Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-19 / 215. szám, kedd
Végigtáncolt élet A Mezei házaspár csodálatos világa 2017. szeptember 19., kedd, 10. évfolyam, 2. szám Győzelmet győzelemre halmoznak, lazák és jó fejek. Mentünk a köSzlovákiában, elsősorban Dél- Szlovákiában ismert, szakmai körökben is elismert a Csali. Ez ösztönözte önöket arra, hogy jelentkezzenek a Pávára? 2015- ben szerveztek először Röpülj pávát gyerekeknek, figyelemmel követtem, és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha mi is megjelenhetnénk ott, hogy egy kicsit bevigyük a Csalit a köztudatba. Somorján közel 40 éve működik egy nagyon jó színvonalú gyerekcsoport, amekkora nincs több Dél-Szlovákiában, mert nálunk 160 gyerek táncol négy korcsoportban, jó lenne reklámozni magunkat. A Pávát így fogtam fel. 2016- ban kiírták a pályázás feltételeit, s láttam, hogy nem férünk bele. Több mint valószínű, hogy nagyon kevés csoport jelentkezett, mert megváltoztatták a feltételeket, egy kicsit kitolták a korosztályt, ebbe belefértünk. Megkérdeztem a gyerekeket, részt akarnak-e venni, és ők igent mondtak. Elküldtem a jelentkezést, azzal a céllal, hogy megmutatkozzunk, fölhívjuk a figyelmet a szlovákiai magyarság néptánckultúrájára, hagyományos kultúrájára. Abszolút nem reméltük, hogy a döntőig menetelünk. Sőt, a felvételek előtt volt egy felkészítő Páva-tábor, ahol olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy ne nagyon reménykedjünk a továbbjutásban. Szakmai oldalról? Igen, szakmai oldalról. Volt egy hölgy, aki azt mondta, az elődöntőre készüljünk úgy, hogy legyen második koreográfiánk, mert sohasem lehet tudni, de szerinte harmadikkal már nem kell készülnünk. Ez kedves biztatás. Az elődöntőben három csoport versenyzett, a gyereknek azt mondtam, 33,33333 százalék az esélyünk a továbbjutásra. Az a lényeg, hogy jók legyünk, kiadjuk magunkból a legtöbbet. És mi nagyon vidáman vettük végig az egészet. Az látszott is a tévéközvetítésből. Nem szűköltünk. A magyarországi csoportoknak a Páva óriási presztízskérdés volt. Amikor mi voltunk az elődöntőben, volt ott egy néptáncegyüttes, amelyiknek a felnőtt csoportjai is mindig indultak, és az elődöntőben véreztek el. Előző évben is indultak, és akkor is az elődöntőben véreztek el, most megint az elődöntőből pottyantak ki. Ok ezt hatalmas tragédiának élték meg. Nagyon-nagyon komolyan vették. Az a különbség a magyarországi néptáncegyüttesek meg közöttünk, szlovákiai magyar csoportok között, hogy ők nagyon keveset lépnek föl, egyfolytában minősítő versenyekre járnak, egyfolytában bizonyítaniuk kell a községnek, a fenntartónak, az alapítványnak, hogy jók. Nálunk nem annyira lényegesek a versenyek, nálunk az a fontos, hogy sokszor lépjünk fel, hogy vidéken lássanak minket, örüljenek, legyen egy kis esztétikai élményük, hogy jól érezzék magukat. Mi nem görcsölünk. Itt van az Eszterlánc kétévente. El lehet jutni szlovák, országos versenyre. Tavaly elmentünk. A Pávának köszönhetően a középső csoportunk nagyon megerősödött, elmentünk az össz-szlovákiai versenyre, azt is megnyertük. A tavalyi év ilyen volt. Azt lehetett látni, hogy a gyerekek tombolnak, boldogok, de miután hazajöttek, hogyan dolgozták föl? Nagyon jól. Én nem tudom, hogy más csoportban hogy van, de a mi gyerekeink nagyon lazák, rugalmasak, közben nagyon fegyelmezettek. Több mint valószínűleg azért is, mert én is ilyen vagyok. Ha kell, nagyon laza vagyok, viccelődünk, nagyon sokat nevetünk, de amikor munkáról van szó, nagyon következetesen és keményen dolgozunk. Ennek is köszönhető, hogy megvolt ez az óriási siker, mi, vezetők nem teltünk el ettől, ők is úgy vették, megnyertük, megyünk tovább. Egyedül azokra a gyerekekre volt egy kicsit rossz hatással ez a győzelem, akik kimaradtak, sajnos, csak harminc gyerekkel mehettünk. Aki részt vett a Páván, keményen dolgozott Imádtunk oda járni, mindig szerdán mentünk, ott aludtunk egy iszonyatos hotelban, a poloskák összecsipkedték a gyerekeket. Csütörtökön egész nap bent voltunk a stúdióban, pénteken korán reggeltől, és este volt az élő adás. Még ezt is élvezték a gyerekek. Nem fáradtak el. Viseletben kellett egész nap lenni, itt forgattak, ott forgattak. Nagyon élveztük az egész folyamatot, és felszabadultak tudtunk lenni, amikor teljesíteni kellett. Hány műsorral mentek? Az első a gömöri volt, a második magyarbődi, a harmadik Vág-Ga- ram közi. A magyarbődi nem a legegyszerűbb. Nem a legegyszerűbb, de az benne volt a lábukban, mert volt mind a két csoportnak magyarbődi koreográfiája. Ami teljesen új volt számukra, és az anyagot is két hét alatt kellett megtanulniuk, az a harmadik koreográfia volt. A középdöntő után másfél hétttel utaztunk a döntőre. Másfél hetünk volt, hogy elkészítsük a harmadik koreográfiát. Kikértem a gyerekeket az iskolából, három napig próbáltunk, elmentem Martosra, kikunyeráltam a hagyományőrzők ruháit. Olyan jó szám lett, a gyerekek imádják a mai napig. Magyarországon a győzelem presztízskérdés. Azt nevelik a gyerekekbe, hogy neked győznöd kell. Meg lehet ezt úgy is oldani, hogy te jó vagy. Nem baj, ha veszítesz, akkor is jó vagy. Aki Magyarországon veszt, bújjon az asztal alá szégyenében. Akkor vége a világnak, igen. Ezt én is érzékeltem a Páva alatt. Ott is sokan sírtak Aki kiesett, sírógörcsöt kapott. Ha mi kiestünk volna, nem tudom elképzelni, hogy ezek a gyerekek sírtak volna. Annyira zépdöntőbe, két csoport volt, vagy továbbjutunk vagy nem. A döntőben már azt mondtam, gyerekek, itt vagyunk a döntőben, teljesen mindegy, hogy nyerünk vagy nem, a legjobbak között vagyunk. A döntőig a szakma értékelt, utána a közönségszavazatokon múlott a győzelem. Amikor élő adásban értékel a szakma, tulajdonképpen úgynevezett nevelési munkát végez. Hogy a széles közönség a tévé előtt valamit megtudjon. Minek értékeljék a tévében, hogy van egy-két csámpás gyerek Ezek a csoportok, amelyek élő adásba kerültek, már nagyon sok szakmai zsűrizésen mentek át.. Én is tisztában vagyok azzal, milyen hiányosságaik vannak a gyerekeknek. A zsűritagok sok mindent elmondtak Gömörről, Magyarbődről. Magyarbődről olyan számot csináltam, amelynek volt egy kis mondanivalója, hogy sajnos 67-ben megszűnt a magyar iskola, azóta a magyarság eltűnt. Ennek apropóján Agócs Gergely ezt elmondhatta a tévében. Tudják, hogy ha nálunk bezárják a magyar iskolát, vége a magyarságnak. Volt egyéb szakmai értékelés? Nekünk is volt egy mentorunk, Tavaly a Fölszállott a páva televíziós népzenei- és néptánc- tehetség-kutató verseny együttesek kategóriájának győztese a somorjai csali Gyermek-néptánc- együttes volt. Egész Dél-Szlovákia nekik szurkolt, és velük örült a győzelemnek. N agy Myrtillel, a Csali vezetőjével beszélgettünk.
