Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-14 / 212. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. szeptember 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Csábítás Mit jelent, ha titokzatos iratok kerülnek ki állami intézményekből? CZAJLIK KATALIN ura dokumentumok keringenek az éterben a napokban. A múlt héten Lucia Nicholsonová ellenzéki képviselő kapott egy titokzatos iratot, amely állítólag a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökségtől (NAKA) származik, s melyből állítólag az derül ki, hogy Andrej Danko SNS-elnöknek személyesen is köze van az oktatásügyi tárca botrányos pályázataihoz. A másik dokumentum Andrej Kiska választási kampányához kapcsolódik, s arról szól, az elnök cége jogtalanul könyvelte el Kiska kampánytámogatását önköltségként. Bár az utóbbi esetben Kiska elnök megerősítette a dokumentumok hitelességét, majd azt is elmondta, vállalata végül befizette a kirótt adót és a bírságokat is, a két eset mégis jelentős hasonlóságokat mutat. Legfőképp abban, hogy mindkét dokumentum forrása állami hivatal, nyilvánvaló célja pedig az illető politikusok kompromittálása. Ahhoz sem kell eszelősnek lennünk, hogy lássuk: mindkét szóban forgó politikus - Andrej Danko és Andrej Kiska - lejáratása a legnagyobb kormánypártnak áll érdekében. így összeadva elég nyugtalanító kép tárulkozik elénk. Talán kicsit meredek a hasonlat, de az embernek akaratlanul is a Mečiar-éra jut eszébe, amikor a köztársasági elnök a kormányhatalom első számú ellenségének számított. A kormányzat ehhez méltón az állami gépezet teljes arzenálját bevetette a Michal Kováč elleni küzdelemben, beleértve a titkosszolgálatokat, aminek hírhedt kicsúcsosodása az államfő fiának elrablása volt. Az már csak adalék, bár egyesek számára talán nem érdektelen, hogy mindezzel nem Kováčot, hanem pont Mečiart sikerült lejáratni, tehát a manőver éppen ellenkezőleg sült el a tervezetthez képest. Egy ilyen emlékű országban különösen óvatosan kellene bánni a politikusokat kompromittáló infokkal. A mindenkori államhatalom számára mindig is csábító marad a kezében lévő eszközök - az adóhatóságok, a rendőrség, a titkosszolgálatok - által elérhető érzékeny információk felhasználása a politikai küzdelemben, s csakis az adott szubjektum politikai fejlettségén, no meg a közeg toleranciaküszöbén múlik, mennyire élnek is a lehetőséggel. Az, hogy a Danko és Kiska elleni támadások pont most jönnek elő, amikor Danko nekiment a Smemek, illetve amikor Kiska élesen kritizálja a kormányt az európai pénzek körüli botrány miatt, arra enged következtetni, hogy a csábítás ezúttal is túl nagynak bizonyult. Egy kinevezés csodákra képes. Vagy a fodrász. Az új oktatási miniszter egy nappal a kinevezése előtt, valamint a tegnapi kormányülésen. (sita- és TASR-feivétei) Több a muszlim gyerek a bécsi alapiskolákban, mint a katolikus A kialakult helyzet miatt a szakértők a vallásról szóló órák helyett az etikai oktatás általános bevezetését szorgalmazzák. A bécsi általános iskolákba több muszlim diák jár, mint katolikus - írta a Kurier című osztrák lap. Az osztrák főváros iskoláiba mintegy 32 ezer muszlim és csaknem 30 ezer katolikus diák jár a Városi Iskolatanács adatai szerint. További 15 500 diáknak nincsen vallási hovatartozása. A Kurier által idézett adatok szerint mintegy tízezer diák szerb ortodox vallású. Ausztriában az iskolai keretek között zajló, kötelező vallásoktatás alól a kiskorúak szülői beleegyezéssel mentesülhetnek. Az etikaoktatás nagyjából húsz éve, országszerte 230 iskolában, kísérleti jelleggel folyik, a pártok és a szakértők is a tantárgy általános bevezetését szorgalmazzák. Azoknak a diákoknak, akik nem vesznek részt a vallási foglalkozásokon, lyukasórájuk van - ez igencsak megtöri a vallásoktatás vonzerejét - írta egy másik osztrák lap, az Österreich. A Kurier által idézett Kenan Gün- gör szociológus szerint az iskola a szocializáció legfontosabb helyszíne, ahol az értékekről és a világnézetről lehet véleményt cserélni. Úgy vélte: ezért lenne fontos, hogy az etikát és a vallást közös tantárgyként oktassák. A demokratikus nevelés fontosságát hangsúlyozva a szociológus kiemelte: a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy a mindennapokban miképpen kell kompromisszumokat kötni és más csoportokkal szemben együttérzéssel viseltetni. Meglátása szerint erre nemcsak a muszlim, hanem az osztrák fiataloknak is szükségük lenne, hiszen náluk is megfigyelhető a politikai szélsőségessé válás. „Aggodalomra adhat okot Mouha- nad Khorchide szociológus és iszlámkutató korábbi tanulmánya, amely szerint minden ötödik muszlim hitoktató elutasítja a demokráciát” - jegyzi meg a Kurier cikke. A 2009-ben megjelent tanulmány szerint az iszlám hitoktatók 15 százaléka elutasítja az osztrák alkotmányt, 14 százalék szerint- az iszlámmal nem egyeztethető össze a választási részvétel, 29 százalék szerint ellentmondásos egyszerre muszlimnak és európainak is lenni, valamint 27 százalék ellenzi az emberi jogok betartását. Sonja Hammerschmid oktatási miniszter korábban azt mondta, hogy az iskola hatodik osztályától kezdve a politikáról szóló órák tanrendbe építésével részben az etikai oktatás is megvalósul. (MTI) Egy akolból FINTA MÁRK A lapjában véve nincs azzal baj, ha egy politikai párt vagy párt- szövetség pártiskolát, agytrösztöt, káderképzőt indít vagy tart fenn. Hiszen nekik is kell az utánpótlás, az olyan emberek, akik megbízhatók, és előbbre lökik a párt szekerét. A baj ott kezdődik, ha az ilyen pártiskolákat hiánypótló, kvázi közszolgálati intézményekként akatják eladni, és horribile dictu, újságírókat is képezni akarnak benne. Együtt a politikusokkal. A tömeges politikusképzés alapjában véve elbaltázott gondolat, bár elviekben nincs vele komoly baj, próbálkozni lehet, és érthető is, hogy vannak erre kísérletek. Jó politikusból ugyan óriási hiány van errefelé, ám ezt a szakmát iskolapadban, gyakorlati és ideológiai képzés mellett sem lehet elsajátítani - pláne úgy, ha az ideológia mások gondolatainak és elveinek szájbarágásáról szól. A gyakorlat pedig nem arról, hogy lehetne jobbá tenni az emberek életét, hanem arról, milyen trükkökkel lehet közelebb kerülni a vályúhoz. Elég csak megnézni, milyen emberek gurultak le Magyarországon a jobb- vagy baloldali „vezetőképzők”, „szakkollégiumok”, „körök”, „ifjúsági csoportok” és hasonló szerveződések futószalagjairól. Vagy meghallgatni, hogyan emlékeznek vissza szorgos diákéveikre. Ahhoz, hogy valaki gyakorlati értelemben, a mai trendeknek megfelelve jó politikussá váljon, alkat kell, pofa, szakértelem és gógyi. Piszok sok gó- gyi. Ilyen emberből pedig nem sok van. Gubík László, az MKP ifiszervezetének vezetője a magyar kormány hathatós pénzügyi segítségével minden bizonnyal ezeket az embereket próbálja kihalászni a zavarosból a most indított Esterházy Akadémián, szervezett, intézményesített formában, hogy aztán képességeik alapján fokozatosan beépítsék őket minden bizonnyal az MKP struktúráiba - a jövőben polgármesterek, önkormányzati vagy megyei képviselők lehetnek, sőt, néhányan komolyabb babérokra is pályázhatnak. A többiek meg lehetnek viszonylag képzett háttéremberek, vagy akár „ágyútöltelékek” a politikai csatatéren - egy pártnak nemcsak arcokra van szüksége, hanem hátországra, lelkes közemberekre, vízhordókra, aktivistákra. Mindez az elfogadhatóság határán belül van. Ami már nincs, hogy ezt közszolgálati dologként próbálják eladni. Egy akkreditáció nélküli, láthatóan egy politikai irányvonalat követő Esterházy Akadémiától nem a szlovákiai magyarság lesz gazdagabb, hanem az MKP, hiába kenjük rá a „közösségünk érdekében” feliratú dobozból a csillogó cukormázat. A másik dolog, ami átlépi azt a bizonyos határt, az újságíróképzés, amire az Esterházy Akadémia szintén vállalkozik. Gubík azt mondja, nem furcsa, hogy a politikusokkal együtt, közösen képeznének újságírókat is. Sőt, azt is megjegyzi, hogy ez még gyümölcsöző is lehet, hisz a politikusnak az új ságíró teszi a torkára a kést, az új ságírónak pedig alanyra van szüksége - így kiegészítik egymást. Ez az álláspont azonban nem hogy védhetetlen, hanem az újságírók és politikusok szerepének és egymáshoz való viszonyának totális félreértelmezésén alapul. Az újságírók és a politikusok közt jó esetben szögesdrót kerítésnek kellene feszülnie, de legalább egy üvegfalnak, egy vastag, morális, szakmai választóvonalnak. Ha egy akolban neveljük őket, pont ezt a morális gátat számoljuk fel, ami úgy-ahogy egyensúlyban tartja a dolgokat. Persze Gubík politikusaggyal gondolkodik, arról beszél, ami a politikumnak jó lenne. Az esterházys felállásban egy forgatókönyv van: az államférfiként tündöklő politikusok előtt hűséges mamelukok egyengetik az utat a csúcsig. Mert egy pártnak nemcsak arcokra, hátországra, lelkes közemberekre van szüksége, hanem hűséges újságírókra is. S mikor Gubík azt mondja, reméli, az „esterházysok” dolgozhatnak majd hamarosan az Új Szóban vagy a Pátria rádióban is, egy sötét jövőt villant fel. Egy normális világban az itt végzett médiások politikai közlönyökben dolgozhatnának, tisztességes sajtótermékben nem. Nem azért, mert nincs szüksége a szlovákiai magyarságnak újságírókra - mert egyébként óriási szüksége lenne rájuk. Hanem azért, mert több politikai bértollnokra, pályaegyengetőre és pártközpontból szerkesztett sajtótermékre -ha egy egészséges jövőben és közéletben gondolkodunk - már tényleg nincs igény. FIGYELŐ Varsó követelése éket ver a V4-ek közé Lengyelország jóvátételt követel Németországtól a II. világháborús károkért, ám ezzel éket ver a visegrádi országok közé - írja a cseh Lidové noviny. „Lengyelország esélye, hogy sikerrel jár, egyenlő a nullával. Annál nagyobb az esélye, hogy Berlin elleni támadásaival felbomlasztja a visegrádi szövetséget” - áll a lap kommentárjában. Míg a kommunista rendszerrel szerzett tapasztalatok összekötik a visegrádiakat, addig a II. világháborús tapasztalatok megosztják őket. Lengyelország volt az egyetlen Európában, ahol a II. világháború idején nem jött létre németekkel kollaboráló kormány. Csehországnak volt kollaboráns kormánya, de otthon és külföldön is erős volt az ellenállás. Szlovákia és Magyarország pedig a harmadik birodalom szövetségese volt. Hogy tudnának ezek az államok megegyezni a Németországnak benyújtott jóvátételi követelésükben? Prágának, Pozsonynak és Budapestnek nem érdeke a kapcsolatok kiélezése Németországgal. Ugyanakkor a lengyel érzelmek érthetőek. Bár a lengyel politikusok közül senki nem mondja ki, de Varsó ezzel reagál az őt ért kemény bírálatokra, feddésekre. „Lényegében azt mondja: ha a Németország vezette EU minket bírált, akkor mi egyre erősebben jelezzük, hogy a ti szuperfejlettségetek a közelmúltban több millió emberéletet követelt.” (MTI)
