Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-19 / 192. szám, szombat
Í16 SZALON ■ 2017. AUGUSZTUS 19. www.ujszo.com ÍGY IRTUNK MI A múlyadi egységes fotóműveskJet péWásan te )«iU *»kg-os hízót ad. S a UözeUótásnaJ. ^ľTt^aSytéléket is ideié- idén a tóKa|^ , .,kül ,akarito:- ben és veszteség nek ^ téu h». Biztosították. nopf . StÄ alatt is jó takarmtoy- htwapoK állataikatnyal ***** gödör Géa»* Tajti. 1954. augusztus 11 ■ VARGA ERNŐ, A KOMAROMI JÁRÁSI NEMZETI BIZOTTSÁG AlELNOKE jš A nyitrai Pieta ** vállalat 02-os számú üzemónok dolgozót a külföldről behozott fonatat igyekeznek minél jobban hasznosítani Felajánlották. hogy a vágási és a kezelési eljárások pontos betartásával az óv végéig egynapi termelésre elegendő fonalat takarítanak meg Az első félévben megtakarított alapanyag értéke több mint 300 000 korona vott. 10 százalékkal több, rmnt amennyit megígértek. A képen: Alica Btahová párttag, a Valentina Tyereskova nevét viselő bronzérmes szocialista munkabrigád vezetője munka közben. {Amand AbsoJon »elvétek»-ČSTK) MM — Elsősorban o«, hogy állást foglal a föderatív államforma kialakításához. Ennek kapcsán kerül megvitatásra a nemzetek és nemzetiségek helyzete. Természetes, hogy a kérdés gerincét a két testvérnemzet, o cseh és a szlovák nép viszonyának új alapokra való helyezése képezi, de mivel Csehszlovákia nemzetiségi állam, így a föderáció kialakításával párhuzamban kell megoldani a nemzetiségek kérdését is. Ismert tény. hogy Szlovákia lakosságának közel egy- hormadát a nemzetiségek alkotják, szükségszerű tehát, hogy a nemzetiségek itt államalkotó elemek legyenek. A CSKP akcióprogramjából kiindulva ezt tükrözni kell a szlovákiai rendkívüli kongresszus határozatának is. — Nem elég csak elfogadni és rögzíteni a két föderatív állom egyenjogúságát, a nemzetek és nemzetiségek viszonyának politikai elrendezését, hanem biztosítani kell a két országrész gazdasági színvonalának kiegyenlítődését is. Az utóbbi különösen érinti Dél-Szlovákia lakosságát, mivel a déli járások iparilag az ország legelmaradottabb területeihez tartoznak. Az iportelepítést az is sürgeti. hogy ezen a részen van a legtöbb munkaerőfölösleg. Feltételezem, hogy a kongresszus világosan állást foglal o nemzeti bizottságok helyzetéhez, és tisztázza társadalmi küldetéséket. Gondolok itt arra is. hogy a lakosság ügyeiről a hozzá legközelebb eső szerv döntsön. Csak így valósítható meg, hogy o nemzeti bizottságok valóban a választóik és a nép érdekeit szolgálják. 1968. augusztus 16. Szent István utca Nagymegyeren (Munkatársunktól) - A nagymegyeri katolikus templomban tegnap délelőtt un- népi misén emlékeztek meg Szent István- rót. államalapító királyunkról, méltatva személyiségét, hatalmas, ma is tanulságos életművét A nagy érdeklődéssel kiséri mise után névadó ünnepség következett a templom közelében áHó 240 számú ház előtt, melynek a falára elhelyezett új, kétnyelvű névtáblán már ezt olvashatta a szép számú gyülekezet Szent István utca. Visszakapta tehát régi nevét a város egyik legöregebb utcája. A névtábla leleplezésének alkalmából a városi nemzeti bizottság elnöke, továbbá a helyi katolikus és református lelkész mondott rövid beszédet, maid felhangzott a Szózat, melyet a közönség együtt énekelt az ugyancsak helyi Bárdos laios Vegyeskarral Az un- népség a körmeneti tedeum eléneklésé- vel ért végei -bor 1990. augusztus 20. A HÉT SZEMÉLYISÉGE Andrej Danko A Szlovák Nemzeti Párt s egyben a törvényhozás elnöke csúnya vereséggel zárta az önmaga által kiprovokált, koalíciós válságnak nevezett csatát, amely valójában egy Danko-Fico párharc volt. Az első forduló eredménye egyértelmű KO Fico javára. Andrej Danko most elvonult, hogy átgondolja, hogyan tovább. Valójában azonban nem sok választása maradt: vagy elfogadja Fico megalázó diktátumát, vagy belenyugszik abba, hogy elődje, Ján Slota sorsára jut, aki számára politikai karrierje végét jelentette a Ficóval kötött szövetség. Pedig egy éve még népszerűsége csúcsán járt a nemzetiek vezére, s miniszterelnöki álmokat dédelgetett. Az első komolyabb csorbát a századosi rangra emelés okozta Danko támogatottságán, amely azóta sem tért vissza az egy évvel ezelőtti szintre, (ú) A HET ESEMENYE Hát elment az oktatásügyi miniszterünk. Egy kis cirkusz után Peter Plavčan megtette, amit megtehetett volna rögtön, amikor felmerült a gyanú, hogy a kutatásra szánt EU-s pénzek kétes címekre kerültek. Pedig - eltekintve a nem túl meggyőző stílusától - Plavčan olyan benyomást keltett, mintha tényleg érdekelné az oktatásügy reformja, s meg is tudja valósítani. S talán tényleg sérelem érte a volt minisztert, hogy nincs módjában befejezni a projektet. De ha van valaki, aki megakadályozta ebben, akkor az Andrej Danko SNS-elnök Mert ha nem csal az emlékezetünk, a koalíció először kiállt Plavčan mellett. De a sértődött százados erre kirobbantotta a koalíciós válságot azzal, hogy visszalépett a koalíciós egyezségtől. Ezzel közvetve arra kényszerítette a tapasztaltabb Ficót, hogy keményítsen be - s Plavčan vitte el a balhét. Amint látjuk, az oktatási reform sorsa a legkevésbé sem izgatja a politikai szereplőket. Vagy csak úgy viselkednek, mint a gyerekek, akik a nyári szünetben nem akarnak az iskolával foglalkozni, holott az üzletek már július óta az iskolai segédeszközök reklámozásával stresszelik a közönséget? De nem csupán az utóbbi 25 év legnagyobb oktatási reformja - Plavčan így büszkélkedett a tervezettel - forog kockán. Az SNS, Andrej Danko autokratikus vezetése alatt civilizálódott: magyarokkal ül egy kormányban (korábban elképzelhetetlen), s talán csak formálisan, de mégis támogatja Szlovákia EU-s és NATO-s külpolitikai irányultságát. Nem történhet meg, hogy a kiszámíthatadan pártelnök gondol egyet, s megfordítja a párt irányultságát? S még egy kérdés: nincs-e oka az SNS-nek a sértődöttségre, ha Plavčannak mennie kellett a kormányból, miközben Kaliňák továbbra is tagja? A szlovák politika sosem az elvekről szól - ez az uborkaszezon végének fájó tanulsága. MÁRIUS KOPCSAY a SME publicl A hét külföldi eseménye nem az volt, hogy Trump végre egyértelműen megszólalt a charlottesville-i gázolás ügyében, és elmondta végre, amit már egy aznapi tweetben el kellett volna mondania (hogy ti. a fehér rasz- szista mozgalmak tűrhetedenek és békédenséget szítanak), hanem az, hogy Észak-Korea egyelőre meghátrált, és ismereden okból még egy kis időt kér magának, mielőtt úgyszintén ismereden okból megsemmisítő csapást mér Guamra („Még egy ideig figyelemmel kíséri, mit tesz az USA”). Hogy ez miért a hét híre? Mert a keménykedés hatott. Miközben elemzők, újságírók, karikaturisták tucatjai hozták közös morális nevezőre a „két agresszort”, a folyamatosan fenyegetőző észak-koreai sztálinistát és a folyamatosan hülyeségeket beszélő, de a komcsiknak határozottan visszaszóló amerikai elnököt. Sőt, még ő és csapata volt a valódi agresszor, akiktől isten óvja Amerikát meg a világot, csak azért, mert egyik nemzetbiztonsági tanácsadója, Gorka Sebestyén azt merte mondani, hogy az észak-koreaiak ne számítsanak semmi jóra, ha megtámadják Amerikát, James Mattis védelmi miniszter is közölte, hogy ha Phenjan rakétát indít az Egyesült Államok ellen, „a konfliktus háborúvá szélesedhet”, maga Trump pedig kijelentette: „A katonai megoldások már a helyükön, csőre töltve, ha Észak-Korea oktalanul cselekedne.” Ez - egyelőre - hatott. Ilyen rezsimekkel kb. így kell beszélni, véletlenül sem úgy, hogy „mindenáron a békét, a kompromisszumot keressük, Phenjannak sok mindenben igaza van, bocs, hogy létezünk”. Az appeasement a történelemből jól ismert diplomáciai eszköz, de mint azt München 1938 bebizonyította, nem feltétlenül a legjobb módja eszement totalitárius diktátorok megállításának (itt próbáltam én is nagyon diplomatikusan fogalmazni). * * * A hét hazai magyar eseménye pedig legyen az, hogy a Jobbik elnöke kijelentette, kész bocsánatot kérni a romáktól és a zsidóktól, ha esetleg valaha megbántotta volna őket. Vona Gábor az atv.hu-nak adott terjedelmes interjújában azonban jelét sem adta annak, hogy miért, hogyan vált a szélsőjobbos, zsidó- és romaellenes, orosz- és Irán-barát pártból valami jobbközép néppárt, a fordulatot Vona kb. úgy abszolválja, hogy „hát követtünk el hibákat is, elvtársak, de az irány jó, a Párt megint egységes”. Ráadásul még a bocsánatkérés is csak lebeg a nagy vákuumban, nyoma nincs szembenézésnek: az úgy nem járja, hogy Vona előbb közli, „én soha sem tartottam a Jobbikot cigányellenes, antiszemita, rasszista pártnak. Akkor sem, amikor sokan ezzel vádoltak bennünket”, tehát eleve nincs miért elnézést kérni, majd azzal folytatja, hogy „volt néhány rossz mondat és félrecsúszott folyamat. De mi problémákat vetettünk fel, a szándékunk akkor is építő volt”. így persze logikusan oda konkludál, hogy „akit akkor ezzel, akár én, akár bárki a pártomból megbántott, attól hajlandó vagyok bocsánatot kérni”. Ha nagyon akarja. Bár, mint láttuk, valójában nincs miért. A kör bezárult. De végül is ez is egy választói célcsoport, a három másodperces memóriával rendelkezők széles tábora, lehet, hogy sikeres stratégia őket megcélozni. Azokat, akik elfelejtették, melyik párt vezette be a „cigánybűnözés” fogalmát, és használta évekig igen kiterjesztett értelemben. Akik már nem emlékeznek, melyik pártnak hála masíroztak évekig SA- szerű alakulatok a magyar vidék utcáin, a szívbajt hozva roma közösségekre. Akik már elfelejtenék, melyik párt is akarta összeállítani zsidó parlamenti képviselők listáját, biztos, ami biztos. Spongyát rá? Oké, de ezen még egy kicsit tessenek dolgozni. SERES LÁSZLÓ a HVG munkatársa