Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-07 / 206. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. szeptember 7. ISKOLA UTCA 117 Táborozás a Pieninekben Tíz kilométert tutajoztak a táborozók a Dunajec folyón, s közben gyönyörködhettek a tájban (A szerző felvétele) ANGYALPÉTER Amikor a tanév befejeződik, a nyári táborozás elkezdődik. Pálfy Zsuzsa, a nemesócsai Móra Ferenc Alapiskola szlovák szakos pedagógusa szó szerint ehhez tartotta magát. Idán már hetedik alkalommal szervezte meg a gyerekek nyári táborozását. A 2011 -ben indult táborozás jó híre már rég túllépte Nemesócsa és Tany határait, ezért a közeli és távoli településekről is érkeztek gyerekek (Csallóközaranyos, Ekel, Füss, Gúta, Komárom, Nagymegyer). A szervezés a tél folyamán finiseit. Több mint 90 gyerek jelentkezett. Senki előtt sem akartuk bezárni az ajtót, így idén is két turnusban kirándultak az érdeklődők. Az első turnus Felsőzúgóra (Vyšné Ružbachy), a második turnus Terhelyre (Terchová) indult. Az első csapatban 48 diák és négy kísérő állt kalandra készen. Célunk az aktív pihenés. Igyekszünk minél több időt tölteni a szabadban. A túrák alkalmával feltérképezzük a környék hegyeit, völgyeit, megismerjük Szlovákia természeti szépségeit. Mivel több település gyerekei kelnek útra, új barátságok is szövődnek. Az sem utolsó szempont, hogy a gyerekek szlovák nyelven kommunikálhatnak, kamatoztathatják a szlovákórán tanultakat. Hosszú, hétórás út vezetett Felsőzúgóra. Szállásunkat a helyi Ján Bu- dzák Továbbképzési Központ (Doškolovacie stredisko Ján Buckák) biztosította. A személyzet nagyon kedvesen fogadott bennünket, s a táborozás folyamán igyekezett mindenben a kedvünkbe járni. Miután elfoglaltuk a szobákat, körülnéztünk a környéken. A község az Ólublói járásban terül el, kb. 1400 fő lakja. Gyógyfürdőiről nevezetes. Gyógyforrásai aló. századtól ismertek. A Pieninek hegység és a Pienineki Nemzeti Park legismertebb attrakciója a tutajozás a Dunajec folyón. A lengyel-szlovák határt képező Dunajec nagy zúgással tör magának utat a sziklás hegyek között. Kedden Vöröskolostorba indultunk, hogy részesei lehessünk a nagy turistalátványosságnak. Tíz kilométert tutaj óztunk, s közben gyönyörködhettünk a tájban. A mintegy egyórás út után gyalogszerrel Lengyelországba indultunk. Alaposan szemügyre vettük Szczawnicát, a határ menti települést. Korszerű kerékpár- és gyalogút a Dunajec egyik oldalán, a másikon standok árusokkal. Felvonó segítségével hódítottuk meg a Palenica csúcsot még lengyel oldalon, de a lefelé vezető utat már gyalog tettük meg, s visszaérkeztünk Szlovákiába. Szerdán az ólublói várat látogattuk meg. A másfél órás körbevezetés alatt sok érdekes helyiséget láttunk, történeteket hallgattunk. Megtekintettük a kínzókamrát, a sörfőzdét, a bányát. Leglátványosabbnak a lengyel koronázási ékszerek másolatai bizonyultak. A vámézést a toronyba vezető lépcsők leküzdése zárta. A szűk hely próbára tette a kíváncsiskodókat, de a pazar kilátás kárpótolta a fáradságot. A vár után a skanzenbe is betértünk. 23 faépület őrzi a szlovák népi építészet hagyományait. A legértékesebb az 1833-ból származó görögkatolikus templom, amely Szent Mihály arkangyal nevét viseli. A faépület ikonjai a 17. században készültek. Szálláshelyünk önmagában is sok elfoglaltságot kínált. A kinti medence mindennap megtelt. Több táborozó itt ismerte és szerette meg a teniszt, a nagyszerű salakpályának köszönhetően. Asztalitenisz-csaták is színesítették a napi programot. Nincs táborozás foci nélkül, de a kosárlabda és a röplabda is szerepet kapott. Pénteken indultunk haza. Magastátrai kiruccanásunkat elmosta az eső. Az autóbuszból sem volt tanácsos kiszállni. Folytattuk utunkat hazafelé. Kora este érkeztünk Nemesócsára. Mindenki fáradtan, de kellemes élményekkel gazdagodva lépett hazai talajra. Pálfy Zsuzsa főszervező munkáját kollégái, Angyal Péter és Nagy Terézia segítették. Egészségünk őrzését Cseh Erzsébet vállalta magára. Még javában élveztük a fel- sőzúgói napokat, amikor Zsuzsa agya már a jövő júliusi táborozáson járt. Tehát folytatása következik. Minden táborozót visszavárunk, az újakat szívesen fogadjuk. Felfedező nyári körúton jártak az ekeli kisdiákok A csónakázás aratta a legnagyobb sikert (Fotó: HJAI) Táborozi jó - tudja ezt az a huszonhat ekeli kisdiák is, aki a nyári szünetben elindult, hogy felfedezze Közóp- Szlovákia tájait. Az ekeli Hetényi János Alapiskola gyermekseregének - Odor Mónika tanító néni szervezésében - ismételten felejthetetlen ötnapos kirándulásban volt része. Idén Libetbányára vitt az utunk (buszunk) a Lubetha vendégházba. Útközben megálltunk Nyitón, ahol felmentünk a várba, megnéztünk néhány szobrot és elfogyasztottuk a tízórainkat. A következő megálló a zsamócai Allatpark volt, ahol lehetett parittyázni, útvesztőben tekeregni, állatokat simogatni, valamint az is kiderült, hogy súlyunk alapján milyen állatok lehetnénk. A második napon ellátogattunk Zólyomlipcse várába, ebéd után túraképpen lesétáltunk a faluba megnézni a főteret, visszaérve vadvirágokat, különféle terméseket gyűjtöttünk, melyekből ikebanákat készítettünk. Vacsora után - ahogy a többi napon is - következtek a közös esti programok: sokat játszottunk, versenyeztünk, nevettünk és jelmezekbe is beöltöztünk. A harmadik nap délelőttjén íjász- kodtunk. A gyerekek kipróbálhatták a hagyományos íjat és a számszeríjat is. Délutáni programként „lehütöttük magunkat” egy cseppkőbarlangban Bystrán, ezután birtokba vettük a kalandpark minigolfpályáit Tálén. A kisebbek és a nagyobbak is a nekik kijelölt pályákon „csúszhattak- mászhattak”, legyőzve a sokszor bizony nagyon keskeny és imbolygó akadályokat. Akik nem a hevedereket ragadták meg, azok a golfütőket kapták kézbe, és azon igyekeztek, hogy legalább egyszer betaláljanak. A negyedik napon délelőtt karkötőket készítettünk, és nem maradt el a gyerekek körében nagyon közkedvelt keresős játék sem a szálláshely körül. Délután gumicsónakokba szálltunk, és tíz kilométert eveztünk a Garamon. A vízen jó néhányan egyesre vizsgáztak erőnlétből, bátorságból és kitartásból is. Mint utólag kiderült, a gyermekeknek ez a program tetszett a legjobban. Az utolsó estét most is tábortűzzel, sütögetés- sel, a táborról szóló versek felolvasásával és az eltelt négy nap kiértékelésével zártuk. A tábor utolsó napján összecsomagoltunk, játszottunk egy utolsót az elmúlt napok eseményeinek, helyszíneinek felelevenítése, rögzítése céljából, és az ebéd elfogyasztása után, ha fájó szívvel is, de elindultunk hazafelé. Odor Mónika tanító néni és két segítője, Czita Edit tanító néni és jómagam őszintén reméljük, hogy mindenki sok élménnyel gazdagodott, jól érezte magák és jövőre is velünk tart. Vajkai Katalin A Libertate a családok Felvidéki magyar közösségünk számtalan módon igyekszik tenni azért, hogy anyanyelvűnk és általa mi, felvidéki magyarok is megmaradjunk szülőföldünkön, itt Szlovákiában. A Libertate Polgári Társulás ugyanezt a célt tűzte zászlajára, és az elmúlt hónapokban sokat tett azért, hogy kultúra, oktatás és népművelés terén megerősödjön a felvidéki magyarság. Megalakulása óta a Libertate PT több formában Is szerepelt - rendezvényszervezőként, támogatóként, kiadóként is igyekeztünk megfelelni az általunk kitűzött feladatoknak. Az elmúlt néhány hónapban közel ötven helyszínen voltunk jelen valamilyen formában. Csupán Családi Mozi elnevezésű programsorozatunkkal huszonkilenc helyszínre látogattunk el, összesen közel száz vetítést tudhatunk magunk mögött. Elindítottunk három honlapot - szolgáltatás, sk, háztáji.sk, termék.sk amelyek mindegyike a szlovákiai magyar kis- és középvállalkozókat, illetve az őstermelőket segíti. Szempont című lapunkkal színesítettük az elmúlt években egyre szürkébbé váló szlovákiai magyar újságkínálaoldalán áll tot, a negyedik szám megjelenése már előkészítés alatt áll. Szervezőként igyekezetük elősegíteni a felvidéki magyar gazdasági élet szereplőinek egymásra találását - konferenciánkon sikeresen mutatkoztak be a felvidéki magyar fiatal vállalkozók, valamint kiemelt témaként szerepeltek a határmenti, magyarok által lakott régiók gazdasági fellendítésének lehetőségei. Szervezetünk szempontjából talán legfontosabb mégis azon program- sorozat megszervezése volt, amelynek keretében húsz Családi Napot tartottunk Szlovákia szerte. Általuk is a felvidéki magyar közösség megerősítését, az együvé tartozás érzését kívántuk elősegíteni. Fontos ugyanis, hogy találkozzunk egymással, közös élményeink legyenek, hiszen csak együtt tudunk közösségünk fejlődése érdekében építkezni. Ezért is célunk, hogy minden magyarlakta területre eljussunk programjainkkal, amelyek a nyáron fesztiválokkal is bővültek. A mai „modem" eltárgyiasult világban a család egyre inkább pusztán jogi, közgazdaságtani kategóriaként szerepel a közbeszédben, pedig szerepe felbecsülhetetlen az emberi kapcsolatok szintjén. A legtöbb fiatalt foglalkoztató multinacionális cégek többségének célja, hogy a munkavállaló minél több időt töltsön munkahelyén, dolgozzon, termeljen. Ennek „mellékhatásai" már a szlovákiai társadalomban is jelentkeztek. A család dönt arról, vállal-e egyáltalán gyermeket, s ha igen, hányat. Mindannyian alapvetően családi mintákat követünk, itt tanuljuk meg az alapvető viselkedési formákat, és a család alapjaiban meghatározhatja nemzeti identitásunkat is. Fontos tehát, hogy oda figyeljünk a felvidéki magyar családokra, akár azzal is, hogy olyan családbarát programokat kínálunk, ahol kicsi és nagy egyaránt jól érzi magát. Tapasztalatunk azt mutatja, van igény az ilyen típusú rendezvényekre, hiszen ezek közönsége hasonló korú fiatalokból áll, akik csaknem azonos kihívásokkal és örömökkel találkoznak a mindennapok során. Reményeink szerint programjainkkal tovább erősíthetjük nemzeti közösségünket. LIBERTATE MP170437
