Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-19 / 215. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017! szeptember 19. KULTÚRA 9 Polgári értékek őrzője Marton László, a Vígszínház egykori igazgató-főrendezője vallomásértékű krónikát írt SZABÓ G. LÁSZLÓ Morális iránytűje a mai magyar színházművészetnek Marton László Kossuth-díjas rendező. Az elmúlt évtizedek egyik meghatározó színházi gondolkodója, jeles színészek, színházi alkotók mestere, aki épp egy negyedszázadig állt a Vígszínház élén. Életének meghatározó fejezeteit, szakmai tapasztalatait, emlékeit me­séli el Orosz Ildikó diktafonja előtt, de nem interjúkötet a végeredmény, ha­nem egy már-már letehetetlen me­moárkötet, amelyet a legszívesebben egy szuszra olvasna végig az ember. Hogy mégis szünetet tart benne, an­nak egy oka van: holnapra, sőt hol- naputánra is hagyni akar belőle, mert annyira élvezi. Marton László társa­ságában ugyanis a magyar szín­művészet nagy korszakát éljük újra, találkozva a Vígszínház mára legen­dás művészeivel, Latinovits Zoltán­nal és Ruttkai Évával, Páger Antallal vagy Darvas Ivánnal. Anekdoták hosszú sora elevenedik meg előttünk, Marton László pályakezdésétől egé­szen a máig, legfrissebb rendezése, A Pál utcai fiúk hatalmas sikeréig. Ahogy állandó dramaturgmun­katársa, Radnóti Zsuzsa úja a Marton László Összpróba - Múzsák és mes­terek, avagy egy rendező emlékezé­sei előszavában: különös krónika ez. „Egy olyan összetett, rétegzett szö­veg, mint amilyenek egy jó színdarab mondatai... Ez a krónika egyszerre családtörténet, korszaktörténet, szín­háztörténet, nevelődés- és fejlődés- történet, egyúttal izgalmas művész- karrier-történet is.” Ami a könyv családtörténeti vonalát illeti: „Az emlékezés folyamán megelevenedik egy elsüllyedt világ, a sötét Rákosi- korszak, majd az 56-os forradalom utáni megtorlások évei, amelyek egybeesnek a fiatal fiú gyermek- és kamaszéveivel. Ezek a visszaemlé­kezések azért izgalmasak és érdeke­sek, mert mélyen beágyazódtak az ország akkori légkörébe, kiszámít­hatatlan és félelmetes atmoszférájá­ba, a rendszerbe, amely adatott azoknak az állampolgároknak, akik akkor éltek.” Miképpen őrizzük meg a polgári értékeket a legborzalmasabb törté­nelmi időkben, a diktatúra legzor­dabb éveiben? Aki elolvassa a köny­vet, erre a kérdésre is kimerítő vá­laszt kap, hiszen Marton László emberi-művészi tartása valóban morális iránytű számunkra. Apai és anyai ágon is több nyelven beszélő asszonyok voltak a nagymamái. Marton nagymama osztrák szárma­zású volt, .Keresztes nagymama né­met családból jött, innen a Tanár úr szilárd alapokon nyugvó német nyelvtudása. De angolul is kiválóan beszél. Többször rendezett Toron­tóban és Ottawában, Tel-Avivban, Louisville-ben, Santa Fében, Chica­góban. „A szüleim sokkal nagyobb társa­dalmi életet éltek, mint ma bárki - meséli Marton László. - Nem voltak nagy dmomdánomok nálunk, de az együttlétek szellemi nívója hihetetle­nül magas volt. Ami érdekes: a pol­gári tradíció nem a Rákosi-éra alatt pusztul ki Magyarországon, hanem jóval később, egyszer csak eltűnik.” Viharos és szélcsendesebb, nyu- godtabb korszakok váltakoznak a könyv hasábjain. így ismerkedünk meg a főiskolás, majd a pályakezdő rendezővel és első nagy színpadi si­kereinek kulisszatitkaival, a Po­zsonyba és Prágába is elhozott, 1973-ban bemutatott Popfesztivál­lal, amely egészen új fejezetet nyi­tott a magyar zenés színház történe­tében, az ezt követő Harmincéves vagyok, a Jó estét nyár, jó estét sze­relem, a Kőműves Kelemen, A pad­lás, az Össztánc fényes sikerének mozgatórugóival, és sok más, szép emlékeket idéző előadással. Egy ízig-vérig színházi ember rajzolja meg önarcképét a könyvben, és bár­honnan nézzük is ezt a képet, bár­milyen szögből, nagyon rokonszen­ves alkotónak látjuk Marton Lász­lót. Megértő, pályatársakat tisztelő személyiség gondolataiba, életvite­lébe látunk bele, aki úgy rokonszen­ves, hogy egyáltalán nem igyekszik kedvező fénybe állítani magát. Egyszerre megható és megrendítő olvasmány az Összpróba annak, aki Marton Lászlót eddig csak névről is­merte, annak pedig, aki egyszer már közelebb került hozzá, felejthetetlen „felújító próba”. Díjazták a zenei tehetségeket A farnadi Estendan zenekar győzelmével végződött a Szlovákiai Magyar Zene­karok 3. Szemléje, amely az elmúlt hétvégén zajlott Dunaszerdahelyen, a Csapiár Benedek Városi Művelődési Központban. Dunaszerdahely. A korábban megzenésített versekkel sikert arató Saróka Liliána vezette Estendon ez­zel bekerült az október 6-8. között megrendezendő Öröm a zene prog­ram döntőjébe, amely a Music Expo hangszerkiállítás keretében zajlik a budapesti Hungexpo területén. Az előzsűrizést követően tizenket- ten jutottak a hazai magyar könnyű­zenei tehetségeket bemutató rendez­vény döntőjébe, de mivel többen visszamondták a fellépést, végül há­rom szólista és öt zenekar produkci­óját értékelte a zsűri, amely a követ­kező felállásban dolgozott: Bajnai Zsolt, az NKA Cseh Tamás Program Ideiglenes Kuratóriumának vezetője, Andrásik Remo gitáros, zenei újság­író, a magyarországi Hangszeresek Országos Szövetségének főtitkára, az Öröm a Zene Kárpát-medencei Te­hetséggondozó Program megálmo­dója és vezetője, Cserteg István, a ta­tabányai Peron Music Alapítvány alapítója, Vida Igor művelődés- szervező, zenész és Huszár László, a Szlovákiai Magyar Művelődési Inté­zet igazgatója. A zsűritagok örven­detes tényként értékelték a mezőny stílusbeli sokszínűségét és a megle­pően magas színvonalat. , jSlem igaz tehát az a gyakran ismételt frázis, hogy tájainkon nincsenek tehetségek, hiszen minden alkalommal ér ben­nünket meglepetés. Sokan talán fél­nek is a megmérettetéstől, másoknak lehet, hogy csak egy apró szikra hi­ányzik ahhoz, hogy önbizalmuk le­gyen a szereplésre” - áll a szervezők áítal kiadott közleményben. A szemlén mindenkinek 15 perc műsoridő állt a rendelkezésére, ez­után a zsűri szóban értékelte a pro­dukciókat. Senki sem távozott üres kézzel, minden résztvevő kapott va­lamilyen fellépési vagy médiasze­replési lehetőséget. A győztes Es­tendon zenekar 2015 őszén alakult meg, első stúdiófelvételük azonban csak néhány hete jelent meg. Közön­ség előtt idén márciusban mutatkoz­tak be, a nyár folyamán viszont sok helyen felléptek, egyebek mellett Párkányban a Besh-o-droM előtt, és a Gímesi Művelődési Táborban, amelynek himnuszát is ők írták. Ze­néjüket nehéz egyetlen stílusfiókba begyömöszölni, mert különböző ze­nei hagyományok bukkannak fel benne, a népi motívumoktól a fűnk hangulatán keresztül egészen a roc- kos riffekig. A zenekar tagjai: Kasz­Az Estendon a díjátadón mán-Saróka Liliána (ének), Bánovs­kí Richárd (szólógitár), Nagy Csö­mör András (hegedű), Recska Ro­man (szólógitár), Saróka Vajk Attila (basszusgitár), Smid Adám (dob) és Szebellai Dániel (klarinét, szaxofon). A szemlét a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, a Tumultus Pol­gári Társulás, a SZMAZE és a CSBVMK szervezte. (juk) (Fotó: Cserteg István) Emmy: zsinórban harmadszor nyert Az alelnök Los Angeles. A drámai soro­zatok között A szolgálólány me­séje, a vígjátékokmezőnyében Az alelnök, a minisorozatok verse­nyében pedig a Hatalmas kis ha­zugságok diadalmaskodott az Emmy-díjak vasárnap megren­dezett díjkiosztó gáláján. Az amerikai televíziós produkciók legrangosabb elismerésének szá­mító díjakat 69. alkalommal ad­ták át vasárnap a főbb kategóri­ákban; a technikai és kisebb művészeti díjakat már egy héttel korábban átvehették az alkotók. A Margaret Atwood disztópi- ája alapján forgatott A szolgáló­lány meséje több díjat is begyűjtött: Élisabeth Moss lett a legjobb női főszereplő, Ann Dowd a legjobb női melléksze­replő, és a legjobb rendezésért já­ró szobrot is ez a sorozat vitte el. A drámai kategória színészi dí­jaiból jutott a Rólunk szólnak (Sterling K. Brownnak mint leg­jobb főszereplőnek), valamint a The Crown című politikai drá­masorozatnak (a Winston Chur­chill volt brit kormányfőt alakító John Lithgow-nak mint legjobb mellékszereplőnek). Julia Louis-Dreyfus a hatodik trófeával (TASR/AP-felvétel) A vígjátékoknál az HBO pro­dukciója, Az alelnök folytatta a sikerszériát, harmadszor is el­hozva a legjobb sorozat címet, és megszerezve Julia Louis-Drey­fus zsinórban hatodik győzelmét. A legjobb vígjátéki színész díját Donald Glover nyerte el az At­lanta című sorozatban alakított szerepéért; Glover ugyanezért a sorozatért átvehette a legjobb rendezőnek járó elismerést is. A minisorozatoknál is az HBO diadalával zárult az este, a Hatal­mas kis hazugságok vitte el a leg­jobb sorozat trófeáját, miközben díjat szerzett Nicole Kidmannek, Laura Dernnek, Alexander Skarsgardnak és a széria rende­zőjének is. A gála középpontjában azon­ban Trump elnök állt, akit a műsor házigazdája, Stephen Colbert „az elmúlt év legnagyobb tévécsilla­gának” nevezett - persze az őt alakító Alec Baldwin mellett, aki a Saturday Night Live című víg­játéksorozatban bújt a bőrébe, Emmy-díjra váltva a jelölést. Colbert a nyelvét köszörülte Trumpon azért is, hogy The Ce­lebrity Apprentice című televízi­ós valóságshow-jával annak ide­jén egyetlen Emmy-díjat sem nyert. Alec Baldwin azonban most az elnöknek ajánlotta a sa­játját, ezekkel a szavakkal: „El­nök úr ez itt végre az ön Emmy- díja.” (MTI, as

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents