Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-31 / 201. szám, csütörtök
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2017. augusztus 31. I 7 Miért nem bukik a szociális ügyi miniszter? Fico nem mutathat gyengeséget, mert akkor Kalihák is repülne R obert Fico arroganciája szemet szúró a miniszterek gikszereinek kezelésében. Míg az SNS-es Peter Plavčannak mennie kellett, bár a kutatási uniós pályázatok körül formálisan minden rendben volt, addig a smeres Ján Richter, akinél már formálisan sincsenek rendben a dolgok, nyugalomban élvezheti a nyár végét. A galántai Čistý den körüli botrány tavaly ilyenkor robbant ki, s nem kevésbé súlyos állítások láttak napvilágot, mint szexuális erőszak, drogfogyasztás, az ott elhelyezett fiatalkorúakkal való rossz bánásmód. Azóta már rendőrségi vád is született az ügyben, fiatalkorú ellen elkövetett szexuális erőszak miatt. Nyilvánvaló, hogy Richter szociális ügyi miniszternek réges-rég le kellett volna mondania a posztjáról. Egy rendes országban ez már akkor megtörtént volna, amikor az első információk kiszivárogtak. Tudjuk, mi nem vagyunk „rendes ország”, az már viszont hazai viszonylatban is sok, hogy a tárcavezető még egy évig hagyta működni a szóban forgó intézményt - fittyet hányva a minisztériumi akkreditációs bizottság álláspontjára -, s csak azután cselekedett, hogy a rendőrség vádat emelt. Nem csoda, hogy az SNS képviselői erős késztetést éreznek, hogy Richter menesztésére szavazzanak a parlamenti bizalmi szavazáson. Inkább az az érthetetlen, hogyan képes a Híd bizalmat szavazni a miniszternek a Čistý deň mocska után. Nem mintha a nemzetiekben hirtelen felébredt volna a lelkiismeret csak Plavčan miatt dühösek, és követelnék az azonos eljárást a többi párt, értsd a Smer jelöltjeivel szemben is. Robert Fico azonban nem engedheti meg magának, hogy gyengeséget mutasson Richterrel kapcsolatban. Jól tudja ugyanis, hogy a következő áldozat Robert Kaliňák belügyminiszter lenne, aki az utolsó „védőgát” jómaga és a Baštemák- botrány (s ki tudja, még hány botrány) között. Nem csoda hát, hogy Fico kész a kormány bukását is kockára tenni Richter miatt. Olyan nagyon azért nem kockáztat, hiszen ha Danko tényleg ki akart - vagy mert - volna lépni a kormányból, az utóbbi hetekben erre számtalan remek lehetősége lett volna. így hát a morálisan teljesen hitelét vesztett szociális ügyi minisztermarad a helyén, s vele együtt az érzés, hogy ebben a koalícióban nem az elvek, hanem a kemény ököl szabálya érvényesül. Plavčan és Matečná. Szeptembertől az agrárminiszter asszony lesz az oktatásügyi miniszter. (Cartoonizer) Tanulni a jövőt A német ajkúak sok leckét megtanultak a II. világháború után. Sok-sok . intézkedés született, hogy ne történhessen meg még egyszer az, hogy vallási és más alapon emberek a saját polgártársaikat küldik a halálba. Ennek egyik apró szelete volt Ausztria részéről, hogy rögtön a háború után elindították az Alpbach Fórumot. Egy találkozó a döntéshozók és a szakértők, civilek és külföldi vendégek részvételével. Manapság már sok száz diák kap ösztöndíjat, hogy részt vehessen a fórumon. Szemináriumok, panelbeszélgetések, politikai szimpóziumok, a világ szinte minden tájáról érkező vendégek névsora impozáns, friss, naprakész gondolatban nincs hiány. Az osztrákok 1945 óta minden évben megtartják a fórumot, és rengeteg más dolgot is tesznek, hogy megelőzzék a szélsőség eszmék térnyerését. Itt lenne az ideje, hogy a visegrádiak néha ilyen céllal is leüljenek beszélgetni. Például arról, hogyan kerüljük el, hogy az antidemokratikus erők még egyszer felülkerekedjenek és újfent tragédiát hozzanak a régióra. Hogy a magyarországi iskolákban ne csak nyugati nyelveket lehessen tanulni, hanem szlovákul vagy épp horvátul. Hogy a magyar nyelv is választható legyen pár szomszédos ország iskolájában, és megismeijük egymás kultúráját. Legalább egy kis réteg, amely aztán a fővárosi döntéshozókat tudja informálni és náluk lobbizni. Tévedés ne essék: ez nem politikai kérdés, hanem közérzeti, jóléti, gazdasági. Mindenkinek jól jönne, ha végre nem a percalapú politikai játszmákban értelmeznék e dilemmákat. Mindenkinek vannak sérelmei, de muszáj ezeken felülemelkedni, nem lehet emberi életek kioltását egymáshoz mérni, mert egy is sok. Ebben a régióban minden nemzetnek megvannak a maga tragédiája: határok átrajzolása, kitelepítések, a kátyúi, a srebrenicai tömegmészárlás, a jasenovaci koncentrációs tábor —sokáig lehetne folytatni a sort. És ebben a régióban mindenki találkozott azokkal a vitákkal is, hogy ki az igazi hazafi, ki az áruló, hogy honnan jöttünk és kivel vagyunk. Az összetartást, a jövőbe tekintést is tanulhatjuk. Ehhez egy Alpbach- szerű rendezvény önmagában nem lenne elég, de egy lehet a sok közül. Csak el kell kezdeni jó irányba építkezni, a jövőt téve az identitásunk részévé, nem a múlt szétválasztó darabjait. Feltámadás? FINTA MÁRK L assan a nyárvégi késő délutánok aranyába öltözik a kis, keletszlovákiai zsákfalu temetője. Mindig megdöbbent, milyen csend is tud itt lenni, ezen a furcsa kis dombtetőn - egy temetőben ég és föld között, alattunk valahol mélyen a falu, odafent a mennyeknek országa, valahol a távolban pedig a kassai „vasgyár” mindent uraló sziluettje. Amint a mennyben, úgy a földön és a gyárban is. Mindörökké ámen. Pedig a csendnek nem kéne meglepnie, minden temető magában hordozza ezt a némaságot, még ha egy hatsávos autópálya mellett fekszik is. Feltámadunk, szokták harsogni a temetőkapukon a feliratok. Ahol én állok, ott kerítésnek nyoma sincs. Ott csak a csend van, meg a kilátás a vasgyárra. De vajon ez a csend a vihar előtti csend-e? A feltámadás előtti csend? Az elmélet szerint igen. A gyakorlat szerint viszont nem úgy tűnik. A sírok között egy falusi néni lépked lassan, szinte vánszorogva. Rutinosan végzi, amiért kijött. Megöntözi a virágokat férje sírján, kicsit rendbe teszi. Minden mozdulata örökkévalóság. A férje régóta halott, a néni nem siet sehová - az ő neve is ott van a sírkövön, születési év, kötőjel, utána sima a márvány. Majd a sírköves belevési, ha a férje után hal. „Pedig hogy tudott táncolni, mikor fiatal volt. És milyen szép nő volt” - súgja oda apósom, akivel a temetőt járom. Nyoma sincs itt feltámadásnak. Lent a faluban azért valami akad. Új a templom, néhány éve szentelték, új házak épülnek, modemek, felváltják a lassan romosodó régi falusi házakat. Tornác helyett kocsifeljáró, garázs két autónak. Egyet anyáért, egyet apáért. Kassa közel van, többnyire szlovákok költöznek ide a nagyvárosból - olcsó az ingatlan. A lakosság is lecserélődik majd egyszer, nem csak a házak. Ez is feltámadás, csak nem olyan feltámadás. „Nagymama, tud szlovákul?” - kérdezi a kilencvenéves asszonyt az unokája. „Dehogy tudok, fiam, honnan tudnék” - válaszol. Sose kellett. A kasza egyenes, mondja apósom, mikor politizálni kezdünk este. A rendszert szidjuk, csak úgy megszokásból. Neki megvan a maga dolga, nem törődik a mindennapi politikával, de azért képben van. Nagyon sok dolgot másként látunk, ő a maga 70 éve, én az ifjonti lelkesedésem szemüvegén keresztül. Valahol középen, talán ott lehet az igazság. Vagy ott sem. De most biztos vagyok benne, hogy nincs igaza. Mert ez nem a kiegyenesített kasza kora. Ez a csendes beletörődés, az elfogadás, az új rendszerbe való hangtalan belesimulás kora, ahol az embert, aki a változások szabályait nem ismeri, meg változni is képtelen, szép lassan felőrlik a folytonjáró malomkerekek. Nincs más lehetőség, belehajtja a fejét az igába, abba az igába, amit olyanok készítettek, akik sosem fordultak meg itt lent. Csak ott fent. Milyen feltámadásról beszélünk hát? FIGYELŐ Cenzúra Putyin miatt Debrecenben A Vlagyimir Putyint orosz elnököt díszpolgárnak kinevező Debreceni Egyetem törli a bíráló hozzászólásokat a Facebook-oldaláról. Nagyjából olyan munka lehet ez, mint kiskanállal kilapátolni a Balaton vizét, esőben, ugyanis folyamatosan érkeznek a kritikus posztok-írta az Index. Az egyetem szenátusa döntött az orosz elnök díszpolgári címéről. Azzal indokolta, hogy a magyar mellett az orosz kormány is komoly szerepet szánt az intézménynek a Paks II. projektben, szakembereket fognak ott képezni. A Cívis Honoris Causa cím azon belföldi vagy külföldi személynek adományozható, aki kimagasló közéleti vagy művészeti tevékenységet fejt ki, valamint munkásságával, erkölcsi vagy anyagi támogatásával segítette az egyetem vagy annak valamely szervezeti egysége jó hírnevének az erősítését” - írta az egyetem. A döntés után közel ezren pontozták le az egyetemet a Facebookon, ezért az oldalon végül letiltották az értékelést. Egy kis ízelítő a kommentekből: „Látom, a hivatalos profilon megszüntették az értékelési lehetőséget. Határon túli magyarként azért levélben még küldhetek be értékelést?” „Gyerekes sértődés!! Kom- menteket, értékelést törölni!! Nem menekülhettek a sorsotoktól! Nem fogja a magyar nép tűrni a putyini s*ggny*lást!!” „Komolyan gondolják, hogy az egyetemet érintő SÚLYOS kritikák kezelésének adekvát módja azok TÖRLÉSE? Egy egyetem, ami állam-, és jog- tudományi, bölcsésztudományi, valamint felnőttképzési karokat (is) magában foglal, hogyan hasalhat el ilyen rákosista múltat idéző módon a 21. századi Magyarországon? Egy döntéshozó sem akad már, aki még a hallgatói, és kiváltképp az oktatói szemébe akarna nézni eztán?” (index, hvg) Bukarest párbeszédet javasol Az első világháború eseményeinek román-magyar-szlovák-osztrák megvitatását kezdeményezte Teo- dor Melescanu román külügyminiszter a Szijjártó Péter magyar külügyminiszterrel folytatott tegnapi bukaresti megbeszélésén. A két külügyminiszter az egymás iránti bizalom erősödését hangsúlyozta. Melescanu megemlítette: az első világháborúnak döntő kihatása volt a térség története alakulására, ezért javasolta, hogy a négy ország kormánya szervezzen valamilyen közös akciót, nyíltan vitassák meg a történelmi kérdéseket, és tekintsenek a jövő felé, vizsgálják meg országaik szerepét és helyét Közép-Európában, az EU-ban és a világban. (MTI) CZAJLIK KATALIN FELEDY BOTOND
