - állítja Joaquim Főm katalán belügy tanácsos. A politikus és Josep Lluis Trapero katalán rendőrfőnök azután állt a nyilvánosság elé, hogy az El Pe- riódico című katalán napilap közölte: május 25-én az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) a spanyol hírszerzés mellett a katalán biztonsági erőket is értesítette a veszélyről, konkrétan leírva, hogy az Iszlám Állam a La Ramblán készül akcióra. Josep Lluis Trapero elismerte, hogy aznap valóban kaptak ilyen figyelmeztetést, de hangsúlyozta, hogy nem a CIA-től, és nem is az amerikai Nemzeti Terrorelhárítási
