Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-26 / 198. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2017. AUGUSZTUS 26. 17 Lanczkor Gábor Tábornokok kéregmélyi sértettség; kivégzésre ítélt tábornokok pajzsa. Egy idős falubelim minden átmenet nélkül mesélni kezdi, hogy kamaszkorában, a háború végnapjaiban három menekülő SS-legény (így mondja) tőle kérdezte meg, hol húzhatnák meg magukat pár napra, és hogy merre meneküljenek azután. Osztrákok voltak, az egyikük tökéletesen beszélt magyarul. A fiú elmondta nekik, hogy északnak, Apáti és Ka- polcs felé véledenül se menjenek; majd az erdőszéli pincét ajánlotta nekik búvóhelyül, amely most az én tulajdonomban van. Akkor még csak a dongapince volt meg a présház nem. A henyei hegyen minden ajtó nyitva állt, hogy ne tegyék tönkre a vasalatokat és zárakat az átvonuló hadak. Hosszasan figyeltem ma egy apró bazaltkúphoz nekitámaszkodó homokbánya falát. A homokba fúrt fészkekből ki-be röpködtek a színpompás gyurgyalagok. si lehetőségeit vetítik elő, a vidék tematikáján belül a magyar falu rendszerint úgy tűnik föl érvrendszerükben, mint valamiféle formaimba tett ritka hüllő, amelyről ők tudják egyedül, hogy mégiscsak él. Kora este tizenkét nagyméretű katonai szállítógép vonul el fölöttünk keletnek tartva. Alacsonyan repülnek. Már a vádlimat nyaldosná az álom langymeleg vize, aztán hirtelen elapad, fölszippantja a föld, ahogy az utolsó négymotoros is eltűnik a diófák mögött. Kora este tizenkét nagyméretű katonai szállítógép vonul el fölöttünk keletnek tartva. Alacsonyan repülnek. Kazimír Malevich: Két alak a tájban (1932) Almomban a londoni National Gallery termeiben jártam, és sírtam. Ó, hogy mihez is kezd ez a földből kinőtt házacska egyre jobban hasonlítani? Amikor pesti balos értelmiségiek az ún. társadalmi problémák megoldáAz esetek többségében én főzöm az ebédet a családnak. Ma odáig merészkedtem, hogy életemben először a tyúkhúsleves mellé zsemlemártást is csináltam. Vasi parasztétel, a két fillérből főzés minősített esete; gyerekkoromban nemigen hiányozhatott anyai nagyszüleimnél a vasárnapi ebédlőasztalról. Amikor elkészült, és belekóstoltam, a régről ismerős íztől enyhe csalódottság járt át, akár egy túlélhető áramütés. Most-már-én-is-el-tudom-készíteni-, és ennek minden következménye. Én személy szerint még egyetlen könyvvel se találkoztam, ami alatt beszakadt volna az asztal. Az asztalok szerencsés esetben keményfeból vannak; a könyvek papírból. Mindezidáig az egyeden bejelentett munkahelyem Kelet-London- ban volt, ahol 2006-2007 őszén és telén három hónapig egy ingatlanirodában dolgoztam ofßce assistantként. Mintha egy vaksötét szaunába lépnék ki a hűvös, fényes házból. Vízió. Egy-másfél évszázadon keresztül az emberiség jelentékeny hányada ivóvízbe szart, és ivóvízzel öblítette le a szarát. Két termékeden év után (tavaszi fagyok) végre dús termést hozott a fligebokor. Utaztatott fa; ahol most van, ez a negyedik helye. A szüleimnél is át lett ültetve egyszer. A lap. amibe Bozzai nyugati része épült, fagyzugos hely, így került Henyébe. A ház déli végénél fölébe nőttek a diófák, de a mostani helyén, a kőfal tövében láthatóan jól érzi magát. Pár szemet fönnhagyok az ágak végén; sárgarigók járnak rá a lilára érett gyümölcsre. Mit olvas? Bindics Gábor kul túrmenedzser Általában két könyvet olvasok egyszerre, illetve az egyiket ténylegesen olvasom, a másik pedig a polcon várja, hogy itt-ott belenézzek. Emellett van még pár havi újság, amit rendszeresen olvasok. Az első könyv mindig köny- nyedebb, magával ragadó regény - ez most Márai Sándortól a Zendülők. A könyv első olvasásra egy egyszerű és mindennapi történet, viszont a mindennapok súlyát növeli a volt és a készülődő háború szele, valamint egy serdülő csapat felnőtté válásának története. A második könyv - a pol- convárós - Ralf Dahrendorf szociológus A modern társadalmi konfliktus című munkája, amely a társadalmi osztályok közti konfliktusokat, átalakulásokat vizsgálja. Egyebek mellett a politikai vezetők motivációiról ír, amelyek egyébként egy az egyben megfigyelhetők a hazai politikában a rendszer- váltó nagy öregeitől kezdve a fiatal titánokig. Számunkra talán a legaktuálisabb felismerése az, hogy a társadalmi vezető osztályok reális cseréjére legalább 40 évet kell várni. Dahrendorf szerint tehát még picit várnunk kell azokra a vezetőkre, akiket nem az öncélú motiváció hajt, illetve, ha már nincs kedvünk várni, akkor leginkább a saját aktivitásaink nyomán érhetünk el változást. Az újságok közül a héten vásároltam meg a Monoele nevű magazin szeptemberi számát, aminek témája az „Escape to office” , tehát Menekülés az irodába. SAROKPONT Retúr K özhely, hogy az internet teljesen átalakítja az időről és a térről alkotott fogalmunkat. A virtuális térben légiessé válnak a fizikai távolságok. Egyeden kattintás - és bárki a szomszédom lehet. A távolságot - mint üveggolyót - tehát megkaptuk. De tudunk-e mit kezdeni egymás közelségével? Például a szociális hálón? Ahol minden egyes felhasználó valójában telepes. Jöttment. Elég csak regisztrálnunk, hogy rendelkezésünkre álljon a parcella, ahol engedélyek beszerzése nélkül mindenki a saját szokásrendje szerint alapíthat települést. De ahány ember, annyi kis globalizált falu. És ahány ismerőse van, annyi virtuális lakóhelye. Csak nézőpont kérdése, hogy ki hol van otthon. És már kész is a perpatvar. Szenvedélyes újmédia-fogyasztó vagyok, nincs miért kritizálnom, de egy dolog azért nagyon izgat. Nem túl egyszerű a feljutás, ahhoz képest, hogy mégiscsak az egész világra kiterjed ez a háló? Nem túl rövid ez az új világba vezető út? Fel vagyunk mi arra készülve, hogy egy szempillantás alatt hagyjuk el a privát kis bolygónkat? Bírjuk mi ezt a mentális terhelést? Egyes telepes polgártársaim ténykedését elnézve..., hát, hogy is mondjam? Nagy a légszomj. Masszívan megy a csoportos hallucináció. Járványszerűen terjed az agorafóbia. Eszmei szkafander nélkül nem bírják a kibertér szabadlevegőjét. Az talán túlzás lenne, ha előtte hónapokig kellene hánykolódnunk a kiberóceán hullámain, hogy érzékeinket is felkészítsük a csillagkapun való átjutásra, bár kétségkívül sokunkra ráférne egy kis gyorstalpaló a vízijártassági engedély megszerzéséhez. Azt viszont már hasznosnak tartanám, ha a jelszó megadása után megjelenne egy hostess, portás vagy recepciós - beállítástól függően -, aki kívánna nekünk valami cukit. Visz- szafele pedig elköszönne. Semmi ellenőrzés, semmi macera. Csak egy kis érzéki Checkpoint. Egy memento vitae. Egy kísérletet megérne. Ki tudja? Ha nem törne is ki a virtuális világbéke, talán többekben megnőne az az igény, hogy a megosztott tartalmak legalább köszönőviszonyban legyenek a valósággal. És akkor talán mi is közelebb jutnánk egymás megértéséhez, mint a legendabeli keresztes vitéz, Makó Jeruzsálemhez. Hizsnyai Tóth Ildikó A mellékletet szerkeszti: Czajlik Katalin. Telefon: 02/59233449. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
