Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-19 / 192. szám, szombat
www.ujszo.com I 2017. augusztus 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Idén már nyolc gázolásos merénylet volt Európában Az elmúlt tíz óvben a barcelonaival együtt 13 gázolásos merénylet történt Európában, csak idán már nyolc ilyen terrorcselekményt követtek el. 2007. június 30.: Egy terepjáró próbált nagy sebességgel áttörni Glasgow repülőterének üvegajtaján, de ott fennakadt. A jármű lángba borult, a kiugró, égő ruházatú vezetőt az utasok a földre teperték. 2014. december 21.: A franciaországi Dijónban hajtott a járókelők közé egy férfi Allah akbar kiáltással. Tizenegy ember sérült meg. 2014. december 22.: A franciaországi Nantes-ban tízen megsérültek, amikor egy furgon belehajtott a tömegbe a karácsonyi vásáron. A sofőr azt kiáltotta: Allah akbar, majd megszúrta magát egy késsel. 2016. július 14.: Nizzában a francia nemzeti ünnep estéjén egy 31 éves tunéziai férfi a híres tengerparti sétányon kamionnal hajtott a tömegbe. A terrortámadásnak 86 halálos áldozata volt. 2016. december 19.: 24 éves tunéziai férfi Berlin egyik karácsonyi vásárán a tömegbe hajtott, és 12 embert halálra gázolt. A kamion lengyel sofőrjét korábban agyonlőtte, a sebesültek száma 56 volt. A merénylőt december 23-án Milánóban lőtték le az olasz rendőrök. 2017. március 22.: Londonban, a Westminster hídon egy terrorista a gyalogosok közé hajtott, majd a parlament mellett rendőrökre támadt késsel. A támadót lelőtték, a merényletben öten meghaltak, ötvenen megsérültek. Az elkövető, az 52 éves, kenti születésű Khalid Masood volt. 2017. március 23.: Járókelők közé hajtott egy autós a belgiumi Antwerpen egyik sétálóutcáján. Senki sem sérült meg, a francia rendszámú autót rövid üldözés után sikerült megállítani. A járművet vezető tunéziai származású férfit elfogták. 2017. április 7.: Stockholm belvárosában egy teherautó a sétálóutcába, majd egy bevásárlóközpontba hajtott, négy embert halálra gázolt, tizenötöt megsebesített. Később egy elgázolt nő a kórházban vesztette életét. Az elkövető az Üzbegisztán- ból származó Rakhmat Akilov volt. 2017. június 3.: A London hídon egy furgon felhajtott a járdára és több gyalogost elütött, majd a járműből kiugrottak a támadók és késsel támadtak a járókelőkre. A merényletben nyolc ember (több külföldi) halt meg, 48-an megsérültek. 2017. június 19.: London északi részén, a Seven Sisters Roadnál egy furgon hajtott a mecsetből távozók közé. Egy ember meghalt, kilenc megsérült. A furgon vezetőjét, Darren Osbome-t őrizetbe vették. 2Ô17. június 19.: Párizsban, a Champs-Elysée-n egy autó egy rendőrségi konvoj élén haladó furgonba rohant. A jármű kigyulladt, a támadó meghalt, más nem sérült meg. 2017. augusztus 9.: Párizs észak- nyugati részén, Levallois-Perret elővárosban egy autó katonák közé hajtott. Hat katona megsérült, közülük hárman súlyosan. A gyanúsítottat, aki algériai állampolgár, később lövöldözés közben elfogták az autópályán. (MTI) Mécsesek és virágcsokrok Barcelona sétálóutcáján (TASR/AP-felvétel) Barcelona és Charlottesville LAJOS P. JÁNOS héten belül két gázolásos merénylet is történt a világban: az amerikai Charlottesville- ben egy hete, Barcelonában csütörtökön. Habár a két terrorcselekmény helyszíne távol van egymástól és, látszólag az ideológiai okok is teljesen eltérőek, a végrehajtás módja mellett azonban van még néhány más egyezés is. Az egyesült államokbeli terrortámadást egy fehér „őslakos”, a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető mozgalom képviselője követte el. A gázolásos merényletben egy 32 éves nő életét vesztette, 19-en pedig megsérültek. Az elkövető most 20 éves. A csütörtöki barcelonai támadás összes elkövetőjénekszemélyazo- nosságát még nem hozták nyilvánosságra, de egy 17, más források szerint 18 éves marokkói származású fiatalt gyanúsítanak azzal, hogy egy bérelt gépkocsival megölt 13 embert és több mint 100-at megsebesített. A terrortámadást az Iszlám Állam vállalta magára. Különbség az is, hogy míg a barcelonai gyilkosok bizonyára vallásosak, addig a charlottesville-i gyilkos esetében - a sajtóhírek alapján - nem mutatható ki szoros kapcsolat egyetlen egyházzal, vallással sem. Volt azonban a háttérben egy gyilkos, neonáci ideológia, amely a fehér faj felsőbbrendűségét hirdeti. A hasonlóság az elkövetők gondolkodásában van. Mindkét esetben képesek voltak arra, hogy teljesen ismeretlen, általuk még sohasem látott embereket öljenek meg korra, nemre, vallásra való tekintet nélkül. Mindkét helyen valamilyen szélsőséges ideológia nevében gyilkoltak. Bizonyára nincs olyan ideológia, vallás vagy bármilyen egyéb eszme, amely önmagában képes lenne megakadályozni a gyűlöletet. Erre csak azok az emberek képesek, akik a későbbi elkövetők környezetében élnek. Ezzel nem a gyilkosok legszűkebb környezetét akarom vádolni, nem a családot, hiszen sok esetben a társadalom, az iskola, a baráti társaság sokkal nagyobb hatással van az emberre, mint a családja. Például a charlottesville-i gyilkos apa nélkül nőtt fel. Az anyja többször is kihívta a rendőrséget, mert félt a gyakran erőszakos fiától. Egyik tanára szerint nagyon közel állt a neonáci eszmékhez. Tettéhez azonban minden bizonnyal kellett az a társadalmi klíma, amely az utóbbi időben az Egyesült Államokban Donald Trump megválasztásával kialakult. Lehet keresni más okokat is: munkanélküliség, céltalanság, a feleslegesség érzése, ami olyan közösségekbe tereli az embereket, ahol elhitetik velük, hogy fontosak, igaz, sokszor csak egy gyilkos merénylettel bizonyíthatják ezt. Barcelona esetében se önmagában az iszlám vallás vádolható azzal, hogy ezeknek a fiataloknak mindegy volt, hogy kit és hány embert ölnek meg gépkocsijukkal, amikor a tömegbe hajtanak. Az igazi bűnösök azok, akik segítettek nekik ezeknek az eszméknek a félremagyarázásában, akik elhitették velük, hogy bármit megtehetnek másokkal, vélt igazuk védelmében. Akik rávették ezeket a megdöbbentően fiatal gyilkosokat arra, hogy tettüket végrehajtsák. Itt mutatkozik meg a neonáci eszmék és a szélsőséges iszlám közös pontja: magukat más embereknél, társadalmi csoportoknál magasabb rendűeknek tartják. Ha nem is teljesen lehetetlen, de az ilyen támadásokat rendkívül nehéz megakadályozni még a legfejlettebb titkosszolgálati eszközökkel is. Biztosan segítene a társadalmi klíma változása. Barack Obama, az USA előző elnöke a charlottesville-i terrort követően Nelson Mandelától idézett a Twitteren: „Senki sem születik úgy, hogy egy másik embert bőrszíne, származása vagy vallása miatt utál, az embereknek tanulniuk kell a gyűlöletet, de ha gyűlölni meg tudnak tanulni, akkor szeretni is meg lehet tanítani őket. Mert a szeretet természetesebben fakad az emberi szívből az ellentéténél.” Talán az ad némi reményt a társadalmi légkör jobbá válására, hogy néhány nap alatt 4,5 millió ember jelezte, hogy tetszik neki Obama bejegyzése. Szorongás és büszkeség JUHÁSZ KATALIN F a bál a mai pozsonyi A Pride miatt. Sajnos /% I I nemcsak korlátolt I ^11 kisemberek hábo- rognak a Facebookon, hanem felelős politikusok is. Az SNS alelnöke, Jaroslav Paška például azon akadt ki, hogy a Híd által jelölt romaügyi kormánybiztos is fel akar vonulni a melegekkel. Boris Kollár szerint pedig ezek az emberek intézetbe valók, nem az utcára. Lassan megközelítjük a magyarországi szintet, ahol évek óta használják pártpolitikai csatározásokra ezt a felvonulást. Vannak, akik egyenesen a népszaporulatot féltik, mondván, hogy a melegek,hozzáállása” miatt fogy a nemzet. Ez pedig általában hatni szokott a buta, korlátolt kisemberek lelkére. A pozsonyi Pride honlapján az áll, hogy hetedik éve rendezik meg. Ez sajnos nem teljesen igaz, 2010-ben ugyanis nem indulhatott el a menet, mert a szlovák rendőrség nem volt képes garantálni a felvonulás résztvevőinek biztonságát. Attól tartottak, nem tudják megfékezni a neonácikat, és kényelmesebb megoldásként inkább azt javasolták a szervezőknek, hogy el se induljanak az előre bejelentett útvonalon. Az, hogy a csúcspolitikusok közül egyedül Pozsony főpolgármestere állt ki nyilvánosan a rendezvény mellett, illetve egyedül Mária Pata- kyová emberi jogi biztos tartotta fontosnak jelezni, hogy részt vesz a felvonuláson, sokat elárul az ország állapotáról. És bár Pozsonyban sosincs akkora tömeg, mint például Budapesten, minden évben szorongással, aggodalommal teli hangulat uralkodik a Pride előtt. Miért van az, hogy Európa felvilágosultabb országaiban ebből jó hangulatú fesztivált tudnak csinálni? Nálunk sokan még azt sem tudják, hogy a másfajta szexuális orientáció nem elhatározás kérdése, és nem is holmi divathóbort, hanem állapot, mint a bőrszín vagy a testmagasság. Nem lehet ellene tenni semmit. Illetve lehet: bujkálva, hazugságban élni, titkolózni akár a család, a barátok, kollegák előtt. Nem is olyan régen még börtönbe zárták ezeket az embereket, és vannak országok, ahol ma is halálbüntetés jár annak, akiről kiderül, hogy az azonos nemüekhez vonzódik. Ha megkérdezném tíz ismerősömet, legalább nyolcán azt mondanák, hogy persze, csinálják csak nyugodtan, de ne hirdessék az utcán. Márpedig a felvonulás résztvevői nem a szexualitásukat, hanem a létezésüket, az érzelmeiket viszik ki ilyenkor az utcára. És a megsemmisítő tekintetek ellen a büszkeség (Pride) a legjobb védekezés. Az, hogy igenis, büszkék rá, hogy ők mások. Ezt a reakciót a pszichológusok is így magyarázzák. Ha„más” lennék, én is felvonulnék, de hetemként is ott leszek, mert fontosnak tartom, hogy minden kisebbség azonos jogokat élvezhessen ebben az országban. Hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű embereket ne érje hátrányos megkülönböztetés, ne találkozzanak homofób megnyilvánulásokkal és a többségi társadalom ellenszenvével. A társadalom ugyanis nem kényszeríthet a tagjaira normákat és szerepeket azok nemi identitása alapján, senki nem lehet zaklatás és erőszak célpontja, mindenkinek joga van félelem nélkül, szabadon élni. Szerintem a sokszínűség érték. Ha az emberek elfogadják magukat és egymást, a társadalom is jobbá válhat.